Egy kisgyermek naplójából 1./3

Látogatók száma: 49

Folytatom.,

Én az egészből nem értettem semmit, csak azt tudtam, hogy baj van, mert a döbbenet kiült a családom arcára.
- Apuci, most mi lesz? - Kérdeztem, hisz nem tudtam mi lesz velünk. Nem értettem, hogyan tehet ilyet egy felnőtt, hisz engem arra tanítottak, hogy ami a másé, az szent és sérthetetlen. Azt tiszteletben kell tartani, mert azért más megdolgozott. És most tőlünk vettek el mindent, amink volt. Nem akartam sírni, de majdnem megfulladtam, úgy szorította valami a torkomat.
- Nem tudom babám, nem tudom. -szólt apa elcsukló hangon, és átölelt, majd letérdelt anya mellé, és őt is magához ölelte. Így próbált bennünket vígasztalni, holott ő is sírással küszködött.
Az első döbbenetből anya barátnője rázott fel, aki segített a csomagolásban, költözködésben.
- Most azt kellene kitalálkni, hová menjetek, amíg az ügyvéd intézkedik....Gyertek el hozzánk - szólt kis gondolkodás után - nem túl nagy a házam, de majd összehúzzuk magunkat.
-Ti is sokan vagytok, és még mi is menjünk a nyakatokra? - Kérdezte anya kábultan.
-Tudod, hogy mindig szívesen látunk benneteket. Erre vannak a barátok. Te is megtennéd értünk. Majd a fiaim összeköltöznek, és a lányok is ellesznek egy szobában. Az emeleti nagyobb szobában elférnek hárman, ti meg megkapjátok a kisebbet. A mamának meg átadom a saját szobámat, én meg átköltözöm a nappaliba.
Így történt, hogy azon a havas téli estén vonatra szálltunk és elindultunk Turára, ahol eltöltöttük a telet. Mindennap onnan jártunk be Pestre iskolába.Szerencsém volt azért abban, hogy hárman egy iskolába jártunk, így nem kellett egyedül mennem. Apáék azonban nem tudtak bejutni időben a munkahelyükre, hisz ők még mindig a régi munkahelyen dolgoztak, ami Pesttől még 17 km volt. Így azután kénytelenek voltak eljönni onnan. Így nemcsak a lakást vesztettük el, hanem a megélhetésünk is bizonytalanná vált.
Tavasszal azonban elkelt ez a ház is, hisz ők is árulták már egy ideje, mert Pestre akartak költözni.
folyt köv...

A cikket írta: Lázár Éva

támogatóink