Segít a Mama
Látogatók száma: 297
Avagy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Második gyermekemet negyven évesen szültem, de jobban aggodalmaskodtam, mint huszonöt évesen az elsőnél.
Tejem nem volt, az anyatejet vettem, de amíg nem tudtam venni elegendő mennyiséget, addig a tápszerrel próbálkoztunk kiegészítésül.
Nem tetszett Marcinak, az egyiket kiköpte a másiktól "bukott", a harmadiktól fájt a hasa.
Végül már a doktornő csak egy dobozzal írt fel próbára.
Az egész délelőtti herce-hurca után végre hazaértem, és elkészítettem a tápszert. Természetesen ez sem volt jó. Volt egy amit régebben már próbáltunk és úgy ahogy bevált, de abból nem volt otthon.
Ekkor érkezett meg a Mama segíteni.
Igazából mindig olyan dolgokkal bíztam meg, amit el kellett intézni, mert nehezen viseltem el, ha beleszól bárki is a ház és a gyerek körüli dolgaimba. Most éppen kapóra jött.
Megkértem, hogy menjen vissza a rendelőbe. Ne várja meg a sort, csak az asszisztensnek adja be a papírt, amire ráírtam a tápszer nevét. (Így volt megbeszélve az orvossal)
Telt- múlt az idő. Egy óra, kettő, majd a harmadik órában megérkezett a Mama és hozta azt a tápszert amit épp aznap próbáltunk hiába. Ráadásul kettő dobozzal.
Értetlenül néztem, mikor elmesélte, hogy inkább kivárta a sorát és addig elbeszélgetett egy anyukával, aki ezt a tápszert ajánlotta neki. Ő a legjobb belátása szerint felíratta azt, és ki is váltotta mindkettőt.
Még szerencse, hogy az orvos is rendelt és a blokk is megvolt.
Így a fáradt, éhes gyereket összecsomagolva szaladhattam újra elintézni mindent.
Továbbiakban inkább nem kértem segítséget.
A cikket írta: gaboca
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem is pont ilyen segítőkész anyósom van.
Amikor szülés után 3 héttel szabit vett ki, hogy nekem "segítsen" a ház körül a negyedik nap sikítófrászt kaptam és a férjemnek kellett lemondani a köv. napot.
Egyszerre csak egy dolgot képes csinálni. Nálam elhatározta, hogy az én konyhámban főz. Ahol semmit sem tud, mi hol van...és nem is azt amit én szerettem volna. Elnézte ahogy hullafáradtan vasalom a bébiruhákat, közben ő egy fakanállal kevergette a levest. Vasalás után kiteregettem, megszoptattam, és mielőtt lefeküdtem aludni, megkértem, ha elkezdene esni az eső (lógott a lába), szedje össze a ruhákat az udvarról. Arra ébredtem, hogy szakad az eső, kirohanok, a konyhában néz ki a fejéből. Mondom: ruhák??? jaaaa, háazt elfelejtettem. És úgy zsibbadtan rohanhattam is összeszedni a ruhákat, és abban sem segített. A következő gyerekem születésénél egy hónapig ki lesz zárva. Csak kaját rakhat az ajtó elé, ha akar....
Mikkor elvetéltem januárba arra sem volt képes hogy meglátogasson a kórházba.
De nem is baj hogy nem volt velem .
megértelek, hogy nem igazán örültél neki
:)
jó írás
Amikor szülés után 3 héttel szabit vett ki, hogy nekem "segítsen" a ház körül a negyedik nap sikítófrászt kaptam és a férjemnek kellett lemondani a köv. napot.
Egyszerre csak egy dolgot képes csinálni. Nálam elhatározta, hogy az én konyhámban főz. Ahol semmit sem tud, mi hol van...és nem is azt amit én szerettem volna. Elnézte ahogy hullafáradtan vasalom a bébiruhákat, közben ő egy fakanállal kevergette a levest. Vasalás után kiteregettem, megszoptattam, és mielőtt lefeküdtem aludni, megkértem, ha elkezdene esni az eső (lógott a lába), szedje össze a ruhákat az udvarról. Arra ébredtem, hogy szakad az eső, kirohanok, a konyhában néz ki a fejéből. Mondom: ruhák??? jaaaa, háazt elfelejtettem. És úgy zsibbadtan rohanhattam is összeszedni a ruhákat, és abban sem segített. A következő gyerekem születésénél egy hónapig ki lesz zárva. Csak kaját rakhat az ajtó elé, ha akar....
Szerintem csak jót akart..., mint minden anyós! De ezért még nem kell véglegesen pálcát törni felette. Hátha lesz még jobb?!