Féltékeny fiús anyukák

2010. április 22. - Látogatók száma: 710

Vajon miért olyan ritka az, hogy egy fiús anyuka nem "féltékeny" a fia párjára , leendő menyére?? Remélem a cikkemben leírtakból kapnak erre a kérdésre választ!:)

A lányos anyukák általában nem csinálják a grimbuszt :) A történetek 95%-ban csakis fiús anyukákról szólnak. Tökéletesen megvannak győződve arról, hogy bármilyen rendes és tökéletes is a "csábító" nem érdemli meg az ő fiacskájukat.
Mindig tudnak hibát találni!! Persze ez a viselkedés nem helyes...
Van a családja felett uralkodó , ez a típus mindig is a családja felett állt. Tehát a fián is uralkodni akar. A legrosszabb ebben, hogy a meny mindig szinte vesztesen kerül ki az anyóssal vívott csatából. Mert a drága mama szava szent és sérthetetlen. A vitákban észrevétlenül is a fiú az anyának ad igazat.
Na és a jól ismert mondatok egyike : Én csak segíteni akarok ...
Az ilyen anya/anyós nem hagyja , hogy a fiatalok éljék a saját életüket.

Akadnak még olyanok is bőven akik nem akarják elengedni a már felnőtt fiuk kezét, azt szeretnék ha még 50 évesen is otthon laknak . Ők azok akik lelkiismeretüket felébresztik a fiacskájuknak a különböző történetekkel. "Bezzeg amikor kicsi voltál mennyit törődtem veled és te most így hálálod meg, hogy el akarsz költözni". De még ezer és ezer ilyen és ehhez hasonló mondatot tudnék írni!:)
Az egyedül nevelő, felnevelő anyukák még nehezebben engedik el a szeretett gyermekük kezét. Pedig egy szülőnek gyökereket kell adni és szárnyakat. Szárnyakat amivel szabadon szárnyalhat...
Észre sem veszik, hogy az önző, fojtó szeretetükkel szinte gúzsba kötik a fiaikat.

Az érzelmi zsarolás nagyon csúnya dolog!

A cikket írta: H.Norbert

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

cintia23

2010. június 16. 22:40

Szerintem ez így igaz. Nálunk mi ketten vagyunk lánytesók és nálunk apu úgymond az akit jobban érdekel, hogy milyen az udvarlónk nem úgy mint anyut. Fordított eseteben mikor be lettem mutatva a barátaim szüleinek az anya volt az akit meg kellett győznöm arról, hogy jó választott a fia:)

nárcisz

2010. április 22. 21:36

Sok igazság van a cikkedben, de véleményem szerint legalább annyira igaz a lányos anyukákra is.
Ha jól szeretjük a gyerekünket, akkor elfogadjuk a választottját is.
Így lesz az életünk, és főleg az ő életük sokkal problémamentesebb.

H.Norbert

2010. április 22. 16:25

Te a kivételek közzé tartozol ,mert vannak kivételek mindig mindenben!:)
Bár minden anyós ilyen lenne:)

Babenko

2010. április 22. 15:06

Magam is fias anya vagyok. Nem értek azzal egyet, hogy csak a fiús mamák... Nagy cégnél dolgozom, hallom eleget a férfiaktól is a panaszt az anyósra. Csak szerintem a nők nehezebben ( vagy látványosabban?) élik meg az anyós fennforgását a családi életükben. A férfiak, valahogy könnyebben teszik túl magukat a beleszólásokon, az esetleges piszkálódáson. A magam részéről úgy érzem, eléggé jól kezelem a helyzetet, hiszen van közös a menyemben és bennem. Mindkettőnknek ugyan az a férfiember a szíve csücske. Akkor a magam részéről, miért mérgezzem az életüket? :))))) Pláne, hogy gyönyörű kis babóval ajándékoztak meg! :)