Angyalbőrben 5.rész
Látogatók száma: 38
Ez idő alatt Emese is hazaért a buszjárattal, és neki fogott tanulni, de nem tudott igazán a tanulásra koncentrálni, mert a gondolatai még mindig az elmúlt események körül forogtak. Mi van, ha Kálmán a történtek után kiábrándul belőlem, mert egy erőszakos perszónának tart? Nagy kár lenne, mert egy ilyen okos, előzékeny, művelt, és érzékeny fiú nem terem minden bokorban!- gondolta bánatosan.
----------
- Mondd csak Kálmánka, zavarna, ha bekapcsolnám a rádiót?- kérdezte Ó Pál, az autómentő vezetője. - Még megy a kívánságműsor a rádióban!
- Tedd azt Opál, - ha úgy akarod! Itt te vagy a főnök!
…. Póócsolyába léptem, sááros lett az új cipőm, hiiába keféltem, - eelhagyott a nőm!....- hallatszott a rádióból az ismert dal.
Lehet, hogy mégis Ballának van igaza, és nekem is csak egy jó nagy kefélés hiányzik? Egész úton, amíg a laktanya felé haladtak, ezen morfondírozott Csík Kálmán tizedes.
….és most hallgassák meg kedves hallgatóink a mai nap utolsó kívánságát, az Első emelet együttestől a Csakazértis szerelem című számát!
Mi lesz ezután a kettőnk közötti kapcsolattal? Vajon valóban elhitte, hogy az nem az én családom volt?- töprengett aggódva Kálmán.
…. Van, aki megy, és van, aki jön, aki rád nevet és elköszön, de a végállomás én leszek, esküszöm! Van, aki szebb, és van, aki jobb, de olyan nincs, aki én vagyok. Nyomodban maradok, jól tudod! Nekem ítélt már a véletlen, nem menekülsz meg az életben, elér bárhol a csakazértis szerelem…..
…………………………..........
Az épület, amiben a tisztek étkezdéje, a konyha, a legénységi étkezde, a kantin, és az ezredkönyvtár is tartozott, kivezényelt fogdások kezdték a környékét takarítani. A rájuk felügyelő törzsőrmester végre cigarettaszünetet rendelt el számukra, amire abbahagyták a takarítást, és leheveredtek a fűbe. Az ezredkönyvtárból kilépő Kováts Vivient csodálattal megbámuló katonák, és félhangos beszólások fogadták.
- Engem keresel te drága? Olyan finom lehetsz, mint egy hamvas őszibarack! Szívesen beléd harapnék, és sokáig kóstolgatnálak! Nagyon szép vagy, szeretnélek kipróbálni! Sajnos rám még négy napig várnod kellene, mert nagyon vigyáznak az erkölcseimre a fácánosban! Utána azonban mehetünk, ahová csak akarod, édes!- próbálkozott vele egy a fogdából takarításra kivezényelt katona.
- Katona! Mi maga civilben? Sommelier? Ha igen, akkor én a maga helyében ezt inkább így mondanám:
- Ez egy nagyon kellemes, érett, ezáltal mélyen tüzes, tiszta, édesen zamatos, finoman telt, illatos darab! Érezni rajta a nap áldásos hatását, amivel harmonikus egésszé teljesedik ki! Kóstoláskor, ha elnyerné a tetszésünket, akkor ez után biztos, hogy csak őt akarnánk! Szóval én inkább ezt adtam volna elő!- mondta a törzsőrmester a beszólónak, és utána a többi fogdás felé fordulva nagy hangon folytatta.
- Figyelem fogdások! Cigarettákat kiszívni, a munkát ismét elkezdeni!- adta ki a parancsot, majd Vivien felé fordult.
- Csókolom a kezét, kedves Vivien! Bocsánat a beszólásért!
- Jó napot törzsőrmester! Nincs semmi baj! Ez az én keresztem, amit nekem kell cipelnem, pusztán azért, mert tetszetős vagyok! Megszoktam már, higgye el! Már fel sem tűnik!
A könyvtár előtt türelmetlenül várta a civil ruhába átöltözött Balla Béla szakaszvezető.
- Szevasz, drága Vivien! Én foglak vinni a fotózásra, mert ezt a parancsot én kaptam! Szólj, ha mehetünk, és máris indulunk!- készségeskedett a katona.
- Szia, vitéz úr!
- Balla Béla a nevem….
- Akkor, szia, Balla Béla vitéz úr!- nevette el magát kacéran Vivien. Aztán megkomolyodva így folytatta. - Jól sejtem, hogy az apám így akar ellenőrizni, hogy veled megfigyeltet?
Balla egy darabig tanácstalanul gondolkodott azon, hogy hogyan járna jobban! Ha megmondja az igazat, - vagy ha valami elfogadható magyarázatot talál ki? Hiszen ennek a lánynak az esze úgy vág, mint a borotva! Még véletlenül sem buta, mint a szép lányok legtöbbje! Úgy döntött, azzal jár jobban, ha mégis megmondja az igazat! Legalább könnyebb lesz majd becserkészni, ha kettőjük között baráti viszonyt sikerülne kialakítani!
Már az M7-es úton jártak Pest felé. Egészen megnyíltak egymásnak a hosszú úton. Kiderült, hogy miért költözött el Vivien az apjától egy csendes kis faluba, Bakonyjákóra.
- Sokat vitatkoztunk az apámmal. Ha őszintén beszéltünk egymással, akkor meg általában elbeszéltünk egymás mellett! Amikor elmondtam neki, hogy elköltözöm, nem ellenkezett! Azt sem tudom, tudja-e egyáltalán, hogy egyetemre járok, - pedig már másodéves vagyok! Igaz, levelező tagozaton! Így csak az előírt kötelező órákra, és a vizsgákra muszáj bejárni a hétvégeken! Tudod Béla, Pápáról bejárni a veszprémi egyetemre, elég sokáig tart. Így meg kb.: a fele út, és persze fele idő! Na meg a barátom is ott lakik Bakonyjákón! Mióta anya meghalt, az apámat csak a katonái, és a nyamvadt bélyegei érdeklik.
- Nem így van, hidd el! Az apád nagyon aggódik érted, csak nem tudja, - vagy nem akarja kimutatni! Még pénzt is adott nekem, hogy kifizessem a panzióban keletkező számláidat!
- Nincs rá szükségem, mert lehet, hogy többet keresek, mint Ő! A fotózás nagyon jól fizet! A könyvtárosi fizetés meg csak plusz hab a tortán!
- Igen? Hány férfival kellett érte lefeküdnöd? Talán pornófilmet is vállalsz?- kérdezte élesen Vivientől a szakaszvezető.
- Most megsértődhetnék, - de nem teszem! Úgyis feljössz velem, és majd meglátod, hogy ez az egész cirkusz egy kész bolondokháza! Idegölő, és fárasztó! A menő fotósok hisztisek, a kezdő kollégáik pedig nagyképűek, fontoskodók, és minden csajt le akarnak fektetni! A lányok többsége meg le is fekszik mindenkivel, legyen az fodrász, sminkes, vagy fotós, mert mindegyik lány abban reménykedik, hogy sztárt fognak csinálni belőle! Az elején velem is sokat és sokan próbálkoztak! Ígértek nekem is fűt, fát, bogarat! Amikor látták, hogy nálam ez nem jön be, azóta tisztelnek, és békén hagynak! Külföldi fotózást is intéztek nekem, de én nem vállaltam az egyetem miatt! Pedig az sokmilliós gázsi lett volna! Én így is jól meg vagyok fizetve! Jól érzem magam, elégedett vagyok, és a magam ura! Tetszik, hogy a férfiak vágyakozva, a nők meg irigykedve néznek rám! Azzal is tisztába vagyok, hogy a katonák összesúgnak, ha meglátnak! Biztosan sokan hazudják azt, hogy már megvoltam nekik! Ez már rég óta nem zavar! Mondd te is nyugodtan azt a társaidnak, hogy összejöttél velem! Hadd egye őket a sárga irigység!- mosolyodott el Vivien.
Már elhagyták Budaörsöt is, és beérve Budapestre megcélozták a lánchidat. Áthaladva a hídon, már csak egy ugrás volt az Andrássy út, ahol az egyik patinás palota emeletén volt a fotóstúdió berendezve. Behajtottak a belső udvarra, és leparkoltak. Az emeletre érve Vivien még egy utolsó tanácsot adott Bélának.
- Ha most ide bemegyünk, akkor ne csodálkozz semmin sem! Mint mondtam, ez egy bolond világ! Csupa művészlélek! Ha mondanak neked valamit, hagyd nyugodtan rájuk! De úgyis ott leszek melletted mindig, ha éppen nem fotóznak!
A hatalmas kétszárnyú ajtó könnyedén nyílt ki, és ahogy beléptek, döngve becsapódott mögöttük. Egy kis mitugrász alak „ügyelő” karszalaggal a karján eléjük toppant.
- Ide nem jöhet be aki nem ide tartozik!- mondta fontoskodva.
- Nyugodj le kisfőnök, Ő a testőröm! Ha rosszul viselkedsz, egy szavamra összecsomagol, és ledob az emeletről! Erre van kiképezve!
- De a múltkor nem Ő volt itt veled, Vivienke!
- Persze, hogy nem! Az a másik testőröm volt!- nevette el magát Vivien.
Helyet kerestek maguknak a terem egyik sarkában, és letelepedtek. A teremben már régóta javában folyt gépiesen a szorgos munka. Égtek a reflektorok, villantak a vakuk, csattogtak a fotómasinák. A lányok cseppet sem zavartatva magukat, ott mindenki előtt mutogatták bájaikat! Szemérmetlenül vetkőztek, öltöztek. Vivien is beállt közéjük a sorba. A sminkesek megigazították a sminkjét, és ráadták a számára kikészített ruhák egyikét! A rendező, és a főfotós hangosan veszekedve szidták egymást miatta! Balla Béla eddig ilyet még sosem látott. Lenyűgözve kapkodta a fejét ide-oda. Figyelte a lányok ingerlő alakját, és nagyokat nyelt miatta. Este lett. Véget ért a péntekre tervezett munka. Kikapcsolták a reflektorokat, a ruhákat visszatették az állványukra, és a sminkes kellékeket összepakolták. Mindenki visszavette magára a saját ruháját, amiben érkezett. A főrendező odalépett Vivienhez.
- Figyelj csak Vivien! A holnapi fotózás kivételesen elmarad! Majd értesítünk, hogy mikor, és hol lesz a következő munka! Csókollak!- mondta, és gyorsan tovább ment.
Lassan kiürült a stúdió. Csak az éjszakai őr maradt bent.
- Most melyik panzióba vigyelek? Van kedvenced?- kérdezte Balla Vivient.
- Nekem mindegy! Oda, menjünk, amelyiket te ismersz, hogy tiszta, van konyhája, és közel van hozzátok!
- Akkor bízd rám! Egy kellemes kis hotelbe viszlek! Hidd csak el, biztosan tetszeni fog! Csupa kétágyas szobáik vannak lég kondival, fürdőszobával, szobaszéffel, internet hozzáféréssel. Minden szobában van színes tv. Az épületben van lift, szauna, wellness, és konditerem. Kitűnő a konyhája, és van még egy zárt, őrzött parkolója is! Egy éjszaka reggelivel együtt még tízezer forintba sem kerül! Persze, ha a konyhájukat is akarod élvezni, és ott akarsz vacsorázni, akkor azt külön meg kell fizetni! Tetszeni fog, majd meglátod! Én sokszor aludtam ott egy-egy éjszakát, ha nem akartam valamiért hazamenni a családhoz!
- Érted ugye?- vigyorgott sokatmondóan Balla Béla. Akarod, hogy ott aludjak veled az egyik kétágyasban?- próbálkozott Balla ismét, csak úgy megszokásból, de már letett arról, hogy összejöjjön valami Viviennel.
- Ha akarod, ott alhatsz velem az egyik szobában, - engem nem zavar! De kettőnk között ne számíts semmire sem, ezt előre megmondom! Mint már említettem, van barátom, és én egy hűséges típus vagyok!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend