Hal a parton
Látogatók száma: 107
Dezső már az előszobában hallja, amint felesége csicsereg a telefonba. Ráadásul a vonalason beszél, mert azt nem neki kell fizetni, annak költsége a családi rezsi része.
Felesége felé sem néz, amint belép a nappaliba, csak int, hogy tudja, hazaért.
Kedvetlenül leül a dohányzónak kinevezett sarokba, ledobja a papucsát, a távirányítóval bekapcsolja a klímát és kéjesen rágyújt. Elvégre itthon van, a saját lakásában, itt igazán nem tilthatja meg senki a dohányzást, nem kell kimenni az erkélyre, mint a munkahelyén. Kinyitja az újságot, olvassa a híreket, amelyek reggel óta már elavultak. Jobb lenne felmenni az emeletre, bekapcsolni az internetet, de fáradt, s ahhoz sincs kedve és ereje, hogy felvegye az otthoni szerelését, fia kinyúlt pólóját és egy régi szabadidő ruha alsóját.
Megszokott foteljének oldalában beépített titkos rekesz, abban tartja a konyakos üvegét, melyből esténként jó nagyokat kortyol, ha éppen nem látja a felesége. Mint most. Annyira hangosan beszél, hogy érti minden mondatát.
- …igen, hozzámentem ahhoz a jóképű szőke sráchoz, tudod, akivel utolsó éves korunkban ismerkedtünk meg. Nem emlékszel? Pedig egyszer leöntötte a szoknyádat is konyakkal.
Akkor is a konyak volt a kedvencem. Minden vizsga előtt megittam egy felest, hogy bátrabb legyek.
- Nem baj, barátnőm, harminc éve nem találkoztunk. A fiunk kinn él Párizsban. Képzeld, az unokám már elég jól beszél magyarul.
Ha neked kellett volna tanítanod, csak annyit tudna, mint egy papagáj! Dezső újabb nagyot kortyol a bronzszínű italból és arra gondol, ma sem lesz meleg vacsora, pedig a munkahelyén sem volt ideje ebédelni. Mintha ferde lenne kissé a szemben lévő falon a festmény. Ám az is lehet, hogy csak a konyak teszi.
- Elváltál attól az áldott jó embertől? Megcsalt? Akkora szerelem volt a tiétek, hogy mi csak irigykedtünk. Azt a jóképű, magas, széles vállú állatorvost szívesen elhódítottam volna tőled, de szóba sem állt velem. Igazság szerint akkor már Dezső kitartóan ostromolt a szerelmével.
Másként emlékszem, mélázik Dezső, majdnem a felesége kérte meg a kezét, annyira férjhez akart menni. Elvettelek, mert kéznél voltál és én szeretem kényelmet, bár az utóbbi időben nincs benne részem. Már elkelne egy pohár kristályvíz két slukk konyak között. Nehézkesen feltápászkodik, kislattyog a konyhába, csak úgy, zokniban.
A hűtőszekrényben nem talál számára ehető ételt, csak saláta alapanyagokat, szószokat. Nem vagyok kecske, hogy zöldet egyek, dohog magában. Óvatosan kisettenkedik az előszobába és a cipői mögül előhúz egy befőttes üveget, amely még félig van kacsazsírral és a lesütött májjal, melyet az édesanyjától hozott egy hónappal korábban.
Olvad a kettévágott zsemléken a sárga zsír, rajta kívánatosak a májszeletek. Megsózza és szeletel mellé zöldpaprikát, tálcára teszi tányérostul, éppen elfér mellette a jégkockával hűtött kristályvíz. Egyenes tartással visszavonul a nappaliba, a szokott helyére. Falatozik, mint egy kényúr.
- Annyira örülök, hogy találtál egy korunkbeli rendes férfit. Kopaszodik? Nem baj, az én férjem feje is fénylik már. Ebben a korban minden férfi hízásra hajlamos. Ne etesd agyon, tudod, amióta a fiam kirepült, már alig főzök, csak összeütök egy salátát.
Megszokja, csak figyeld meg, milyen karcsú lesz az alakja. Szegény párom nem tud fogyni, nagyon jó ételeket főznek az üzemi konyhán. Sokszor túlórázik, későn jön haza és nem is vacsorázik.
Dezső valósággal falja a kacsazsíros vacsoráját, meg kell ennie, mielőtt az asszony befejezi a telefont. Ha ma is túlórázna, akkor éppen Annával vacsorázna, csülökpörköltet, vagy csirkepaprikást. Ma azonban nem ér rá, egyik barátnőjével összefutott napközben és este vele akar beszélgetni. Buta asszonyi csevejt itthon is hallgathat. Jobb, ha eltünteti a nyomokat. Jól lakott, nehezebben is mozog, de muszáj kivinni a tálcát és elmosogatni a tányérral együtt, mert szó éri a ház elejét.
Éppen a kezét törli, amikor neje beállít a konyhába.
- Remélem, nem ettél, szívem, elkészítem a vacsorát. Addig menj csak tévét nézni.
Dezső eltűnik a nappali felé. Visszanéz. Felesége éppen a hűtőből veszi ki a salátát. Óvatosan felveszi a telefont, ideje lenne felhívni Annácskát.
Véletlenül lenyom egy gombot a telefonon és megjelenik egy telefonszám, a legutóbbi hívásé. Annácskáé. Pedig még nem is tárcsázott.
Szorítást érez a mellkasában.
Szólna, de csak tátog. Mint hal a parton.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz.Ilona
Jót kuncogtam az írásodon. :-))
Ezt hívják társas magánynak?
pusz
Juli
Érdekes a csavar a történet végén! Az élet produkál néha meglepő dolgokat. Nagyon tetszett a cikked!
Pussz,
Tündér
Szegény Dezső, az önként vállalt börtönében, még jó hogy kibírja. Az a kacsazsíros, sült májas igen ínycsiklandozó!
Nagyon jól adtad elő a hétköznapok csendes tudomásulvételét, magunkba tiltakozását, a gondolatokat, melyek tökre másak, mintsem hinné az a hozzátartozó... :-)
És a csattanó a végén? Mindent megért.
Pussz,
Éva
Ui: Most megyek valami harapnivaló, sütni való után! :-)
Szia Yolla... Hát ez megint nagyon jó volt! :-)
Szegény Dezső, az önként vállalt börtönében, még jó hogy kibírja. Az a kacsazsíros, sült májas igen ínycsiklandozó!
Nagyon jól adtad elő a hétköznapok csendes tudomásulvételét, magunkba tiltakozását, a gondolatokat, melyek tökre másak, mintsem hinné az a hozzátartozó... :-)
És a csattanó a végén? Mindent megért.
Pussz,
Éva
Ui: Most megyek valami harapnivaló, sütni való után! :-)
Hálás köszönet a segítségedért, hogy végre tudtam feltenni egy fotót!
Pussz: Yolla
Kedves Évi!
Hálás köszönet a segítségedért, hogy végre tudtam feltenni egy fotót!
Pussz: Yolla
Látszik a mosolyodon! :-)
Örülök, hogy segíthettem!...
Pussz,
Éva