Gondok

Látogatók száma: 64

5.rész

Hosszúk az esték, és még hosszabbak az éjszakák, amennyiben az ember semmittevésre kárhoztatott, vagy annyira kevés a teendője, amit rétestésztaként képtelenség olyan vékonyra kihúzni, hogy hetente lefedje a hét napot. Napközben elfoglalhatná magát, miután Léna még mindig dolgozik, igaz csak heti három napot, de mit kezdene az éjszakákkal, amikor csend honol a házban, az utcán egyetlen jármű sem száguld, Léna a netet böngészi, vagy olvas, esetleg a következő konferenciájának anyagán dolgozik, miközben komolyzenét hallgat a szobájában. Mi lenne vele, ha nincs a hobbija, a szőlő, a szántó és a gesztenyés, ha nem kellene rohangálnia a három ingatlan ügyei miatt, szervezni a munkákat, a termésértékesítést, és éjszakánként, amikor elkerüli az álom, újabb terveken agyalni, hogy érezze, még fog az esze, s fizikailag is bírja a tempót.

Éjjel két óráig szemhunyásnyit sem aludt, csaponganak a gondolatai, s félóránként felkel, és lábujjhegyen átmegy a vendégszobába, ahol immár három napja Bruminak nevezett mackóját szorosan átölelve alszik Andriska. Megretten attól a gondolattól, hogy a kisfiú tiszta szemében, mint egy igazmondásra késztető, könyörtelen tükörben, igazi valóságában látja magát, és saját helyzetét. Elkeserítőnek tartja, amit lát és ehhez semmi köze a szeme és a szája körüli finom ráncoknak, inkább annak köszönheti, hogy ez a három napja megismert kisfiú jelenléte egy pillanat alatt előhívta belőle elnyomott érzéseit, és kegyetlenül szembesítette a tényekkel, mely szerint hobbija egyszerű pótcselekvés, egyben menekülés a kegyetlen valóság elől, hiszen képtelen azokkal szembenézni, gyávaságból, vagy más ok miatt, maga sem tudja pontosan.

Fél háromkor felkel, felöltözik, jó melegen, mert kinn már hideg az idő, előkeresi a dugi cigarettáját és kimegy a teraszra, beburkolózik a kinti székekre hajtogatott plédek egyikébe, rágyújt és átvágja a gondosan felhúzott mesterséges gátat, szabad áramlást engedve lefojtott gondolatainak.

Hiányoznak a gyerekei, a két unokája, harmincnyolc év után kiüresedett a házassága, ideje beismerni, hiába temetkezik hobbijának nevezett millió teendőibe, hiába ölelkezik harmincéves szenvedélyes szeretőjével, ezek a tények akkor is tények maradnak.

Hol voltál, mit tettél Lenkey László, hogy nem vetted észre családod széthullását? Mikor és miben hibáztál?

Kérdések, melyekre válaszolnia kell, ha azok fájdalmat okoznak, akkor is!
Borús az ég, enyhe szél kavarog a fák színes levelei között, azok meg zörögnek, mert elszáradtak, kapaszkodnak az ágakhoz mindaddig, míg bírják szuflával, majd leesnek társaikhoz, a rothadó avarba.

Lenkey újabb cigarettára gyújt, kell a nikotin narkotikuma, hogy legyen ereje tárgyilagosan megítélni saját helyzetét. Illetve helyzetüket. A családét. Mindezt egy mit sem sejtő, a kisebbik unokájával egyidős kisfiú miatt, akivel úgy bánik, mintha a harmadik unokája lenne. Míg Léna dolgozik, ők kettesben múlatják az időt, moziba mennek, meg a játszótérre, társasjátékoznak, kártyáznak, megszámolják a parkban sétálókat, sőt fociznak is a vadonatúj bőrlabdával, mert csak azzal lehet igazán. Andriskával közben jókat lehet beszélgetni, és nehéz lenne eldönteni, melyikük élvezi jobban a másik társaságát. Sokat kérdez a gyerek, s minden választ megért, az Lenkey benyomása, hogy sok felnőttnél intelligensebb és okosabb. Amikor először szólította Laci bácsi helyett Laci papának, akkor könny szökött a szemébe. Képtelen követni a saját vér szerinti unokái észjárását, akikkel angolul kell csevegnie, mert nem tudnak magyarul, és amikor ezt szóvá tette Ferinek, csak nevetett a fia, ugyan, apa, nincs nekem időm magyarra tanítani, meg minek is, úgyis itt élünk, Amerikában.

Büszke volt a fiára, hogy őt év alatt jelessel abszolválta az egyetemet, mester szakon is kitűnt a társai közül. Bele sem gondolt, mit kérhet a fia, amikor biankó tett neki egy ígéretet, hogy bármely kívánságát teljesíti, amint kézhez kapta a jeles diplomáját, hiszen mi mást kérhetne, mint egy legénylakást, vagy ne adj isten, egy új kocsit. De nem azt kért, hanem kétmillió forintot, hogy elvégezhessen Amerikában egy speciális egyetemi kurzust. Tetszett neki, hogy ilyen ambiciózus a fia, még Lénával is összekaptak a dolgon, mert felesége szerint, először menjen el dolgozni a gyerek, keresse meg a tandíját, ne a szülei zsebében matasson. Végül azzal szerelte le Léna ellenállását, hogy muszáj betartania biankó ígéretét, ha fia előtt meg akarja tartani apai tekintélyét.
Lilla akkor érettségizett, hallotta szülei vitáját, és amikor öt év múlva ő is befejezte egyetemi tanulmányait, természetesnek vette, hogy szülei finanszírozzák londoni tanulmányait. Hiába érvelt Lenkey, hogy félti a lányát, gondolja meg a dolgot, Léna azonnal lányuk pártjára állt, mondván, hogy sohasem tettek kivételt egyik gyerekkel sem, és ami Ferit megilleti, az Lillát is.

Milyen is az élet, Lilla, aki gyerekként folyamatosan bosszantotta a bátyját, íme, felnőttként mindenben utánozza. Nem jött haza Feri Amerikából, családot alapított, akkor neki is maradnia kell Angliában, és már megtalálta a párját is. Így maradtak kettesben Lénával, kiüresedett életükkel, mert a közös célok gyerekeik távozásával szertefoszlottak, s helyette nem találtak közös metszéspontokat, holott mindketten ugyanazon dolgoktól szenvednek.

Lám, Léna legalább annyira élvezi Andriska jelenlétét, amennyire ő teszi tiszteletbeli nagyapaként. Lesi a kívánságát, azokat az ételeket főzi, amit a kisfiú szeret, és ebéd után beviszi a kórházba az édesapjához, aki szerencsére már egyre jobban érzi magát. Este, miután lefektette Andriskát, könnyed hangon megjegyezte:
- Lacikám, ha holnap menned kell a birtokra, menj csak nyugodtan. Összecsomagoltam neked. Ne aggódj, megleszünk Andriskával. Ja, igen, a barátnőd melltartója a fehérneműid közé keveredett, azt is kimostam, vidd vissza neki. Üzenem, hogy nem vagyok a mosónője. Jó éjszakát!

Léna nem csinált jelenetet, nem emelte fel a hangját, úgy beszélt, mintha a másnapi ebédről csevegett volna, és ez jobban fájt, mintha kést mártottak volna a szívébe. Nem jelent semmit a feleségének? Most kapja vissza a huszonöt évet, amikor Léna foglalkozott a gyerekekkel, mert neki, mint családfőnek, nem jutott ideje velük foglalkozni, mert azt hitte, ha az anyagiakat biztosítja számukra, akkor eleget tett apai kötelezettségeinek, ahogyan az sem érdekelte, hogyan halad Léna karrierje, mert számára az lényegtelen mellékkörülménynek számított, hogy mennyit keresett a felesége. Azon sem csodálkozott, hogy gyerekeik önállósodásával párhuzamosan felívelt Léna karrierje, szakterületén az ország egyik emblematikus figurája lett, miután rendszeresen riportokat készítettek vele a különféle tévécsatornák.

Lenkey László, a látszólag példás családapa és családfenntartó mítosza porrá tört azon az estén, amikor a dupla garázsban a Léna bordó Suzukija helyén egy nagy monstrum Honda parkolt, mint kiderült, az volt felesége új kocsija. Vacsora után azonnal megnézte a neten közös bankszámlájukat, de azon a szokásos tételek szerepeltek. Felesége saját külön számlájáról finanszírozta az új autót. Úgy megsértődött, hogy felesége nem avatta be sem a terveibe, sem az anyagi helyzetébe, hogy átköltözött a fia szobájába, azzal az indokkal, hogy ne zavarják egymás tevékenységét. Két hét múlva zalai birtokán felszedte Mónikát, a csinos, ámde magányos tanárnőt, aki azóta is a szeretője.

Nevetséges helyzetbe került. A fiánál fiatalabb a szeretője, a feleségével úgy élnek egymás mellett, mintha bérlőtársak lennének, és végtelenül magányosnak érzi magát, egyedül Andriska hozott némi fényt az életébe, de arról is tudja, hogy még néhány nap, és a kisfiú édesapját kiengedik a kórházból, s a gyerek visszatér hozzá, magával viszi a fényt.
Van ebből a helyzetből kiút?

Folyt.köv.