újabb események régebbi események további események
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
19:50
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:45
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:28
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:01
Anyu új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:59
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
13:52
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
13:47
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

20 év a semmiért

2010. április 18. - Látogatók száma: 247

Ez egy hosszú barátság története. Amikor egy pasi képes mindent tönkre tenni. Lehet mondani, az igazi barátság ezt is túléli...igen, de ez nem volt igaz barátság, mint kiderült!

Az iskolában kezdődött minden. Már a negyedik évet kezdtük, amikor összejöttem egy fiúval, akinek a legjobb haverja az egyik osztálytársammal járt. Különösebben nem voltunk barátnők, annyira különböztünk egymástól. A fiúk révén azonban egyre több időt töltöttünk együtt, illetve egymáshoz mentünk, ha valami gond volt a kapcsolatunkban.
Szép lassan összemelegedtünk, mondhatni barátnők lettünk.
Persze az utolsó év volt, érettségi, majd elválás. Országos beiskolázású iskolába jártam, így szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába. Rita abban a városban lakott, ahol a suli volt, én nem sokkal messzebb, így tartottuk a kapcsolatot. Persze párjainkkal időközben mindketten szakítottunk.
Mivel akkor még nem volt internet, telefon se nagyon :-(, aktív levelezésbe kezdtünk. Postán, kézzel írva, borítékba zárva titkainkat.
Így telt el egy év, persze találkoztunk is úgy havonta, mentünk együtt bulizni, mint a 19 évesek. Nekem időközben komoly kapcsolatom alakult ki egy sráccal, aki nálunk volt katona, majd leszereléskor természetesen haza ment. Történetesen ez a város 200 km-re volt, így egy évi levelezgetés és hétvégi utazgatás után úgy döntöttem, elköltözöm. Oda, hozzá, 200 km-re.
Innentől kezdve a barátnővel már csak a levelezés maradt. Egy-kétszer ha sikerült találkozni két év alatt.
Néhány hónappal első gyermekem születése után megírta a nagy hírt, ő is babát vár, később kiderült, kisfiút, így gondosan becsomagolva már babaruhákat is vitt a postás.
Amikor két év múlva újra én vártam babát, a ruhák, kiegészítve még a másoktól kapottakkal visszautaztak hozzám. Majd megint pár hónapra rá, barátnőm szólt, mehetnek a csomagok, megint fia lesz.
Teltek az évek, néha azért találkoztunk, szinte egyidős fiaink összebarátkoztak.
Újabb négy év telt el, amikor jeleztem, remélem van még kis ruha, mert nálunk megint jön a gólya. Előkerültek a padlásról a tipegők, egyebek, annak rendje-módja szerint dolgozott a postás. Nem telet bele fél év sem, a barátnőm felhívott a nagy hírrel, harmadszorra is fiút vár. Ruhák vissza, kettőnknek hat fia, ideális korkülönbségekkel, természetes volt a családok barátsága.
Valahogy aztán megszakadt a kapcsolat, túl sok volt már a teendő a gyerekek körül, nem volt idő levelezgetésre.
Időközben úgy döntöttünk férjemmel, hogy átköltözünk az én szülővárosomba, ahol építkezhetünk, az anyukámtól kapott telken. Így is történt. Néhány hónapja laktunk otthon,amikor valahová siettemben egy sarkon úgy fordultam be, hogy nekimentem az ott épp igyekvő hölgynek. Kölcsönös bocsánat kérés után már majdnem tovább rohantunk, amikor jött a felismerés, barátnőmnek mentem neki.
A nagy megdöbbenés után kiderült, ők is átköltöztek, mert abban a városban kaptak munkát és lássatok csodát, néhány utcával arrébb kezdtek építkezni, mint ahol mi.
Ezek után gyorsan pörögtek az események, felépültek a házak, szinte egyszerre költöztünk és mindennapos látogatók lettünk a másiknál. A gyerekek már önállóan is el tudtak menni a másikhoz, így különösen nagy barátság alakult ki középső gyermekeink között.
Rita férje közben elveszítette a munkahelyét és úgy döntött, kimegy Angliába dolgozni. Az én kapcsolatom megromlott férjemmel, így elváltunk. A sors megint úgy hozta, mindketten egyedül maradtunk a gyerekekkel.
Az én házam még nem volt teljesen készen, így miután párom elköltözött, kisebb felújításba kezdtünk. Megismertem egy srácot, akivel nagyon szoros barátság, kicsit több is kialakult köztünk, bár neki családja volt. Barátnőm nem nézte jó szemmel ezt a kapcsolatot, de ők időközben kiköltöztek Angliába a férje után.
Mivel a mi házunkat nehéz lett volna úgy folytatni, hogy benne lakunk, átköltöztünk barátnőm üres házába.
Mikiék megcsinálták nekünk a házat, közben immár interneten tartottuk barátnőmmel a kapcsolatot, aki folyamatosan próbált "megóvni" engem a sráctól, akitől való igaz, kaptam hideget-meleget, de az biztos, ha összevesztünk is, mindig sokat segített nekem.
Ha lekésték a buszt a gyerekek, elvitte őket iskolába, ha lerobbantam, értem jött, ha csepegett a csap megcsinálta, szóval mindenben számíthattam rá.
Rita akkor is mindig azt mondta, hogy néz ki ez a pasi, meg különben is családja van és nőzik össze-vissza, ne foglalkozzak vele stb.
Két év múlva haza jöttek, továbbra sem nézte jó szemmel a Mikihez fűződő kapcsolatomat. Kicsit később úgy döntött, eladja az új házat (mert én is árultam az enyém), majd egy régi szinte az összedőlés határán álló vályogházba szeretett bele, amit én néztem magamnak, de úgy döntöttem, nem veszem meg. Barátnőm csak rágta a fülem, hogy megvenné a házat, ha lenne valami megbízható kőműves, aki megcsinálja.
Barátom a másik oldalon épp azon siránkozott folyamatosan, hogy nincs munka.
Gondoltam, megoldom mindkettő problémáját és beajánlottam őket egymásnak. Nem volt egyszerű barátnőmet meggyőzni, hogy Mikivel újíttassa fel a házat, de sikerült.
Időközben azonban Miki elárulta, hogy majd jól átveri a barátnőmet. Egy darabig vívódtam, hogy a szerelem vagy a barátság ér-e többet, majd a régi barátságot alapul véve, leültem barátnőmmel és mindent elmondtam neki.
Megbeszéltük, hogy keresztbe húzzuk barátom számításait és saját csapdájába csaljuk. Azonban barátnőm hozzá szaladt és engem csalt csapdába, ugyanis kiderült, neki Miki kell. Az a "dagadt, családos, bunkó", akinek ezelőtt lehordta.

Akkor és ott olyat csalódtam benne, mint még senkiben életemben. Nem csak a szerelmemet vette el, az lett volna a kisebb gond, hiszen ő, mint írtam családos, tehát sosem lehetett volna az enyém. Elvette a bizalmat, amit adtam neki, elvett húsz évet az életemből! Ráadásul annyira buta, hogy nem látja a fától az erdőt, hogy Miki azért játssza el neki a szerelmest, mert a pénzére hajt. Nekem a barátom maradt, bár sokáig nem beszéltem vele, de azóta is számíthatok rá és együtt beszéljük ki a háta mögött azt a nőt, aki azt mondta, hogy ő aztán be nem dőlne soha, egyetlen pasinak sem! Most pedig azt hiszi, majd miatta elválik Miki, azt hiszi ő nyert velem szemben és nem veszi észre, hogy feláldozott egy őszinte barátságot egy férfiért, aki sohasem fog megváltozni! Egy férfiért, akiről ráadásul mindent tudott, egy férfiért, akit elítélt előtte, egy férfiért, aki sosem lesz az övé, az enyém, senkié, hiszen ő a kislányáért él és dolgozik, a nők a szemében csak eszközök a boldoguláshoz.
Ez a srác megér majd egy külön cikket, bár az egy egész könyvre elég lenne, a lényeg, hogy az "okos" barátnő, aki időközben elvált, úgy leesik arról a bizonyos magas lóról, hogy talán túl se éli. A lelke gyógyíthatatlan sebeket fog kapni, ahogy az enyém is azt kapott.

10 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2017. február 23. 00:48

megtekintés Válasz erre: agica_89 - 2016. március 29. 22:11

És te nem érzed magad rosszul? Házas emberrel voltál. Itt nem a barátnőd a hunyó, gondolkozz el, hidd el megéri.

Nem házasok, de jelentéktelen. Azóta is együtt van mindenkivel...ezzel is, azzal is ;-)
2016. március 29. 22:11

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. április 17. 14:11

Köszönöm, hogy olvastál, azóta eltelt két év. Én boldog vagyok és sikeres, ők nem. Ennyi. ;-))

És te nem érzed magad rosszul? Házas emberrel voltál. Itt nem a barátnőd a hunyó, gondolkozz el, hidd el megéri.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2012. április 17. 14:11

megtekintés Válasz erre: Szabó Katalin - 2012. április 16. 23:35

Sok a szerelemmel csaló , csalósan szerelmes szálhámos...Pénzre hajtó, érdekek
mentén szerető széltoló.....A barátságotok is hézagokkal volt terhes. Kibújhatott volna szög a zsákból hamarabb!

Köszönöm, hogy olvastál, azóta eltelt két év. Én boldog vagyok és sikeres, ők nem. Ennyi. ;-))
2012. április 16. 23:35
Sok a szerelemmel csaló , csalósan szerelmes szálhámos...Pénzre hajtó, érdekek
mentén szerető széltoló.....A barátságotok is hézagokkal volt terhes. Kibújhatott volna szög a zsákból hamarabb!
2010. május 4. 06:43
Jo cikk, de nagyon sajnálom, hogy ennyi keserüség van benned. Tudom, hogy egy rosszal is jobb mint egyedül maradni.....DE élni kell az életet.Fel a fejjel, lesz még szerelem, lesz még nevetés:-))
2010. április 19. 20:46
Kedves hozzászólok!
Először is köszönöm. Gaboca, nem értetted meg a lényeget. Nem a csábításról szól, a butaságról. Lehet valamit rosszul írtam. Matyókám, a viszony már kialakult előtte,(a sráctól tudtam, a liba meg játszotta nekem a szentet és én mégis azt választottam,hogy jelzek neki) de ha mindent beleírok könyv lesz belőle. Próbáltam a lényeget kiemelni, hogy átjöjjön, amit Tündér érzékelt.
2010. április 19. 09:55
Nem akartalak megbántani, csak mi nők hajlamosak vagyunk sokszor megalkudni, hogy megtartsunk egy barátot. Én is :(
2010. április 19. 09:38
Érdekes, fordulatos történet. Én nem tartottam volna meg a barátságot egy ilyen férfival. Jellemzően a barátnő a "gaz csábító" Hmmm...
2010. április 19. 09:15
A barátság különféle árnyalatait (árnyoldalait) nagyon szépen és elgondolkodtatóan leírtad. Tetszik a cikked!
2010. április 19. 09:12

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. április 19. 09:06

Sok a kérdés. Az ő csapdájuk nem is csapda volt, egyszerűen annyi, Rita beárult és akkor Miki velem veszett össze. Hogy miért akarta átverni? Mert ebből él...
Miért mondta el? Mert bízott bennem. Ezért volt nehéz a döntés, hogy szóljak-e Ritának? Tulajdonképpen a becsületem áldoztam fel....később Miki ezt megértette és ezért a barátság köztünk a mai napig.

Ami kimaradt, de lehet, hogy te se tudod: hogyan zajlódhatott le az a párbeszéd, szituáció, amikor Rita kérdőre vonta, s hogyan fordult ez át viszonyba. Jó, elképzeléseim vannak, de azért... :-)
2010. április 19. 09:06

megtekintés Válasz erre: matyómacsó - 2010. április 19. 09:00

Szinte mint a filmekben, fordulatos történet. Arra azért kíváncsi lennék, Miki miért akarta átverni a Ritát (tudom, kőműves :-), ez sok mindent megmagyaráz), miért mondta ezt el neked, mikor tudta, hogy barátnők vagytok? Hogyan egyeztek ők meg és mi volt az ő csapdájuk?

Sok a kérdés. Az ő csapdájuk nem is csapda volt, egyszerűen annyi, Rita beárult és akkor Miki velem veszett össze. Hogy miért akarta átverni? Mert ebből él...
Miért mondta el? Mert bízott bennem. Ezért volt nehéz a döntés, hogy szóljak-e Ritának? Tulajdonképpen a becsületem áldoztam fel....később Miki ezt megértette és ezért a barátság köztünk a mai napig.
2010. április 19. 09:00
Szinte mint a filmekben, fordulatos történet. Arra azért kíváncsi lennék, Miki miért akarta átverni a Ritát (tudom, kőműves :-), ez sok mindent megmagyaráz), miért mondta ezt el neked, mikor tudta, hogy barátnők vagytok? Hogyan egyeztek ők meg és mi volt az ő csapdájuk?
2010. április 19. 08:59
Most erre mit mondhatnék? Nem, nem semmi! És azt hallom vissza, ő nem haragszik, ha odamennék hozzá, barátkozna.... Hú, akkora liba!! Miért is haragudna??
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: