Befejeztem!... Szevasztok!
Látogatók száma: 131
Kerestem, de nem találtam....
Nem kaptam meg azt, amire szükségem volt. Sajnálom! Már nem is érdekel az, amit két éve hiába keresek. Hát, ti sem vagytok arra képesek, amire bárki más sem, akkor majd én, egyedül megtalálom a módját, a túlélésért, a szeretetért! Ne avatkozzatok közbe! Már késő!
Ki kell töltenem valamivel a karaktert!
Hát legyen!
Elegem van ebből!
Éltem, ahogy. De nem vagyok hajlandó tudomásul venni azt, hogy mások, teljesen magukon és a valóságon kívül lévő emberek, másként értékeljék az én életemet. Én világosan és naprakészen nyújtottam, adtam a valót. De nektek, nekik, bárkinek is ez nem volt elég? Mégis mit képzelt az aki még erre sem volt képes? Én kiadom a valót. Ő meg még kritizálni sem alkalmas arra, és még ő tör pálcát felettem! Hát tegye, de én már erre nem vagyok kíváncsi! Már bocsi!
Szevasztok! Mik makk! :-)
*
Teltek, múltak a napok, és én mégis itt vagyok. Elgondolkodik e valaki, hogy mindezt mi hajtja, űzi? Van e ki megérti?
Voltatok e mélyen, magatok alatt? Volt e valaki, aki megpróbált benneteket újra talpra segíteni? Megpróbálta e egyáltalán valaki?
Nana!
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/a-csaladi-tuzhely-melege/otthon-edes-otthon_9051 (majd csak csütörtökön!)
Ne legyél kíváncsi!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: wadbikaiy
Én csak egy játéknikk vagyok,feltűnösködöm, humorizálok,tetszeni akarok.
Ha valamit írok, nem biztos, hogy az a valóvilági véleményemet fejezi ki,vagy
érdemi valóságalapja van az életemből.
-Speciel így magyarázkodni nagyon útálok a fentiek miatt (ritkán szoktam megtenni),legtöbbször inkább elviselem az íerel (IRL) jellegű kritikákat (sajnos
gyakran az anyázásig/letiltásig terjedő reakciókat),bár néha visszacsipkelődöm
(egyre ritkábban, mert szinte mindig csak elmérgesedik a helyzet),ha nem bírok magammal.
Válasz erre: zsoltne.eva
Kifordított világ ez! Nem ismerem ki magamat rajta. Miért nem jöttél előbb? Ha neked is mehetnéked támadt valamiért. Nem tudhatom, ha nem mondod. Engem megtaláltál volna. Rúgjunk be együtt, lehet ezt mondtam volna, de nem hiszem, hogy ez a megoldás. Te sem figyelsz másokra, csak elsiratod magad idő előtt. Ezt éreztem az írásaidban.
Egyszer éreztem valami emberit benned, amikor nagyon rám szálltak, és közbeszóltál, de ott meg is álltál? Mitől félsz? Mert azt tudom, hogy én mitől.
Ha valamit írok, nem biztos, hogy az a valóvilági véleményemet fejezi ki,vagy
érdemi valóságalapja van az életemből.
-Speciel így magyarázkodni nagyon útálok a fentiek miatt (ritkán szoktam megtenni),legtöbbször inkább elviselem az íerel (IRL) jellegű kritikákat (sajnos
gyakran az anyázásig/letiltásig terjedő reakciókat),bár néha visszacsipkelődöm
(egyre ritkábban, mert szinte mindig csak elmérgesedik a helyzet),ha nem bírok magammal.
Válasz erre: wadbikaiy
Ha jő a keserv, igyál duppla rumot.
Gondujj arra, hogy emijatt!
Hány nagy elme
-töppszöris!!-
berugott.
Egyszer éreztem valami emberit benned, amikor nagyon rám szálltak, és közbeszóltál, de ott meg is álltál? Mitől félsz? Mert azt tudom, hogy én mitől.
Gondujj arra, hogy emijatt!
Hány nagy elme
-töppszöris!!-
berugott.
Válasz erre: Divi Éva
Szia Évi !
Nem értem igazán ki és miért bánthatott, Te jó cikkeket írsz, írtál, én szerettem olvasni, bár néha nem fűztem hozzá véleményt, de nagyon sok okos dolgot osztottál meg velünk, velem is, aminek nagyon sok hasznát vettem. Ne borulj, ki most vagy ma senkinek sem könnyű. Nekem sem jó, csak néha rágódom és egyre cudarabb világot élek meg, amire nem is számítottam. Az életem egy felborult méhkas, és próbálok szelektálni, a fontosságok és a remények tükrében és folyton félek, rosszul döntök megint, és valaki ismét kizár az életéből, mert esetleg nem jól tettem valamit!
Szenvedek és próbálkozom. Írni is nagyon keveset írok, mert nem akarom mindig mondani kórház, orvos, mert egyhangú, bár így telik az életem és egyre rosszabb, mert lassan senki sem látogat, de tudomásul kell vennem, a szeretteim messze vannak, aki közel van az vagy mozgásképtelen, vagy "szarik" rám. Ilyen az élet öregebb koromra. A szépség elmúlt a fájdalom a kutyákat érdekli, bár azok is csak ugatnak rám. Lassan a baráti kör is szűkül, sokan külföldön próbálnak meg élni. Sokszor míg én kórházba senyvedek szegény anyámat az orvosunk beteszi ellátásos intézetbe, ami ugye pénzbe kerül még ha kisír is nekem kedvezményt, akkor is. Ő a körzeti orvosom az egyetlen, aki mindkettőnket látogatott legutóbb is, míg lányom lábát is műtötték. Keress meg priviben beszéljünk róla ha gondolod : divinyeczne@gmail.com.
Puszi Éva !
Én szégyenlem magam, mert megfeledkeztem rólad és azokról, akik valóban sokszor tanújelét adták annak, hogy érdeklődnek az írásom, a mondanivalóm felől...
Ne haragudj rám! Nem kicsit, nagyon kiborultam. Volt egy gyenge pillanatom és azt mondtam elég.
Nekem a szeretteim nagyon messze vannak! Ez is fáj nagyon. Tudom bele kell nyugodni, csak az ünnepek közeledtével kicsit többször eszembe jutnak, és hiába vagyunk ketten, egyedül éreztem magam. Összejött.
Jobbulást kívánok és bocsánat, hogy egy pillanatra elfelejtettelek! :-(
Puszi,
Éva
Nem értem igazán ki és miért bánthatott, Te jó cikkeket írsz, írtál, én szerettem olvasni, bár néha nem fűztem hozzá véleményt, de nagyon sok okos dolgot osztottál meg velünk, velem is, aminek nagyon sok hasznát vettem. Ne borulj, ki most vagy ma senkinek sem könnyű. Nekem sem jó, csak néha rágódom és egyre cudarabb világot élek meg, amire nem is számítottam. Az életem egy felborult méhkas, és próbálok szelektálni, a fontosságok és a remények tükrében és folyton félek, rosszul döntök megint, és valaki ismét kizár az életéből, mert esetleg nem jól tettem valamit!
Szenvedek és próbálkozom. Írni is nagyon keveset írok, mert nem akarom mindig mondani kórház, orvos, mert egyhangú, bár így telik az életem és egyre rosszabb, mert lassan senki sem látogat, de tudomásul kell vennem, a szeretteim messze vannak, aki közel van az vagy mozgásképtelen, vagy "szarik" rám. Ilyen az élet öregebb koromra. A szépség elmúlt a fájdalom a kutyákat érdekli, bár azok is csak ugatnak rám. Lassan a baráti kör is szűkül, sokan külföldön próbálnak meg élni. Sokszor míg én kórházba senyvedek szegény anyámat az orvosunk beteszi ellátásos intézetbe, ami ugye pénzbe kerül még ha kisír is nekem kedvezményt, akkor is. Ő a körzeti orvosom az egyetlen, aki mindkettőnket látogatott legutóbb is, míg lányom lábát is műtötték. Keress meg priviben beszéljünk róla ha gondolod : divinyeczne@gmail.com.
Puszi Éva !
Remélem, hogy a döntésed nem végleges. :(
Pussz,
Tündér
Válasz erre: zsoltne.eva
Egy utolsót azért küldök nektek. Én adtam volna a címet hozzá, de megelőztek. Anubisnak köszönöm, hogy eljuttatott a lényeghez. Ez van! Semmi más! Ehhez még adom utoljára a nevem! Íme, megelőlegezve és elfelejtve örökre a felesegek.hut.
"Otthon! - édes otthon!!!" c. cikkemet olvassátok!
Szevasztok!
Éva
Vagy olyasmit mondtam, ami miatt meghoztad ezt a döntést? Persze, nem közvetlen miattam, csak ezáltal, valahogy?
Éva, ne csináld már!!!
Francba...
"Otthon! - édes otthon!!!" c. cikkemet olvassátok!
Szevasztok!
Éva