A Bank
Látogatók száma: 123
Novák Zoltánnak ez a napja is úgy indult, mint a többi, ma is gyomorfájósan.
Novák belépett a bankba, és határozott léptekkel a pénztárhoz sietett.
-Uram tépjen sorszámot! -kérte a pénztárosnő határozottan.
A férfi benézett a hölgy válla felett a mögötte lévő falra. A falon egy plakát volt kiragasztva. Szúrós tekintettel visszanézett a nőre.
-Most ideges lettem -mondta nyugodtan. Majd előrántotta a zsebében lapuló pisztolyát, és a bankos kisasszonyra fogta.
A hölgy remegve felemelte mindkét kezét.
-Uram, mit szeretne? -kérdezte a férfit.
A férfi egy papírt vett elő a bal kezével a zsebéből, és a pultra tolta.
-Ezt akarom! Mind! -kiáltotta hangosan, és hirtelen fordulattal a fegyverét a biztonságiőr felé fordította. Hasra! -rivalt rá az őrre.
Az hasra vágta magát. A férfi odament hozzá, és kivette annak pisztolyát az övtáskájából, és elcsúsztatta a szembelévő üres sarokba.
-Na ez is megvolt -mormogta magában. Adja már azt a pénzt -fordult vissza a pénztárosnő felé.
-Pillanat, csak igazoltatnom kell a főnökasszonyommal.
-Ne szórakozzon velem Gizike, olvasta le a hölgy kitűzőjéről annak nevét. Adja nekem a lóvét, és már itt sem vagyok.
-De Novák úr, nem kellene ezt...! -mondta hangját leejtve a pénztáros hölgy.
Novák Zoltán ismerős ügyfél volt a helyi bankfiókban. Törzskuncsaft volt. A mostani akciójára nem nagyon készült. Álarc nélkül ment a bankba, mint mindig, csak a fegyverét rakta el pluszban a szokásaihoz képest. Sejtette, hogy mit fog tenni, de nem volt biztos magában. APEH adósságok már csődbe vitték vállalkozását, de utoljára még egy nagyobb összeget várt az államtól. Várta, de nem kapta.
Persze az ő büntető kamatai ketyegtek, az államé őfelé meg nem...
Ma viszont derűs napra ébredt. Jó hírt olvasott ki a számítógépéből.
-Megjött a pénzem! -kiáltott fel magában.
Novák már olyan rég várta ezt a pénzt.
Meg akarta kapni, kezében akarta érezni...
Most!
Nem akart várni egy percet se tovább!
Novák Zoltán ismerős ügyfél volt a helyi bankfiókban. Törzskuncsaft volt. Így Gizike könnyen felismerte. Novákot egyébként nyugodt embernek ismerte, de most valami nagyon kihozta a sodrából. Láthatólag ideges lett.
-Adja nekem a pénzt!
-De nekem a főnökasszonnyal...
-Hívja ide!
-Klárika, jöjjön ide legyen szíves -szólt hátra a pénztáros hölgy.
-Csak lassan -kiáltott hangosan Novák. Semmi ugri-bugri!
-De az időzár... -mondta halkan Gizike.
-Ezt neeee! -ordította Novák. Menjen hátra és szedje össze nekem! Addig a főnökasszonya itt marad!
Gizike hátrasietett, és egy percen belül megvolt a pénz.
-Itt van Novák úr! Mibe rakhatom?
-Rakja a táskámba! -szólt rá erősen Novák a megriadt asszonyra.
Az némán engedelmeskedve betette a pénzt a táskába.
-Köszönöm -mondta Novák. Kérem a falról a plakátot is -mondta, és a fegyverével hadonászva mutogatott a szembelévő plakátra!
Klárika azonnal ugrott, és letépte a plakátot a falról, majd Novák felé nyújtotta.
-Rakja a táskámba azt is! -mondta Novák.
-Nem fér bele -mondta remegve a főnökasszony.
-Akkor adja ide, dugja a hónom alá.
A biztonságiőr feltápászkodott, majd leporolta a kezeit, és elsétált a sarokban lévő fegyveréért.
-Na ez se volt semmi! -mondta, és visszadugta a pisztolyt a helyére.
-Jöjjön Jenő -szólt neki a főnökasszony. Tegye ki az új plakátot, hozok egyet hátulról. Gizike meg könyvelje be ezt Novák úrnak, és sztornózza a riasztást!
A pénztárosnő megnézte a csekket. Novák és Társa Kft.; bankszámlaszám: 1175461-20138461; összeg: 2.100.000,-Ft; dátum a mai; aláírás: Novák Zoltán, felette bélyegző, stimmelt.
És fejcsóválva lekönyvelte a kivett összeget.
Az őr jólesően nézte a felragasztott plakátot. Nézte, nézte és nem értette.
-Mi volt ezzel a baj?!
"Felhívjuk ügyfeleink figyelmét, hogy a pénztáraink időzárral vannak felszerelve, 300.000,- forint feletti összeg kivétele esetén 15 perc várakozás is lehetséges! Kérjük megértésüket és türelmüket!"
-Lehet nem is kell ezt nekünk érteni...-gondolta, és örült, hogy rájött.
------
Novák már olyan rég várta ezt a pénzt.
Meg akarta kapni, kezében akarta érezni...
Most!
Nem akart várni egy percet se tovább!
Kellett a hitelezőinek...,
hogy életben hagyják.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Indokolt a sietség, hiszen az uzsorások karmai között másodpercenként ketyeg a kamat.
Például a Pro Vident nevű srácnál.
Tamás
1: annyira tipikus...mondjuk én csak postás vagyok, nem banki alkalmazott, de igen-igen megcsippentetted a lényeget...
2: van az úgy kérem, hogy azért izélgetsz másokat, mert téged izélgetnek..az élet örök körforgása ez is..
3: eddig azért nem írtam, mert...csak. ( mostantól ilyen értelmes leszek..hát jó lesz az neked??)
2: van az úgy kérem, hogy azért izélgetsz másokat, mert téged izélgetnek..az élet örök körforgása ez is..
3: eddig azért nem írtam, mert...csak. ( mostantól ilyen értelmes leszek..hát jó lesz az neked??)
Kedves Pinokkió! Nagyon tanulságos volt! Szép napot kívánok Orsolya
Némelyek azért persze örülnének egy kis időzár feletti money-nak!
Pussz,
Pinokkió
Tudod kedves Ada, van ez így másutt is, pl: víz felett és alatt... Te jól úszol, de van aki kevésbé..., nekik kell az úszógumi;-)
Pinokkió
Nos, Kedves Pinokkió, látom felosztottad a cikket vonal feletti, és alatti részre:) Én csak a vonalig olvastam, nekem az úgy pont elég volt, hogy megértsem, azért köszi! :-)
Pussz,
Ada
Pinokkió
Pussz,
Ada