Tavaszi zsongás - Vakrandi 2.

Látogatók száma: 301

Ütemesen kopog a tűsarkú cipőm a pláza kövén. Határozottan veszem be a hajtűkanyart a kávézó bejárata előtt, az őzpincsim fürgén kapkodja kis tappancsait mellettem. Helyet foglalok egy box kanapéján, Bambi az ölembe fészkeli magát a miniszoknyám fölé, mint erényeim vérmes és hűséges őrzője. Az alany késik, így a kiérkező pincértől forrócsokit rendelek.

Netes társkeresőn ismerkedtem meg ezzel a pasival. Azt mondta kezdetben, hogy barna haja és kék szeme van, bár tegnap bevallotta, hogy kicsit őszül. Csak pár szál... Hát kíváncsi vagyok...

Amint a kakaóporral megszórt tejszínhabba mártom a kanalamat, egy teljesen ősz hajú fickó áll meg a bejárati ajtóban, fürkészve keresve valakit. Halványan emlékeztetnek valakire a vonásai... és erre kiszúr engem...

- Kezit csókolom, Évike! - lép az asztalomhoz széles mosollyal, ám hiányos fogsorral.
Megdöbbenésemben félrenyelem a tejszínhabot, és heves köhögőrohammal fuldoklok.
- Jaj, ennyire megijesztettem, Évike? - aggódik, miközben bizalmaskodva a hátamat paskolja.
- Dehogy! - próbálom palástolni az arcomra kiülő érzéseimet két köhögés közt.

***

- Ezután elrohantál? - kérdezi kaján vigyorral a barátnőm, élénken érdeklődve a legújabb hódításom iránt.
- Még nem, előbb megnéztük a családi fotóalbumot... és megtapogatta a kutyámat.
- Miiit??? - visít fel a röhögéstől...

***

Algernon uraság nem velem szembe huppan le a kényelmes fotelbe, hanem mellém csúszik a kanapéra.
- Így jobban meg tudja nézni a képeket - magyarázkodik, mikor enyhe viszolygásomat érzékeli.
- Milyen képeket? - vonom fel meglepődve a szemöldököm, amit tévesen érdeklődésnek vesz.
Ezek után előveszi az angyalkás borítójú családi fotóalbumot, és még közelebb kúszik hozzám. Algernon három centit előre, én legalább annyit hátra...
- Ez családi grillezés - magyaráz, miközben a combomra teszi a szőrös kezét.
Ijedten ugrok arrébb a helyemről, Bambi értetlenül bámul rám. Algernon határozottan húzódik újra közelebb, a táskámat a másik oldalra téve, hogy ne legyen köztünk...
- Szóval a grillezés - próbálja elterelni a figyelmem.
Próbálok a képre figyelni, ahol szakad az eső, és a grillező felett ernyő, mert azt óvni kell, Algernon a családjával pedig bőrig ázva. Tőlük három méterre hatalmas fedett terasz. Istenem, micsoda családi idill! Nehezen koncentrálok, a szőrös mancs ugyanis újra felém nyúlkál...

- Évike, tudja nekem nagy házam van, hozzám költözhetne - mondja.
- Valóban?
- Igen, édesanyámmal lakok, biztosan kenne önnek vajaskenyeret. És van infraszaunánk is... Jaj, majdnem elfelejtettem! Hoztam önnek ajándékot!
- Tényleg? - tettetek érdeklődés, miközben újra odébb csusszanok a keze elől, ölemben Bambival.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kutyát kettőnk közé helyezem. Algernon elkezdi simogatni a kis őzpincsimet...

***

- De irigy vagy! Nem hagytál neki egy kis örömet! - csúfolódik velem a barátnőm.
- Még mit nem! - nézek felháborodást tettetve rá.
- Fúj a kis perverz! Látod? Mindegy neki, csak szőrös legyen! - fetreng már a röhögéstől a barátnőm.
- Teee! - fenyegetem meg vigyorogva.
- Biztos a fogdosás a fétise, és milyen ajándékot kaptál?
- Egy bögrét és egy tescós lekvárt.
- Jaj ne! Rég nevettem ennyit! Tescós lekvárt? De minek? Nem mondtad hogy te a Nutellát szereted? És ilyen lovagot kihagytál? Kis telhetetlen!
- Fájó szívvel.
- Kihalófélben az ilyen férfi, és mi nem becsüljük meg!

***

Algernon kicsit sértődötten tette vissza a táskájába az ajándékomat, miután cukorbetegségre hivatkozva visszautasítottam. Majd közölte, hogy ő mindent megad a barátnőjének, de bizonyos határokon belül, aztán hozzátette, hogy megnézi mire költ.
Végül is, ha kapsz annyit enni, hogy ne halj éhen, már az is egy bizonyos határon belül van... és az is ha két percig zuhanyozhatsz... morfondírozok, majd hirtelen megszólalok:
- Bocsánat Algernon! Bambit ki kell vinnem pisilni - jelentem ki, majd választ sem várva felállok, és sietősen menekülőre fogom...

***

Ajánlás:
Zsévácskának, aki sosem haragszik örökké!