újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szökőnap 1. rész

Látogatók száma: 49

Ez egy hosszabb novella, csak az kezdje el olvasni, aki Solohov Csendes Donján már átrágta magát.(a hossza és nem a minősége okán)

DÉNES

Az ezüstszürke Saab csendesen szeli az országút keskeny szalagját, a hajnali pirkadatban lassan kibontakozik az alföldi táj. Dénes a letekert ablakon beáramló levegőből mélyeket szippant. Más ez a levegő, ebben keveredik a gabona, a kukorica, a gyomnövények és a föld semmivel sem összehasonlítható illata. Harminchét éve él a fővárosban, mégis igazán otthon csak szülőfalujában érzi magát.

Valahányszor meglátja a három templomtornyot, már érzi, hogy biztonságban van, vele már semmi rossz sem történhet. Visszatér lelkébe a családi fészek gyermekkorában érzett körülölelő melege, amit akkor érzett, amikor hosszú téli estéket együtt töltötte a nagycsalád, nagyszülei, szülei és édesapja testvére, a keresztapja családostul. Szinte szájában érzi a vacsorák ízét, a kemencében főtt bablevesét és az utána sült rétesét. Vacsora után, amíg a felnőttek beszélgettek, kártyáztak vagy hallgatták a kétgombos rádió recsegő hangját, addig a gyerekek a nagyapóra bízattak. Rendszerint ádáz harc folyt közöttük a kemence sutért. Az volt a szoba legmelegebb helye, ahová csak egy gyerek tudott bekucorodni. Amíg a nagyapjuk ölében a mesés könyvvel, szája sarkában az elmaradhatatlan pipával, kívülről mesélte Tündér Ilona véget nem érő meséjét, addig ott álomba lehetett szenderedni. Mire az aznapi mese véget ért, mindannyiszor úgy ébredt fel a sutban lévő gyerek, hogy nagyanyjuk nagy fekete berliner kendője takarta. Valami csoda folytán minden este másik unoka került a sutba, soha sem maradt ki a négy közül egyik sem a sorból. Ahogyan cseperedtek, koruk és nemük szerint kaptak feladatokat. A leányoknak nagyanyó, a fiúknak nagyapó osztotta a munkát.

A szüleik dolgoztak, a nagyszülők otthon foglalatoskodtak, disznót, tyúkot, kacsát tartottak, szőlőt műveltek és eközben felügyelték az unokákat is. Dénesben a mai napig felsejlenek nagyapja komótos mozdulatai, ahogyan kora reggeltől késő délutánig folyamatosan dolgozik a szőlőben, kapál, kacsol, szőlőt kötöz. Délben tart csak szünetet, amíg a kunyhó előtti nagy eperfa alatt bográcsban megfőzi az ebédet, az otthonról hozott szalonnából és száraztésztából, amelyhez mindig került friss zöldség is. Az ebédhez tartozik unokáknak a gyümölcs, csörgős magú alma, leveses körte, jómagának meg a fél liter óbor.

Az idill akkor ért véget, s vele együtt a felhőtlen gyerekkor is, amikor elkerült egy távolabbi középiskolába. Tagozatosba, mert csak így kerülhette el a körzeti gimnáziumot, melyből emberemlékezet óta nem vettek fel egy diákot sem felsőfokú intézménybe.
A mai napig sajnálja, hogy nagyszülei már nem érték meg az időt, amikor a családból elsőként átvette a diplomáját.

Feltekeri a kocsi ablakát, bekapcsolja a légkondicionálót és a rádiót. Ideje lenne a jelenre koncentrálni. Szép dolog a nosztalgia, de ebből nem lehet jól kikerülni, esetleg lefuthat az útról. Legjobb lesz, ha keres egy kellemes zenét. A Bartók rádión Smetana Moldvája szól, nesze neked érzelmek. Holnap reggelre kell hazaérnie a szüleihez, mert délben lesz Dorina lánya eljegyzése. A család tudomása szerint Prágában tart előadást a közgazdasági tudományok huszadik századi fejlődéséről. Az előadást tegnap már megtartotta, s ma lesz a szokásos szökőnapja. Ez a saját találmánya. Ilyenkor lezser öltözékben kivonul a köztudatból. Titkárnője, Garai Tünde tartja a frontot a cégnél, felesége, Dr., Nagyné Dr. Kiss Kinga pedig a családban. Hivatalosan Borostával megy horgászni, vadászni, vagy éppen a haverokkal férfi bulira, amelyen a póker és a konyak a főszereplő.

A valóságban nem Borostával múlatja az időt, hanem Dr. Bóta Borbálával, a családod ügyvédnővel. Bori különleges ismertető jele éjfekete haja, kreol bőre, kitűnő alakja és pengeéles esze. Párizsban találkoztak egy unalmas konferencián. Nagyon megörültek egymásnak, végre egy magyar. Az ismeretségből szerelem lett, melyet eleinte a forró szenvedély és a tiltott gyümölcs semmivel össze nem hasonlítható bódító íze tartott életben. Két év után parázzsá szelídült a tűz, a szenvedély helyébe mélységes szeretet és feltétel nélküli barátság lépett. Nincs kialakult gyakoriság a találkozásaikban, hol egy napot, hol egy hetet töltenek együtt. Előfordul, hogy hetekig sincs idejük egymásra.

Borosta Bori kollégájának beceneve, akinek révén tartják egymással a kapcsolatot. Ha valamelyikük akar a másikkal találkozni, akkor igénybe veszik Borosta közvetítését. Sem a munkájuk, sem a családjuk miatt nem derülhet ki a közöttük lévő kapcsolat.
Borosta jellegzetes mély hangja minden nőt elbűvöl. Személyesen sem Dénes felesége, sem a titkárnője nem ismeri, mégis mindketten vakon megbíznak benne és minden szavát elhiszik. Csakis jellemes, kellemes férfi lehet, vallják, hiszen Dénesen keresztül kisebb ajándékokat küld nekik, születésnapra, névnapra, nőnapra vagy éppen karácsonyra. Ráadásul az ajándékok többsége mindig éppen az, amire vágynak, egzotikus parfüm, két színházjegy a legújabb bemutatóra.

Borival könnyebb Borosta helyzete, hiszen kollégák. Ráadásul ismeri őt az ügyvédnő családja is. Bori férje Tamás, atomfizikus, Amerikában egyetemi tanár és emellett tanácsadó egy kutató intézetnél is. Kistamás, a fiuk, szintén fizikus lett és amint az egyetemet elvégezte, kiment az apjához. Bori itthon maradt, hogy folytathassa az ügyvédi praxisát, s a nagyszülőkről is gondoskodni kell valakinek. Igazság szerint a házassága kiürült, férjét évek óta kizárólag a kutatásai hozzák lázba és ezzel megfertőzte a fiukat is. Évente egy-egy hónapot együtt töltenek, tavasszal Magyarországon, ősszel Amerikában, s néhány hetet télen Dél-Amerikában, nyáron Európában üdülnek. Miután Borosta családja is nagy világjáró, időnként közösen vakációznak Boriékkal. A két család között meghitt barátság szövődött. Bori nem bánná, ha gyermekeik közötti kapcsolat ennél szorosabbá válna.

A nap egyre magasabbra kúszik az égen. Dénes az órájára pillant és visszavesz a sebességből. Borival csak tíz órakor találkozik Szentmiklós egyetlen szállodájában. Tervei szerint a Mészáros vendéglőnél megáll reggelizni. Kemencében sült pogácsát és túrós batyut kínálnak a söntésben reggeltől estig, s ha nincs sok vendég, cseveghet Károly bácsival, a tulajdonossal. Feltéve, ha él még az öreg, hiszen legalább húsz éve nem járt erre. Emlékei szerint a vasúti felüljáró után lesz egy kanyar, onnan még legalább öt kilométer a vendéglő.

Középiskolás korában havonta egyszer engedték haza a kollégistákat. A köztes időben úgy menekülhettek meg hétvégeken a kötelező szilenciumoktól, ha közös programokat szerveztek. Kedvenc időtöltésük a biciklitúra volt, melyhez a kerékpárokat a városi osztálytársaiktól kérték kölcsön. Ez nem volt olyan egyszerű dolog az 1960-as évek végén, mert csak a tehetősebb családok gyerekeinek volt saját bicajuk, melyet azután óvtak is tisztességgel. Csak az igazán jó barátnak adták oda egy-két utcahossznyi távolságú útra, azt is féltő figyelemmel követve. Szerencséje volt Dénesnek, az egyik városi osztálytársa, a Tóth Dani, rendszeres matek korrepetálásra kérte, annak fejében, hogy hétvégén odaadja neki a biciklijét. Akkori legjobb barátjának, Juhász Bandinak azonban senkitől sem sikerült kölcsönkérni, ezért Dénes csak úgy vállalta a korrepetálást, ha két biciklit kap kölcsön.

Harmadikosok voltak, dúlt bennük az energia és a nemi hormon. Dénes a város legjobb ügyvédjének a lányát szemelte ki. Udvarolt ezerrel Halmai Dórának, Bandi pedig a biológia tanáruk lányának, Szűcs Mártinak csapta a szelet. Egyik bicikli túrájuk alkalmával fedezték fel a Mészáros vendéglőt, s attól kezdődően minden pénzüket pogácsára és túrós batyura költötték, hogy azokkal kedveskedjenek szerelmeiknek.
Nagy szerelem volt Dóra és közte, már nem emlékszik, ki volt az osztályban az első, aki Dénégyzetnek nevezte őket. Dénégyzet kézen fogva jár, Dénégyzet csókolózik a moziban, Dénégyzet készül az érettségire. Az osztálytársak biztosak voltak abban, hogy az érettségi után Dénes megkéri Dóra kezét és a házasságkötésre sem kell sokáig várniuk.

Dóra édesanyja, Zsóka néni, nem vette komolyan a szerelmüket, a fiatalsággal együtt járó bohóságnak tartotta. amely nem több, mint az érzelem iránti kíváncsiság. Nem gördített akadályt a találkozásaik elé.

Dénégyzet élvezte a szituációt. Egyre több időt töltöttek kettesben. Az érettségi után Dóra Debrecenben felvételizett az orvosira, Dénes pedig Budapesten a műegyetemre. A nyári szünetben leveleztek és megfogadták, amint megtudják a felvételi eredményeket, egy hetet örömükben vagy éppen bánatukban, Dóráék siófoki nyaralójában töltenek. Dénes számára élete legszebb nyaralása lett a Dórával kettesben töltött hét nap. Ott vesztette el a szüzességét és ízlelte meg a testi szerelmet Úgy érezte, övé a világ, s amit eltervez, az minden sikerül. Azzal tért haza a szülői házba, hogy amint letölti az előfelvételesek katonaidejére kiszabott 11 hónapot, azonnal megkéri Dóra kezét, s az egyetem után összeházasodnak.

Szeptemberben bevonult katonának, hetente levelet írtak egy-másnak, majd a kiképzést követő hónapban Dóra visszaküldte az összes levelét és megkérte, hogy soha többé ne keresse. Az első eltávozáskor a szomszédoktól megtudta, hogy az egész család kurtán-furcsán elköltözött a városból.

Az egyetemi évei alatt ismerte meg Kiss Kingát, a nála két évvel fiatalabb, szép orvostanhallgató lányt. Szerette, jó volt vele lenni. Hátizsákkal, kettesben bebarangolták a szomszédos országokat, s mire Dénes megkapta a gépészmérnöki diplomáját, mindkettőjük családja természetesnek vette a házasságukat. Albérletbe költöztek és három év alatt két lányuk született, Dalma és Dorina. Az ifjú apa éjjel-nappal dolgozott, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben a család. Megvette első autóját, egy vadonatúj Trabantot, azzal jártak haza a szülőkhöz, egyik hét végén a sajátjához, a másikon apósáékhoz. Kinga négy évig volt otthon a lányokkal, majd visszament a kórházba dolgozni. A belgyógyászat érdekelte, szakvizsgára kellett készülnie, és mint kezdő orvost, állandó ügyeletre osztották be. Kaptak egy szoba két félszobás panellakást és magukhoz vették Mariska nénit, Dénes nagynénjét, aki elvégezte a házimunkát és ellátta a lányokat is.

A nagyszájú és jószívű öreglány, önjáró módon mindent elintézett a háztartásban, mindenkinek mindene megvolt, ami kellett. Dénes elindult a szamárlétrán, a ranggal együtt növekedett a jövedelme. Kinga pályája nehezebben indult, hiszen a Gyesen töltött idő alatt évfolyamtársai már jelentős gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttek. Mire a lányok kamaszodtak, már családi házban laktak Buda külső kerületében, két autót tartottak, évente kétszer külföldön pihentek.

A visszapillantó tükörben megjelenik egy motorkerékpár, melynek vezetője motorversenyzőt meghazudtoló sebességgel veszi be a kanyart, megdöntve járművét, hogy a térde kis híján súrolja az úttestet. Dénes fékez és lehúzódik az út szélére. Megvárja, hogy megelőzze a motoros, visszaáll az eredeti sebességére és rágyújt. Keveset dohányzik, csak akkor nyúl a cigarettáért, ha értelmetlen dolgokkal felbosszantják. Semmi értelme a száguldozásnak, nyugodt tempóval is lehet haladni. Eddig alig találkozott járművel. Akinek sietős az útja, inkább az új gyorsforgalmit választja.

A kanyar utáni egyenesben meglátja ismét a motorost, amint egy kamiont előz, hirtelen elé vágva. A kamionos rögtön utána satuféket nyom. A Saab csak alig egy méterrel mögötte tud megállni. A kamionos és Dénes egyszerre ér a felborult motorkerékpárhoz, melynek utasa az út szélére repül. Az eszméletlen fiatalember láttán Dénes visszafut a kocsijához és a csomagtartóból előveszi az elsősegély dobozt.

A motoros mellett ott térdel a kamionsofőr, megpróbálja az eszméletlen fiatalembert megfordítani, de mielőtt hozzáfogna, Dénes rákiált:

- Hagyja, kérem, ne mozdítsa meg! Hívja a mentőket! Legyen szíves!

A sofőr arca falfehér. Automatikusan szót fogad Dénesnek. Telefonálás közben árgus szemekkel figyeli a jólöltözött, láthatóan tehetős, magas, barna férfit, amint laikus számára szakszerűnek tűnő mozdulattal megpróbál meggyőződni a motoros állapotáról.

- Tíz percen belül itt lesz a mentő. Maga orvos?
- Nem, de a feleségem az, és számtalanszor láttam már, ahogyan elláttak baleseteseket. Kérem, segítsen, próbáljuk meg szabaddá tenni a légutakat, hogy kapjon elég levegőt. Ugye nem akarja kihívni a rendőrséget?

A kamionos bosszankodva legyint egyet, neki semmi baja, az autójának sem, esze ágában sincs találkozni a rendőrséggel, még meg találnák kérdezni tőle, miért ezen az úton közlekedik.

A villogó, szirénázó mentőautó hat perc múlva megérkezik, orvos nélkül. A mentőtiszt rohanás közben egy pillantást vet a motorra, morog valamit az orra alatt, utána már csak a fiúra koncentrál. Megfordítja, végig tapogatja a végtagjait, nincs törés, de belső vérzés még lehet. Infúziót köt be és bead két ampulla injekciót. Rövid, pattogós szavakkal utasítja Dénest, hogy éppen mit tegyen, s mire a fiú két perc múlva hordágyon a mentőbe kerül, mindkettőjük homlokán gyöngyözik a veríték.

- Köszönöm a segítségét. A fiú a szentmiklósi polgármester fia, Tarpataki Péter. Ha még lehet egy kérésem, a barátnője a Rózsa presszó vezetője, megtenné, hogy értesíti a kislányt?

Választ sem várva becsukódik a mentőautó ajtaja és szirénázva elszáguld. Mire felocsúdik Dénes, már késő megkérdezni, melyik kórházba viszik a fiút, ráadásul a kamionos is búcsú nélkül elszelel. Így kénytelen lesz egyedül lehúzni az útszéli árokba a motorkerékpárt, amely a súlyára tekintettel komoly hadműveletnek számít.
Fél hétre végez.

Megállapítja, mint azt tette már számtalanszor lányai viselt dolgai révén, hogy a huszonegyedik században is úgy viselkednek a fiatalok, mint tették azt elődeik a huszadikban.
Negyedikben Juhász Bandival ők is ezen a környéken borultak az árokba, amikor egy autós leszorította őket az országútról. Szerencsére megúszták néhány horzsolással, de barátja biciklijének kidurrant a kereke.

A Mészáros vendéglő előtt három üres turista busz parkol, ez annyit jelent, minimum százhúsz ember reggelizik az étteremben. A szabadon álló kemencékből most veszik ki a tepertős pogácsával és a túrós batyuval teli tepsiket. Illatukra a parkoló szélén dohányzók egymás után nyomják el a cigarettát, és mennek vissza az étterembe. Reménytelen vállalkozás lenne követni őket. Majd visszafelé jövet ráveszi a családot, hogy itt álljanak meg kávézni. Továbbhajt.

Vajon mi lehet a fiú balesete mögött? Valószínűleg családi konfliktus, hiszen nincs kanál, villa-csörgés nélkül.

Náluk az első felhők akkor kezdtek gyülekezni, amikor lányaik kamaszodtak. Főleg Dalma körül legyeskedtek a pattanásos, még mutáló hangú ifjoncok. Dorina egyszerre három nyelvet tanult, mert nagyon unatkozott a gimnáziumban. Mariska nénivel osztották meg titkaikat a lányok, hiszen Kinga szinte állandóan a kórházban volt. Dénest akkoriban nevezték ki vezérigazgatónak, egymást követték a kötelező munkavacsorák, külföldi kiküldetések, szinte csak hét végeken volt esélyük arra, hogy a család együtt legyen.

Amikor a fürdőszobában alig talált helyet Dénes a borotválkozó eszközeinek, a dezodorának és az arcszeszének, mert minden létező helyet a felesége és a lányai pipere cikkei foglaltak el, s mindenütt a szárításra váró ruhákkal teleaggatott szárítókba ütközött, akkor betelt a pohár. Eladta a részvényeit és az értékpapírjait, anélkül, hogy azt megbeszélte volna a feleségével, vett egy telket Budafokon és másfél év alatt felépítette a háromszintes, háromszázhatvan négyzetméteres családi házat, melyben négy komplett lakást alakított ki. Így megoldani vélte egyszer s mindenkorra a lakás gondjaikat, mind a két lányának, mind Mariska néninek. Nem maradt egyetlen fillérje sem, csak tízmillió forintos bankhitel tartozása, mégis gyermeki izgalommal várta, hogy bejelentse a családnak az új otthon elkészültét.

A nagy vihar felesége születésnapi vacsoráján tört ki. Az volt a vallomások és bejelentések estéje. Dorina bukásra állt matekból, Dalma pedig 14 évesen elveszette a szüzességét. Mariska néni a felmondását fontolgatta, felesége meg összeszűrte a levet egyik kollégájával, bizonyos Szlávik doktorral. Az új családi házba történő költözés tulajdonképpen senkit sem hozott lázba. Dénes azt hitte, nagyobb baj már nem érheti.

Érte.

Két hónappal a beköltözésük után felmentették, visszaminősítették főosztályvezetővé, mert a cég új tulajdonosa a sógorát ültette a vezérigazgatói székbe. Kinga noszogatta, hagyja ott a céget, amint eladják a régi házukat, visszafizetik egyben a hitelt és még marad valamennyi pénzük is. Ebben az időszakban felesége igyekezett több időt otthon tölteni, törődni a lányokkal és ragaszkodott ahhoz, hogy kéthavonta egy hosszú hétvégét kettesben töltsenek. Egy ilyen hétvégén megfogant a harmadik lányuk, Daniella, akinek egyéves születésnapját követően Dénes otthagyta a munkahelyét, Kinga pedig visszament dolgozni.

Dénes megfogadta, hogy rendbe teszi a család ügyeit és önálló vállalkozásba kezd.

Daniella mosolygós, jó kedélyű gyerek. Féléves korában Dénes posztgraduális képzésre jelentkezett a közgazdasági egyetemre. Kiváló szervezőkészségének köszönhetően mindenre jutott ideje. Eladta a régi házukat, abból visszafizette a kölcsönt és a megmaradt pénzüket részvényekbe fektette. Szigorú családi költségvetést készített, és nem engedte, hogy Dalma számolatlanul gyarapítsa a könyvtárát, Dorina pedig a ruhatárát. Kingának is tudomásul kellett venni, hogy a paraszolvenciából kell fedeznie a luxus cikkeit. Mariska néni sem tudott spórolni a kosztpénzen havi 20-30 ezer forintot, amit rendszeresen a barátnőjének küldött, nyugdíj kiegészítésként. Csak ketten voltak tökéletesen elégedettek, Dénes és a cseperedő Daniella, aki úgy nézett rá, mint egy félistenre.

Hat évvel ezelőtt, az Amerikából érkezett egyetemi vendégprofesszorral, Mr. Hamiltonnal közösen, megalakították a Nagy és Tsa Pénzügyi Befektető és Tanácsadó Kft.-t.

Mire a napraforgók felemelik fejüket, beér a városba. A presszó most is nyolckor nyit, hogy a közeli piacon áruló kofák bevételeik egy részét náluk hagyhassák. A gimnázium épülete változatlanul palaszürke. Szemben, a gyógyszertár kopott portálját, átfestették. A szövetkezeti ABC-t átkeresztelték CBA-ra. Egyedül a ruházati bolt változott, kirakatában az elegáns ruhák helyett kínai bóvlik uralják a teret. A város főterét az egyetlen szálloda uralja, melyben holnap reggelig Borival meghitt kettesben töltik majd az időt. Találkozásukig azonban rengeteg idő van. Kimegy a piacra, amely megújult külseje ellenére is megtartotta a régi választékát, áruban, ételben és közönségben egyaránt.

Távolabbi parkolóhelyet keres. Semmiképpen nem szeretné, ha meglátnák, milyen kocsiból száll ki. Gazdag idegennek tekintenék, akit kicsit mézes-mázos udvariassággal kiszolgálnak, de nem nyílnak meg előtte. Pedig furdalja a kíváncsiság, vajon miért tartotta fontosnak a mentős, hogy a motoros kilétét megmondja és a fiú menyasszonyának üzenjen. Ráadásul mindezt egy számára teljesen idegennel, úgy, hogy biztosra vette az üzenet átadását is.

Cigarettára gyújt és végigsétál a könnyűszerkezetes épületsor előtt. Az ismerős fokhagymás lángos, sült hurka és kolbász, sült hal, petrezselymes krumpli illata keveredik a pizza, a hot dog és a kínai ételekével. Valahol itt a borozó is, ahol kapni zsíros kenyeret hagymával, disznósajtot puha kenyérrel és foszlós, jól megsózott tepertős pogácsát. A férfiember betérhet oda a reggeli ürügyén, s megihatja az első felesét. Hazafelé menet pedig ugyanitt legurít egy hosszúlépést, miközben mindenről értesülhet, ami aznap a városban történik.

Az épületsor végén lévő borozót kizárólag férfiakat látogatják. Csak ez lehet, amit keres. Komótosan megeszik húsz deka disznósajtot, három szelet kenyérrel és savanyú erős paprikával. Inni nem kér semmit. Reggelizés közben akaratlanul is hallja a szomszéd asztalnál iszogató férfiak beszélgetését, melybe bekapcsolódnak többen, ki fél szóval, ki néhány mondattal.

- …. és csak annyit sikerült elérni, hogy nyilvános lesz az árverés.

- …..mert meghívásost akarnak tartani.

- Áh, eladnak ezek mindent, higgye el uram, ezek eladnák az anyjukat is, ha kéne valakinek.

- Most eladják a kollégiumot, de előbb megvárták, hogy düledezzen, pedig a Palánta gyerek alapítványnak akarta adni az ellenzék, juttatásul, mert, hogy sok a környéken a hátrányos helyzetű, meg a fogyatékos. Tudja, itt sok a szegény család, sokan munkanélküliek.

- Te is az vagy, meg alkoholista is.

- Ne bomolj, Józsi, ittál eleget, menj haza az asszonyhoz, mi most komolyan beszélgetünk.

Dénes szeme résnyire szűkül. Lazán odasétál a söntéspulthoz, rendel egy kört a beszélgetőknek, magának egy kávét és melléjük telepszik.

- Jó reggelt uraim, megengedik, hogy meghívjam önöket egy pohár italra. Akaratlanul is hallottam a beszélgetésüket. dr. Nagy Dénes vagyok és itt jártam középiskolába. Ha jól értettem, abban a kollégiumban laktam, amit most akarnak eladni.

- Üdvözlöm, dr. Mátyus Lajos vagyok, nyugalmazott jegyző, jelenleg ennek a büfének az állandó ügyfele. Akit elküldtem, az Tóth Józsi, jobb napokat látott kőműves, jobbomon a komám, Balog Imre, a Tüzép vezetője volt. Egyébként jól értette, azt a kollégiumot adják el, ma délután kettőkor lesz az árverés. Itt egy kiírás a zsebemben, mert a fiam is akart pályázni, de finoman megüzenték neki, hogy nem illik más levesébe beleköpni. No meg nem is érdemes, ha az ember egészségben akar a városban élni. Igaz, kicsit gyűrött a papír, meg le is öntöttem véletlenül kávéval, tessék, szívesen odaadom.

- Nagyon köszönöm. Mennyivel tartozom?

- Hát, már megfizette az itallal.

A következő húsz percben elfogynak az italok. Az öreg cimborák rátukmálják a város vezetéséről terjedő valós és valótlan híreszteléseket. Kiderül, hogy a polgármester Tarpataki László, állandóan öltönyben jár és nyakkendőben, zakójának meg hatalmas nagy zsebe van, ami mindig üres. Az igazság bajnokának hiszi magát, de szeret mindenkivel négyszemközt tárgyalni, még a hivatalban is. Sohasem akadályozza meg, hogy üres zsebébe kisebb-nagyobb borítékokat csúsztassanak. Már a harmadik kocsmáját nyitja, igaz, nem itt, hanem a szomszédos településeken. No, meg szeretője is van, legalább kettő. Az egyik alig öregebb a fiánál, aki nagyon szégyelli a dolgot. Debrecenben tanul az orvosi egyetemen, de most állítólag Pestre ment, hogy pénzt szerezzen valahonnan, azért, hogy az árverésen megvegye az alapítványnak a kollégiumot.

- A Récsey Guszti is mindenképpen meg akarja szerezni. Állítólag bevásárlóközpontot építene a helyén, a területre vonatkozó szabályozási tervben foglaltak ellenére, mert abban csak közcélú tevékenység céljára szolgáló épület létesíthető.

- Kedves Mátyus bátyám, megengedi, hogy így hívjam? Köszönöm. Szeretném megkérni magát, hogy segítsen nekem, jöjjön el az árverésre is és megígérem, hogy lesz helye az alapítványnak. Tessék a névjegyem, várni fogom 11 órakor a Palánta alapítványnál.

- Akkor már nem is iszom többet. Tizenegyre ott leszek. Nekem mindent megér, hogy borsot törjek a helyi hatalmasságok orra alá. Nem félek én még az ördögtől sem.

Dénesben emelkedik az adrenalin szint. Nincs szebb dolog, mint valakit a saját fegyverével legyőzni. Miközben agyában pörögnek a lehetséges megoldások, visszamegy az autójához a laptopjáért, majd kényelmesen elballag a szállodáig. Útközben megnézi a bank nyitva tartását is, ami nem nehéz feladat, miután ötven méteres körzetben megtalálható a város mindhárom bankfiókja. A portásnál üzenetet hagy Borinak.

A Rózsában ég a munka két fiatal lány keze alatt. Alig győzik kiszolgálni a piacról betérőket.

Dénes az ablak melletti asztalhoz ül. Előveszi a mobilját. Két beszélgetést angolul, egyet franciául bonyolít le, majd elégedetten hátradől, és zavartalanul elolvassa a pályázati kiírást. Úgy tűnik, egyetlen pályázóra szabták.
Elmosolyodik.
Sunnyogó, törvényes látszatú, primitív munka.
Ismét telefonál, immár magyarul.

- Kézcsókom Tünde, legszebb és legkedvesebb titkárnőm.

- Üdvözlöm főnök úr, csak nincs valami baj? Itthon minden rendben, megérkezett a kivonat.

- Álljon meg drágám, mert kevés az időm. Kérem, hogy tíz percen belül hívjon vissza a szentmiklósi legjobb igazságügyi ingatlanszakértő nevével és telefonszámával. Azt követőn küldje el neki a szokásos egyszeri megbízási szerződésünket ötszázezer forint tiszteletdíjjal. Az ügyvédünk tudjon meg mindent a Palánta a tehetséges gyerekekért alapítványról. Erre csak egy óra múlva lesz szükségem. Fél órán belül hívjon fel Gyöngyike és kettőjükön kívül továbbra sem vagyok elérhető. E-mailben küldök szerződés tervezeteket, az ügyvédünk gyorsan nézze át és küldje vissza. Köszönöm.

- Értem főnök. Ezen a mobilszámon hívjam vissza?

- Természetesen.

A felszolgáló kislány sudár alkatú, szőke, porcelán fehér bőrű, fitos orrán néhány szeplővel. Mintha száz éve ismerné. Nagyon hasonlít valakire, mégsem foglalkozik ezzel, mert rohamosan fogy az idő, s még rengeteg a teendő. Kiderül, hogy ebben a kislányban tisztelheti a főnöknő személyét is. Gyorsan és kíméletlen őszinteséggel tájékoztatja Tarpataki Péter balesetéről. A kislány elsírja magát és elrohan. Dénes nem bánja, úgysem szomjas. Még le kell bonyolítania néhány telefont, bemenni a bankba, tárgyalni az ingatlanossal, megosztani Borival a teendőket és minden jel arra mutat, hogy a romantikára és a kikapcsolódásra csak a késő esti órákban kerül sor. Előveszi a laptopját, bekapcsolja. A másik kiszolgáló kicsit duci alkatú, jó kedélyűnek látszó kislány, odapenderül az asztalhoz.

- Jó reggelt uram, mit hozhatok Önnek?

- Kézcsókom kisasszony, kérek egy kávét és hideg ásványvizet. Megengedi, hogy csatlakoztassam a laptopomat?

- Természetesen, de üljön át a másik oldalra, mert csak ott van dugalj. Azonnal hozom a rendelést. Én is kérdezhetek Öntől valamit? Nagyon megsérült a Peti?

- A mentős szerint nem, inkább csak horzsolásai vannak, de elvesztette az eszméletét, ezért mindenképpen be kellett vinni a kórházba. Elárulná a keresztnevét?

- Petra vagyok.

- Örvendek Petra, szólítson Dénesnek. Kicsit később nekem is lesznek kérdéseim magához, rendben?

Csak egy bólintás a válasz. Petra sarkon fordul és siet kávét főzni, jó erőset, a jobbikból. Szeme sarkából méregeti Dénest, olyan ötvenes lehet, markáns, jól öltözött, udvarias férfi, kellemes orgánummal. Nem látszik szatírnak, akkor meg miért akar vele megismerkedni? Független lenne? Nincs karikagyűrű az ujján. Egyébként is, miért akar imponálni neki azzal a laptoppal? Szegény, még nem tudja, hogy lehet bármilyen gazdag és jó pasi, az apja lehetne. Egyébként is a Tónit szereti. Szénsavas ásványvizet elfelejtett a hűtőbe tenni, nem baj, ad hozzá jégkockát, a kávé mellé teszi a tálcára. Mire elkészül, a vendég az asztalát teljesen telerakja a holmijával. Talpalatnyi hely sem marad az italoknak.

Fel sem néz a számítógépről, úgy dolgozik, mintha a munkahelyén lenne. Petra feltalálja magát, odahúz egy másik kis asztalkát és arra teszi le a rendelést. Meglátja a gyűrött árverési kiírást. Péterrel és Erikával együtt, a Palánta alapítvány önkéntes munkatársaként, számtalanszor átolvasták már a pályázati anyagot. Lehet, hogy ez a férfi az a befektető, aki lebontja az épületet és helyére épít egy plázát? Már egyáltalán nem szimpatikus számára a férfi. Csörömpölve teszi le az asztalkára az italokat. Kár volt jeget adni, inná csak melegen a kristályvizet, a kávét meg hidegen.

Megcsörren a férfi telefonja és Petra sértődötten visszavonul a pult mögé. Nem nagyon jön újabb vendég, addig ráér keresztrejtvényt fejteni.

- Üdv, főnök! Megtaláltam a legjobb ingatlanost, már át is küldtem önnek e-mailben a paramétereit. A cég vezetője Halmai Márta, aki már visszaigazolta a megbízási szerződést és azt mondta, alig várja, hogy találkozzanak. Átküldtem az alapítvány anyagát, úgy tűnik, valóban működik, több mint öt éve. Utána néztünk annak is, hogy APEH engedéllyel elfogadhat felajánlásokat és a szokásos módon az adomány leírható az adóalapból. Fő tevékenységük a 14-25 év közötti szegény, de tehetséges fiatalok tanulmányainak anyagi támogatása, külföldi tanulmányutak szervezése, munkavállalási lehetőségek felkutatása. Minden fellelhető anyagot átküldtem az e-mailre, a szerződés tervezetekkel együtt. Az ügyvéd úr javítgatta, majd meglátja. Gyöngyi kérdezteti, mikor hívhatja?

- Tündéri Tündikém, köszönök mindent, megkaptam az anyagokat. Mondja meg legyen szíves Gyöngyikének, hogy egy aláírási címpéldányt küldjön le a bankunk az itteni fiókjához, kérjenek le egy cégkivonatot is és egy fedezetigazolás is kell 150 millióról, továbbá felveszek ötmilliót készpénzben, egyelőre más nem kell. Gyöngyi maradjon a telefon közelben, majd felhívom. Viszlát!

Dénes az órájára néz, elmúlt fél tíz, hamarosan meg kell Borinak is érkeznie. Jót mosolyog a bajsza alatt, most az egyszer igazi meglepetésben részesíti. Legalább felfrissül a kapcsolatuk, lesz benne végre némi izgalom is.

A cégben három fontos tényező a pénz, az idő és az információ, s most ez utóbbi kettőnek meglehetősen szűkében van.
- Jöjjön ide kislány, beszélgessünk.

Petra kelletlenül tesz eleget az invitálásnak. Ettől a vendégtől még a borravalót sem fogadja el.
A fél füllel hallott telefonbeszélgetésből egyértelművé vált számára, hogy kizárólag a pályázat érdekli.

- Ha nem sértem meg, megkérem, foglaljon helyet. Szükségem van a társaságára. Ne féljen, nekem is van három lányom, 27, 25 és 7 évesek, és van egy komoly fiatalember unokám is, aki már négy éves. Egy rövid beszélgetés egy nagypapával még magának sem árthat. Úgy látom, Önt most két alapvető kérdés foglalkoztatja. Az egyik, mit akarok magától, a másik, miért izgat a pályázat. Ne csodálkozzon azon, hogy kitaláltam a kérdéseit. Elég vén vagyok ahhoz, hogy ismerjek valamennyit az emberi természetből. A második kérdéssel kezdem. Az a volt középiskolai kollégium, amit ma árvereznek, négy évig nekem is a második otthonom volt. Itt végeztem a gimnáziumban, még 1971-ben. Egészen más ügyben jöttem ide, ám a barátjuk motorbalesete kapcsán tudomásomra jutott az ingatlan értékesítése. Gyorsan eldöntöttem, hogy megveszem. A cégem keres egy magyarországi ingatlant, amelyben a nyaralással egybekötve amerikai gyerekek magyarul tanulhatnak. Erre létrehoztak egy alapítványt.

- De ettől még a Palánta alapítvány kimarad.

- Nem marad ki, kislány, nyugi. Ha segít nekem, kiütjük a nyeregből a többi pályázót. Ami az első kérdését illeti, valóban terveim között szerepel magácska is. No, ne nézzem rám ijedt szemmel, mint mondottam, néhány információra lenne szükségem, amelyet maga Petrácska, megadhat nekem. Csak tíz percem van.

A duci kislány úgy érzi magát, mintha matek órán lenne Szaniszlaynál, homlokát ráncolja, de beleegyezően bólint.

- Ki finanszírozta a polgármester választási kampányát? Igaz-e, hogy Tarpataki korábban a Récsey egyik cégénél dolgozott? Mit kezdene Récsey az ingatlannal? Milyen kapcsolatban áll Récsey a Palánta alapítvány vezetőjével, Bukta Gáborral? Kik akartak még pályázni az ingatlanra? Miért rossz a viszony Tarpataki László és a fia között? Végül miért szívügye magának az alapítvány?

Petra láthatóan fellélegzik, úgy látszik, hogy csak a pletykákra kíváncsi a vendég. Azzal szolgálhat. Itt, a presszóban, megfordul minden városlakó. Előbb-utóbb mindenkiről hallani valamit.
Mosolygós arccal mesélni kezd. Részben megerősíti, részben kiegészíti a kocsmai beszélgetőtársaktól megtudottakat. Nyílik az ajtó, széles vigyorral az arcán megérkezik elegánsan, illatfelhő kíséretében Bori, egyenesen Déneshez megy.

Forrón átölelik egymást és hitvesi csókot váltanak. Legalább is így gondolja Petra, mert annyira látszik rajtuk az összetartozás, amely csak házastársak között lehetséges.
Dénes bemutatja a kislányt Borinak, s kér még két kávét.

- Borikám édes, szükségem van a segítségedre. Sajnos, közbejött a volt középiskolás kollégiumom épületének eladása. Egy maffiózó mindenáron meg akarja szerezni, némi polgármesteri segítséggel. Nem engedhetem, mindenképpen közbe kell lépnem. Egy új alapítványnak keresek ingatlant, ez éppen megfelelő lenne. Közben meg kell szereznem a jelenlegi használó, a Palánta alapítvány többségi részét, ezt rád bíznám. Úgy két órád van rá. Öt millióra gondoltam. Ja, igen, közben aláírásra kész a konzorciumszerződés a Palánta alapítvány, a Nagy és Társa Kft, valamint a Mr. Hamilton féle Honismereti alapítvány között, csak alá kell íratnod és ellenjegyezheted. Délre a bankban lesz a pénz, minden anyag a laptopomban van, Szentmiklós cím alatt elmentve. Bukta Gábor az alapítvány vezetője, adj neki százezret, s eladja a saját házát is. Az elérhetőségét is megtalálod az anyagban. Egy barátom, Dr. Mátyus Lajos volt jegyző, 11 órakor ott lesz az alapítványnál, ő lesz a konzorcium megbízottja az árverésen. Még néhány dolgot le kell bonyolítanom, 12-kor találkozunk az OTP fiókban. Petra majd elmondja, hol találod, de gyalog is két perc. Mr. Hamilton is megküldi egy órán belül a szükséges iratokat.

- Dénes, te igazán tudsz meglepetést okozni. Illatozol a cigaretta füsttől, pedig már nem dohányzol. Látom, szívügyed ez az ingatlan. Csak azt áruld még el, miért csinálod?

- A középiskolás kollégiumom épületéről van szó. Ha jól emlékszem az alapítvány alapszabályára, a törzstőke arányában történik a döntés a gazdasági ügyekben, de nem volt időm áttanulmányozni, csak átfutottam, kérlek, ellenőrizd le.

- Hát szervezni, azt tudsz, meg másokat dolgoztatni is! Egyebekben is kiváló vagy, de azt most nem részletezem. Gondolom, az iratokat ügyvéded már átnézte. Menj, ne is lássalak, ha már dolgoztatsz. Találkozunk a bankban. De ne felejtsd el a jutalékomat, amit nem pénzben kérek.

- Mindent, amit akarsz, de most megyek, találkám van. Csók, drágám!

Dénes siet az autójához, mert gyalogosan messze lenne a Halmai és Tsa Ingatlanforgalmazó és Értékbecslő Bt. székhelye. Az ügyvezetője, Halmai Márta, csinos, jól ápolt, középkorú asszony, akinek erős kézfogása és természetes mosolya van.

- Üdvözlöm, Nagy úr, már vártam. Előkészítettem Önnek néhány anyagot az ingatlanról, lekértem a tulajdoni lapját és a szabályozási tervet. Jónás Gyuri kollégám készítette az ön-kormányzatnak az értékbecslést és megküldte faxon. Tudja, hogy magának most minden segítséget megadnak a városban, nehogy Récsey nyerje meg az árverést.

- Nagyon köszönöm, Mártika, az anyagokat és a bizalmat is. Úgy látom, hogy maga mindenkit ismer a városban, és a Palánta alapítványtól is. Szükségem lenne az alapítvány tervezett ingatlan felújítási terveire is. Kérem, szólítson a keresztnevemen.

- Köszönöm, Dénes. Foglaljon helyet, nézze át az anyagokat. Mivel kínálhatom meg? Rögtön bejön a titkárnőm, én most magára hagyom, hamarosan visszajövök.

- Rendben. Csak egy kávét kérek.

Dénes somolyog az orra alatt. Nem változott semmi, itt még a fogasnak is füle van. Úgy látszik, már az egész város tud arról, hogy Récseyn kívül más is pályázik az ingatlanra. Az ingatlan valós piaci forgalmi értéke 20 millió Ft, tulajdoni lap szerint egyéb ingatlan, tehermentes. A szabályozási terv szerint a meglévő épület lebontandó, a telken 50 %-os beépítettséggel, 20 m magas közösségi, kereskedelmi ingatlan létesíthető. Felhívja Gyöngyikét, bediktálja az adatokat és kér egy gyors gazdaságossági számítást.

Csinos duci kislány hozza a kávét.

- Üdvözlöm uram. Tejet, tejszínt adhatok a kávé mellé?

- Kézcsók hölgyem! Köszönöm, keserűn iszom.

Megcsörren a telefonja, a kislány leteszi a kávét és kimegy.

- Hallgatom Gyöngyike!

Azt szereti ebben a duci kislányban, hogy vág az esze, mint a beretva. Nem beszél feleslegesen, és a gazdaságossági számításai reális alapokon nyugszanak. Összegezve, a két alapítványt össze lehet vonni, feltőkésítve megépíthető egy akkora objektum, amelyben helyet kapna egy kisebb bevásárlóközpont is. Ennek bérleti díj bevételéből minden nehézség nélkül működtethető az alapítvány.

- Köszönöm, már nem hívom, de kérem, hogy a számításait küldje át e-mailben. Kézcsók!
- Viszlát, Főnök!
- Kézcsók!

A kihűlt kávét Dénes úgy kortyolgatja, mintha forró lenne. Gondolatai a Mr. Hamilton által megálmodott alapítvány körül járnak. Teljes körű felhatalmazással bír ugyan az ingatlan megvásárlására vonatkozóan, de a Palánta alapítványba már a saját szakállára száll be. Csak remélni tudja, hogy a két alapítványnak helyet adhat az ingatlan, feltéve, ha megnyeri.

- Dénes, két jó hírem van az ön számára, az első: tessék, átküldték faxon a Palánta felújítási terveit, a második: az egész városban híre kelt, hogy egy hóbortos férfi részt akar venni az árverésen, s ez eljutott Récsey Gusztáv füléhez, aki állítólag tajtékzik.

- Nem baj Mártika, erre számítottam. Jöjjön, nézzük át ezt az anyagot, mert húsz perc múlva a bankban kell lennem. Mit gondol, hányan lesznek az árverésen?

- Szerintem mindenki, aki számít.

Az alapítvány a meglévő épületen az első öt évben - gyakorlatilag meghagyva külső-belső struktúráját - építési engedélyt nem igénylő felújítási munkákat végeztetne. Ennyi idő elég a konzorciumnak tervezési munkákhoz, ha kell, akkor a szabályozási tervmódosításhoz is.

- Nagyon köszönöm a segítségét Mártika és engedje meg, hogy este hétre meghívjam vacsorára a szálloda éttermébe. Ne értse félre, a meghívás akkor is áll, ha nem nyerünk, s egyébként sem kettesben leszünk, legalább négyen ülünk asztalhoz.

- Öröm önnel dolgozni, természetesen ott leszek.

A bank előtt, a parkban, a legközelebbi padon, édes kettesben üldögél Bori és Mátyus bácsi. Elmélyülten beszélgetnek. Az öregre alig lehet ráismerni. Nyoma sincs a reggeli görnyedt tartásának. Makulátlan sötétkék öltönyéhez fehér inget és bordó nyakkendőt visel. Széles gesztikulációval hangsúlyozza mondandóját, a fiatalasszony pedig mosolyogva hallgatja.

- Szép jó napot hölgyem és uram!

Gyors beszámolót kap Dénes az elmúlt másfél óra történéseiről. A szerződések és a szükséges meghatalmazások elkészültek, és már ki is nyomtatta azokat Mátyus bácsi unokaöccse. A konzorcium közös neve Jövő Nemzedék Barátság Háza, cégbejegyzése folyamatban van, számlaszáma megnyitva, százmillió forinttal. Egyébként az csak egy pletyka, hogy Bukta Gábor százezerért a házát is eladja. Az igazság az, hogy kialkudott fél milliót, annyiért adta el magát. Ennyiért minden iratot biankó aláírt, az alapítvány visszalépését az árveréstől, a konzorciumi szerződést és még a lemondását is, pedig azt senki sem kérte tőle, de rettenetesen fél Récseytől. Nyilván neki is eladta a lelkét némi készpénzért.

Mátyus bácsi segítőkész unokaöccse egyébként a konzorcium számlavezető bankjának helyi fiókját vezeti. A banki igazolások is elkészültek. Az árverésen a cégbejegyzés alatt álló Jövő Nemzedék Barátság Háza alapítvány nevében Dr. Mátyus Lajos jár el. A felhatalmazás és a banki igazolás az ő nevére szól, azzal, hogy az kizárólag a szentmiklósi ingatlan-nyilvántartásban 233 helyrajzi számú ingatlan tulajdonjogának 2006. augusztus 25-i árverésen történő értékesítése során használhatja fel, az árverést követő 5 napon belüli szerződéskötést is beleértve.

Háromnegyed egyre végeznek a bankfiókban és átsétálnak a szállodába ebédelni. A szálloda halljában a szokásos miliő. A portás árgus szemmel figyeli a történéseket, halvány műmosollyal az arcán.

Népesebb társaság gyűlt össze a dohányzásra kijelölt helyen, izgatott, halk beszélgetésükből semmit sem hallani.

- Látja ott azt a köpcös alakot, a piros nyakkendőst? Ő a Récsey.

A középmagas, tüske hajú férfi, mintha tudná, hogy róla beszélnek, egy pillanatra feléjük néz. Armani öltönyt visel, karján vastag arany karkötő, ujján gyűrű, mégsem elegáns. Dénesnek elég ránéznie, hogy megállapítsa, ez a férfi nem ellenfél. Az étterem a földszinti hallból nyílik, a jobb oldalon. Vele szemben a külön terem helyezkedik el, amelyben az árverés lesz.

Amint belépnek Dénesék, eléjük penderül a főpincér és elvezeti őket az étterem túlsó végére. Itt elkülönített, díszesen terített tíz asztal várja a szálloda vendégeit. Így biztosítják, hogy a szálló vendégeknek mindig legyen az ebédnél szabad asztal, miután az étteremben fél tizenkettő és egy óra között előfizetéses étkeztetés folyik.

Az étlapon meglepően nagy a választék. Bori nehezen tud választani, az öreg meg tulajdonképpen az izgalomtól nem is éhes, csak egy levest kér. Dénes marad a jól bevált frissen sültnél. A főpincér egy fejbiccentéssel nyugtázza a rendelést, s ember ismerete azt súgja, hogy komoly borravalóra számíthat.

- Egy dologról nem beszéltünk Dénes fiam, ugye szólíthatom így?

- Természetesen, Mátyus bátyám.

- Az árverésen, ha valami nem várt esemény következik be, ugye segítségemre lesz?

- Lélekben igen, mert személyesen nem kívánok részt venni ezen a ceremónián. Egyébként is, mindenkit tetszik ismerni, és amit hallottam a jegyzői tevékenységéről, akkora a tekintélye, hogy nem lesz ott hiba egy szál se.

- Borika, legalább kiskegyed ne hagyjon cserben.

- Sajnálom, Mátyus bácsi, de nekem Dénessel van közös programom.

Amit az összenéző pár szemében lát az öreg, nincsenek kétségei a közös program mibenlétét illetően.

- Tessék szíves lenni felhívni a recepcióról, ha lezajlott a dolog. Akkor sincs semmi baj, ha nem mi nyerünk, de legalább megpróbáltuk. Meghívom vacsorára, úgy tessék készülni, hogy akkor már csak megiszunk egy üveg pezsgőt és átadom a tiszteletdíját is.

- Ne hozzon zavarba.

- Nem áll szándékomban, de ami jár, az jár. Egészségünkre az ebédet. Javaslom, menjünk ki az utcára, szívjunk el egy cigarettát.

- Ha megbocsátanak az urak, én felmennék a szobámba.

Útközben Dénes csak int a főpincérnek, aki azonnal nyugtázza, hogy a számlát a szállodai költségekhez kell csatolni. A hallban érzékeny búcsút vesz egymástól Bori és az öreg. Az utcán rágyújtanak. Dénesnek aznap ez a hatodik cigarettája.

- Kettesben szeretnék beszélni önnel. Előre bocsájtom, nincs semmi probléma, ha meg tetszett gondolni a dolgot, mert kényelmetlen, vagy emiatt bármi problémája lehet később.

- Dénes fiam, nem félek én az ördögtől sem, csak tudni akartam, hogyan állunk. Nem mondta, de megértettem, hogy nem szeretné, ha a neve és a cége külön szóba kerülne az árverésen. Ennek ellenére becsületes embernek tartom magát. Egyébként az unokaöcsém leinformálta a cégét, s csak jót hallott róla.

- Tudom, Mátyus bátyám, mert egyébként nem tartana velem.

- Megtudtam, hogy az árverésen az egyik barátom lesz a közjegyző. Menjen csak, fiam, majd jelentkezem.

A két férfi kezet ráz.

Mátyus bácsi egyenesen az árverés helyszínére megy, mert le kell mielőbb adnia a dokumentumokat a Palánta visszalépéséről és a Jövő Nemzedék Barátság Háza konzorcium részvételi szándékáról. Belép a terembe, szálegyenes tartású üzletemberként kezet ráz a közjegyzővel. Rövid, tömör mondatokkal előadja jövetele célját és átadja az iratokat.

Dénes a kocsijából kiveszi a bőröndjét és a recepciónál elkéri a szobakulcsát. Megkérdezi Bori szobájának telefonszámát. Mindig két szobát foglalnak le, még az ismeretlen személyzetre sem tartozik a kapcsolatuk. A szoba színvonala a három csillagos szállodákéval azonos.

A legfontosabb, hogy az ünnepi öltönyét kivegye a bőröndből és beakasztja a szekrénybe, ne gyűrődjön holnap reggelig.

A tus alatt áll éppen, amikor a falióra elüti a két órát. A kellemes meleg víz szinte kivasalja az idegeit. Csökken benne az elmúlt órák feszültsége.
Az új létesítmény beruházásnak lebonyolítására és az üzemeltetési feladatait ellátására új céget alapít. Abból meg lehet élni. Elég jól és tulajdonképpen rizikó nélkül.
Legszívesebben aludna egy órát, de nem lehet. Bori már várja, hogy átjöhessen hozzá.
Felhívja Mr. Hamiltont és megbeszél vele egy másnap délelőtti személyes találkozót.

Ledől az ágyra. Talán alhat egy kicsit.

BORI

Kétszáz kilométert vezetett, hogy Dénessel tölthessen egy egész napot. Eddig csak a munka jutott számára. Kedvetlenül foglalja el szobáját, a bőröndjét az ágyra teszi, kivesz a hűtőszekrényből egy üveg pezsgőt és ledobja magát a fotelbe. Miközben kortyolgatja a hideg italt, gondolatai száguldoznak. Egy hét múlva véglegesen hazatér Amerikából a családja, s a férje ott akarja folytatni a közös életüket, ahol abbahagyták tíz évvel ezelőtt.

- Drágám, egy évig át sem lépjük az országhatárt. A második nászutunkat tartjuk! Eleinte ki sem mozdulunk a lakásból. Ahogyan annak idején tettük. Később meglátogatjuk az összes élő rokont, veszünk egy lakást a fiunknak és kiházasítjuk. Minél hamarabb unokákat akarok.

Bori örül is, meg fél is. Nehéz lesz megszoknia családja jelenlétét. A kétszáz négyezetméteres villa, meg a hatalmas kert még ahhoz is kevésnek bizonyul, hogy elkerülje a zsémbes házvezetőnőjét.

Jelentős összeg gyűlt össze a család közös számláján. Részben annak köszönhető, hogy Bori minden költséget a saját jövedelméből fedezett. Sikeres, keresett ügyvédi irodát vezet, két kollégája mellett három ügyvédbojtárt is foglalkoztat. Két éve gyakorlatilag csak reprezentál, konferenciákra jár, és a legkülönbözőbb TV csatornákon szerepel, mint jogi szakértő. Közben a családjával járja a világot, s a szeretőjével titkos randevúkon hódol a testi szerelemnek.

Jól érzi magát ebben a kötött, mégis kötetlen kapcsolatban. Megkap mindent, amelyre szüksége van. Ha pedig időnként eltűnik egy-egy magányos feltöltődésre, akkor sincs senki, aki akadályt gördítene az utazása elé.

Időnként egyéjszakás kalandokba keveredik. Ám egy gazdag indiai orvos belehabarodik. Nyomoztatott utána. Rettenetesen megrémül, amikor mindenüvé követi egy diplomata rendszámú autó. Magánnyomozót fogad és rengeteg pénzébe kerül, hogy eltüntessék a nyomát. Lezárja a házat és fél évre kiutazik a férjéhez. Tamás kellőképpen meglepődik felesége hirtelen betoppanásán, s amint megtudja, hogy Bori hat hónapig marad, másik, nagyobb házba költözteti a családját. Százhúsz mérfölddel arrébb.

- Drágám, megengedhetjük magunknak a kényelmes életet, veszek neked egy nagyobb autót is.

Azt mégsem mondhatta a feleségének, hogy a szeretője elől muszáj elbujdosni. Valahol mélyen érezte Bori, hogy a férje körül sem stimmel valami. Tudja, hogy nincs erkölcsi alapja akár csak egy halvány kérdés feltevésére sem. Házasságuk alapja az elhallgatás, amiről nem beszélnek, az nem is létezik.

Hat hónapig Bori volt az amerikai unatkozó háziasszonyok gyöngye. Gyakorlatilag semmit sem csinált, csak vásárolgatott, kirándulásokat és partikat szervezett, csiszolgatta az angol nyelvtudását és unalmában magyar ételek főzésére tanította a szakácsnőjüket. Megpróbált újra gondoskodó anyja lenni a fiának. Kistamás azonban finoman és udvariasan a tudtára adja, hogy felnőtt, önálló ember. Bori kicsit megsértődik. A százkilencven centi magas, százkilós fiú céltudatosan és határozottan irányítja a saját életét.

Az unatkozó feleség szerepéből két hónap alatt elege lett. Belevetette magát az amerikai igazságszolgáltatás tanulmányozásába. Hazatérésekor poggyászában kész tanulmányt hoz az amerikai és a magyar polgári törvénykezés összehasonlításáról, angol és magyar nyelven, melyet azután publikál is.
A cikk szakmai karrierjében minőségi változás hoz. Egymás után kérik fel szakértőként a médiába. A pereit folyamatosan átveszik a kollégái. A precíz, sikeres ügyvédnőként ismert Boriból média sztár lett.

Eleinte lazán kezeli a szerepléseket. Amint a sajtó szakértőként kezdik emlegetni és a véleményét minden esetben mérvadónak tekintik, megijed, hogy egyszer kellő információ hiányában akaratlanul is árthat az embereknek. Ettől kezdődően, minden média szereplés előtt alaposan felkészül az adott témából. Szakvizsgára készülvén nem forgatta annyit a Ptk.-t és a Btk.-t, mint mostanában. Szembe kellett néznie azzal, hogy a média szereplést vagy és az ügyvédi munkát választja.

Kollégáival megállapodik abban, hogy a munkaközösség tagja marad, de konkrét ügyet nem vállal.

A média jól fizet, s ha keveset ajánlanak, azonnal közli, hogy nincs ideje a témával foglalkozni. Rögtön többszörösére nő a tiszteletdíja. A munkaközösséget egyre több, jól fizető ügyfél keresi fel, hiszen Bori neve jól cseng az ügyvédi körökben is. Közben a barátnőivel is megszakítja a kapcsolatot, időhiányra hivatkozva. Ettől kezdődően csak három férfi szerepel az életében, Tamás, Kistamás és Dénes. Ha elege van mindenből, besokall a mindennapi taposómalom hordalékától, esténként felbont egy üveg italt. .

Most is jól esik Borinak a finom, édes pezsgő. Megiszik néhány pohárral és sikerül lebegni, könnyedén átugrani valós és vélt lépcsőket, felszabadítani a gátlásait.

Órájára néz. Nincs idő a tétovázásra, ideje letusolni, átöltözni. Előtte még iszik még egy pohárral. Újabbat tölt és a fürdőszoba pipere polcára készíti a poharát. Kéznél legyen, ha megszomjazik.

Kibontja a bőröndjét, kikészíti a ruháját, amit majd felvesz. Kezébe akad a csinos, masnival átkötött csomag. Ezt adja Dénesnek, búcsúajándéknak. Szegény, még csak nem is sejti. Lélekben már visszaadta a feleségének. Legyen Kingáé egészen, meg a három lányáé. Ami neki kellett a férfiból, azt már megkapta. Az utóbbi fél évben többet beszélgettek, mint szeretkeztek. Ebben a kapcsolatban már az izgalmat a találkozások megszervezése és titokban tartása jelenti. Bori biztos abban, hogy Tamásnak is van Amerikában szeretője, s a férje is sejti, hogy a felesége sem él szűzi életet. Mindent tud Dénesről és a családjáról is, hiszen szeretője - a munkáján kívül - mindent megoszt vele. Most délben is, amíg Mátyus bácsi a meghatalmazásokkal meg a banki aláírási címpéldányokkal volt elfoglalva, s kettesben maradtak néhány percre, Dénes azonnal elmesélte lánya holnapi eljegyzését:

- A feleségem mindenképpen nagy eljegyzési kerti partit akart tartani, Dalmával és Dorinával hetekig mindenféle listákat írogattak, a meghívottakról, az ételekről, a muzsikusokról, és már Daniella is csak erről tudott beszélni. Amikorra összeállt minden, és másnap kiadták volna a megrendeléseket, családi vacsora keretében Kinga elővezette a programot. Egyrészt, mi férfiak is megismerjük és értékeljük a hölgyek addigi munkáját, másrészt megkapjuk a személyre szóló feladatainkat. Dorina jövendőbelije Dr. Vámos Vendel, egy halk szavú, nyugodt, békés természetű gyerekorvos, fellázadt. Nem óhajt másfél millió forintos eljegyzési partit, százötven vendéggel. Nincs pénze ekkora felhajtásra, egyébként is részéről azon csak az elvált szülei és azok párjai vennének részt. A többi meghívottat nem is ismeri. Amíg halkan, de határozottan beszélt Vendel, az én drágalátos hölgyeim színüket váltogatták. Bevallom, én meg röhögtem. Tetszik nekem az a fiatalember! Már az elején kétséget sem hagy a felől, hogy ki viseli a kalapot. Dorina bőgött, Kinga sápítozott, Dalma kiabált, Mariska néni pedig sürgős teendőire tekintettel a konyhába menekült. Úgy döntöttem, hogy a vejemnek, Ignácnak, és az unokámnak, Daniellának sincs szüksége a cirkuszra. Fogtam magam és elvittem őket sétálni. Másfél óra múlva értünk vissza, addigra megszületett a kompromisszum: csak a szűk családi körben, kb 30 fővel, a szüleimnél tartjuk az eljegyzést. Napra pontosan holnap délután négykor. Anyám szegény egy hónapja lázban ég, hogy milyen szégyen lesz, ha kitudódik, hogy étteremből rendeltük az estebédet. Apámat meg az izgatja, tönkreteszik a kertjében a veteményt. Alig tudtam szegényeket megnyugtatni, nem lesz semmi baj, mindent rendbe hozatok. És nálatok mi újság?

- Köszönöm kérdésed. Tamás szerint hamarosan befejeződik a projekt. Várhatóan két hónap múlva átadják az anyagot és megkezdődnek a próbagyártások. Végre akkor egy évre hazajöhet. Hiányzik neki az otthona, a hazája, a felesége. Kistamás meg apja európai phd-és diákjai közül kiszemelt egy francia kislányt és mire Tamás észrevette ezt a kis liezont, Yvonne-nal fülig egymásba szerelmesedtek. Természetesen Tamás sem nagyon örülne egy francia menynek. Jobban szeretné szerelmetes kisfiát maga körül tudni, ezért mindent megtett, hogy egy jó családból származó, ifjú magyar kislánnyal hozza össze fiát. Gyakorlatilag minden hazai kapcsolata megszakadt. Csak Borostáékkal találkozott, így jött a képbe Cilike. Kistamás, mint a férfiak általában, a könnyebb utat választotta. Nem vitatkozik az apjával. Szorgosan levelezik Cilivel, de Yvonne-nal él együtt. Már járt a lány szüleinél is Carcasonne-ban. Ha egy mondatba kellene foglalnom a családi helyzetünket, azt mondanám: Köszönöm. jól vagyunk. Ráadásul megváltoznak a körülményeim, hamarosan együtt lesz a családunk. Egy kérdés nyitott, az, hogy Kistamás egyedül jön, vagy Yvonne-nal.

A tus alatt ellazul, a finom, meleg víz oldja a feszültségét és fejébe száll az ital. Törülközőbe csavarodva megissza a pezsgőt. Visszaül a fotelba. Bekapcsolja a televíziót és tölt magának újabb pohárral. Már nem akar gondolkodni, elég volt a mai napból. Szakítania kell Dénessel. Nem csupán azért, mert a családi körülményeiben változás áll be, hanem azért is, mert nem stimmel valami a férfi körül. Borosta számtalanszor óvta ettől a viszonytól. Állandóan azt mondogatta, hogy nem is ismeri Dénest. Fogalma sincs, mire alapozza véleményét Borosta, de a mai nap meggyőzte kollégája igazáról. Négy óra alatt lehetetlen ehhez az árveréshez gyarló embernek összeszedni a szükséges igazolásokat, meghatalmazásokat, előteremteni a pénzt.

Ezzel azonban nem akar foglalkozni, már nincs semmi értelme. Egyébként is sok pezsgőt ivott. Dénes jó szerető volt, gyengéd és gáláns, adta, mi lényege. Ebben a viszonyban már nincs semmi építő jelleg. Okafogyottá vált. Kiüresedett. Be kell fejezni, most adódik rá indok is és alkalom is.

Érdekes, most jut eszébe Borinak, hogy Dénes egyetlen egyszer sem kérdezte meg tőle, miért nem követte a férjét, mi tartotta itthon. Így nem mondhatta el, hogy ez közös döntésük volt. Tamás karrierje miatt a nagyszülők gyámolítását nem hagyhatják idegenre, magukkal nem vihetik őket, mert nem is mennének és Bori sem tudná folytatni Amerikában az ügyvédi praxisát.

Borinak az utolsó pohár pezsgő is ízlik. Jó kedvre derül, optimistán néz a jövőbe. Tulajdonképpen Tamás is jó az ágyban, és ha még tanult is néhány új formációt Amerikában, akkor nem veszít semmit. Közös életük és a házasságuk is megújul. Igaza van a férjének, a második nászútjuk lesz, az egymás újra felfedezésével járó izgalommal fűszerezve. Bármi is történt, a szerelmük megmaradt. Valószínűleg a férje hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz és felajánlanak neki itthoni kutatói állást. Együtt maradhat a család. Tulajdonképpen mára kitombolhatták magukat mindketten. Következhet végre a meghitt, nyugodt, kiszámítható családi élet.

Fogat mos, felveszi a borvörös koktélruhát, feltesz egy laza sminket, beszórja magát kedvenc parfümjével. Felhívja a recepciót, és üzenetet hagy Dénesnek, megtalálja a bárban. Felkapja a ridiküljét és elindul. Kissé könnyedébben jár, mint kellene. Hiába, nagy nemzetközi rutinnal rendelkezik, hogyan lehet leplezni az alkohol jótékony hatását. Mindenképpen ennie kell valamit még a vacsora előtt. Visszamegy a szobájába.

- Recepció? Jó napot! Kérek egy kávét és két szendvicset. Köszönöm.

Lehuppan a dohányzó asztal melletti fotelbe. Most jól esne egy szál cigaretta. A pincértől kér, neki biztosan lesz. Kopogtatnak.

- Jöjjön be.

- Kézcsók asszonyom. Hoztam a kávét és a szendvicseket.

- Kérem, kínáljon meg egy szál cigarettával.

- Sajnálom, de nem dohányzom. Azonnal hozok, ha megmondja, milyet kér.

- Vogue-t kérek és pezsgőt.

- Azonnal hozom, asszonyom.

A pincér mélyen a nő szemébe néz és megretten attól a fájdalomtól, amit abban lát. Kilép a folyosóra, szinte belebotlik Mátyus bácsiba.

- Még feldöntesz fiam, hová rohansz?

- Bocsánat, csak a kétszázhúszasba kell cigarettát és pezsgőt vinnem.

- Csak nem egy csinos ügyvédnőnek?

- De igen, miért tetszik kérdezni?

- Csak eredj fiam, siess.

Az öreg nem érti, miért a háromszázegyest mondta neki a recepciós. Megkeveredett ez a világ. Megvárja, amíg a pincér beviszi az italt és a cigarettát. A kettőszázhúszasba halkan bekopog.
- Szabad.

- Kezeit csókolom Borika! Jöttem, hogy elmondjam a jó hírt, megnyertük az árverésen az ingatlant.

Az öreg nem tudja mire vélni, hogy Borika egyedül van és kissé kapatos. A dohányzó asztalon egy üres pezsgős üveg, meg egy pohár. Ha a felesége ennyit inna egyedül, akkor elbujdokolna szégyenében.

- Üdvözlöm, Mátyus bácsi, jöjjön, foglaljon helyet. Most hozták a második pezsgőt és a cigarettát.

- Köszönöm, Borika. Dénes elment valahová?

- Hát, ezt azért nem mondanám. Ide még meg sem érkezett.

Dr. Mátyus Lajos nyugalmazott jegyző, egy pillanat alatt leizzad. Atyaisten, mibe keveredett? Ha jobban megnézi ezt a csinos asszonykát, meglátni rajta a boldogtalanságot. A kezén csillogó jegygyűrű fehérarany, kis brillkővel. Dénesén meg nincs is jegygyűrű.

Ezek nem is házasok!

Holnap reggelre az egész város tudja az árverés eredményét, Récsey Guszti felsülését, Bukta Gabi lemondását. Találgatják, ki áll az ismeretlen Jövő Nemzedék Barátság Háza konzorcium mögött, s milyen szerepet játszik az egész ügyben az öreg Mátyus. Amint kimozdul otthonról, azonnal kérdezgetni kezdik, pedig olyan sokat maga sem tud mondani.

Az már biztos, hogy a felesége és a fia ma este kifaggatják a történtekről és Erzsa asszony megszidja:

- Lajos, te mindig belecsapsz a levesbe, pedig még azt sem tudod ki főzte! Egyszer még nagyon megégeted magad.

Márpedig igen nehéz lesz megmagyarázni a szerepét, hátha még tetőzi azt Borika és Dénes egy szép kis botránnyal. Minél előbb meg kell akadályozni.

- Borikám, rosszul érzi magát?

- Csak egy kicsit, de hamarosan jobban leszek.

- Igya meg a kávét és tudja mit, kedvesem, elviszem magát az én Erzsámhoz, aki rendbe hozza, s reggelre minden bánata elmúlik.
- A pezsgőt azért felbontjuk, ugye?

- Nem fontos, Borikám, a feleségem ad magának innivalót is. Jöjjön, a portáról hívunk egy taxit.

Az öreg úgy vezeti le Borit a recepcióig, átkarolva, mint egy gyereket. Duruzsolja fülébe a nyugtató szavakat. A csinos asszonyka megy vele, biztonságban érzi magát az öreg mellett. Nem kell várni a taxira, a szálloda bejárata előtt ott áll mindig egy üres jelzésű. Tíz perc alatt hazaérnek a Mátyus portára, a kétszintes, takaros családi házba. A bejáratnál kisebb virágoskert a ház mögött nagy gazdasági udvar, tyúkóllal, malac óllal, a belevaló jószágokkal és a csaholós keverék házőrzővel.

- Mi történt Lajos, nem kapsz vacsorát és hazahoztad enni a meghívódat? A gyerek se eszik itthon, nem főztem, csak egy kis paprikás krumplit kolbásszal, de jut mindenkinek. Mátyus Lajosné vagyok, Erzsa, ennek a lókötőnek a felesége. Jöjjön, aranyoskám, háromnak is jut itt ennivaló.

- Örvendek, Bóta Borbála.

- Ha szóhoz juthatok, Erzsa, én visszamegyek, de Borikának viseld gondját. Bánata van, de nem tudom, hogy miért. Nekem mennem kell, majd jövök.

- Erre jöjjön, Borika, megleszünk kettesben. Te pedig, nehogy sokat igyál, mert árt neked, tudod.

Örül az öreg, hogy ilyen olcsón megússza a dolgot Jó asszony az Erzsa, de nagyszájú. Gyorsan beül a taxiba és elhajtanak.

Erzsa asszony úgy terelgeti a tágas konyhába Borit, mintha régen várt vendég lenne.

- - Tudja, kedveském, mi mindig itt étkezünk a konyhában, azért ilyen nagy. Régen, amikor kicsi volt a fiam, akár nyolc gyereket is megvacsoráltattam az asztalnál. Jöjjön bártan, mindjárt kész az étel. Foglaljon helyet, oda, ahová jól esik. Megkínálhatom egy kis snapsszal? Mit nagyzolok, csak az uram főzette 50 fokos eper pálinkánk van. Máris hozom.

Az alacsony, mindenütt gömbölyű háziasszony térül-fordul, s máris ott a kezében a pálinkás üveg, benne a gyöngyöző itallal.

- Ettől Borikám, elmúlik minden bánata. Egészségére!

Csak úgy lazán a konty mögé döntik a stampedlit. Bori leül a legközelebbi székre és úgy érzi magát, mintha évtizedek óta ide járna cseverészni Erzsához. Bár a pálinka felturbózza kicsit a pezsgő hatását, mégis úgy érzi, józanodik.

- Elkészült a kései ebéd. Ott a fali szőttes melletti ajtó, az vezet a fürdőszobába. Ha kezet akar mosni.

Amíg Bori a fürdőszobában összeszedi magát, Erzsa porcelán tálba szedi a paprikás krumplit, a készlethez tartozó tányérokkal terít, csalamádé, kristálypohár, szódavíz és kancsóban bor is kerül az asztalra.

- Jöjjön kedveském, szedjen csak, jó étvágyat! Nem zavarja, ha bekapcsolom a TV-t, már megszoktam, hogy szól. Háttérként.

- Én kérek elnézést, amiért hagytam, hogy Mátyus bácsi idehozzon. Nem akarok zavarni.

- Ne szabadkozzon, az én Lajosom már csak ilyen. Hazacipel mindenkit és mindent, aki, és ami segítségre szorul, és az én dolgom, hogy helyrehozzam.

Bori csak annyit szed az ételből, hogy bepiszkítsa a tányérját. A háziasszony csak csóválja a fejét és jól telepakolja a sajátját. Villájával összetöri a krumplit, felszeleteli a kolbászt és jóízűen falatozni kezd. Már csak az evésre koncentrál, mintha a vendég láthatatlanná vált volna.

Borinak egyre jobban ízlik az étel. Szed magának, most már egy tisztességes adagot és utánozva Erzsa asszony módiját. Összetöri a krumplit, felkarikázza a kolbászt és csak úgy villával, kés nélkül, elkezd enni.

A háziasszony bort tölt és hozzá szódavizet, olyan hosszúlépésformára sikeredik. Jól csúszik az ebédre. A vendég kellemesen érzi magát, józanodik is és jóleső fáradtság vesz erőt rajta. A nappali másik oldalán felfedez egy kényelmes, széles, vesszőből fonott fotel, benne gyűrött ülőpárnával.

- Jaj, kedveském, ha elfáradt, nyugodtan üljön át a szunyókálóba. Oda a fotelbe. Lajosom rendszerint abban ülve böngészi az újságot és elalszik, ezért elneveztük szunyókálónak. Adok egy plédet is, takarózzon be, pihenjen egyet.

Bori boldogan a fotelbe kucorodik, magára teríti a plédet, lehunyja a szemét és elbóbiskol. Erzsa kikapcsolja a televíziót, leszedi az asztalt és elmosogat. Szeretné tudni, milyen bánata lehet ennek a csinos, ápolt, láthatóan jó anyagi körülmények között élő nőnek. A foglalkozását már tudja Lajos elbeszéléséből. A kezén lévő jegygyűrűből ítélve férjnél van. A borvörös koktélruhája arról árulkodik, hogy nem üzleti vacsorához öltözködött. Becsípett ugyan, de nem részeg. Úgy alszik a fotelben, összegömbölyödve, mint egy gyerek. Arcvonásai kisimulnak, halkan, egyenletesen lélegzik. Valamilyen trauma érhette ezt a szegény asszonyt. Hagyja aludni. Előveszi a tálaló szekrény tetején rejtegetett könyvét, asztalhoz ül és a könyvjelzővel megjelölt oldaltól folytatja a regény olvasását.

Egy órán át csak a falióra ketyegése hallatszik. Elszundít. Arra ébred, hogy a könyv szélére borulva szundikál. Vendége még mindig alszik, igaz, már más pózban. Ha felébred, bizonyára éhes lesz, s szüksége lesz az Erzsa féle gyógymódra, amely citromos tea, szilvalekváros papuccsal. Valahányszor Lajos a barátaival múlatta az időt, kártyáztak vagy vadásztak, ezzel várta haza.

Az elkészült sütemény és a citromos tea illata betölti az egész helyiséget. Bori felébred, s mielőtt kinyitná a szemét, mélyeket lélegzik. Kipihentnek és frissnek érzi magát, mégsem akaródzik kibújni a meleg takaró alól.

- Úgy látom, Borikám, kialudta magát, jöjjön, kóstolja meg a süteményt. Magának készítettem. Főztem hozzá citromos teát is.

- Nagyon jó az illata. Mivel érdemeltem ki a jóságát?

- Azzal, hogy itt van.

A vendég kibontakozik a plédből és az asztalhoz ül, melyen ott a két teríték. A két félliteres findzsában gőzölög a tea és középen egy tálca lekváros papucs kínáltatja magát. A két nő szótlanul falatozik a langyos süteményből, időnként kortyolgatva hozzá a mézes-citromos teából. Mindketten elpillednek a jóllakottságtól.

- Köszönöm, Erzsa, nagyon finom volt, degeszre ettem magam.

- Egészségére, kedveském. Ez a jól bevált gyógy menüm. Ha Lajosom kártyázni vagy vadászni megy, mindig ezzel várom haza. Vagy rosszkedvű a veszteség miatt, vagy átfázott és elfáradt a nagy gyaloglásban, egyre megy. Mindegyikre gyógyír. Úgy láttam, magára is ráfért a menüm. Nem kérdezgetem, mi történt, nem tartozik rám, egyszerű vidéki asszonyra, aki egész életében a családja rabszolgája volt.

- Kérhetek egy cigarettát? Nem dohányzom, most mégis nagy szükségem lenne rá.

Erzsa átmegy a nappali túloldalára, a férje pipatóriumából előveszi a tartalék csomag cigarettát. Az öngyújtóval, hamutállal együtt Bori elé teszi az asztalra. Bori rágyújt, mélyet szív a cigarettából, de láthatóan nem tüdőzi le, csak a füst ott gomolyog a levegőben, míg el nem oszlik.

- Pontosan fogalmazott Erzsa, amikor azt mondta, hogy Mátyus bácsi hazacipel mindenkit és mindent, aki, és ami segítségre szorul, és a maga dolga, hogy helyrehozza. Ez alól én sem vagyok kivétel. A külső megjelenésem magabiztos, sikeres ügyvéd látszatát kelti. Valójában azonban egy szárnyaszegett, védtelen madárka vagyok. Tétován repkedek ágról-ágra, megpihenek hol az egyik fán, hol a másikon. Egyiket sem találom biztonságosnak. A férjem atomfizikus, szenvedélyes kutató, öt éve Amerikában él, mert oda hívták egy kísérleti laborba, emellett kapott egyetemi tanári állást is. A fiam is fizikus, két éve követte az apját. Engem itthon marasztalt a munkám és a nagyszülőkről is gondoskodni kell valakinek. Két éve titkos viszonyom van egy nős férfivel. Összecsaptak a hullámok a fejem felett. Az ügyvédi irodámban már nem végzek érdemi munkát. Játszom a főnököt és a médiában szerepelek. Hazatérnek a családtagjaim és újra kell építenünk a közös életünket. Mindhárman alaposan megváltoztunk. A férjem igazi szerelme továbbra is a munkája. A fiam szerelmes, hamarosan megnősül és külföldön telepedik le. A szeretőmről kiderült, hogy nem az, akinek ismerem, egyébként is be kell fejeznem vele a viszonyunkat. A nagyszülők rám zúdítják örömüket-bánatukat, szinte megfojtanak a szeretetükkel. Úgy érzem magam, mint egy verébfióka, amely, nem talál vissza a fészekbe. Közben egyre fogy az energiám és a reményem. Dióhéjban itt tartok.

Erzsa felpattan, újabb teavizet tesz oda forralni.

- Tudja, kedvesem, jobban fog az agyam, ha mozog a kezem. Készítek még egy teát, ez már kihűlt. Sajnos, nem tudok tanácsot adni magának. Egyedül kell megtalálnia a megoldást. Mindig kéznél van, csak végig kell gondolni, mit akar, mi a fontos és mi a lényegtelen. Nálunk is volt haragszomrád a családban. Lajosom a helyi tsz vezető jogtanácsosa volt, én pedig a Jókai úti általános iskolában tanítottam, igazgató helyettesként. Jó anyagi körülmények között éltünk, egy szem fiunknak mindent megadtunk. Elsőként kaptuk vissza a család földjeit, úgy negyven hektárt, amit meg is kellett műveltetni. Az én drága jó uramnál éppen abban az időben kezdődtek a problémák a potenciáljával. A férfiasságát bizonyítandó, viszonyt kezdett egy szemrevaló tizenhét éves szép kis cigánylánnyal, akinek az egész családja a földjeinken dolgozott napszámosként. Amikor megtudtam, nagyon szégyelltem magam, mintha tehettem volna róla. A hátam mögött összesúgtak az asszonyok. A kolléganőim megjegyzéseket tettek. Napokig sírtam, rá sem tudtam nézni az uramra. Már a válás gondolata foglalkoztatott. Azután a húsvéti nagytakarítás alatt végig gondoltam a helyzetet, pontosabban a helyzetünket. Mit akarhat az a lány az uramtól, akinek a lánya lehetne? Szerelmet? Aligha. Házasságot? Nem igen. Pénzt? Igen! Biztos anyagi hátteret. Mivel érheti el? Ha szül neki egy gyereket és élete végéig fizetteti a gyerektartást. Megérdemli ezt a Lajos? Nem. El akarok válni tőle? Nem. Aztán húsvétkor eljött a lány bátyja és közölte Lajossal, hogy a húga terhes és az uram az apja. No, akkor megijedt az én Lajosom. Az ünnepek utáni első munkanapon minden ingó és ingatlan vagyonunkat a fiunk és az én nevemre írattunk, s megállapodtam Lajossal, hogy ezután nem dolgozom egyetlen napot sem. Keressen annyit, hogy az eddigi életünket zökkenőmentesen tudjuk folytatni. A munka majd leköti az energiáit. Vagy elfogadja a feltételeket, vagy szedje a ruháit és mehet a barátnőjéhez a cigánysorra. A lánynak közjegyző előtt adtunk ötszázezer forintot és tett egy nyilatkozatot, mely szerint a születendő gyerekének nem a Lajos az apja. Utána eltűnt a városból. Mi itt maradtunk és az élet visszatért a régi kerékvágásba. Azóta az uram lett a minta férj, a kolléganőim meg irigyelnek, hogy nem kell dolgoznom. Tegye fel, Borikám maga is a kérdéseit magamagának. Aztán válaszolja meg, és rátalál a megoldásra. Elkészült a tea, tölthetek?

A friss, forró tea mellett a két nő már csak hétköznapi dolgokról beszélget. A szilvalekváros papucs receptjéről, az ünnepi ételekről, a gyümölcs befőzés rejtelmeiről és miért nem jut elég idő a csipkeverésre.

MÁTYUS BÁCSI

Az öreg lázongó lelkiismerettel száll ki a taxiból a szállodánál. Mit mondjon Dénesnek, hová tűnt Borika? A recepcióról felszólnak Dénesnek, aki öt perc múlva divatos sötét öltönyben, krémszínű ingben, királykék nyakkendőben meg is jelenik.

- Üdvözlöm Mátyus bátyám!

- Jó estét Dénes.

- Nem találkozott Borival? Elment délután a szobájából és még nem jött vissza.

- Az a helyzet fiam, hogy találkoztam vele, de nem érezte jól magát és elvittem haza. Majd az én Erzsám kikúrálja.
- Miért nem szólt nekem? Menjünk utána, nagyon aggódom érte!

- Nincs semmi gond, ez amolyan női baj lehet. Jobb, ha ilyenkor nem vagyunk a lábuk alatt. Higgye el, Dénes, az asszonykám már felhívott volna, ha komoly a dolog. Hanem a vacsoránál elmondom, hogyan nyertük meg az árverésen a kollégium épületét.

Az étteremben ugyanaz a pincér vezeti őket az asztalukhoz, aki az ebédnél is felszolgált. Széles mosollyal veszi fel a rendelést. Hamarosan meghozza a pezsgőt. Az urak torka száraznak bizonyul, mert alig húsz perc múlva már a második üveggel rendelik.

Az étterem ajtajában megjelenik Halmai Márta, csinos Chanel kosztümben. Mátyus bácsi veszi észre, felpattan:

- Megjött Mártika!

Dénes az érkező elé megy, kezet csókol neki, és az asztalhoz vezeti.

- Kezeit csókolom Mártika! Ma is olyan szép, mint mindig.

- Üdvözlöm Mátyus bácsi! Ne hozzon zavarba.

Az érkezőt a két férfi közé ültetik, hogy mindkét oldalról kaphassa a bókokat. Dénest megcsapja a nő parfümjének kellemes illata, elégedetten mosolyog. Nem csalódott a hölgyben, sem szakmailag, sem mint nőben. Az öreg figyelmét nem kerüli el Dénes mosolya, bár erősen titkolja érdeklődését. Sietve tölt a harmadik pohárba és átnyújtja.

- Mártikám, engedje meg, hogy köszöntsük köreinkben. Egészségére!

A koccintás után megrendelik a vacsorát. Amint elmegy a pincér, a nő kényelmetlenül érzi magát, mert úgy emlékszik, mintha négyszemélyes vacsorára szólt volna a meghívása. Mátyus bácsiban egy gondolatolvasó veszett el.

