Foglya voltam Atlantisznak

Látogatók száma: 58

Kegyetlen rémálom, és félelem...még mindig.

Mert azt hiszed, hiba...a létezés. Ebben sokan nem járnak táncot, ebben a cipőben várok rátok álmok. Sok szép pillanatot kaptam azáltal, hogy az ember, gyarlóságában a legbölcsebb. A fejemben vannak a képeim, az életem nem maradt másra... mint mások elsőbbséget élveznek, s a férfiak sem valódi lovagok. Ettől az eszembe jut, hogy a koszos víz, a tiszta pohárban biztos sosem ürül ki. Mert az ember lánya, valóban csak próbálkozik...
Szóval, Athlantis'...Jeah. Ennyi a mérce, azokban az angyalokban, akik még megfordultak ott...semmi kétszínűség, semmi alázatosság, csak az egyszer élünk, akkor is félek, még a bolond emberektől. Ugyanis kiszámíthatatlanok...csak mosolygok, azon hogy azt hiszik peyorative értenek valamihez, majd közlik, hogy Te nem vagy a normális...A feszültség egyre nő, mert nem érdemel sort sem az írás, szülőről, édesanyáról a lélekről...Már nem hiszek benne, ugyanis túl sok - nem-et használok..., első szavam...nem is az hogy Anya...mit tudnak arról, nem is ismernek, nem lehettem önmagam, menekülök innen, ahol a kétszínűség, embertelenség uralkodik, sőt megdicsőül, az Isten magában találja léte örömét, s örül ha egy perc csendben, a bölcsesség is fohász...nem értenek, soha szóból, akkor talán, ha végre hazajutok, s innentől kezdve. A fizetség, hogy szabad vagy, abban vagy gazdag, amiben megleled...
Viszlát, tisztaság...soha jobban nem fogom érezni magam, mint amikor "Foglya voltam" Atlantisznak!

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink