újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Férfioldal

Látogatók száma: 160

Egy érdekes cikket olvastam a neten, férfiak nyilatkoztak név nélkül, hogy mikor volt az a pont, amikor elváltak a feleségüktől. Azt hiszem, legyen akár nő, akár férfi, van hogy betelik a pohár.

Az első férfi azt mesélte, hogy egy hosszabb külföldi úton járt (7 hónap) és mire hazajött, a felesége terhes volt (5. hónap). Egyértelműen nem az ő gyerekével. Hát kérdezem én erre, biztos hogy ez a házasság az utazás előtt is „egészséges” volt? Hát nem. Sajnos az előzményeket nem közlik az oldalon, de feltételezem már korábban is voltak jelek arra nézve, hogy ez a kapcsolat nem a helyes irányba halad.

A következő férfi arról számolt be, hogy a felesége nem hitt az álmaiban. Katonai pályáról át akart állni az orvosira és a felesége (aki tudományos területen dolgozott ) nagyjából lekezelte a törekvését egy legyintéssel. Ugyan már! A férfi elvált és jelentkezett az orvosira, a cikk szerint már 4 éve a kar hallgatója. Azt hiszem itt a megszokás csapdájába esett a hölgy. A katona sztereotípiája nem az észről szól, hanem az erőről. Talán a nő beskatulyázta a férjét ebbe a szerepkörbe és vélhetően még maga alá is pozícionálta (hiszen ő tudományos területen dolgozott), itt azt hiszem a nő egója markánsan kidomborodott.

A harmadik férfit sok veszteség ért hirtelen, munkahely, családtag, baleset és a feleségének, ahogy ő írta, ezekben az időkben a legfontosabb célja egy drága aranyóra volt, amit hisztéria és különböző praktikák által akart megkapni. Mivel nem érte el, a nő közölte, hogy válni akar, a férfi pedig beleegyezett. Nos ha a célok nem közösek és az erőforrások nincsenek szinkronban a vágyainkkal, az sok nézeteltéréshez vezet egy kapcsolatban. Akár válás is lehet az eredménye.

A következő férfi arról számolt be, hogy akkor telt be a pohár nála, amikor megszűnt a bizalom a kapcsolatukban. Amikor bizonygatnia kellett, hogy hol, kivel és mikor merre járt, akár fényképekkel és a felesége állandóan kétkedett a hűségében, beadta a válást. Akárhonnan nézem, a féltékenység önértékelési zavar. Egyenrangú kapcsolatot kialakítani nem lehet alacsony önértékeléssel, hiszen az nem házasság, hanem támaszkodás, ami nem probléma, hiszen sok férfi szeret gondoskodni, szeret az „eltartó” szerepében létezni, de mindennek van határa. Aki meg csalni akar, megteszi, akár ellenőrizzük, akár nem.

A szobatárs szindróma is a listán volt. A férfi akkor adta be a válást, amikor a felesége kijelentette, hogy már nem szereti. Egy lakásban, egy ágyban lakni egy idegennek, aki ráadásul nem is szeret, felesleges. Hiába akarta megmenteni a kapcsolatukat a férfi, ha nincs szeretet, akkor nincs mit menteni. Azt hiszem ez gyakori probléma a házasságokban, főleg a hosszú 20-50 éves kapcsolatoknál. Mégis a kulcsszó itt a szeretet, ha az van, addig bármi menthető, ha nincs, akkor semmi értelme.

A cikkben még egy érdekes válóokot felsoroltak, mégpedig azt, amikor a feleség megtiltotta a férfinek a hobbija művelését, mivel az elveszi tőle (azaz a feleségtől) az időt. A feleségnek nem volt egyetlen hobbija sem, a férj bátorította, hogy keressen, de a helyzet egyre mérgesebb lett, így beadta a válást. Azt gondolom ez is alacsony önértékelésre vall. Ahogy a féltékenységet már említettem, az irigység is ennek egy formája, csak itt dolgokra, tárgyakra, akár karrierre, vagy ez esetben hobbira irányul.

A cikkből számomra kiderült, hogy a férfiak is hasonló problémákkal küszködnek, mint mi nők, éreznek és gondolkodnak ők is és nem mindig a szexen jár az agyuk. Bár a cikk nem magyar férfiakról szólt, de azt gondolom egyik sem áll túl messze a magyar átlagtól.

forrás:csodalatosvilag.in
kép:huffingtonpost.com

A cikket írta: Ailet

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Anyu

Osztom a véleményed.Egy kapcsolat,házasság két ember között jön létre és ha elromlik,az is két ember műve.Nem az egyik a hibás és nem is a másik,hanem a kettő együtt.Könnyebb a másikat hibáztatni,mint bevallani:én is oka vagyok,hogy a dolgok rosszra fordultak.

Azt kimondani, hogy ÉN vagyok a hibás a legnehezebb.... valahogy ezt látom mindenhol. Sajnos amíg eddig nem jut ez az ember, fel sem tudja dolgozni a problémákat. :S

megtekintés Válasz erre: Ailet

Nem fogadtam el csak az egyik oldalt, de nem is ítélni akartam a cikkel. Yollának már leírtam, egy célom volt. A válás, a kapcsolatok megkötése, minden egyes momentum két ember döntése, nem az egyik hibája, nem a másiké csak. Amit adsz, azt kapsz, mindig mindenhol. Nekem ez a véleményem.... aztán kinek hogy...

Osztom a véleményed.Egy kapcsolat,házasság két ember között jön létre és ha elromlik,az is két ember műve.Nem az egyik a hibás és nem is a másik,hanem a kettő együtt.Könnyebb a másikat hibáztatni,mint bevallani:én is oka vagyok,hogy a dolgok rosszra fordultak.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nem is a válás tud okozni nagy sebeket, azok csak felszíni, könnyen kezelhető sebek... a súlya csak később, akár évek múltán derül ki, hogy kiért és miért is áldoztunk fel, vagy viseltünk el annyi évet... jól, vagy rosszul döntöttünk, amikor megszabadultunk a másiktól... akárhogy is nézem, nem a férfi húzza rövidebbet...
női oldalról nézve!...

Kedves Éva!

Persze 50-30 évvel ezelőtt más volt kicsit a közmegítélés, mint most, nehéz volt ellene menni az árnak, de ma már egészen más a helyzet. Ma már más a problémák gyökere.

A női oldal sem fontosabb, mint a férfi, hiszen EMBEREKRŐL beszélünk. Senki sem kényszerít fegyverrel egyetlen embert sem arra, hogy házasságban éljen. Saját döntés hogy meddig, mennyit ér meg az egyénnek. Ha úgy érzi, elpazarolta az éveket, az sem a másik hibája. Ő döntött úgy, hogy pazarolja, akármilyen indokok miatt. Egyébként meg, milyen szempontból húzza a rövidebbet a nő? Emlékeim szerint (több példa alapján) minden bíró(nő) nagyjából az anyukának szokott "ítélni", kivéve, ha az anyuka valahogy.... nem alkalmas anyának lenni. Másrészről meg, a gyerek nála marad, azt hiszem ezzel is szegényebb lesz az apa. No igen hogy ez költséggel jár, felelősséggel, de emellett a szépet és jót is megkapja az anya. Vagy ha nem kell a költség, akkor adja át az anya a nevelés jogát az apának. Hm... milyen "rövidebbre" gondolsz?

megtekintés Válasz erre: Ailet

Nem fogadtam el csak az egyik oldalt, de nem is ítélni akartam a cikkel. Yollának már leírtam, egy célom volt. A válás, a kapcsolatok megkötése, minden egyes momentum két ember döntése, nem az egyik hibája, nem a másiké csak. Amit adsz, azt kapsz, mindig mindenhol. Nekem ez a véleményem.... aztán kinek hogy...

Nem is a válás tud okozni nagy sebeket, azok csak felszíni, könnyen kezelhető sebek... a súlya csak később, akár évek múltán derül ki, hogy kiért és miért is áldoztunk fel, vagy viseltünk el annyi évet... jól, vagy rosszul döntöttünk, amikor megszabadultunk a másiktól... akárhogy is nézem, nem a férfi húzza rövidebbet...
női oldalról nézve!...

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Látom te sem fogadtad el egy az egyben az indokokat... Hát nem is tenném egyikért sem tűzbe a kezem... Nem egyik napról a másikra jutnak erre az elhatározásra a felek, kellett lennie nem kevés előzménynek. Az első "hosszú" külföldi útja... a második "pipogya" alak... a harmadik? Ennyi veszteség után még egy válás is, még azt is kibírta... szeretet nélkül nem is megy, mi tarthatna össze két embert, az érdek?... Biztos, hogy nem... El tudom képzelni, amikor a férj reggeltől estig bütyköli a kocsit, naná, hogy unalmas az ilyen mellett az élet...
Visszakanyarodva az első "csalódott" pasihoz, szokott ez fordítva is történni, ami utólag derül ki, sürgősen el kellett válni, vajon miért, mert ott nem a feleség, hanem a barátnő esett teherbe... Már csak az a kérdés, tőle (a második feleségtől) vajon miért kellett elválnia? :-)

Ennyit a férfiakat ért traumáról, ó, be sajnálom őket, de inkább le...

Nem fogadtam el csak az egyik oldalt, de nem is ítélni akartam a cikkel. Yollának már leírtam, egy célom volt. A válás, a kapcsolatok megkötése, minden egyes momentum két ember döntése, nem az egyik hibája, nem a másiké csak. Amit adsz, azt kapsz, mindig mindenhol. Nekem ez a véleményem.... aztán kinek hogy...

megtekintés Válasz erre: Yolla

Szia, Ailet!

Valószínűleg árnyaltabb lenne a kép, ha a másik oldalt is meghallgatták volna. Ezek már a következmények, az utolsó cseppek, melyektől kibuggyant a víz a pohárból, de hogy az előző millió csepp hogyan és miért került bele, arról nem szól a fáma.
Véleményem szerint egy kapcsolat megromlásához mindkét fél hozzáteszi a magáét, mert ahhotz is kettő ember kell, ahogyan a soruk összekötéséhez is annyi kellett.

Üdv: Yolla

Szia Yolla!

Éppen ezért írtam a cikket, mert a nők előszeretettel "osztogatják a pasikat" hogy így milyen szerencsétlenek, meg úgy milyen szemetek.... stb. Mindenhez két ember kell, ahogy Anyutól loptam: a tapshoz is. Az érem másik oldala az egyik nélkül nincs is. Az árnyaltságra nem törekedett a cikk, én sem, nem ez volt a cél, hanem az, hogy megragadjam a magját: a nők nem jobbak, sem rosszabbak a férfiaknál. Egy válás mindkét ember "hibája" és ez a lényeg. Ezekben a helyzetekben jó lenne megkeresni a saját hibánkat, nem a másikéval vagdalkozni.

Pusz:A
Látom te sem fogadtad el egy az egyben az indokokat... Hát nem is tenném egyikért sem tűzbe a kezem... Nem egyik napról a másikra jutnak erre az elhatározásra a felek, kellett lennie nem kevés előzménynek. Az első "hosszú" külföldi útja... a második "pipogya" alak... a harmadik? Ennyi veszteség után még egy válás is, még azt is kibírta... szeretet nélkül nem is megy, mi tarthatna össze két embert, az érdek?... Biztos, hogy nem... El tudom képzelni, amikor a férj reggeltől estig bütyköli a kocsit, naná, hogy unalmas az ilyen mellett az élet...
Visszakanyarodva az első "csalódott" pasihoz, szokott ez fordítva is történni, ami utólag derül ki, sürgősen el kellett válni, vajon miért, mert ott nem a feleség, hanem a barátnő esett teherbe... Már csak az a kérdés, tőle (a második feleségtől) vajon miért kellett elválnia? :-)

Ennyit a férfiakat ért traumáról, ó, be sajnálom őket, de inkább le...
Szia, Ailet!

Valószínűleg árnyaltabb lenne a kép, ha a másik oldalt is meghallgatták volna. Ezek már a következmények, az utolsó cseppek, melyektől kibuggyant a víz a pohárból, de hogy az előző millió csepp hogyan és miért került bele, arról nem szól a fáma.
Véleményem szerint egy kapcsolat megromlásához mindkét fél hozzáteszi a magáét, mert ahhotz is kettő ember kell, ahogyan a soruk összekötéséhez is annyi kellett.

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: