újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Családok, viszonyok

Látogatók száma: 78

Változóban a családjogi törvény, ennek kapcsán az öröklési rend, nem igazán tükrözve a valóságos viszonyokat.

Napjainkban úgy szaporodnak a törvények és a rendeletek, mint a nyulak, többen közülük változatlan formában az első születésnapjukat sem tudják az eredeti formában megünnepelni, de ez nem is célja a törvényhozásnak, vagy ha az is lenne, akkor sem megy nekik ez a dolog.

A család fogalmának újraértelmezése mindenkit arra késztet, hogy kössön házasságot, mert az a biztos, már amennyire biztos egy házasság, hiszen válni sem nehéz.
Mennyire fontos és összetartó erő a házassági anyakönyvi kivonat? Álláspontom szerint, semennyire.

Ha nincs meg két ember között a kohézió, azaz a szerelem, a szeretet és az egymás iránti tisztelet, akkor – papír ide vagy oda -, megbomlik az egyensúly, melynek gyakran mindkét fél megfizeti az árát, legfőképpen a kapcsolatból származó gyerekek sínylik meg a család széthullását, nota bene a család látszatának mesterséges fenntartása pedig melegágya a családon belüli erőszakos cselekményeknek.

Tudomásul kellene vennünk, hogy mára a társadalmi gazdasági viszonyok a száz év előttiekhez képest, gyökeresen megváltoznak. Ma a munkából élő átlag állampolgár egy keresetből nem igazán tudja biztosítani családjának a megélhetéshez szükséges anyagiakat, így a nőknek is dolgozniuk kell, nem csupán az emancipáció okán.

Szerencsére találékonyak vagyunk, és gyakran úgy tekintjük a törvényeket, mint egy kihívást, és azt nézzük, hol vannak a kiskapuk, és kihasználjuk azokat, pillanatnyi jól felfogott érdekeink szolgálatába terelve az eseményeket.

És nehogy azt higgyétek, hogy ez a játék csak kiváltságosok játéka, szinte tízmillió állampolgár össznépi játéka, ha kell, akár ügyvédi,
vagy másik jogvégzett, valamely hivatalt betöltő személy közreműködése mellett.

Dőljetek hátra, készítsetek kezetek ügyébe néhány szelet süteményt, egy pohár meleg teát, és tiszteljetek meg azzal, hogy elolvassátok az alábbi igaz történeteket, az emberi gyarlóságról.

Három történet mindegyike minimum huszonöt-harminc évvel ezelőtti, vagy akkor kezdődik, a negyedik azonban abszolút mai.

Az első:

Huba a húszas évei második felében jár, magas, jóképű fiatalember, aki a nyugati határszélen lévő kisvárosból érkezik a fővárosba, hogy megkezdje az egyetemi tanulmányait. A lány, akinek udvarol, szintén Pesti egyetemre kerül, így azután két dolog kézenfekvő számukra, egy, hogy nem kell egymástól távol élniük, kettő, közös albérletbe költözhetnek, és együtt élhetnek, hiszen mindkettőjük családja tudja finanszírozni a költségeiket. Egyszerre végeznek, Huba mérnök, Hanna közgazdász, s megkezdik munkás éveiket. Szüleik egyre kevesebb apanázst küldenek, részint tanuljanak meg gazdálkodni a keresetükkel, részint ideje lenne komolyabban venni a háztartást, és nem hazavinni a mosnivalót, otthonról elvinni a hűtőszekrény tartalmát. Mindkettőjük karrierje beindul, és másoddiplomás képzésbe kezdenek, így munka mellett ismét egyetemi padban ülnek.

Huba a kollégám, és gyakran beszélgetünk, sőt, ha egyetemre kell mennie, gyakran hazavisz kocsival, mert a tanintézmény közelében lakom. Időnként meghívatja magát egy tucat palacsintára, vagy éppen arra, amit főzök. Jókat mulatunk a munkahelyi történéseken, a kollégáink viselt dolgain, csak egyről nem beszélünk soha, a magánéletünkről.

Egyszer azonban Huba nagyon gondterhelt, és évődő kérdésemre, mely szerint nem jutott neki krumpliföld, hogy ennyire búnak adja a fejét, kifakad. Hanna szeretné, ha összeházasodnának, elvégre kilenc éve együtt élnek, ám repedezik a közös háztartásuk, mert… és sorolja, hogy Hanna nem tud főzni, nincs elég ideje a takarításra, mosásra, vasalni nem szeret, elfelejt kenyeret venni, de bezzeg új gönceivel tele a szekrény, és csak mondja, mondja barátnője hibáit. Ugye, megértem őt?

Megértelek, Huba, válaszolom, de ha akarod, elmondom, hogy én, mint nő, milyennek látlak. És sorolom, nem kevesebbet, mint amit ő mond Hannára. Egy hónapja nem vagy képes megjavítani a hűtőt, sohasem vagy otthon este tíznél korábban, mert maszekolsz, ha nem éppen az egyetemen vagy, tudomásom szerint Hanna utoljára a születésnapjára kap tőled egy szál virágot, stb., stb.

Meglepődik Huba, hiszen mi barátok vagyunk, mondja felháborodva, persze, hogy azok vagyunk, de te kérdezed, milyennek látnak, mint férfit.
Végül összeházasodnak, de a papír nem változtat semmin, és fél év házasság után közel egy évig húzódik a válásuk.

Mi történik, mi sem ez alatt a hat hónap alatt, nem tudom, mert Huba erről mélyen hallgat, bár ma is jó barátok vagyunk, azóta már két felnőtt fiatalember édesapja és a harmadik házasságában él. Gyanítom, ez sem tart a sírig.

A második:

Baráti házaspár közös megegyezéssel válik, és a családunk ügyvédje tanácsokat ad a mielőbbi zökkenőmentes lebonyolításához. Teszi azt baráti alapon, egy könnyed vacsora keretében és a későbbiekre vonatkozóan felhívja a barátnőm figyelmét arra, hogy a bárhogy alakuljon a sorsa, a saját lakását tartsa meg és mindig ő költözzön a szerelméhez, és a ne a férfi őhozzá.

Úgy hozza a sors, hogy megismerkedik Zolival, a volt rally versenyzővel, aki mérnökként nem a szakmájával foglalkozik, inkább az autóversenyzéssel. Elvált, kamasz lányát a volt felesége neveli.

Viszonylag gyorsan elhatározzák, hogy összebútoroznak, csakhogy Kata a negyedik emelten lakik, és többet rossz a lift, mintsem működik, így adódik a megoldás, hogy Zolihoz költözzenek, Zuglóba, egy társasház földszintjére.

Kata két háztartást vezet, fenntartja a saját lakását is, és ami biztos, biztos, megtartja a baráti körét, hiába mondogatja párja, hogy nem szereti, ha későn ér haza. Gyere velem, csak beszélgetünk meg kanasztázunk, jókat nevetünk, meglásd, megkedveled őket.
Zoli hajthatatlan, de tudomásul veszi, hogy Kata minden hónapban a saját lakásában, kéthetente vendégül látja a barátait, s valahányszor utána telefonál, csak felszabadult beszélgetésüket és nevetésüket hallja.

Két év múlva felveti, miért tartanak fenn két lakást, az egyiket adják el, és vegyenek rajta két új kocsit, meg utazzanak el egy egzotikus útra.

Oké, válaszolja Kata, melyikre gondoltál? Hát, a tiedre, jön a riposzt. Én meg, vágja rá, a tiedet adnám el.

Minden marad a régiben. Még az sem kerül szóba, hogy átköltözzenek Katához, mert Zoli szülei is Zuglóban laknak és még gyalog is bármikor át tudnak menni az öregekhez, mert a férfi kislányával rendszerint a nagyszülőknél találkoznak.

Öt év múlva Zoli infarktust kap és a kislánya akkora patáliákat csinál az anyja nyomására az örökség körül, hogy még az apai nagyszüleivel is megszakad a kapcsolata.
Kata még a temetés előtt hazaköltözik a saját lakásába. Ha párjára hallgat, most az után végezné, vagy az albérlők keserű kenyerét enné.

Bár nem voltak házasok Zolival, a mai napig istápolja az öregeket, s olyan jó a kapcsolatuk, hogy azok az új párját is befogadják a családba.

A harmadik:

Zsófinak igen megtetszik az utcájukban lakó harmincéves elvált mérnök fiatalember, ám érettségi előtt áll, és a tanulásra muszáj koncentrálnia, hogy sikeresen felvételizhessen az egyetemre. Hiába csapják neki a szelet az egyetemi társai, számára csak az utcabeli éjfekete hajú srác tetszik, akivel a köszönésen kívül egyéb kapcsolata sincs. Végzős, mikor a szülei lakásfelújításba kezdenek és kapva kap az alkalmon, hogy a srácot bízzák meg a tervezéssel és a kivitelezés felügyeletével.

Természetesen arról fogalma sincs, hogy Dani már nem csupán tervezéssel, hanem kivitelezéssel is foglalkozik. Sikerül a lakásfelújítás, és végre megakad rajta a srác szeme, nővére nagy mulatságára.

Hamarosan túlesnek az esküvőn is és megkezdődik Zsuzsa aranyélete. Számára a munkahely és a fizetése pusztán arra jó, hogy ne legyen otthon, és zsebpénzét arra költhesse, amire csak akarja, mert a rezsit, az utazásokat, a háztartás minden költségét a férje fedezi.

Járják a világot és élik a középosztály felső részéhez tartozók gondtalan életét. Dani épít egy iker villát, a felét eladja, a másik felébe meg, alig százhatvan négyzetméternyibe, beköltöznek. Gyermekük nem születik, ám az örökbefogadásra nem is gondolnak, annyira megszokják az utazásokat.

Zsófi nővére és sógora is tanár, három gyereket nevelnek, és meglehetősen nehéz anyagi körülmények között élnek.

Dani nem szól semmit, ha Zsófi a saját fizetéséből apanázst juttat a nővérének, vagy a gyerekeknek, de nem tetszik neki ez a jótékonykodás, mert szerinte, így sohasem állnak talpra.

Zsófi édesapjának halála után a mama is lerobban, anyagi és fizikai segítségre szorul, mely segítség elsősorban Zsófira hárul, mert nővére megözvegyül, és a három gyerek taníttatása, ellátása és a tanári munkája mellett már nincs érkezése a mamát is ellátni.
Dani ekkorra jól menő építési vállalkozó, három kereskedelmi cégnél is rendszeresen végzi a kereskedelmi egységek elújítását, így anyagilag meglehetősen jól áll.

Előjön a farbával, hogy az anyósának teljes körű ellátását fizeti, beleértve a huszonnégy órás nővéri szolgálatot is, feltéve, ha a sógornője ad egy lemondó nyilatkozatot, hogy nem tart igényt az örökségre, Zsófival meg papíron elválnak , hogy bejelentkezhessen anyja tanácsi lakásába és majdan örökölhesse azt.

Így is tesznek, miközben a házaspár között nincs semmi gond, még a legközelebbi barátok sem tudják, hogy rég elváltként élnek együtt.

Dani nyugdíjasként a megtakarításait ügyesen forgatja a tőzsdén, olyannyira, hogy semmiben sem szenvednek hiányt és továbbra is minden negyedévben utaznak valahová, csak most itthon is, nem csak külföldre.

Zsófi osztályvezetőként megy nyugdíjba, de még hat évet rádolgozik, mert otthon Dani kiszekálja az állandó mehetnékjével.

Dani egészsége hetvenöt éves korában kezd megromlani, hiába jár úszni, szedi marokszámra a vitaminokat és orvos barátai egyik kivizsgálás után a másikra viszik, mindhiába, az öregedés megállíthatatlan. Zsófi abbahagyja a munkát és férje ápolásával múlatja az időt, mígnem megcsúszik a lépcsőn és combnyaktörést szenved.
Szerencsére kigyógyul a betegségéből és ismét utazgathatnak.

Közben nővére hirtelen meghal és a három gyerek, akik már családosok, úgy vélik, hogy anyjuk helyett Zsófi lesz az anyjuk, ám Daninak nem tetszik dolog, mert felesége betegsége alatt egyik sem jelentkezik, hogy bármiben segítsen nekik. Úgy dönt, hogy maguknak kell gondoskodniuk magukról és ideje lenne ismét összeházasodniuk, hogy ne legyen gond az örökléssel, ám azt egyáltalán nem szeretné, ha Zsófi után a nővére gyerekei örökölnék a tetemes vagyont, ezért ügyvédekkel keresteti a megoldást arra, hogy felesége halála után, ha már ő maga sem él, valamely jótékony célú alapítvány kaphassa meg azt.

Hiába mondom Daninak, hogy akkor neked már nem mindegy, de nem érti a tréfát. Tudod, hogy szeretem, ha az történik, amit akarok, válaszolja és elkezdek vihogni. Azt még megnézem, amikor a túlsó oldalról visszajár ellenőrizni vagyonának felhasználását.
Zsófi egyik barátnőjeként én leszek az egyik házassági tanújuk. Majd. Valamikor.

A negyedik:

Szüleim házától harmadik ingatlan egy dupla telekre épült családi ház, közel száz évével, ha mesélni tudna, sokkal többet tudnánk a múlt évszázad történéseiről. Ám nem tud mesélni, így kénytelen vagyok a lakóiról mesélni.

Módos paraszt család él benne, gazdálkodnak, amíg bírnak. Húsz holdjukon elsősorban az állatok tartásához szükséges takarmányt termelik meg, mert teheneiknek, kocáiknak és birkáiknak egész évben enni kell adni, no és persze a kétlábúaknak, csirkéknek, kacsáknak, pulykáknak is. A szaporulatot eladják, mikor hogyan hozza a sors, hogy süldőként, hol meg felhizlalva, elsősorban abból élnek, meg az időnkénti napszámból.

Kisebbik fiuk nem nősül meg, mert annyi munkát ad a gazdaság, hogy újabb éhes száj nem hiányzik, s közben gyengülnek a szülők is, egyre több munka nehezedik Pista vállára, akit gyerekkorom óra pirospozsgás arcú, víg kedélyű, erős testalkatú fiatalembernek ismerek.

Mire magára marad, egyetlen lehetősége a birkatartás, és a sajátja mellett másokét is felvállalja, naponta kihajtja a legelőre és estefelé meg jönnek vissza.

Megromlik az egészsége, hosszas kezelés után le kell vágni a fél lábát, amely már félig sem tréfa. Eltartókat keres, pontosabban gondozókat, és átadja nekik a ház nagyobbik felét. Egy gyermekes fiatal roma család lesz az eltartója, akik gondozzák is tisztességesen, és látom, hogy a rokkant kocsiján viszi reggelente a kisfiukat az óvodába, tiszta, rendes ruhában jár, frissen borotválva és még mindig ott a mosoly az arcán. A birkákat is kihajtja a legelőre, legalább is odáig, ameddig a kocsija el tud menni.

Az eltartó család férfi tagja alkalmi munkákból és egyetlen biztos pénzbevételük a gondozási díj, Pista nyugdíja, majd a követező két gyerek megszületésével együtt járó családi pótlék.

Hanem rosszabbodik Pista állapota, a cukor tönkreteszi a szervezetét, és rövidesen elhagyja az árnyékvilágot.

A családfő gyanús vállalkozásokba kezd, le is ültetik egy időre. Kiszabadulása után sincs munkája, még közmunkásnak sem kell.

Hallom, hogy válnak. Tetszik tudni, mondja a feleség, a legkisebb gyereket tolva a kocsiban, a pénz végett. Mert jó ember az én uram, csak nem talál munkát.

Nem akarom mondani, hogy nem is keres.

Azért, biztos, ami biztos, már négy gyerekük van.

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Yolla!

Nagyon tanulságos a cikked!
Szomorú, hogy az éppen aktuális törvényeket kell figyelembe venni, amikor valakik arról döntenek, hogy összeházasodjanak-e vagy sem. Még szomorúbb, ha a válás a kiskapuk miatt történik.

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: