újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Az alkohol kapcsolatromboló hatása

2010. május 16. - Látogatók száma: 115

Én fiatal lány vagyok, de úgy gondolom, már megjártam a poklok poklát, többször . Szeretni jó dolog, de egy ilyen embert nem érdemes. Igen, adjunk a másiknak szabadságot, de mi van, ha Ő ezzel visszaél?

Én nem tudom, talán túl türelmes és megértő lennék? Már régen fel kellett volna ismernem a helyzetet még akkor, amikor láttam az első ütések után, hogy semmi sem változik... De, mindig adtam egy új esélyt. Tudom, rajtam kívül még sok másik nő végig élte már ugyanezt. És mi az általános? Bocsánatkérés, kedveskedés, pár mondat, amiben elmagyarázza, hogy neki milyen sok gondja van elmondja, hogy miért ideges, és hogy nem fordul elő többet. Na de mindig, miután megiszik két sört? Minden áldott nap igyekeztem vele megbeszélni a problémákat. Nekünk nem volt máshol életünk, csak otthon a négy fal között. Eljárt a haverjaival különböző bulikba és kocsmákba, már előre rettegtem, hogy mi lesz este. Ezt az embert mindenki egy nyugodt embernek ismeri. De arról sejtésem sem volt, amikor összeköltöztem vele, hogy bizony ez csak a látszat, és a stresszt ivászattal és utána egy kis veréssel vezeti le. Legjobb az volt, amikor otthon sem voltam, amikor hazaért. Na de, akkor utána meg jött az, hogy Én miért mentem el? Együtt sehova sem mentünk, na nem azért, mert Én nem akartam. Sokszor kértem, hogy menjünk el valahová. De, mindig nemleges válasz kaptam. Leginkább arra hivatkozott, hogy nincs pénz. Na de azt az olvasók is gondolom felismerték, hogy bizony, akkor vajon miből járt bulizni? Nem szerette, ha szépítgettem a lakást, mondván, hogy nem ez a legfontosabb, amire költeni kell. Ő, igaz költött a számlákra, az összes pénzét nem itta el alkohol formájában, de semmi egyebet nem tett a fejlődésért. Mindenbe belekötött és folyton csak önmagát sajnálta. Sokáig megértettem. Sajnos leginkább Én voltam a hibás. Már az első pofon után ott kellett volna hagynom....
Ennek a cikknek még lesz folytatása, írok még a kicsiny életemről, sok mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg a hazugságokról, lebukásokról, a küzdelemről, hogy minden jobb legyen és persze írok majd, az életem szép és jó dolgairól is. Én nem állítom, hogy minden kapcsolat így végződik ahol elcsattan egy pofon, tudok ellenkező kimenetelű kapcsolatokról is. Majd írok a barátaimról is. Óvatosságra intenék minden kedves olvasót. Ilyenkor jól jöhet egy jó barát, tehát az sem árt, ha felismerjük az árulkodó jeleket a környezetünkben is. Én folyton hazudtam, hogy például mikor hogy ütöttem meg magam. Pedig így utólag belegondolva egy barát nagyon sokat tudott volna segíteni lelkileg. Ezt tanulságként írom az olvasóknak hogy igenis fel lehet állni, ha az ember akarja és ha a saját hibáiból is képes tanulni.

A cikket írta: fszabina26

7 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 15. 21:34
"Mindenbe belekötött és folyton csak önmagát sajnálta.
Sajnos leginkább Én voltam a hibás. Már az első pofon után ott kellett volna hagynom...."
Tipikus alkohol demoralizáltság !
2010. június 16. 08:53

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. június 15. 08:31

nem tudom, mikor jövünk rá végre arra, hogy nem muszáj együtt élni valakivel, csak azért, mert a társadalom elvárja a stabil kapcsolatokat.

Szerintem csak ezért nem muszáj együtt élni senkivel, pláne nem egy ilyen emberrel. Én őt nagyon szerettem, mert ha "józan" volt nem volt vele semmi baj. De igen, az szerintem is igaz hogy a társadalom is elvárja a stabil kapcsolatokat.
2010. június 15. 08:31
nem tudom, mikor jövünk rá végre arra, hogy nem muszáj együtt élni valakivel, csak azért, mert a társadalom elvárja a stabil kapcsolatokat.
2010. június 15. 08:27

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 20. 08:17

Amíg az ember lánya szerelmes addig elhisz mindent...még azt is, hogy a másik meg tud változni.Holott kutyából nem lesz szalonna...

Ez sajnos így van. üdvözlettel: Szabina
2010. május 20. 08:17
Amíg az ember lánya szerelmes addig elhisz mindent...még azt is, hogy a másik meg tud változni.Holott kutyából nem lesz szalonna...
2010. május 18. 11:38
Ez ami megtörtént velem az nem általános dolog, de rajtam kívül nagyon sok nő szenvedett már illetve szenved az ilyen kapcsolatoktól. Sajnos a szerelem, a szeretet, az ígéretek, a megbánás és a remény hogy tényleg ez volt az utolsó, sok mindenre képes dolgok. Én igyekeztem mindig a jót nézni, és nem vettem észre, hogy bizony soha nem fog változni semmi, ha nem teszek valamit.
Mindenhol vannak konfliktusok, szerintem olyan emberi élet nincs, amiben mindig csak szép és jó dolgok történnének. Minden házas élet és párkapcsolat más, mindegyiket másként kell kezelni és másként kell élni benne. (Már ameddig lehet élni benne, mert sokszor jobb a külön, mint az együtt)
Az én történetemet nem követendő mintaként írtam le, hanem azért, hogy esetleg mások ne kövessék el azokat a hibákat amiket én elkövettem.
2010. május 17. 20:50
Jó dolognak vélem a korod, mármint azt, hogy ilyen fiatalon ráébredtél a dolgokra. Rossz viszont, hogy megkellet tapasztalnod olyan eseményeket, melyek nem emberhez méltóak.

Engem az uram szándékosan soha nem ütött meg. Mondja ma. Csak rossz helyen álltam.
Mutass egy anyát, aki nem ösztönösen lép a gyermeke elé, ha az egy felemelt férfikéz előtt remeg!
2010. május 17. 15:38
Mondhatnám,hogy annyira sajnálom!!!
Bocsánat nem mondom.Hogy mért?? mert már oly sok ilyet hallottam,és láttam.Dühös és szomorú leszek egyszerre,ha ilyet hallok.
És nem értem!!!
A legnagyobb baj,az első pofon! Eljutni idáig!Nem felismerni ennek lehetőségét,hisz minden bizonnyal láttad már előre.
Nem ítélkezek,félre ne érts!!Ha nem lehet a társammal értelmesen megbeszélni a gondokat,problémákat,semmi értelme az egésznek.
No igen,halmazati gond,hogy hazudtál önmagadnak és másoknak is.Takargatva a valós helyzetet.Önámítás.
Őszintén remélem,hogy ma már másként élsz,hiszel magadban,és rájöttél arra is,hogy NEM általa és érte vagy valaki,hanem önmagad által és magadért vagy az aki.
Sohasem késő felébredni!!!
2010. május 17. 08:45
Soha nem engednék, egy pofonnál többet senkinek, nem hiszem hogy valaki, aki agresszív, alapvetően meg tud változni.
2010. május 16. 12:31
Szomorú, amikor egy ember megüt egy másik embert , főleg egy gyengébbet vagy, akit állítólag szeret...:-(( Remélem szabadultál már ebből a kapcsolatból a saját érdekedben.
Nagyon várom a további írásaidat, hogy mi történt még veled jó és rossz egyaránt. :-)


Pussz,
Tündér :-)
2010. május 16. 12:12
Ahogy mondod, az első pofon után, bár inkább előtte lépned kellett volna...lelépned!
Én mindenkinél úgy kezdem, egyszer megüthetsz, de utána mész a sittre...és megtenném, hidd el! Kedvesnek lenni, lefeküdni vele, majd látlelet, feljelentés, megvert és megerőszakolt. Vége! Erővel nem, de ésszel legyőzhetjük az agresszív pasikat!
Az erejük a másik félelmében van!
2010. május 16. 12:06
Jó a cikked!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: