újabb események régebbi események további események
16:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába

Angyalbőrben 9.rész

2018. március 1. - Látogatók száma: 33

Időben érkezett Fehérvárra Csík tizedes az ezredessel, hogy a bélyegkiállítás megnyitójára ott legyenek. A Vörösmarty művelődési házhoz hamar odataláltak, és már messziről látták, hogy már a bejárat előtt kezdtek gyülekezni a kiállításra kíváncsi emberek.

- Csík tizedes! Ha akar, bejöhet velem megnézni a kiállított bélyegeket, de ha nem akar, akkor most szabad tizenhárom óra nulla-nulla percig! Döntsön, mert mindjárt nyitják a kiállítást!

- Köszönöm ezredes úr, de inkább maradok, mert egy fontos telefont kell elintéznem!

- A kedvesével, - ugye?- mosolyodott el az ezredes. Nyugodtan, megmondhatja, hogy ha visszaérkezünk, akkor utána hétfő 08 óráig eltávozást kap tőlem, amiért ilyen gyorsan ideértünk!

- Köszönöm ezredes úr!

- Ne köszönje, mert megérdemli! Akkor tizenhárom nulla nullakor itt találkozunk!- szállt ki a kocsiból az ezredes, és elsietett a bejárat felé.
Csík Kálmán tizedes boldogan indult egy telefonfülkét keresni, mert mielőbb tudatni akarta a kedvesével a jó hírt. Az öröme azonban nem tartott sokáig! Az első fülkében valaki megrongálta a készüléket, mert levágta róla a kagylót! A másodiknál egy táblára ki volt írva, hogy nem működik! A harmadik fülkéből csak helybeni hívást lehetett hívni! Már éppen kezdett besokallni, amikor felfedezett egy eldugott kis postahivatalt! Gyorsan besietett, és a postáskisasszonnyal megbeszélte a távolsági hívást Pápára. Bement a számára kijelölt fülkébe, és máris tárcsázott! Szinte a kicsengéssel majdnem egy időben felkapták a telefont!

- Halló! Ez Kiss Endréné telefonja! Én Szász Emese vagyok, az unokahúga! Miben segíthetek?

- Halló, drágám! Én meg a te vitéz katonád vagyok! Tudod, - a Kálmán!- vigyorgott boldogan a tizedes, amikor meghallotta Emese hangját.

- Mit szeretnél vitéz úr?- évődött Emese a telefonba.

- Hogy mit szeretnék? Azt majd személyesen súgom a füledbe, te drága! Nem telefon téma! Most csak a hangodat akartam hallani! Nagyon hiányzol! Van egy jó hírem is! Képzeld el, a parancsnokom nagyon elégedett volt velem, mert időben értünk ide, ezért ma délután, amikor már Őt is hazavittem, elenged eltávozásra hétfő reggelig!

- Jó neked! És mit fogsz hétfő reggelig csinálni?

- Hát,…. én azt hittem, hogy együtt fogjuk eltölteni ezt az időt!- válaszolta kicsit megbántva a tizedes. Emese ezt hallva elnevette magát.

- Ne bánkódj már ennyire kedvesem! A nagynéném a lelkemre kötötte, hogy hívjalak meg mihozzánk vacsorára, mert nagyon kíváncsi rád! Jó lenne, ha le tudnád nyűgözni Őt, mert ha sikerül, akkor én nagyon fogok örülni neki! Akkor pedig te is nagyon fogsz örülni! Ezért tehát most hivatalosan meghívlak hozzánk vacsorára! Kérlek, hogy időben gyere!

- Édes! Én már most is nagyon örülök, mert hallom a hangodat! Bevallom, én is kíváncsi vagyok a nagynénédre, mert Ő a te nevelőanyád! Az, - ugye?

- Jól hiszed, kis katonám! Ő ezen kívül a barátnőm is egy személyben! De most már tegyük le, mert rá fog menni az egész zsoldod a telefonra! Puszika! Sőt, sok-sok csók!- mondta Emese, majd gyorsan letette a telefont.
Csík Kálmán még sokáig állt a fülkében, kezében a kagylóval, és mosolyogva ábrándozott!
----------

Alig múlt egy óra, és már rákanyarodtak a 83-as főútra, Bakonyjákó felé. Itt már nem volt olyan sűrű a forgalom, ezért jó tempóban tudtak haladni.

- Végre, még egy negyed óra, és megölelhetem a kedvesem! Szerencsére nem tudja, hogy a szombati fotózás elmaradt! Lesz majd nagy meglepetés, ha meglát!

- Nagyon szerencsés a te barátod! Nagyon irigylem! Gyönyörű vagy, és hűséges! Egyáltalán megérdemel Ő téged?

- Nagyon remélem, hiszen szeretjük egymást! Csak beköszönök neki, aztán hazavihetsz!
Még két perc sem telt el, és máris jött vissza Vivien. Sápadtan, szó nélkül ült be az autóba.

- Mi van drága, nincs itthon a szerelmed?

- Ne bosszants már Béla! Induljunk már! Mutatom az utat! Nincs messze a lakásom! Képzeld, valóban volt meglepetés! Csak nem neki, hanem nekem! Ez a rohadék nagyon is itthon van! Ráadásul nincs is egyedül! A cukrász lánya van nála, egy szál bugyiban! Nem vettek észre, amikor benéztem az ablakon! A hazugságot, és az alakoskodást nagyon nem bírom! Vajon mióta lehet közöttük viszony? De igazán már az sem nagyon érdekel! Úgy döntöttem, hogy ezzel vége közöttünk mindennek! Ezt még ma nagyon meg fogom rajta bosszulni, mielőtt végleg kidobom! Ugye segítesz nekem? Benne vagy?

- Ez természetes! Mit kell csinálnom?

- Itt állj meg Béla, ez az a ház! Gyere, menjünk be!- mondta Vivien, és elővette a kulcsait.

- Arra gondoltam, hogy felhívom telefonon, - mintha még Pesten lennék, hogy menjen át hozzám, mert van ott számára egy kis meglepetés! Mivel van saját kulcsa, be fog jönni! Én majd egy szál bugyiban fogom fogadni, azért, hogy lássa, mit veszít el a félrekefélésével! Ahogy belép a házba, én elkiáltom magam mosolyogva, hogy: Meglepetés!- és akkor te előjössz egy szál gatyában a hálószobából! Elkéred tőle a lakásom kulcsát, mondván, hogy mostantól neked van rá szükséged! Mit szólsz hozzá, elég ütős lesz ez így?

- Szerintem igen! Ha akarod, akár meztelenül is kijöhetek! Ha meg erősködni próbál, akkor nagyon megverem!

- Nem kell bántanod! Sokkal jobban fog ez fájni neki, ha mosolygunk hozzá! Hidd el, nem mer erősködni! Ismerem! Akkor most telefonálok neki, te meg menj be a hálószobába, és vetkőzz le alsónadrágra! Készüljünk, mert mindjárt itt lesz!
Még tíz perc sem telt el azóta amióta megjöttek, és máris csörgött a kulcs a zárban. Minden úgy zajlott, ahogy Vivien kitervelte. Vivien barátja mosolyogva indult a félmeztelen Vivien felé, de Ő kinyújtott kézzel megállította.

- Olyan szagod van, mint egy cukrászdának! Így akarod nekem kihangsúlyozni, hogy édes vagy? Inkább így a cukrász lánya illik hozzád! Úgyis azt suttogják a faluban, hogy vele is kufircolsz, meg még ki tudja hány lánnyal! Nekem eddig csak te voltál, de te ezt úgyis tudod! Jól nézz meg most utoljára! Legyen emléked arról, hogy mit is vesztettél, mert többé nem lesz rá alkalmad! Mától fogva már más a helyzet! Akkor most jöjjön a te meglepetésed!
Ekkor Béla megjelent a nappaliban. Átfogta Vivien derekát, és hozzá simulva megcsókolta az arcát. Aztán a fiú felé fordulva megszólalt.

- Szevasz, kishaver! A lakás kulcsát kérném, mert neked már úgysem lesz rá szükséged! Aztán sietve hagyj magunkra, mert nekünk még dolgunk van a hálószobában!- kacsintott cinkos mosollyal a megdermedt fiúra, aki ezek után szótlanul megfordult, és elhagyta a házat.

- Nagy voltál Bélám! Ezt a pofont nem felejti el, amíg csak él! Akkor most már nyugodtan felöltözhetünk!- nézett végig a katona izmos testén tüzetesen. - Vagy, …. tudod mit? Adjuk meg azt neked végre, - amire már régóta vágyódsz! Hiszen megérdemled! Legalább nem kell majd a társaidnak hazudnod a velem töltött időről!

A cikket írta: emillio

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: