Erotikus
Egyiptomi randi
Látogatók száma: 388
Egyiptomi nyaralás, Gíza városa, Kairótól nem messze. Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisai. Éjszaka, csillagfény, étterem. Első randi.
A férfi észreveszi, hogy őt nézem. Szeme felvillan, amitől elakad a lélegzetem. Legszívesebben azonnal a karjaiba vetném magam. Ehelyett inkább felsóhajtok, és magamban hálát adok az isteneknek, hogy nem tud a gondolataimban olvasni.
- Anubis kisasszony! - szólít meg felháborodva Hasszán, a turistacsoport vezetője az első úgynevezett randinkon. Helyes, normál egzisztenciájú, intelligens, kedves férfi.
- Az a fickó Önt bámulja, ezt nem engedhetem meg.
- De megengedheti.
- De hiszen ez pimaszság, - magyarázza Hasszán - hiszen velem van, ez nyilvánvaló.
- Ha valaki engem bámul az egyedül az én hibám.
- Így igaz, átkozottul gyönyörű ma este.
- Hasszán, Ön az egyetlen, aki úgy bókol, hogy az bírálatnak hangzik.
- Anubis kedves, szereti a kutyákat? - vált hirtelen témát Hasszán - Mert nekem van kettő, és ha nem szereti őket, akkor nincs miről beszélnünk.
- Hááát... - reagálok megrökönyödve - nincs bajom a kutyákkal, de...
- És azt is el kell felejtenie, hogy más férfiakkal szóba áll, és kizárt, hogy férfi barátai legyenek.
- Na, de... - próbálnék megszólalni, ha engedné, közben elpirulok zavaromban és mérgemben.
- És még valami Anubiska, Önnek, mint a barátnőmnek hozzám kell költöznie, és a munkahelyén és a bolton kívül nem mehet sehova. Ja és minek jár egyetemre? Ha mi összejövünk a sulit ott kell hagynia. Minek egy nőnek annyi butasággal tömni a fejét? Teljesen felesleges - folytatja a monológját megállíthatatlanul.
Ez volt az a pillanat, amikor a székemet cseppet sem illedelmes módon, hangosan tolom el az asztaltól, ahogy felállok céklavörös fejjel.
- Most meg mi baja? Hová megy? - faggat emelt hangnemben Hasszán.
A férfi, akit nemrég úgy megbámultam, székét hátralökve áll fel a saját asztalától, és indul felém.
- Inzultálta ez a férfi, Kisasszony?
- Neeem... - hebegem.
- Kérem üljön át hozzám, Ruben vagyok. Hogy szólíthatom?
***
Ruben szája birtoklón tapad az ajkamra, és nyelve lustán nyomul előre, hogy birokra keljen az enyémmel. Nem kapkodja el. Alaposan kiélvez minden ízt. Azt hiszi, hogy tökéletes ura önmagának, de amikor visszacsókolok, a gondolatai tótágast állnak.
Önuralmunk úgy olvad el, mint a hó a napon, és már remegünk a vágytól. Magamban már az igazolást keresem a számára, hogy itt azonnal az asztalra döntve magáévá tegyen...
Kép forrása: Internet
***
Ajánlás:
Szeretettel Anubis barátnőmnek,
aki elárulta, hogy Egyiptom áll a legközelebb a szívéhez.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Úgy döntöttem, többet nem mesélek neked semmit. Még a végén megírod a sztorit és akkor megint olvashatok, és írhatok, mert nem lehet szó nélkül elmenni egy ilyen cikk mellett. Aztán minden kezdődne elölről, mehetnék egy újabb randira. Na nem. Ezt nem lehet győzni. Amit te kirázol a kisujjadból, másnak át is kell élnie. Hol van az igazság? :-)
Nagyon jó!!!!! :-)
Éva
Akkor többé nem is állsz velem szóba? :)))
Nagyon sajnálom, nem tehetek róla, hogy minden kis morzsából eszembe jut egy kis történet, amit meg lehetne írni. A csudába, egyáltalán nem sajnálom. :))))
Az igazság odaát van. A mesélőke pedig genetikailag öröklődik, dédanyai örökségem. Azt hiszem ennyi. Meg egy kis szorgalom és kitartás kell hozzá. Talán. :)
Köszönöm!!! :)
D. J.
Nagyon jó!!!!! :-)
Éva
Ez kib@szottul jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!:)).
Óhh, bocsánat, elragadott a hééév!
Köszönöm, barátnőm!!! Mit mondtál, mikor is indulunk???
:-))
Szívesen! :)
Óhh, bocsánat, elragadott a hééév!
Köszönöm, barátnőm!!! Mit mondtál, mikor is indulunk???
:-))