Az alkohol kapcsolatromboló hatása
Látogatók száma: 118
Én fiatal lány vagyok, de úgy gondolom, már megjártam a poklok poklát, többször . Szeretni jó dolog, de egy ilyen embert nem érdemes. Igen, adjunk a másiknak szabadságot, de mi van, ha Ő ezzel visszaél?
Én nem tudom, talán túl türelmes és megértő lennék? Már régen fel kellett volna ismernem a helyzetet még akkor, amikor láttam az első ütések után, hogy semmi sem változik... De, mindig adtam egy új esélyt. Tudom, rajtam kívül még sok másik nő végig élte már ugyanezt. És mi az általános? Bocsánatkérés, kedveskedés, pár mondat, amiben elmagyarázza, hogy neki milyen sok gondja van elmondja, hogy miért ideges, és hogy nem fordul elő többet. Na de mindig, miután megiszik két sört? Minden áldott nap igyekeztem vele megbeszélni a problémákat. Nekünk nem volt máshol életünk, csak otthon a négy fal között. Eljárt a haverjaival különböző bulikba és kocsmákba, már előre rettegtem, hogy mi lesz este. Ezt az embert mindenki egy nyugodt embernek ismeri. De arról sejtésem sem volt, amikor összeköltöztem vele, hogy bizony ez csak a látszat, és a stresszt ivászattal és utána egy kis veréssel vezeti le. Legjobb az volt, amikor otthon sem voltam, amikor hazaért. Na de, akkor utána meg jött az, hogy Én miért mentem el? Együtt sehova sem mentünk, na nem azért, mert Én nem akartam. Sokszor kértem, hogy menjünk el valahová. De, mindig nemleges válasz kaptam. Leginkább arra hivatkozott, hogy nincs pénz. Na de azt az olvasók is gondolom felismerték, hogy bizony, akkor vajon miből járt bulizni? Nem szerette, ha szépítgettem a lakást, mondván, hogy nem ez a legfontosabb, amire költeni kell. Ő, igaz költött a számlákra, az összes pénzét nem itta el alkohol formájában, de semmi egyebet nem tett a fejlődésért. Mindenbe belekötött és folyton csak önmagát sajnálta. Sokáig megértettem. Sajnos leginkább Én voltam a hibás. Már az első pofon után ott kellett volna hagynom....
Ennek a cikknek még lesz folytatása, írok még a kicsiny életemről, sok mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg a hazugságokról, lebukásokról, a küzdelemről, hogy minden jobb legyen és persze írok majd, az életem szép és jó dolgairól is. Én nem állítom, hogy minden kapcsolat így végződik ahol elcsattan egy pofon, tudok ellenkező kimenetelű kapcsolatokról is. Majd írok a barátaimról is. Óvatosságra intenék minden kedves olvasót. Ilyenkor jól jöhet egy jó barát, tehát az sem árt, ha felismerjük az árulkodó jeleket a környezetünkben is. Én folyton hazudtam, hogy például mikor hogy ütöttem meg magam. Pedig így utólag belegondolva egy barát nagyon sokat tudott volna segíteni lelkileg. Ezt tanulságként írom az olvasóknak hogy igenis fel lehet állni, ha az ember akarja és ha a saját hibáiból is képes tanulni.
A cikket írta: fszabina26
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnos leginkább Én voltam a hibás. Már az első pofon után ott kellett volna hagynom...."
Tipikus alkohol demoralizáltság !
nem tudom, mikor jövünk rá végre arra, hogy nem muszáj együtt élni valakivel, csak azért, mert a társadalom elvárja a stabil kapcsolatokat.
Amíg az ember lánya szerelmes addig elhisz mindent...még azt is, hogy a másik meg tud változni.Holott kutyából nem lesz szalonna...
Mindenhol vannak konfliktusok, szerintem olyan emberi élet nincs, amiben mindig csak szép és jó dolgok történnének. Minden házas élet és párkapcsolat más, mindegyiket másként kell kezelni és másként kell élni benne. (Már ameddig lehet élni benne, mert sokszor jobb a külön, mint az együtt)
Az én történetemet nem követendő mintaként írtam le, hanem azért, hogy esetleg mások ne kövessék el azokat a hibákat amiket én elkövettem.
Engem az uram szándékosan soha nem ütött meg. Mondja ma. Csak rossz helyen álltam.
Mutass egy anyát, aki nem ösztönösen lép a gyermeke elé, ha az egy felemelt férfikéz előtt remeg!
Bocsánat nem mondom.Hogy mért?? mert már oly sok ilyet hallottam,és láttam.Dühös és szomorú leszek egyszerre,ha ilyet hallok.
És nem értem!!!
A legnagyobb baj,az első pofon! Eljutni idáig!Nem felismerni ennek lehetőségét,hisz minden bizonnyal láttad már előre.
Nem ítélkezek,félre ne érts!!Ha nem lehet a társammal értelmesen megbeszélni a gondokat,problémákat,semmi értelme az egésznek.
No igen,halmazati gond,hogy hazudtál önmagadnak és másoknak is.Takargatva a valós helyzetet.Önámítás.
Őszintén remélem,hogy ma már másként élsz,hiszel magadban,és rájöttél arra is,hogy NEM általa és érte vagy valaki,hanem önmagad által és magadért vagy az aki.
Sohasem késő felébredni!!!
Nagyon várom a további írásaidat, hogy mi történt még veled jó és rossz egyaránt. :-)
Pussz,
Tündér :-)
Én mindenkinél úgy kezdem, egyszer megüthetsz, de utána mész a sittre...és megtenném, hidd el! Kedvesnek lenni, lefeküdni vele, majd látlelet, feljelentés, megvert és megerőszakolt. Vége! Erővel nem, de ésszel legyőzhetjük az agresszív pasikat!
Az erejük a másik félelmében van!