Hidd el, van ilyen. (egymondatos)
Látogatók száma: 127
... és akkor meglátta a szememet.
Az öregasszony el nem tudja képzelni, vajon az öregember miért köt bele lépten-nyomon.
Sok évtizede ismerik egymást.
Fiatal éveik alatt nem jártak egy helyre szórakozni, más volt a baráti körük. Számára sosem volt az a férfi, akire ha ránézett, kicsit is hevesebben dobogott volna a szíve. Neki a magas, jó képű férfiak tetszettek. Ő meg nem tartozott közéjük.
Teltek múltak az évek, mindketten családot alapítottak és nem is tudtak egymásról semmit. Ám valami megváltozott. Mostanában többször összefutottak. A néne számára egyre rejtélyesebb, ahogy az öreg viselkedik vele.
Végig pörgeti az egész életét, de semmi érdemlegeset nem talál benne. Nagy ritkán találkoztak, de a köszönésen kívül még egy mondat sem hangzott el.
Elmélkedik, erről az elviselhetetlen helyzetről: mi lehet az oka, amiért ilyen arrogáns vele a férfi. Szóban támad, csúf szavak hagyják el a száját, mely az öregasszony számára visszataszító, undorító. Vele még soha senki, így nem beszélt.
- Mit loholsz utánam? Állandóan a nyomomba vagy! – kiabálta egyszer, artikulálatlan dühvel.
Az asszony lába szinte a földbe gyökerezett. Alig tudott megszólalni.
Gondolta, valami frappáns válasszal végleg lerázza magáról a férfit.
- Én fiatalkoromban sem loholtam egy férfi után sem, most meg már minek? Imád a férjem, még ma is, több évtizedes házasság után. Különben is, mi a bajod velem, nem tudsz máshol kiteljesedni?
Felnézett, hogy végre jól szemügyre vegye, ezt a neveletlen egyedet. Szinte megállt a lélegzete, attól, amit látott.
- A férfi ott állt velem szemben – kezdte mesélni az öregasszony – és akkor meglátta a szememet. Azt a szemet, ami évtizedek óta fogva tartja. A kétségbe esés kiült az arcára. Egy pillanat alatt megértettem: nem a gyűlölet az, ami ilyen viselkedésre készteti, hanem egy régi elfojtott érzelem. Ez idáig uralkodott magán, de valami újra élesztette a régi plátói szerelmet.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
:-)
A szerelem nem ismer időt és teret, mindent képes átlépni...
Képzeld! Nem álmodtam semmit! :-(
Ne legyél türelmetlen.
Ó, de sajnálom, de majd ma ... :)
Ne legyél türelmetlen.
Idő kérdése és le fogom írni, ha nem írom le, honnan tudnád? Nem igaz?... és vica versa....
... Viszont minden rosszaságom eszembe jutott, köszönhetően Grace cikkének... Nem csak a sajátom, de mindenki másé... :-)
Idő kérdése és le fogom írni, ha nem írom le, honnan tudnád? Nem igaz?... és vica versa....
Nocsak írjad, irtó kíváncsi lettem.
Méghogy van ilyen! Embere válogatja..Ahhoz képest egész szépen leélt majd egy életet "szegény" öreg,hogy folydogált benne a plátói szerelem..Még jó, hogy az öreg hölgy bevette a gorombán tálalt érzelmeket..
Én is hasonló korban vagyok, ha akartam, ha nem, volt részem hasonlóban. No, de nekem aztán megláthatta volna a szememet! :-)
Az írásod tetszett, csak én már kinőttem a romantikából..
Puszi
Kedves Klári!
Méghogy van ilyen! Embere válogatja..Ahhoz képest egész szépen leélt majd egy életet "szegény" öreg,hogy folydogált benne a plátói szerelem..Még jó, hogy az öreg hölgy bevette a gorombán tálalt érzelmeket..
Én is hasonló korban vagyok, ha akartam, ha nem, volt részem hasonlóban. No, de nekem aztán megláthatta volna a szememet! :-)
Az írásod tetszett, csak én már kinőttem a romantikából..
Puszi
Tudod Te, hogy sosem növünk ki a romantikából ... :)
puszi
Kedves Ilike!
Tudod Te, hogy sosem növünk ki a romantikából ... :)
puszi
Az ember abban hisz,amiben hinni akar.
Tudjátok,lányok,hogy van ez.
Az ember abban hisz,amiben hinni akar.
"Öreg ember, nem vén ember"... Igaz a mondás...
Csak egyet felejtett el, az ötven évet... egy kicsit mintha elkésett volna... :-)
De jo kis iras! Hat persze, hogy van ilyen, majd mar raszanom magam, es en is irok errol. Vagy legalabb is hasonlorol. :)
"A férfi ott állt velem szemben"... Tudod erről mi jut eszembe? Az osztálytalálkozónk, amikor valóban ott állt velem szemben az ötven évvel ez előtti osztálytársam, szép szál öreglegény lett belőle, hogy ő mire gondolt?... Semmit sem tudok róla, ő sem rólam, de mellém telepedett és ez a valamikori rossz hírében álló gyerek egyszer csak nekem megnyílt, nyomta a szöveget...
"Öreg ember, nem vén ember"... Igaz a mondás...
Csak egyet felejtett el, az ötven évet... egy kicsit mintha elkésett volna... :-)
Azért van olyan öreg ember, akire úgy gondolsz, úgy látod magad előtt, mint ki tudja hány évtizeddel ezelőtt. Az klassz érzés.
Várj; hát ha még se késett el ... :) Fura az élet, s (néha) ettől szép.
"A férfi ott állt velem szemben"... Tudod erről mi jut eszembe? Az osztálytalálkozónk, amikor valóban ott állt velem szemben az ötven évvel ez előtti osztálytársam, szép szál öreglegény lett belőle, hogy ő mire gondolt?... Semmit sem tudok róla, ő sem rólam, de mellém telepedett és ez a valamikori rossz hírében álló gyerek egyszer csak nekem megnyílt, nyomta a szöveget...
"Öreg ember, nem vén ember"... Igaz a mondás...
Csak egyet felejtett el, az ötven évet... egy kicsit mintha elkésett volna... :-)
De jo kis iras! Hat persze, hogy van ilyen, majd mar raszanom magam, es en is irok errol. Vagy legalabb is hasonlorol. :)