Hit és remény
Látogatók száma: 60
Napok óta forgolódok az ágyamban, alig alszom egy huzamban fél óránál többet. Az sem érdekel, hallja a szoba túl felén fekvő feleségem, vagy sem, és abszolút hidegen hagy, ha felébred Erzsike. Napközben folyamatosan bozsékol, az elúszott hatmillió forintunk kapcsán, azt bezzeg elfeledte, hogy annak idején éppen ő unszolt, hogy vegyük ki pénzüket az OTP-ből és tegyük be a Kun- Mediátorhoz, mert azok húsz százalék kamatot adnak. Hiába szabódtam, az asszony csak mondta a magáét, élhetetlennek nevezett, aki nem törődik a családjával, inkább a jószágokkal piszmogok, amiből semmi hasznunk sincs, sőt, csak ráfizetek, hiszen egyre több takarmányt kell venni a fenntartásukhoz. Bezzeg Tarcsaiék ügyesen fialtatják pénzüket, munka nélkül is szép hasznot vágtak zsebre. Miután cakkosra rágta fülemet az asszony, megtakarításunk kétharmadát betettem a Kun- Mediátorhoz, a maradék pénzt pedig a saját nevemen a bankban hagytam. Ehhez nem engedek hozzányúlni senkinek, kell a vésztartalék, mert jöhet egy váratlan kiadás, vagy, ne adja isten, egy betegség, és akkor legyen mihez nyúlni.
Negyvenévi házassággal a hátam mögött, rádöbbennek, hogy igazából papucsférj lettem, mert bíztam Erzsikében, elvakított a szerelem. Hagytam, hogy gazdálkodjon a jövedelmünkből, megvegyen mindent, amire szükségünk volt, nekünk, vagy a gyerekeknek. Álomvilágban éltem, hiszen kiszolgált, itthon nem kellett semmit csinálnom, vezethettem az irodalmi színpadot, járhattam velük a környékbeli településekre haknizni, szépen nevelte a két fiunkat, én csak büszke voltam rájuk, hogy mindketten diplomások lettek.
Öt éve szembesültem azzal, hogy hatalmas belvárosi házunk fenntartási költségeit egyre nehezebben tudjuk kifizetni. Fiaink családot alapítottak, Pisti Debrecenben körzeti orvos, Dénes pedig a fővárosban alapított számítástechnikai cégét vezeti. Ahhoz, hogy évente egy-két hetet nálunk töltsenek, nem kell feltétlenül fenntartanunk a hatszobás, kétszintes házunkat. Hiába kértem, hogy adjuk el az ingatlant, nagy már az kettőnknek, Erzsike mereven elutasította azt, inkább a fogához veri a garast, de a jólét látszatát bármi áron fenn akarja tartani.
Nyugalmazott középiskolai tanár létemre három évvel ezelőtt elkezdtem gazdálkodni, csirkét, kacsát, malacot vettem, hogy azok hasznával kiegészítsük a vékonyan csörgedező nyugdíjunkat. Ebből a kis gazdaságból tudunk adni a gyerekeknek felpucolt tyúkokat, tálcányi tojásokat, évente kétszer a disznóvágásból származó húsokat, kolbászokat, sonkákat. Amiért nem kell fizetni, az nekik is tiszta haszon. Sok tojást eladtam Kovács Jani feleségének, aki a környéken a legnagyobb felvásárló. Mára már a tojások és néhány pár tyúk eladásából származó bevételből veszem a takarmányt, így nem kell a nyugdíjunkból fedezni az állattartást.
Pirkad az ég alja, jobb lesz, ha felkelek, mert az álom úgyis elkerül, és semmi értelme az alvás látszatát színlelni. Felkapom pizsamámra a vastag fürdőköpenyt, s kibotorkálok a konyhába. Igyekszem nem felébreszteni az asszonyt, de megcsúszok az ágyam előtti futószőnyegen, s csak azért nem esek el, mert visszahuppanok az ágyamba.
Elfog az éhség. Tudok én reggelit készíteni, nem olyan nagydolog szalonnát sütni, teát és kávét főzni. Kinyitom az ablakot, hogy felfrissüljön a konyha levegője. Odakinn szürkül az ég, a jószágok sem neszeznek, egyedül Bodri kutya kapja fel a fejét, amint a konyha ablakán meglátja a világosságot.
Üvegesre fonnyadt és kakastaréjra görbült a sülő szalonna, még egyszer megfordítom, mert úgy szeretem, restre sütve, hogy alig maradjon benne zsír. Vigyázni kell rá, nehogy megégjen, mert akkor keserű lesz, mint az élet. Elkészült a szalonna, tányérra szedem, a zsírját egy pille kenyérrel felitatom a serpenyőből, s hagyom, hogy kihűljön, mert az jó falat lesz Bodrinak. A kertben termett apró, piros retket eszem a szalonnához és citromos teát iszom hozzá. A kávét keserűn szeretem, langyosan, azzal veszem be a gyógyszereket.
Reggeli után elpakolok magam után, a mosogatóba teszem a tányérokat, csészéket, majd a fürdőszobában tollászkodom negyedórányit. Borotválkozás, fogmosás, tusolás, majd felveszem az itthoni ruhámat. Farmerom kicsit szakadozott, de tiszta. Trendi vagy, papa, ugratott egy hónapja a legidősebb unokám, most ez a divat. Persze, Julika farmerja gyárilag koptatott és szakadozott, ezzel ellentétben az enyémen mindezt az idő és a használat okozza. Végeredményét tekintve, végül is igaza van Julikának, valóban trendi vagyok, csakhogy ez nem érdekli a tyúkokat és a malacokat, más meg úgysem lát ebben a szerelésben.
Szórakozottan végzem a szokásos teendőimet. Gondolataim cikáznak, jobbnál jobb ötletek jutnak az eszembe, hogy mit tegyek az elvesztett pénzünk pótlása érdekében. Tarcsai Jani tegnap délután azzal állított be, hogy ma délelőtt tizenegykor összegyűlnek a Kun- Mediátor károsultjai az utazási iroda előtt és együtt követelik a pénzük visszaadását, s tartsak velük. Nem tartok, menjen csak Erzsike, ha akar.
Közben feljött a nap, bearanyozza a telket. A kétlábú jószágok csoportokba verődve a szélcsendes helyeken ácsorognak, hogy érezzék a nap melegét. Mennyi eszük van! Ösztönösen célszerűbben viselkednek, mint mi, emberek.
Felébredt Erzsike, matat a konyhában, látom az ablakon keresztül. Összeszedem a tojásokat.
Ha most látnának a volt tanítványaim, amint szakajtónyi tojással a hónom alatt, szakadt farmerben és kinyúlt pólóban sietek a házba, meg sem ismernének. Mit akarok, én sem ismerek magamra! Azt hittem, nyugdíjasként elbíbelődhetek az irodalmi színpaddal, csak úgy, kedvtelésből. Szervezhetnék próza- és versmondó versenyeket, melyre a környékbeli településekről is nevezhetnének, a díjazáshoz pedig szponzorokat kereshetnék a tehetős vállalkozók körében. Errefelé akár tízezer forintos vásárlási utalvány is nagy szó lenne a nyertesnek, amely, lássuk be, nem számít nagy összegnek a jól menő vállalkozók számára.
- Szép jó reggelt, Erzsikém! – nyitok be a konyhába, ám kedvenc feleségem durcásan néz rám, a köszönésemet sem fogadja.
- Miért nem készítettél nekem reggelit? – kérdi szemrehányón, és még a szemöldökét is összehúzza.
Elnevetem magam:
- Ugyan, szívem, nem szereted a sült szalonnát! Egyébként sem tudtam, mikor kelsz fel!
Az én drága kis feleségem ahelyett, hogy kultúremberhez méltón viselkedne, elkezd velem ordítozni, valósággal őrjöng. Mindent a fejemhez vág, ami csak eszébe jut és ledöbbenek. Forr bennem az évtizedek alatt felgyülemlett düh, a kaskányi tojást a földhöz csapom és ököllel verem a konyhaasztalt.
- Hallgass, Erzsi, nem tűröm tovább ezt a beszédet! Érted, amit mondok?!
Nincs hozzászokva Erzsike az emelt hanghoz, meghökken és úgy bámul rám, mint aki kísértetet lát. Pár másodperc elég ahhoz, hogy visszafogjam magam és bosszantására visszatérjek disztingvált énemhez.
- Semmi baj, szívem, azt hiszem, most kell pontot tenni a közös életünk után. Délután elmegyek, majd jelentkezem. Elegem van a szép Szedlacsekné című mutatványodból!
Egy bőrönd ruhát, a bankkártyámat, a noteszomat és laptopomat beteszem a kocsiba, átöltözöm és elmegyek. Erzsi szegény azt hiszi, csak vicceltem vele. Csapódik utánam a nagykapu, gyorsan bezárom, és elhajtok.
A kapu csattanására fut utánam az asszony, kiabál, hogy álljak meg.
Ingyen cirkusz a szomszédoknak, akik máris kimennek az utcára, vigasztalni szegény Erzsit, és szidni engem, ahogyan az illik az asszonynépnél.
Húsz perc múlva felhajtok az autópályára, felveszem a mellettem elsuhanó kocsik sebességét, lehúzom az ablakot és élvezem a szél simogatását. Nem a szél ez, inkább a huzat, amely belekap az idő festette fehér hajamba, s addig borzolja, míg kócos nem leszek. Megállok az első benzinkútnál, iszom egy kávét és felhívom szolnoki barátomat, Kun doktort, hogy szeretnék vele beszélni, mikor ér rá. Javasolja, hogy egy órakor ebédeljünk együtt az Aranysasban. Nagyon jó, addig lesz két órám, hogy rendezzem soraimat.
A parkoló mögötti szabad területen farönkökből épített asztalok és ülőalkalmatosságok várják azon utazókat, akik a hazulról hozott elemózsiát szeretnék elkölteni. Nekem éppen megfelelő hely az elmélkedéshez. Leülök, a nap felé tartom az arcom, lehunyom a szemem, s hagyom, hogy a szántóföld felől érkező szellőlányok simogassanak. Ez kell nekem, az önkéntes kényeztetés, melyben már oly régen volt részem, hogy felidézni sem tudom.
Teleszívom tüdőmet a friss levegővel és alábbhagy szívem dübörgése. Lassan megnyugszom.
Ha a szép Szedlacsekné asszonynak ez kell, ám legyen. Hagyom kibontakozni, ahogyan eddig is tettem. Tanítottam a középiskolában, emellett elvállaltam a kultúrház vezetését is, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag két helyről kaptam fizetést, ám ellenértékként folyamatosan dolgoztam, szinte csak aludni jártam haza. Gondoskodnom kellett a kultúrház működtetéséről, oda átvittem az irodalmi színpadot, hogy az érdeklődő városi fiatalokat is befogadhassuk kis közösségünkbe. Bélyeggyűjtő, csipkeverő, főző délutánokat szerveztem, szombatonként táncesteket rendeztünk, vasárnap délután pedig az irodalmi színpad tagjai foglalták el a világot jelentő deszkákat, ha már elfogyott a pénzünk, és nem tudtam több országosan ismert művészt meghívni. Sohasem érdekelt a politika, amelyet nem is engedtem be a territóriumomba, függetlenül attól, hogy jobb vagy baloldali megkeresést kaptam. A kultúra nem politikafüggő, hajtogattam és elfogadták tőlem, mert hiteles voltam, nem törleszkedtem senkihez, de ami járt, azt kiharcoltam, még az ínséges időkben is. Egyszer kerültem a szőnyeg szélére, amikor megszerveztem a helyi roma gyerekekből álló cigányzenekart, és hozzá a néptáncot. Ezen nagyon kiakadt a polgármester, behívatott, és úgy ordítozott velem, hogy kidagadtak homlokán az erek, már azt hittem, menten megüti a guta. Aztán megegyeztem vele, hogy adjon egy évet, s utána meglátjuk, mire megyünk.
- Szedlacsek úr, velem egyezkedhet, de a szülők majd nem engedik el gyerekeiket az irodalmi színpad próbáira, mert féltik őket a romáktól.
Megkerestem a cigányvajdát és vele is egyezkedtem. Szervezze meg, hogy senkinek se essen bántódása a gyerekeim közül, s akkor a telepi gyerekek legjavából beindítom a projektet. Nem tudom, hogyan csinálta, de betartotta a szavát. Én is megtettem, amit vállaltam. Fecske Szabó Bálint egyike volt az első csoportban résztvevőknek, ma már a Lajkó zenekar prímása.
Itt nosztalgiázom, ahelyett, hogy azon törném a fejem, mi lesz velem. Tízéves Opelem mégsem egy lakás!
Egy hónappal ezelőtt felhívott Galambos Gergő barátom, hogy a fiatalkorúk börtönébe keresnek bennlakásos magyar szakos tanárt, tudnék-e javasolni valakit a volt tanítványaim közül. Tulajdonképpen megkereshetem, hogy magam lennék, aki vállalná eme nem kis feladatot. Bár, ha belegondolok, nem egy hatvanhét éves öregembernek való foglalatosság.
Cseng a mobilom. Dénes fiam keres. Nem veszem fel. Majd visszahívom, amint tudom, hogy mit akarok tenni a következő húsz évemben. Egyelőre lenémítom a telefont.
Beülök a kocsiba, indítok és irány Szolnok.
Szóval, Erzsikém drága ragaszkodik a hatszobás házunkhoz. Rendben. Az én részemet neki ajándékozom a három unokámnak. A legkisebb csak három éves. A fiaim nem akadályozzák meg, mert majd attól tartanak, hogy a válásunk után eladjuk a házat és elherdálom a részemet. Hahaha! Ezen nevetnem kell.
Kun doktor gyerekkori jó barátom. Három mondattal elmondom a helyzetemet, melyen nagyon meglepődik, de nem tesz megjegyzést. Megebédelünk, és amikor a kávénál tartunk, megkínál egy cigarettával, bár pontosan tudja, hogy nem dohányzom. A kerthelyiség végében lévő asztalnál ülünk, melyet szinte elrejt a kíváncsi szemek elől a lilaakáccal befuttatott térelválasztó. Barátomnak ez a kedvenc asztala, mert itt rágyújthat.
- Nálunk is baj van, kedves barátom! – kortyol bele a kávéjába. – Fruzsina lányom elvált, és összeállt egy rock zenésszel. Vettem neki egy nagy házat Pesterzsébeten, melynek a telkén ott áll egy másfél szobás régi épület, berendezve. Jelenleg üres. Menj oda lakni, ameddig nem találsz magadnak másik helyet. Nem kell lakbért fizetned, az én nevemen van az ingatlan. Egyet kérek, hogy foglalkozz az unokámmal, Bercivel, nehogy elkallódjon az a gyerek. Annyi idős, mint a te Juli unokád. Ami az ajándékozási és válási ügyeidet illeti, azokat természetesen elvállalom. Átsétálunk az irodámba, felírom az adatokat, meg felhívom Fruzsinát, hogy délután öt körül odaérsz, várjon rád, nehogy elmenjen otthonról.
Lottóznom kellene, ha már ekkora siker szériában vagyok!
Negyedórányi séta az étteremtől az ügyvédi iroda. Közben megnézem a mobilomat, Erzsi is keresett legalább ötször. Csak nem aggódik értem? Nagyfiú vagyok, boldogulok magam is.
Kellemes ez a séta, jót tesz az emésztésnek.
Az utcai hőmérő huszonkét fokot mutat. Meleg nyarunk lesz.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Erzsike is majd megtudja, nem árt odafigyelni a másik tűrőképességének határaira...
Puszi
Gratula!Nagyon jó kis írás.
Puszi
Puszi
Puszi