15 éve az alkohol mámorában

Kedves!
Igen, az alkoholizmus az egyik olyan szenvedély BETEGSÉG, amivel az alkoholista nem csupán a saját életét teszi tönkre, hanem környezetében élőkét is. Általában minden régióban találhatók olyan helyek, pszichiáterek, addiktológia, ahol segítséget lehet kérni-és kapni. Persze, a beteg beleegyezése, akarata is kell a változáshoz. Ám a hozzátartozók lelki erejére, támogatására feltétlenül szükség van.

Én szerencsés vagyok ebben a témában, mert a párom ivott és nagyon, de mivel a családjában a cukor betegség és a magas vérnyomás dominált, így elment orvoshoz, és azt mondta az orvosa, hogy ha tovább iszik csak hónapjai vannak hátra, így letette a poharat, és már 6 éve nem iszik egy kortyot sem, pedig a baráti köre megy és meccsre járnak és isznak, de Ő csak üdítőt iszik. Fél, hogy meghal, mint a szülei, akik már elmentek. Ezt valóban csak orvosi segítséggel tudod megoldani. AZ én párom nem volt duhaj, bár én ráhagytam mindent. Próbálj meg segítséget kérni az orvostól , és valóban vele is beszélned kell, mert először neki kell belátnia betegséget, és elfogadnia a szakemberi segítséget. Ahogyan a többiek is leírták. Nehéz, és nem irigyellek érte, de a család és a gyerekeid nyugalmáért meg kell tenned! Én kívánok sok erőt és kitartást hozzá! Szorítok Neked. Üdv Éva.

Kedves Rózsa!
Tudom nem fog tettszeni amit most írok, de sajnos személyes tapasztalat mondatja ezt velem. A mi családunkban is volt alkoholista, nem ismerte el, hogy Ő, az. Addig amig elnem ismeri, hogy beteg, addig nem is hajlandó semmit tenni a változtatás érdekében, ha még nem jutott el erre a szintre, akkor a saját, és gyerekeid nyugalma érdekében, hagyd a sorsára. Tudom kegyetlenűl hangzik, de el kell döntened, ki a fontosabb számodra, Ő vagy Ti. A szüleitől ne várrj segítséget, hiszen Te csak a menyük vagy, Ő pedig a fiuk.

Kedves Rózsa!

Nagyon komoly problémával küszködsz, aminek a megoldása roppant nehéz, orvosi segítség nélkül nem megy.

Az alkoholizmus betegség, mégpedig rendkívül súlyos és komplex betegség, testi és pszichés függőség. Ide pszichiáter kell, aki részben terápiával, részben gyógyszeres kezeléssel tud segíteni. Mivel a szervezet először a cukrot bontja le, és az alkohol cukorrá alakul át, az orvos rendszerint komoly gyógyszereket ír elő, plusz (azt hiszem) B12-vitamint injekciókúra formájában, valamint sok cukros üdítőt és édességet, ami kiváltja a szervezet eddig az alkohol által biztosított cukorigényét. A hirtelen alkoholmegvonás életveszélyes lehet egy masszív alkoholista esetében. Természetesen, mint minden orvosi kezelés, ez is csak a páciens beleegyezésével lehetséges.

Akarata ellenére senkit nem lehet gyógyítani, és kényszer-elvonókúrának (ami már nem létezik) nem lehet alávetni. (Bármennyire berzenkedsz is, ezt nem lehet törvénnyel szabályozni, és ez nem népszavazás kérdése. A törvény nem védi az alkoholistát, mint ahogy nem kötelező alkoholistához férjhez menni. Nem akarom súlyosbítani a bajodat, de amikor hozzámentél, nyilván akkor is ivott már. Talán te is abba a tévhitbe estél, mint oly sok nő, hogy majd melletted, a kedvedért megváltozik, illetve te megváltoztatod.)

Valóban a rehabilitáció az egyedüli megoldás. Kérdés, hogy a férjed hajlandó-e együttműködni. Ha igen, meg kell győznöd, hogy, első lépésként, menjetek el egy pszichiáterhez. Együtt! Továbbá vannak az ún. Anonim Alkoholista körök, és egyházakon belül is vannak ilyesmivel foglalkozó szerveződések, amik elég jó hatásfokkal működnek, de persze itt is feltétel a beteg hajlandósága arra, hogy részt vegyen a foglalkozásokon.

A gyógyulás lassú, hosszadalmas és gyötrelmes, egy-két évig is eltarthat, és visszaesésekkel tarkított. Rendkívül nagy akaraterőt kíván a beteg részéről, és rengeteg szeretetet és önfeláldozást a környezete részéről.
Kérdés az, hogy van-e benned még annyi szeretet és odaadás a férjed iránt, hogy hajlandó vagy mindezt magadra vállalni. Ha van, akkor sok erőt kívánok hozzá. Ám ha nincs, akkor fel kell bontanod az életközösséget.

Az ilyen esetekben sok ember ún. „kényszeres segítővé” válik. Tulajdonképpen ez is egy betegség. Úgyhogy neked is konzultálnod kell (külön) egy pszichiáterrel, hogy hogyan kezeld a helyzetet.

A férjed szüleire nem számíthatsz, ez kiderült. Ők, úgy tűnik, eddig is a homokba dugták a fejüket, mert egészen biztos, hogy ez az alkoholfüggőség régóta – akár a férjed ifjúkora óta – fennáll, csak nem voltak hajlandók tudomást venni róla. Azonban a férjed felnőtt ember, gondolom, hasonló korú lehet, mint te. Elsősorban ő a felelős a tetteiért. Bizonyára voltak (vannak) olyan történések, problémák a férjed életében, amik ide vezettek, de nem lehet folyton a gyerekkori vagy akármilyen traumákra hivatkozni, s ezzel felmentést nyerni.

Ilyen helyzetben persze hogy mindenki kikészül, épp ezért meg kell oldani. Tragédia is bekövetkezhet, főleg ha a férjed agresszívvé válik az ital hatása alatt.

Szóval, kedves Rózsa, lépni kell!

Üdvözlettel,

Könyvtündér

Szia kedves Rózsa!
Első olvasatra csak azt tudom javasolni, de bizonyára megtetted már, de a szövegből nem derül ki, hogy egy józan pillanatában ülj le vele. Elsősorban vele és nem a szüleivel. Kérdezd meg tőle, mi az oka annak, hogy iszik, és ha már igen, akkor miért nem tud mértéket tartani.
Bántja valami, vagy többnek, jobbnak hiszi magát olyankor, amikor iszik? Tudom nehéz. Talán nem is fog menni elsőre. A családért, ha még érzel valamit iránta, meg kell tenned.
Ha jelen időben zajlik ez a dolog, a szülei idősek lehetnek már. De miért is tudnának ők ebben segíteni. Rád hárul ez a feladat, mint megannyi más. A gyerekekért, magadért próbáld meg vele tisztázni. Ha nem megy és továbra is az italozást választja, tegye. Az élet nem olyan hosszú mint hisszük. A rombolás, amit az alkohol okoz benne, már dolgozik a szervezetében, lehet hogy még nem érzi, de már nem várat sokat magára, ha így folytatja rámegy!