újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szalmaszálba kapaszkodva

Látogatók száma: 43

6. rész: Válaszúton

Lehetne Lenke a titkárnők királynője, feltéve, ha lenne egy ilyen cím a világon, csakhogy nincs, így beéri azzal, hogy munkáját kiemelkedően magas fizetéssel honorálja a főnöke, aki korát tekintve akár a fia is lehetne. Egyedülálló nőként élte le az életét, és nyugdíjasként pusztán azért dolgozik, mert egyrészt otthon elunná magát, másrészt nem kevés keresetét utazásokra fordíthatja. Úgy bánik a főnökével, G. Kovács Zoltánnal, mintha a saját fia lenne. Gyakorlatilag leveszi válláról a cég közvetlen irányítását, kiadja a beosztottaknak a munkákat, és ellenőrzi az elkészítésüket, tartja a kapcsolatot az ügyfelekkel és a beszállítókkal, akik között olyanok is vannak, akik azt hiszik, hogy a cég ügyvezető igazgatója csak papíron létezik, illetve valahol másutt ténykedik, mert ők kizárólag az aláírását ismerik.

A hatvanas évei közepén járó, enyhén gömbölyded Lenke asszony képes egyszerre százfelé figyelni és pillanatok alatt átlátja a problémákat, s azonnal orvosolja is azokat. Kemény, de igazságos nőszemélynek tartják, aki kiszámítható, akire lehet számítani és nélküle már nem is létezne a cég. Valami mégis történt, ami miatt napok óta kedvetlen, mondhatni morcos, pedig megszerezték három nagy rendezvény lebonyolításának jogát, sőt, a szerződéseket is megkötötték, és nyolc számjegyű árbevételre számíthatnak a második félévben, amely annyit jelent, hogy decemberben magas összegű prémiumra számíthatnak.

Érzi Lenke, hogy árgus szemekkel figyelik minden mozdulatát, annak ellenére, hogy igyekszik palástolni aggodalmait, de ennek nem lesz jó vége, mielőbb beszélnie kell Zolival, aki az utóbbi időben nagyon elhagyta magát. Igazából amióta a főnöke gyerekei a nagymamánál vakációznak, mintha nem találná a helyét. Nincs mese, ideje lenne megejteni az éves céges vacsorájukat, amikor Zolival kettesben, délután négykor beülnek egy étterembe és éjfélig eszegetnek, iszogatnak és beszélgetnek. Kezébe veszi a szervezést, felhívja a kertvárosi csendes kisvendéglő vezetőjét, hogy délután ötre asztalt foglaljon a kerthelyiség félreeső részében, ahol nyugodtan beszélgethetnek. Nem érdekes, milyen elfoglaltsága lenne Kovács úrnak, majd lemondja.

Rosszkedvűen érkezik Zoli és zilált a kinézete, ráadásul Lenke azzal fogadja, hogy délután ötre beütemezett egy munkavacsorát, amelyhez egyáltalán nem fűlik a foga, és meg sem kérdezi, kivel kell találkoznia, a titkárnője pedig nem siet a felvilágosítással.

Az íróasztalán ott fekszenek a dossziék, a kimenő és a bejövő postával, hiába lapozgatja, képtelen elolvasni a leveleket. A titkárnők királynője tálcán hozza a frissen főzött feketét, tejszínnel, barna cukorral, ahogyan szereti.
- Kovács úr, tizenegykor jön az ügyvéd úr az aláírandó alvállalkozói szerződésekkel.
Baj van, ha Lenke Kovács urazza, de ha belegebed, akkor sem kérdez rá.
- Lenke néni, kibír egy napot a posta?
- Egyet igen.
- Akkor elmegyek, csak légy szíves írd fel, hol lesz a vacsora és kivel kell találkoznom. Legfeljebb majd kitalálom, miről kellene az illetővel beszélnem.
- Megismered az illetőt, és azonnal rájössz a munkavacsora témájára.
Az asszony hangsúlyából arra következtet, hogy nem mondhatja le a vacsorát, pedig a gyomra összeszűkült, két napja alig evett, igaz, reggel a sarki büfében elnyámmogott egy száraz szendvicset, de az is már inkább kifele igyekszik, mintsem megnyugtatná a gyomrát, amelyben ezernyi pillangó repdes.
- Ötkor ott leszek az étteremben.

A kávé hatására felélénkül, zsebre vágja a cédulát az étterem címével és nekilát a posta átnézésének. Beleveti magát a munkába, hogy lekösse magát és ne kotorásszon magánéleti gondjai rettenetes bugyrában, mert bármi akad a kezébe, nem tud vele mit kezdeni. Napok óta képtelen kipihenni magát, mindegy hol van, és és éppen mit csinál, a gondjai ragaszkodnak hozzá, és hiába száműzi azokat a lelke mélyére, nem hagyják magukat elfeledni, sőt, képesek alattomban csócsálgatni a lelkét, ellenben cseppet nem zavartatják magukat amiatt, hogy figyelmen kívül hagyja áskálódásukat. Legalább százszor körbejárta egyenként mindegyiket, utána megpróbálta madártávlatból megszemlélni, hátha jobban látja a közöttük lévő erővonalakat, mégsem lett okosabb a látványuktól, sőt, egyre zavarosabbnak és megoldhatatlanabbaknak tűnnek.

Igyekszik a három egymást követő hétvégén esküvő, fogadás és továbbképzés résztvevőinek ellátását és szórakoztatását célzó feltételek biztosítására vonatkozó munkálatokra koncentrálni, csakhogy a fehér menyasszonyi ruhában a domborodó pocakú Karolt látja, a multi cég rendezvényszervezője pedig Lillára hasonlít, és megesküdne rá, hogy a vezető továbbképzéssel foglalkozó vezető menedzser Liza ikertestvére.

Nem, arról szó sem lehet, hogy hagyja magát a munkájától eltéríteni, elvégre ennek a szemétdombnak mégiscsak ő a kakasa és ha nem áll helyzete magaslatán, jön egy siheder, ámde vehemens, feltörekvő kiskakas, akivel egymásnak esnek a hatalomért, és abból a harcból semmiképpen nem kerülhet ki sérülés mentesen, mert a tyúkok előtt elveszti a kikezdhetetlenségét, egyben a tekintélyét is, és az alaposan átrendezheti a baromfiudvar megszokott rendjét.
Pálos Jóska, a megbízás alapján végzi a cég jogi ügyeit, pontos, mint általában, és elé tesz négy szerződést, hogy írja alá, mert siet, egy óra múlva bírósági tárgyalása lesz.
- Menj csak, ha sietsz, Jóska, nincs semmi gond. Átnézem a szerződéseket és délután átküldöm az irodádba.
- Már megbocsáss, de ezt hittem, hogy már láttad és jóváhagytad, mert a kollégád visszaküldte e-mailben, mint elfogadottakat.
- Sajnálom, de nem láttam, és túlbuzgó kollégám miatt pedig elnézésedet kérem.

Amint becsukódik az ajtó a bosszúsan távozó ügyvéd mögött, azonnal megnyitja a belső e-mail fiókját és valóban ott találja a szerződés tervezeteket, melyeket meg sem nyitott. Nyugi, Zoli, nem tévedhetett nagyot a kollégád, amikor átnézte és visszaigazolta azokat, gondolja, s nekilát, hogy a tervezetet és a kinyomtatott anyagokat összevesse. Az egy kaptafára készült négy szerződésben két szarvashibát talál, amelyek semmiképpen sem maradhatnak benne.
- Lenke, légy szíves, gyere be!
Alaposan leszúrja a titkárnőjét, amiért nem figyelmeztette, hogy nézze át a szerződéseket, majd magához szólítja az előadót, aki jóváhagyta azokat és felbőszült oroszlánként ordítozik a szerencsétlennel, aki csak hebeg, habog, hiszen az igazgató úr mondta, ha két napig nem reagál az e-mailre, azt vegye jóváhagyásnak.
- Nem érdekel! Hibáztál és ez volt az utolsó, amit elnézek neked! Most pedig írd, amit mondok és küldd el Pálosnak!

Szabatosan megfogalmazza a szerződésmódosításokat, jobban az ügyvéd sem tenné, majd a kollégája távozása után visszaül az íróasztalához. Villog a számítógépe jobb sarkában a kis ikon, jelezve, hogy a privát gépére üzenete érkezett. Na, végre, valami kellemes meglepetés, mert a magán e-mail címe közös a feleségével, amely meglehetősen szűk körben ismert, a rokonokkal, a gyerekek tanáraival illetve óvónőjével és felesége barátnőivel kommunikálnak ezen a felületen. Francia levél? A felesége munkáltatójának párizsi központja küldte, hogy egy hét múlva, kedden délután egy órára várják egy személyes elbeszélgetésre.
Ez nem lehet más, csak egy állásinterjú!

Felkapja a kocsi kulcsát és elviharzik, anélkül, hogy közölné Lenkével, hová megy és mikor tér vissza.

A harmincöt fokos melegben kellemes a klímával hűtött kocsival végiggurulni a városon. Kihez menjen, akivel megbeszélhetné a gondjait? Sorra veszi a barátait, és meglepő következtetésre jut. Nincsenek barátai, sőt, egy sincs, csak haverok vannak, akikkel jókat lehet bulizni, vagy sportolni, lehet egymást ugratni, ám egyetlen komoly mondatot sem váltanak, sem a munkáról, sem a magánéletről. Gáborról is fél évvel a válása után tudta meg, egy véletlen félmondata alapján, hogy időközben elvált, Tamásról meg kiderült, hogy negyedévig munkanélküliként a végkielégítéséből élt, és Sanyi vállalkozásának csődjéről is közös ismerősük révén értesült.

Ennyire érzéketlenek lennének, vagy fontosabb a látszat, mintsem a valóság? Az a férfias viselkedés, ha elrejtik az érzéseiket, a félelmeiket, a gondjaikat, a kétségeiket, és belül őrlődnek, egészen addig, míg a mentő kórházba nem viszi őket stroke-kal vagy szívinfarktussal?
Nem, ebből nem kér, neki ott vannak a gyerekei, akikről gondoskodnia kell, akiket fel kell nevelni, akikért felelősséggel tartozik! Nincs mese, elérkezett az idő, hogy átgondolja a helyzetét, mert a magánéletéről kiderült, hogy nem más, mint egy szépen megépített kártyavár, ráadásul a munkahelye is pillanatok alatt összeomolhat, elég néhány rosszul fogalmazott szerződés, melynek tartalma felett átsiklik.

Fejében dübörög a rövid megállapítás: csődtömeg vagyok! Még a kocsija klímája is ezt dörmögi: csőd-tö-meg-vagy, csőd-tö-meg-vagy!

A fenét csődtömeg! Inkább áldozat! A férfi, akit kihasználnak a nők! Mi másnak nevezhetné Karolával való kapcsolatát, hiszen megegyeztek, hogy közöttük a jó szexen kívül semmiféle más kapcsolat nincs és nem is lesz, elvégre mindketten házasságban élnek és ezen nem kívánnak változtatni. Erre mi történik? Karola áldott állapotba kerül és kijelenti, hogy márpedig a gyereknek Zoli az apja, s ezt vegye olyan természetesnek, mintha nem lenne férje, akivel mellesleg szintén házaséletet él. Miért gondolja Karola, hogy zsarolhatja a gyerekkel? Honnan veszi a bártorságot, hogy beköltözzön a légyottjaikhoz bérelt kis garzonlakásba, aminek a bérletét ő már felmondta és a jövő hónaptól kezdve nem is fizeti? Vagy azt hiszi, hogy elhagyja a feleségét és mellészegődik, s ugyanúgy eltartja majd, ahogyan azt tette a főorvos férje? No, nem, ezt a játékot nem játssza!

Miért akarják a nők a férfiakkal elvitetni a balhét, amikor pontosan tudják, hogy a férfiak nem monogámok, bennük munkál a vadászösztön, amelyre genetikailag predesztináltak, és egyébként is, a megcsaláshoz mindig kell egy másik nő is? Miért nem tudják tudomásul venni, attól, hogy időnként a férfi egyéjszakás kalandokba keveredik, még szeretheti a feleségét és a családját?

Ma is szereti Lizát és mindig is szeretni fogja, történjék bármi a világban, velük vagy nélkülük, ők örökre összetartoznak, nem csupán a gyerekeik miatt, hanem lelkileg is. Liza elkövette azt a hibát, amit annyi asszony elkövet, hogy kisfiuk megszületése után minden idejét a gyerekekkel töltötte, s harmadik lett a sorban a férje, akire ideje nem maradt, s azt hitte, elég, ha jó anya és kiváló háziasszony, s a szex már nem fontos számukra, ahogyan az sem, hogy kívánatos nő maradjon . Nem csoda, hogy elkápráztatta Zolit Lilla, az öntudatos, vagány nő, aki kikövetelte magának a változatos szexuális együttléteket és érzékeltette vele, hogy esze ágában sincs elrabolni őt a családjától, s feltételezhetően akkor sem tette volna, amikor áldott állapotba került, csakhogy Liza kitette a szűrét és vajon hová mehetett volna?

Lilla számára a gyereknevelés csupán egy szeszély, amely azonban nem akar elmúlni, holott a munkahelyén ott várják a kihívások, ezért anyósa nyakába varrja a gyereknevelést, és visszamegy dolgozni. Muszáj szembenézni a realitásokkal, nevezetesen azzal, hogy durván fogalmazva Lilla nyakán kolonc a férje és a gyereke, mert visszatartják attól, hogy szabadon szárnyaljon, építse a karrierjét, Egyértelműen erre utal, hogy semmit sem mondott neki a párizsi álláspályázatáról, és ebből következik, hogy egyedül akar kimenni Franciaországba, a férje és a gyermeke pedig boldoguljon itthon, ahogyan akar.

Zoli gyomrában megpihennek a pillangók, amely kétségbe ejti, mert vészjóslónak tűnik a nyugalmuk. Pár perc és odaér a cinkotai házhoz, ahol anyja megeteti, megitatja, mint gyerekkorában tette, amikor hazatért a kollégiumból. Tányérjában a forró húsleves tetején egybeolvadtak az aranyló zsírkarikák, s várnia kellett, míg kicsit meghűl, nehogy megégesse vele a száját. Szinte orrában érzi a házikolbásszal készült rakott krumpli illatát, melyhez savanyúságként paprikába töltött káposztát kapott. Most azonban biztosan mellételepednek a gyerekei, mert imádnak enni a tányérjáról, még akkor is, ha előtte megebédeltek. Utána játszanak, majd a két kisebbnek aludni kell, és felolvas nekik egy mesét. Bíborka szívesen olvas, majd rábeszéli, hogy hagyja őket kettesben a nagyival, akivel életében először, negyvenkét évesen végre megosztja a dilemmáit.

Útkereszteződéshez érkezett, melyben körforgalom szabályozza a haladást, és még nem döntötte el, melyik lehajtón haladjon tovább, és kik legyenek az utasai. Az nem kétséges, hogy figyelembe veszi a három gyermeke érdekeit, és ha rajta múlna, visszahódítaná Lizát és együtt nevelnék őket. Égnek áll a haja, amikor Bazsika a második apjaként emlegeti Kerekes Karcsit, volt felesége udvarlóját, és úgy tűnik, Bíborka is kedveli a férfit. Vajon szabad-e belekavarni Liza kialakulóban lévő kapcsolatába? A másik út, hogy megpróbálja megmenteni Lillával való házasságát, akár annak árán is, hogy Danikának csak papíron lesz édesanyja, ahogyan neki meg felesége, mert Lilla igazi társa a karrierje. A harmadik út számára járhatatlan, mert Karola átverte, kihasználta és most a nyakába akarja varrni magát a születendő gyerekével együtt. A kérdés az, hogy mindössze e három lehetőség közül választhat? Nem, mert van abban a körforgalomban egy negyedik lehajtó is, annak a zöld irányító tábláján csak annyi a felirat: jövő. Hogy hová vezet? Hát a jövőbe. Maga mellé ülteti Danikát és kettesben, apa és fia, nekivágnak az ismeretlennek. Ez lesz a megfelelő út, és legalább húsz évig kétfős családját legfeljebb négyfősre hajlandó bővíteni, kizárólag abban a nem várt esetben, ha Bíborka és Bazsi velük akar élni.

Aki megáll és leparkol a cinkotai családi ház előtt, már nem az a G. Kovács Zoltán, aki egy órával korábban elindult a munkahelyéről, pedig közben nem történt vele semmi különös, pusztán apaként döntött a további útjáról.

Hiába csenget, nem jön senki kaput nyitni.
A szemben lévő házból a kerítéshez ballag a fürdőnadrágos, ámde hatalmas szalmakalapot viselő öregúr:
- Jó napot, fiatalember? Paula asszonyt keresi? Nincs itthon, elvitte a gyerekeket a tenisz táborba!
Ó, hát persze, a tenisz tábor! Már rég elfelejtette! Nincs mese, mielőbb beszerez egy zsebnaptárt, hogy tudjon bele jegyzetelni, mert felelős apaként nem improvizálhat.
Elköszön az öregtől és elhajt.

Megáll a cukrászdánál és elidőzik kissé az árnyas kerthelyiségben. Kávét, sajtos rolót és kristályvizet rendel, majd előveszi a telefonját és megnézi az e-maileket. Kollégája módosította a szerződéseket, pontosan úgy, ahogyan kérte. Lilla megválaszolta a francia levelet, ott lesz az interjún. Lenke küldött egy sms-t, hogy ne feledje a vacsorát.
Finom a sajtos roló, elveri az éhét. Eltűntek a pillangók. Lehúzza a forró kávét, majd rögtön iszik rá néhány korty jéghideg vizet.
Kivel is kell találkoznia? Miért oly titokzatos Lenke? Átvillan agyán néhány üzleti partner, akivel aktuális a kapcsolata, de egyikkel sincs vitája. Ohó, Lenke akar vele találkozni! Firkant neki egy sms-t, hogy mondja le a vacsorát, más dolga akadt, és hívjon össze reggel nyolcra egy munkaértekezletet.
Nocsak! Pálos Jóska küldött egy e-mailt, holnap reggel kilenckor hozza a javított szerződéseket.
Megy minden, mint a karikacsapás!

folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: