Jó tanács a házasság előtt állóknak
Látogatók száma: 365
...avagy mikor nem szabad hozzámenni, és/vagy belemenni a közös életbe az imádott férfihoz, férfival.
Mi a férjemmel az interneten ismerkedtünk meg, és 2 éve együtt járás után házasodtunk össze (7 éve). Nem mondhatom, hogy váratlanul ért a kialakult helyzet, de azt nem gondoltam, hogy ennyire elrontom. Mert igen, én rontottam el!!!! Nem szabadott volna hozzámenni egy olyan pasashoz, aki ennyire szimbiózisba él az anyjával.Voltak jelek, ami arra utaltak, hogy itt valaki veszteni fog, és az a valaki csak én lehetek. Odaköltöztünk az anyósomékhoz, és elkezdtük a "közös(?)"életet. Az apósom pár év után meghalt, és elhárult az akadály, teljes lett a szimbiózis.... Közben született 3 gyermekünk, és visszamentem dolgozni. Középvezető vagyok, és a munkahelyem, valamint a gyerekeim jelentik az egyetlen sikerélményt az életemben. A férjem nem érti a problémámat, és állandó veszekedésben, súrlódásban telik az életünk. A házasságunk megtartása mellett egyetlen egy dolog szól - és ez "visz" mindent-, hogy tökéletes apa, nagybetűvel. Imádják a gyerekek, és ő is őket. Ebben a furcsa kapcsolatban az akadály én vagyok..... A férjemnek az anyjára nem lehet egy rossz szót mondani, mert akkor tovább mélyül az egyébként is mély szakadék, köztem és közte. Bármi hibát vét a drága mama, annak is én vagyok az oka, mert kiállhatatlan, és hálátlan vagyok....Csak a rosszat veszem észre, és különben is én vagyok a fiatalabb. Minden estét együtt töltenek, és minden reggel szalad hozzá...44 éves létére puszi-puszi a találkozás, elválás, és meg csak állok, - de már nem - várok valamire.
Az én családom nem számít, hál' Istennek a gyerekek imádják az anyukámat, és a családomat, és bizony ez a "drága" férjemnek, és a mamának fáj(!) Mindig van indok, hogy miért ne menjünk, és abban sem sok köszönet van, ha ők jönnek meglátogatni bennünket...
A barátaim sem elég jó neki, ha nagy ritkán találkozunk, a köszönésen kívül egy árva szót nem beszél velük. Természetesen ebben is a barátnőm és a családja a hibás....
És még sorolni lehetne a közöttünk lévő eltéréseket....
Csodálkozva hallgattam azokat az embereket - főleg nőket- akik naplót vezetnek, mit lehet ott leírni, gondolataikat, stb. Hát megértem őket.
Ha lenne bennem annyi tehetség, és kitartás indíthatnék egy "jelek, ami arra utalnak, hogy egy kapcsolatot fel kell bontani, meg kell szakítani" gyorstalpalót.
Mert NEM ELÉG egy hosszútávú - értsd házasság - kapcsolathoz, a hasonló értékrend, világnézet, hanem bizony a választottad családjához is hozzá kell menni, és/vagy el kell venni feleségül.
A cikket írta: hmari72
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Azt mondják távolról mindenkit könnyebb szeretni, de ha nem megoldás, talán segítene, ha ti ketten leülnétek beszélgetni, ki kicsoda a családban. A férjed nélkül. Aztán hármasban is. Megértem a problémádat, sok kapcsolat megy tönkre az anyós/meny párviadalok miatt.
Pussz, Tündér
Érdekes, hogy a gyerekekről, azon kívül nem teszel említést, hogy hárman vannak. Ez alatt a rövid idő alatt igencsak megszaporodott a család. Mondod, hogy minta apa a párod. Ez nem egy utolsó szempont. És hol vannak a gyerekek érzései?
Azon pedig, hogy az anyjával nem kevésbé szoros a kapcsolata, nincs semmi csodálkozni való, hiszen közös háztartásban éltek, ha jól olvastam. Szerintem ez mindent megmagyaráz...
Ami számomra megdöbbentő volt, hogy "elhárult az akadály" azzal, hogy meghalt az apósod. Ez számomra egy rideg következtetés részedről... Szerintem ezt először magaddal kell tisztázni.
Üdv.
Éva
Teljesen megértelek, magam is jártam hasonló cipőben, csak öt év után meguntam, hogy a párom mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy házasodjunk össze és éljünk a szüleinél. Adtam időt neki, hogy átgondolja. Bárhol letelepedhetünk az országban, ahol csak akarja, én mindenütt megélek, de egyikünk szüleihez sem költözünk.
Nem tudott az édesanyjától elszakadni, s én meguntam. Nem bántam meg.
Neked mégis azt javaslom, a gyerekek miatt, hogy próbáld meg rávenni a párodat arra, hogy költözzetek külön. Nehéz mérkőzés lesz, de remélem, hogy sikerül.
Üdv: Yolla
Valóban nehéz helyzetben vagy! Ahogy kivettem a szavaidból az anyósodnak semmi sem elég jó és senki sem. Tipikusan az a tipus, aki nem akar elválni a kicsi fiától, csak igy a ti házasságotokat teszi tönkre! Két megoldás van: 1.Sikerül rávenned a férjedet arra, hogy külön háztartásba költözzetek, és talán egy kicsivel nyugodtabb házaséletet élhettek 2.vagy pedig a legdrasztikusabb megoldás, hogy választás elé állitod a párodat, de ez pedig nagyon rizikós, figyelembe véve a szoros kapcsolatukat az anyjával!
Minden esetre bárhogy is alakuljon kivánok neked, egy nyugodtabb és boldogabb életet! Üdv!
Én épp összeköltözés előtt állok, hiszen szeptembertől főiskolás leszek és mivel a párom nagyon messze lakik tőlem, mi is a neten ismerkedtünk meg, célszerű, hogy a közelben tanuljak és náluk lakjak. Szerencsére a mi helyzetünk szöges ellentéte a tiédnek, hiszen az ő kapcsolata az anyjával mondhatni szörnyű. Itt az anya a hibás, elképesztően utálatos és élősködő lusta típus, mindent a barátom nyakába zúdít. Gyakorlatilag ő a családfő. Az én kapcsolatom sem túl jó vele, szóval nem kérdés, hogy ha majd lehet, akkor költözzünk, de az odébb van sajnos. Visszatérve a te problémádra. A helyedben mindenképpen megpróbálnám megérteni, hogy miért áll ilyen szoros kapcsolatban az anyjával és elbeszélgetnék vele arról, hogy a feleségeként is kirekesztettnek érzed magad és nem érted, mi lehet a baj, hogy ezt ő miért nem veszi észre. Próbáld megértetni magad vele, hiszen itt a legnagyobb gond szerintem az, hogy neki fel sem tűnik, mennyire hatással van rá az anyja és hogy ennek a ti házasságotok issza meg a levét. Ha ezt nem fogja fel, ha nem gondolkodik el ezeken, akkor sajnos nincs már mit tenni.. De ahogy Sil is, én is a legjobbakat kívánom neked és remélem, hogy sikerül kicsit érvényesülnöd ebben a házasságban, hiszen egy netes kapcsolatból születő házasság azért nem semmi :) Érdemes megmenteni, ha már egymáshoz sodort az élet!
Gyerekként együtt éltem az apai nagyszüleimmel, és láttam, hogy anyukámnak mennyi problémája van emiatt. Már akkor megfogadtam, hogy sohasem fogok sem a férjem szüleivel, sem a saját szüleimmel egy fedél alatt élni!
Valami oka van annak, hogy Te és a férjed találkoztatok. Én biztos elmennék egy kineziológushoz, hogy kiderítsem.
Üdv:
L.