Szegedi séta
Látogatók száma: 125
Kézenfogva sétálunk. Végre kettesben. Hiányzott.
Mocskos szürkén nyúlik a Tisza vize Szegednél. A betonkorlátra támaszkodva nézek le a folyamra. Valami szép tiszta vízre számítottam, de ez nem tetszik. A Tisza rakparton gyaloglunk, meg a Roosewelt téren, ahol nagy játszótér van, aztán a Móra Ferenc Múzeumnál, és a Stefániának nevezett parkos útnál, a vármaradványok környékén.
Kérdezem, hogy mik azok a kör alapú maradványok a Tiszánál, mondja a kedvesem, hogy a vár része volt régen. A bástyák. A képzeletem máris romantikára fordulóan beindul. Lehunyom a szemem…
…Azt képzelem, hogy találkoztunk már előző életünkben is - megjegyzem, már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. Arról fantáziálok, hogy hercegnő vagyok egy hatalmas várban, és fogva tart egy gonosz király. A kedvesem pedig fényes páncélban jön egy hatalmas fekete ménen lovagolva, és megrohamozza a várat. Sajnos a várkapú nagyon erős, de ő nem adja fel, lesátorozik a vár tövében, hogy kieszeljen valamit.
Az éj leple alatt lepedőkből kötelet csomózok és kidobom az ablakomon. Az utazóruhám tetejéről lehúzom a fehér vászonhálóingemet. Merészen kimászok a párkányra, és ereszkedni kezdek lefelé.
- Jövök hozzád! - motyogok magamban, hogy elűzzem a magasságtól való félelmemet. Átkozott tériszony! Egy lépés és még egy… remélem, hogy kitart a csomózás… megcsúszik a lában a kőfalon, becsukom a szemem…
Azután kinyitom a szemem és a kedvesem mellettem áll. Szorosan fogom a kezét és szótlanul mosolygok. Visszamosolyog. Végre együtt vagyunk.
Hozzászólások
időrendi sorrend
De cuki!
Bocs, de leírtam ami eszembe jutott rögtön a kis írásod elolvasása után.
Én hiszek abban,hogy mindig újra és újra leszületünk , remélhetőleg már egy kicsit fejlettebb lélekkel, mint előző életünkben.
Néha én is szeretnék hinni benne, mert az valami olyasmi, mint a második - vagy akárhányadik - esély, hogy amit elrontottunk, vagy elszalasztottunk, arra újra lehetőségünk lesz. Akár a beteljesedésre, akár a dolgok kijavítására.
Köszi a hozzászólásod, csak bátran máskor is! :)
Bocs, de leírtam ami eszembe jutott rögtön a kis írásod elolvasása után.
Én hiszek abban,hogy mindig újra és újra leszületünk , remélhetőleg már egy kicsit fejlettebb lélekkel, mint előző életünkben.
Tisztelt Donna!
Tetszett a kis paradoxona, de ebből többet is kihozhatott volna. Kár, hogy a szenvelgős énjét bontakoztatta ki.
Bokor
Puszi! :)
Tisztelt Donna!
Tetszett a kis paradoxona, de ebből többet is kihozhatott volna. Kár, hogy a szenvelgős énjét bontakoztatta ki.
Bokor
Puszi! :)
jauj,de szép a kébzeleted!
Puszka! :')
Tetszett a kis paradoxona, de ebből többet is kihozhatott volna. Kár, hogy a szenvelgős énjét bontakoztatta ki.
Bokor
Puszka! :')
A pokol tüzéért sem kell nagyon messze menni, sem a paradicsomért... mi teremtjük magunknak, (emberek) ha kell, ha nem. :)
A
:) DJ
Szia A!
Régen én is hittem, mert szimpatikusabb végkifejlet volt, mint a pokol tüze. :)))
Puszi! DJ
A
Kedves Donna!
Együtt lenni, azzal akit szeretsz, csodás! Élvezd és érezz!
Pussz, Tündér
Élveztem. :))))
Puszi! DJ
Szia Donna!
Ez szép álom volt! Én is álmodom hasonlókról néha, csak én hiszek is a lélekvándorlásban... vagy valami ilyesmi. :))
Puszi:A
Régen én is hittem, mert szimpatikusabb végkifejlet volt, mint a pokol tüze. :)))
Puszi! DJ
Együtt lenni, azzal akit szeretsz, csodás! Élvezd és érezz!
Pussz, Tündér
Ez szép álom volt! Én is álmodom hasonlókról néha, csak én hiszek is a lélekvándorlásban... vagy valami ilyesmi. :))
Puszi:A