újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

Levél tőlem neked

2010. május 13. - Látogatók száma: 405

Jézusom! Amikor katona voltál, akkor írtam neked levelet. Azokat mindig elvittem a postára. Ezt meg, ha akarnám, se lehetne. Megkaptad, majd válaszoltál. Na, amikor azt írtad először nekem, hogy "hiányzól", akkor kellett volna szakítanom...

Kedves Uram és parancsolóm!

Levelem találjon olyan lelkiállapotban, mint az engem hagyott! Nem, nem érzem jól magam. Melletted nem már, mert sok mindent másképp szeretnék, mint Te véled. Hiába mondogattad, hogy hülye vagyok, nem hiszem el. Jól van, nincs róla papírom, de akkor se hiszem el. Miért? Csak. De írhattam volna azt is, hogy mert. Volt olyan időszak, amikor már majdnem elhittem. Most vallom be neked, - így két év után, hogy jártam pszichológusnál is. Hát, nem vetted észre? Teljesen ki voltam már készülve. Önszántamból mentem, senki nem javasolta, de muszáj volt segítséget kérnem, ha tényleg nem akartam beleőrülni. Mindössze kettő beszélgetés volt, mert a harmadikat nem is nevezném már annak, hiszen azért mentem, hogy megmondjam Dr. V Zs - nak, nekem ez elegendő volt lelkiekben, amit kaptam. Megerősített hitemben. Mindent elmondtam neki, mindent, ami csak eszembe jutott, ott nála. Sajnálom, hogy nem volt egy diktafon a táskámban. Megérdemelnéd pedig, hogy kikötözve végig kelljen hallgatnod. Nem szadizlak, inkább elmondom, amit soha nem mondtam még el ez eddig. Dr. V Zs. egyetlen utalást sem tett arra, hogy váljak el, rám bízta a döntést, bár azt megállapította, hogy az egész testem, kettő sün. Igen kettő, mert úgy képzeld el, mintha kettő sünt szembe fordítanál, és akkor semmi mást nem látsz, csak tüsiket. Nem bök mi? De nem ám! A tudattól is meghalnék, ha hozzám érnél.
Most képzeld el Én Uram és parancsolóm! Van egy tisztás. Minden zöld, a fű, a fák, a virágok virágoznak, a madarak csiripelnek és az ég halványkék, a Nap ontja melegét. Megvan? Jól van, várok. (Látod, látod! Más már izgatottan várná a folytatást. Uram-atyám! Eddig várni?)
Szóval, ezen a kis tisztáson Te vagy a nyuszi.
Okosan ugrabugrálsz, erre-arra, jössz - mész, nézel ki a piciny kis fejecskédből. Ám ott vagyok Én is. Nem látsz? Na! Keress meg! Jó, segítek. Nem a füvön. Máshol keress!
Inkább elárulom. Fent repülök a magasban. Madár vagyok. Van csőröm, a lábaimon karom. Fáról - fára, egyik ágról a másikra repülök. Élvezem nagyon. Imádom ezt a szabadságot. Leszállok kicsit hozzád is, ha ragaszkodsz hozzá. Ám, azt ne kérd, hogy a szárnyaim soha többé ne használjam! Nem, nem tehetem meg, Én abba belehalok.
Hogyan kérhetném már azt tőled, hogy repülj velem! Hogyan? Hiszen neked nincsenek szárnyaid. Ha beledöglök, se tudsz velem a felhők között szárnyalni. Te ennyi vagy. Mindened adtad, amid csak van, az összes répád a lábaim elé raktad. Csőrömmel megkóstolgattam, de igazán jól, soha nem laktam. S, Én madár, oh, a balga jószág, csőrömből mennyiszer elláttalak finom falatokkal!

Milyen egy jó feleség? Mit tudom Én azt tudományosan megfogalmazni. Én csak azt tudom, neked vannak jogaid, nekem kötelezettségeim, s így éltünk Mi 25 évet. Soha nem fogom megérteni, miért sírtad el magad, amikor a közös pénzből szerettem volna kivenni. Hirtelen odanyúltál, meggátoltál benne, hogy hozzáérjek. Majd nagyon halkan és őszintén, mindössze annyit szóltam:
- Látod! Erről beszéltem, ide Én csak betehetek, ki meg csak Te vehetsz.
Miért? Nem így volt? Elsírtad magad, és szégyenedben elfordultál. De nem érdekes, mert amiért szóltam, amit megemlítettem, mindenben igazam volt. Ok nélkül nem beszéltem semmiről.
Neked soha nem lett volna szabad megnősülnöd. Számodra elegendő lett volna egy takarítónő, egy mosónő, egy szakács, egy cukrász, egy kertész, egy fűtő, egy sofőr és egy felfújható segédeszköz.
Zárom soraim, maradok továbbra is az, aki voltam, mielőtt megismertelek.

A cikket írta: Laura

12 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 23. 21:17
Most olvastam....ááááh nem is tudom leírni...nagyon nagyon jó vagy! Repülj csak!
Jó magasra...ahonnan már nem látni a nyuszit!
Postáska
2010. szeptember 30. 19:06

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. szeptember 27. 20:50

Vagyunk páran akik Ufonak érzik magukat. :)))

Nem lehet a többiekkel van a baj? :))
2010. szeptember 27. 20:50

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. szeptember 27. 19:32

Szeretlek !
Én egy nagyon magának való különc ember vagyok néha ufónak érzem magam .
Érzékeny és sebezhető ,világgá menő, sebeit elbújva magányosan nyalogató lény.
Röpködök itt -ott aztán eltűnök majd visszajövök amikor senki sem számít rá.
Az életben sajnos nem tudok igazán eltűnni és világgá menni.
Itt-ott megtehetem.
Bocsáss meg.

Vagyunk páran akik Ufonak érzik magukat. :)))
2010. szeptember 27. 20:38

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. szeptember 27. 19:32

Szeretlek !
Én egy nagyon magának való különc ember vagyok néha ufónak érzem magam .
Érzékeny és sebezhető ,világgá menő, sebeit elbújva magányosan nyalogató lény.
Röpködök itt -ott aztán eltűnök majd visszajövök amikor senki sem számít rá.
Az életben sajnos nem tudok igazán eltűnni és világgá menni.
Itt-ott megtehetem.
Bocsáss meg.

Hurrá! Vagy. :)


Semmi gond. Értelek. Nem vagy egyedül.
2010. szeptember 27. 19:32

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. szeptember 16. 19:31

Hiányzol az oldalról Anita. Már semmi se a régi. :(

Ha Magdi nem szól hozzá, észre sem veszem ezt a régi bejegyzésed.
Sokszor gondolok rád, meg más is.
Vigyázz magadra!

Szeretlek !
Én egy nagyon magának való különc ember vagyok néha ufónak érzem magam .
Érzékeny és sebezhető ,világgá menő, sebeit elbújva magányosan nyalogató lény.
Röpködök itt -ott aztán eltűnök majd visszajövök amikor senki sem számít rá.
Az életben sajnos nem tudok igazán eltűnni és világgá menni.
Itt-ott megtehetem.
Bocsáss meg.
2010. szeptember 16. 19:36

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. szeptember 16. 12:35

Most szembesültem az írásoddal, mentségem, hogy akkor még nem voltam itt. Ennél jobban megfogalmazni egy különbséget, azt hiszem nem lehet. Fantasztikus vagy, szívemből gratulálok.
Ezt a régi életedet meg felejtsd el. A sas nem való a nyuszihoz, de ezért ne tegyél neki szemrehányást. Repülj, szárnyalj, és keress olyan társat, aki a fellegekbe röpít. Üdv Magdi

Nem kell mentegetőzni Magdi! :)
Rossz újságíró lennék, nem megy parancsra az írás. Kell valami inspiráció, és mint a vulkán, felszínre törnek a betűk, a szavak, a mondatok. Ezt így írtam anno.
Nem tehetem. Ha elrepülök majd egyszer, viszem magammal a múltam is. A jövőmhöz kell, hogy mit ne kövessek el még egyszer.
Üdv: Laura
2010. szeptember 16. 19:31

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 17. 19:55

Juhéjjjj!!!De megteszed!!!

Igen én is Rád éreztem :)))
Hej de gondolatban hányszor beintettem Őuraságának.)))szakadok :)))
Nekem kell pszichiáterhez járni mert nekem van bajom ,érted....:)))
Nála minden rendben ...mondtam neki néha porolja le a glóriát a fején hihi:)

Hiányzol az oldalról Anita. Már semmi se a régi. :(

Ha Magdi nem szól hozzá, észre sem veszem ezt a régi bejegyzésed.
Sokszor gondolok rád, meg más is.
Vigyázz magadra!
2010. szeptember 16. 12:35
Most szembesültem az írásoddal, mentségem, hogy akkor még nem voltam itt. Ennél jobban megfogalmazni egy különbséget, azt hiszem nem lehet. Fantasztikus vagy, szívemből gratulálok.
Ezt a régi életedet meg felejtsd el. A sas nem való a nyuszihoz, de ezért ne tegyél neki szemrehányást. Repülj, szárnyalj, és keress olyan társat, aki a fellegekbe röpít. Üdv Magdi
2010. május 17. 19:55

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 16. 21:59

Nagyon örülök neki, hogy hasonló a humorod Anita, mint az enyém. :))) Igazán.

Én nem járok. Csak kétszer voltam. Annak is két éve már. Ha pénzem lenne, már itt se lennék, ahol vagyok.
Nem tettem én még semmi különlegeset. Csak fogok... :)))

Juhéjjjj!!!De megteszed!!!

Igen én is Rád éreztem :)))
Hej de gondolatban hányszor beintettem Őuraságának.)))szakadok :)))
Nekem kell pszichiáterhez járni mert nekem van bajom ,érted....:)))
Nála minden rendben ...mondtam neki néha porolja le a glóriát a fején hihi:)
2010. május 16. 22:04

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. május 15. 10:04

Naná, hogy a stílusodra értettem!;-) Nem szeretem szenvedni látni az embereket, a tündérek a szép és jó dolgokat szeretik. :-) Azért ilyen jók az írásaid, mert a lelkedből "jönnek ", szeretsz írni. Ez a lényeg. :-) továbbra is "önzősködj" nálunk, hamár így fogalmaztál. :-)))

Pussz,
Tündér:-)

Naná, hogy köszönöm. :)
Naná, hogy mindenki vágyik a szépre-jóra.
Naná. hogy imádok írni, ha senki nem piszkál itt közben.
Naná, hogy itt vagyok, ha tehetem.
Naná, hogy üdvözöllek én is.
Int: Laura ;-)
2010. május 16. 21:59

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 14. 21:28

Pszt...:)))tartsd titokban!Én vagyok az igen :)))jól összekoncentrálom magam s utána megkönnyebbülök:)))
Én is járok pszichiáterhez közben tudom mit kéne tenni amit nem merek megtenni ......)))
Te megtetted ezen meg élvezkedek:)))

hihi

Nagyon örülök neki, hogy hasonló a humorod Anita, mint az enyém. :))) Igazán.

Én nem járok. Csak kétszer voltam. Annak is két éve már. Ha pénzem lenne, már itt se lennék, ahol vagyok.
Nem tettem én még semmi különlegeset. Csak fogok... :)))
2010. május 15. 10:04

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 14. 21:07

Nem a szavazatokért írok. Gyarló vagyok, mint az emberek általában, ezek az írások saját lelkemnek kellenek Tündér, hogy kiírjam magamból, önös érdekek vezérelnek.
Szóval örömöd leled a szenvedésemben? ;-)))
A stílusom tetszik, szerintem azt akartad írni.
Üdv: Laura :)

Naná, hogy a stílusodra értettem!;-) Nem szeretem szenvedni látni az embereket, a tündérek a szép és jó dolgokat szeretik. :-) Azért ilyen jók az írásaid, mert a lelkedből "jönnek ", szeretsz írni. Ez a lényeg. :-) továbbra is "önzősködj" nálunk, hamár így fogalmaztál. :-)))

Pussz,
Tündér:-)
2010. május 14. 21:28

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 14. 21:12

A pszichológust? Nem csináltam én akkora felhajtást. Felcsaptam a telefonkönyvet és kiválasztottam egyet a listából. Szerencsémre nagyon azonos hangon pendültünk értelmileg. Nem volt sok választási lehetőségem: - megyek vagy belebolondulok? Te is az elsőt választottad volna. Bár azt hiszem, nekem csak megerősítésre volt szükségem. Azóta is mondta, hogy hülye vagyok. De nem zavar, tudom nincs igaza, buta voltam. Ő meg úgysem érti a szavak jelentése közti eltérést. Viszont csípőből szólok mindenért, amikért sokáig hallgattam.

Szóval te vagy az, aki olvasásközben nálam szokott megkönnyebbülni? ;-))))
(Elnézést kérek mindenkitől, akit zavar a humorom, imádom kiforgatni a szavakat olykor.)

Pszt...:)))tartsd titokban!Én vagyok az igen :)))jól összekoncentrálom magam s utána megkönnyebbülök:)))
Én is járok pszichiáterhez közben tudom mit kéne tenni amit nem merek megtenni ......)))
Te megtetted ezen meg élvezkedek:)))

hihi
2010. május 14. 21:16

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. május 14. 16:30

Nehezen értem meg, hogy miért éltek így? Miért nem lépsz ki? Én amikor még el se laposodott, csak a csúcs lett lejjebb, azt mondtam, nem fogok még 30-40 évet lenni valakivel....Élni akarok, nem lenni! Azóta ÉLEK, nem mondom, hogy könnyű, de ha akarok leszállok, megpihenek,de mindig csak addig maradok, ameddig én akarok, aztán szállok tovább!
Szerintem még mindig nem késő!! Lépj ki ebből!

Pofon egyszerű, 51 évesen kettő darab bőrönddel nem fogok egy állomáson lakni. Jogilag elvagyok cseszerintve. Viszont az gondolom, én ugyanis még nem láttam olyat, hogy valakit a házával együtt temetnek el. Közös vállalkozást viszünk. Közös az állandó lakhelyünk. Ha lenne is munkalehetőségem máshol ( mert kapkodnak a korosztályomért! ) gondolod, hogy törné magát a lakáseladáson? Utánanéztem én már mindennek, ha későn is, de képben vagyok.
Kényszerpályán vagyok és apró örömökkel telnek mindennapjaim.
2010. május 14. 21:12

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 14. 14:24

Laura!
Csodállak azért hogy meg merted lépni ,le merted írni s hányan vagyunk ilyen helyzetben mint amiről írtál s nem értik mi bajunk van ugye?
Köszönöm jól esett olvasni szinte megkönnyebbültem tőle!

pussszzz

A pszichológust? Nem csináltam én akkora felhajtást. Felcsaptam a telefonkönyvet és kiválasztottam egyet a listából. Szerencsémre nagyon azonos hangon pendültünk értelmileg. Nem volt sok választási lehetőségem: - megyek vagy belebolondulok? Te is az elsőt választottad volna. Bár azt hiszem, nekem csak megerősítésre volt szükségem. Azóta is mondta, hogy hülye vagyok. De nem zavar, tudom nincs igaza, buta voltam. Ő meg úgysem érti a szavak jelentése közti eltérést. Viszont csípőből szólok mindenért, amikért sokáig hallgattam.

Szóval te vagy az, aki olvasásközben nálam szokott megkönnyebbülni? ;-))))
(Elnézést kérek mindenkitől, akit zavar a humorom, imádom kiforgatni a szavakat olykor.)
2010. május 14. 21:07

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. május 14. 11:04

Laura, nálam is 5* ez az írás. :-) Mondtam már, hogy nagyon tetszenek az írásaid? Ha nem, most mondom ;-):-)

Pussz,
Tündér :-)

Nem a szavazatokért írok. Gyarló vagyok, mint az emberek általában, ezek az írások saját lelkemnek kellenek Tündér, hogy kiírjam magamból, önös érdekek vezérelnek.
Szóval örömöd leled a szenvedésemben? ;-)))
A stílusom tetszik, szerintem azt akartad írni.
Üdv: Laura :)
2010. május 14. 21:02

megtekintés Válasz erre: smartee - 2010. május 14. 10:31

Nagyon okos írás.Gratulálok a felismeréshez! Kicsit sokáig tartott--de mindent elérsz,ha lélekben megérsz!!
Nem tud repülni,és nem is fog a köv.25 évben sem.Miben reménykedsz????
Azt kívánom,hogy szállj,repülj,élvezd a szabadságot,a saját életedet!!
Tudom,milyen az ha földhöz kötnek ,mi pedig szállnánk.
Én már réges-rég eloldottam ezeket a gúzsokat,mert csak így élhetek,lehetek a saját életemben önmagam,aki vagyok,az vagyok.

Csak így tudtam formába önteni, végül is nem vagyok író. Ha őszinte akarok magamhoz lenni, és miért is ne lennék az? - lázadoztam én előzőleg is, de valóban a 25. - nél billent ki minden helyrehozhatatlanul. Tudom, hogy nem fog repülni. Miben reménykedem? Azt én nem fogom megírni, mert büntetik.
Talán elítélendő, de akkor sem érzek hálát azért, mert elvett feleségül egy gyermekkel. Keményen megdolgozott ő azért, hogy ne érezzek hálát.
Élénken sárga smajli, mert bátrabb voltál, mint én.;-)
2010. május 14. 16:30
Nehezen értem meg, hogy miért éltek így? Miért nem lépsz ki? Én amikor még el se laposodott, csak a csúcs lett lejjebb, azt mondtam, nem fogok még 30-40 évet lenni valakivel....Élni akarok, nem lenni! Azóta ÉLEK, nem mondom, hogy könnyű, de ha akarok leszállok, megpihenek,de mindig csak addig maradok, ameddig én akarok, aztán szállok tovább!
Szerintem még mindig nem késő!! Lépj ki ebből!
2010. május 14. 14:24
Laura!
Csodállak azért hogy meg merted lépni ,le merted írni s hányan vagyunk ilyen helyzetben mint amiről írtál s nem értik mi bajunk van ugye?
Köszönöm jól esett olvasni szinte megkönnyebbültem tőle!

pussszzz
2010. május 14. 11:04
Laura, nálam is 5* ez az írás. :-) Mondtam már, hogy nagyon tetszenek az írásaid? Ha nem, most mondom ;-):-)

Pussz,
Tündér :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: