újabb események régebbi események további események
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A Farkasom: Rove

Látogatók száma: 41

Ha bevezetőt kellene írnom, akkor sajnálom! Ezek szerint még mindig abban hiszünk, hogy létezik, megállíthatatlan. Nem-nem létezik. Ezért a legalaposabb, legbiztosabb. Hogy munkám, mit nem taníthatok: Hogy tanulok, s ezzel taníthatok!

Mostantól írhatnék inkább, idegen nyelven. Most pedig ki kell találnom, miért kell olyan haza felé; Népség! Ez történt, reggel. Amikor fölkeltem, azt hittem. Egyedül vagyok a négy falam között. A narancs-zöld szobámban.
De nem. Nem az a baj, hogy a Kis Mennyország, ott van valahol, amit készen kaptál volna. Nem a szomszédomnál keresem a lakáskulcsom. Nem attól vagyok büszke, hogy teremtettem. Vagy attól, hogy takarítottam. Arra vagyok büszke, hogy lettem az - aki! Mély tenger fenekén sem a hajó süllyedt el, hanem az emberek álmai - élete!
Mérgemben, hogy ilyen kapzsi és anyagias, hogy állhatatosságát miért nem kaphatod meg? Elsüllyedek! Mert arra ösztönöz, hogy gyakorold a változásra való képességet.
"Gyakorlat teszi a mestert, nem a mester a gyakorlatot!" - Hmm. Nevemben: Söprés! Boszorkányok, hűtlenek, tisztátlanok végett. Akkor pedig a döntés, pedig hogy szabad leszel és hűséges; meg van pecsételve! Nem a számon hordom: de ott is van. A gyerekek, a kis srác odaát... Olyan nagyon biztos magában, hogy nem számít mit sem hogy hívják. Akik itt maradtak, az a helyzet, hogy sok ember számára: a tartózkodása, a munkája adja azt az életet, amit később - már minek - kérdezem; megbánni azt, hogy felkeltem?
Szóval, a szobámban van egy íróasztal, egy könyvespolc és egy ágy. Amin fekszem már csak sír.

"A két tőr nálam van" - szóval, jó ha tudjátok. A nevem, melyen írom soraimat: függő, igazságos!
-Azt álmodtam, hogy élve lettem eltemetve!
-Felébredtél...nem?
-De igen.
-Akkor nem kell koporsó! Mert Te is koporsóból lettél, s porrá leszel! Lélekké lett, mit kaptál!
Ajándékaim nem lettek az évek során megszámlálhatóan sok energiába fektetve. De nem is láttam, hogy rokonaim, akiknek olyan szívvel csináltam, mint emlékeim:
-Semmi emlékem nincs a családomról! De kaptam az ünnepek előtt egy ajándékot!
-Már tudtad?
-Igen...

Meg nem mutatom, mert nem lehetett becsomagolni. Amikor haza keveredtem, már az ölembe hajtotta fejét! Ott halt meg...De amikor megtudtam, hogy édesapám műtétje sikerült, hazajöttem, s velem volt.

A cikket írta: Zsó

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: