Hittétek volna?
Látogatók száma: 192
Nem Tom hova tegyem?.......... Férfi klimax,... lelki pánik,... vagy kétségbeesés? Esetleg az igazság keresése?
Azon a napon október huszadikán Pesten voltam. Este haza érvén bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem az emileket. A hangulatom kissé melankolikus és fáradt volt, de semmi különösre nem számítottam.
Amint megnyitom gmail fiókom, abban a pillanatban bepárásodott a kukkerem.
Mit gondoltok ki írt nekem? Sokak kedvence, Nem Tom. A levél tárgya (címe) "Azok a boldog szép napok".
Na erre - gondoltam iszom egyet, és bontottam egy sört. Felkészülve arra, hogy mire is számíthatok a sorait olvasva. Amint megnyitottam ledöbbentem a levél hosszúságán.
Ami úgy kezdődött, hogy "Szassz István! Elérkezettnek gondoltam az időt, hogy írjak neked. Először is soha nem haragudtam rád. A mi vitánk, amolyan szarvasbőgés-könyéki helyezkedésről szólt. Olyan alfa hímes. Nem érdemel szót sem. De most nem ezért írok."
Na ezután lettem én kíváncsi!
Tamás levele olvasása közben azon túlmenően, milyen viták is zajlottak köztünk a múltban, ráébredtem, hogy én sem haragszom rá. A laptól való távozását illetően tudtam, hogy az elmúlt vitáknak én nem voltam az alanya. Szerintem ezek a sorok a Tamást mintha egy holtpontról mozdították volna el. A dilemmám az volt, hogy miért engem keresett meg az igazság érzetével? Az én véleményem, hogy mindkét félnek igaza lehet. Én senki felett nem török pálcát, talán csak annak rontok neki aki engem, vagy a hozzám tartozókat basztatja. Természetesen őszintén válaszoltam a levelére, amiben megírtam a róla alkotott véleményem, ami baráti hangvételű volt, de az igazságnak két oldala van. Ő közölte velem a soraiban, hogy rosszak a cikkeim, amiket írok. A válaszom. "Igen tudom!..."Én nem vagyok egy képzett író, és azt is tudom, hogy csak a hülyeség dől belőlem....nem törekszem babérokra, és pályázni sem óhajtok!"
De ez már csak az én véleményem, hogy a szart is el lehet adni, ha szépen van csomagolva.
Ne haragudjatok, de a Tamás levelének többi tartalmi részét nem adom ki!
Kihangsúlyoznám, hogy a köztünk volt konfliktusok részemről ezennel lezárultak, és baráti üdvözlettel köszöntem el tőle.
Természetesen én úgy gondoltam, hogy megosztom veletek.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az, hogy a levélváltásunk baráti-as hangvételű volt az nem jelenti azt, hogy puszizkodni is fogunk.
Neked viszont sok puszika! :)
István
Annak ellenére, hogy elfogult is lehetnék, az előzmények tudatában, mégis ez a nem várt fordulat nekem is tetsző. Nem vagyok híve a hosszan tartó "haragszom rád" helyzeteknek. Ezért kifejezetten örülök, hogy sikerült a köztetek lévő feszültséget némileg oldani ezzel a levélváltással.
Hozzá teszem - véleményem szerint - puszipajtások azért nem lesztek. :-)
Pussz,
Éva
Igen részemről elásva
A méltatást köszönöm, de a Tamásnak is igaza van, mert mégis Ő a profi.
Üdv. :)
István
Egy a lényeg: elástátok a csatabárdot! (És szerintem nem rosszak a cikkeid!)
:)
Üdv,
L.