- Sajnáljuk, Mártika, csak hárman vacsorázunk - néz mélyen a nő szemébe, - a másik hölgynek más elfoglaltsága akadt. Legalább ma este mindketten magácskának fogunk udvarolni.

- Ne hozzon zavarba, Mátyus bácsi.
- Csak csatlakozni tudok férfi társamhoz.

A pincér meghozza az előételeket. Az öreg jóízűen falatozik, a nő szorgalmasan csipeget. Egyedül Dénes forgatja szájában a falatot. Nem éhes, inkább izgatott. Mielőbb tudni szeretné, mi történt az árverésen és mit csinál Bori.
Mátyus bácsi azonban az étkezésre koncentrál. Tudja az egész város, nevét adta ahhoz, hogy egy abszolút ismeretlen, idegen jött-ment, elnyerje az árverésen a kollégium épületét. Egyeseknek ez sem tetszik, ahogyan a Récsey féle ingatlanvásárlást is ferde szemmel nézték. Vénségére megtanulhatta volna, hogy az egyik kutya, a másik eb. Amíg Dénesre vártak, Borika világosan elmagyarázta az ingatlannal kapcsolatos koncepciójukat, amely egyébként is feketén, fehéren kiderült az iratokból. Ha a fene fenét eszik, a kollégium épületét mindenképpen lebontják, és helyére hatalmas épület monstrumot építenek. Nagyobb részében üzletközpontot működtetnek, és a fennmaradó területen ténykedhet az egybeolvadó két alapítvány. Hónapokig találgatják majd az emberek, vajon honnan ered a beruházáshoz szükséges rengeteg pénz.

- Javaslom, kérjünk egy üveg bort, mert igencsak szomjúhozunk.

Megrendelik az italt. Az öreg komótosan megtörli a bajszát. Pukkadásig ette magát. Ideje inni néhány pohárkával. Úgy, mint otthon. Az emésztés miatt. Mindig ezzel indokolja Erzsának a pohár emelgetését. Most sem hiszi el az asszonya, de olyan jól hangzik.

Történjék bármi, neki kimerült a szerepe az egyszeri megbízás teljesítésével.

Bankokon és kontinenseken át utaztatják a százmilliókat. Szinte követhetetlenül. Mire célhoz ér, kifehéredik a fekete, mint tejtől a kávé. Egyvelegük már se nem kávé, se nem tej. Hanem híg kapucsínó.

Ezt a folyamatot már nem tudja megállítani. Nincs hozzá posztja, paripája, pénze és fegyvere. Korából adódóan legfeljebb a huszonegyedik századi, modern magyar Don Quijote lehetne, aki a tisztesség és becsület kettősét keresné a szépséges Dulcinea kegyei helyett. Ráadásul egyedül, mert tízmillió honfitársa közül nincs, ki vállalná Sancho Panza szerepét. Miért kellene azért harcolni, ami pénzért könnyen megvehető? Legyen az tisztesség vagy a becsület! Nincsenek már szélmalmok, a szélerőművek meg termelik a pénzt. A pénz pedig átveszi a hatalmat a világban.

Ez az árverés is a pénzről szólt. Személy szerint számára is. Ideje elmesélni, hogy megdolgozott érte.

- Tanult barátom, Bódy Józsi volt a közjegyző az árverésen. Már hallott arról, hogy a Récsey Guszti mellett más is ringbe száll, de azon nagyon meglepődött, hogy a Jövő Nemzedék Barátság Háza konzorcium képviseletében szerény személyem vesz részt a procedúrán. Átadtam a papírjaimat, amelyeket tüzetesen átnézett. A szeme sem rebbent, amikor meglátta a 150 milliós banki fedezetigazolást. Átadta a jegyzőkönyv vezetőjének adminisztrálásra az iratokat. A jegyzőkönyvezéssel a Balla Pista fiatal jogtanácsos gyereket bízták meg, aki a Récsey Guszti egyik cégénél felügyelő bizottsági tag. No, több se kellett a gyereknek, finoman tudatta kenyéradó gazdájával a fedezetigazolásunk adatát.

- Mátyus bácsi, maga viccel. Ilyet nem tehet a Balla Pista, hiszen ha emiatt kirúgják az önkormányzattól, sehol sem kap állást az egész megyében.

- Az igaz, Mártika, de ügyes volt a gyerek. Visszahívta Récseyt adategyeztetés miatt, s úgy intézte, hogy a fedezet igazolásunkat megláthassa. A lényeg, hogy visszalépett. Elhozhattuk alapáron az ingatlant. Már a vételárat le is emelték a számlánkról, kiállították róla a számlát is. Mától számított 8 munkanapon belül alá kell nyújtanunk a földhivatalhoz az iratokat. Tarpataky gratulált, örült, hogy jó helyre került az ingatlan és minden támogatást megad a konzorciumnak. Most pedig kedves Dénes barátom, átadom a közjegyzői okiratot, a többi iratokkal együtt, innentől már nincs több szerepem az ügyben. Ha bármikor bármiben segíthetek, szívesen teszem, csak keressen meg.

- Köszönöm, Mátyus bátyám, hálás vagyon magának, hogy ilyen flottul elintézett mindent. Tessék, a tiszteletdíja.

Az öreg az átvett vastag borítékot komótosan a zakója belső zsebébe teszi. Láthatóan elégedett, s annak is örül, hogy számára befejeződött az ügy.

- Mit gondol Mártika, milyen állapotban lehet Récsey?
- Én a maga helyében most messze elkerülném Gusztit.
- Pontosan azt teszem, kislányom, mert látni sem bírom. Megzsarolni nem tud, nincs semmi vagyonom, ezért kisemmizni se, megveretni meg gyáva, mert úgyis kiderülne.
- Ennyire veszedelmes ember ez a Récsey?

Dénes kérdése másodpercekig a levegőben marad. Az öreg összenéz a nővel, ez a férfi nincs tisztában a helyi viszonyokkal.

- Dénes barátom, így hatszemközt elárulom magának, hogy a Récsey a helyi keresztapa. Félelmetes üzletember és ellenfél, de a családjával úgy viselkedik, mint egy nagy mackó. Igaz, hogy elvált, de mindent megad a családjának. Az új barátnője egy tűzről pattant pesti asszonyka, akihez gyakran feljár a fővárosba. Szóval, a Guszti a legnagyobb kapitalista a térségben.

- Mátyus bácsi, így Dénes semmit sem ért meg a helyzetből, korábbról kellene kezdenünk.

- Honnan aranyoskám? A pelenkás korától? Nem érdekli Dénest, elég, hogy megnyertük az ingatlant.

- Téved Mátyus bátyám, mindig is érdekeltek az ellenfeleim ügyei, szívesen meghallgatom a történetet, hosszú még az este.

Mártika mosolyog, előre sejtette, hogy Dénest érdekli a Récsey família sorsa. Rá kell nézni erre a sármos, jóképű férfire, csak jót lehet róla feltételezni. A pincér megérkezik a második fogással, s mindhárman a gasztronómiai élvezeteknek hódolnak. Az öreg pukkadásig jól lakik, megtörli a bajszát és iszik egy korty bort. Nekiveselkedik a beszédnek, számára érdektelen a történet, azért elmondja, amíg a másik kettő befejezi a vacsorát.

- A rendszerváltás idején keveredett ide Récsey Guszti, élettársával és két apró gyerekkel. A város Rózsadombjának nevezett családi házas övezetben vásárolt egy kétszintes házat, egy éppen csak akkora telekkel, hogy két autóval be lehessen állni az udvarra. A felesége nem dolgozott, a két gyerek mellett nem is tudott volna. Mendemondák keringtek róluk, honnan jöttek, mit akarnak, de valamennyi verzió megdőlt. A gyerekek koruknak megfelelően iskolába, óvodába jártak. Pálma asszony rendes, szótlan nő volt, tette a dolgát a család körül, sohasem panaszkodott. A feleségemmel összebarátkoztak, recepteket cseréltek, de nem jártak egymáshoz. Récsey főmérnökként elhelyezkedett az egyetlen ipari üzemünkben. Alig melegedett meg alatta a szék, a céget privatizálták és máig tisztázatlan körülmények között a fele a Récsey tulajdonába került. Átszervezték a céget, a profilját megtisztították a sallangoktól, elbocsátottak közel kétszáz dolgozót és a cégből megmaradt részt átvittek egy új kft.-be. Alig három év múlva kivásárolta a tulajdonostársait és nagy tételben kárpótlási jegyeket vett a környéken lakó idős emberektől. Amit meg lehetett szerezni kárpótlási jeggyel, és jó üzletnek számított, arra azonnal lecsapott, pedig a kft.-ből származó jövedelme is igen tisztességes volt. Kocsmáiról, játéktermeiről híres a környéken, ráadásul pénzkölcsönzéssel is foglalkozik. Még a rendőrök sem mernek ujjat húzni vele, pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.

- Így sohasem jutunk a végére - nevet Mártika,- Mátyus bácsi, - innen folytathatom a történetet?

- Aranyoskám folytassa csak, nekem úgyis kiszáradt a torkom, most az asszony sem tud rám szólni, hogy sok lesz Lajos.

- Röviden a történet vége: az élettársa és a két gyereke megtapasztalta mellette a mennyet és a poklot. Végül elváltak, a nő és a gyerekek Sopronba költöztek. Azóta Récsey óvatosabb lett, a zűrösebb ügyeket, mint például a pénzbehajtás, másokra bízza. Azt pletykálják róla, hogy a családjának tisztes megélhetést biztosít, az új barátnőjét is tejben-vajban füröszti, de szegénynek fogalma sincs arról, honnak származik a Récsey pénze. Javaslom, váltsunk témát.

Meghozzák a desszertet. Dénesnek megjön az étvágya, az édességnek nem tud ellenállni.

- Rendben van, Mártika. Beszéljünk a hölgyekről. Egyetért velem Mátyus bátyám?

Az öreg mélyen a tányérja fölé hajol, szemében huncut fény villan, hiába, már a lényegnél tartunk. Csak dörmög valami érthetetlen választ a bajsza alatt.

- Nem erre gondoltam. Dénestől akartam megkérdezni, miért vásárolta meg a kollégium épületét?

- Jó kérdés. Elsősorban nosztalgiából.
- Ugye, nem mondja komolyan. Ehhez túl sokba került.
- Oké. Másodsorban kíváncsiságból.
- Maga nem vesz komolyan.
- Téved, Mártika, nagyon tisztelem a női nemet, soha nem engedném meg magamnak azt a luxust, hogy ne vegyem komolyan a hölgyeket. Általában egy férfi életében a főszerepeket a hölgyek játsszák, az enyémben bizonyosan. Szinte mindenütt nők vesznek körül, otthon a feleségem és a három lányom, meg a házvezetőnőnk, a munkahelyemen pedig a tíz munkatársamból hat hölgy. Elmondhatom, hogy kényeztetnek, feltéve, ha én is kényeztetem őket. Szerencsére lassan javul a férfinem aránya a családon belül. A legidősebb lányom már férjhez ment és megajándékozott Dani unokámmal. Dorina lányomnak pedig holnap lesz az eljegyzése. Büszke vagyok a gyerekeimre és a vejeim is rendes srácok. Szóval Mártikám, kérdésére válaszom: harmadsorban üzleti szempont is vezérelt.
- Hiába minden, ha két férfi beszélgetni kezd, a három fő téma a sport, a politika és a nők. S ha nem akarnak valamiről beszélni, akkor egy szót sem lehet belőlük kihúzni.

Szép ez a pengeváltás, alakul a dolog, innen indulni egy takaros kapcsolat felé, nem is olyan rossz dolog, gondolja az öreg, mégis érzi, hogy közbe kell szólnia.

- Engem is érdekel a dolog, ám ha nem akarja, ne mondja el.

A kettős megszólíttatás kapcsán Dénes nem tehet mást, mint elmondja az igazságot. Vagy legalább annak egy részét.

-Kaphatok egy konyakot? Azt hittem, hogy megúszom ezt a kérdést, de megértem a kíváncsiságukat.

A konyak erős, egyből megissza. A kétfős hallgatósága minden mozdulatát szemmel követi, mintha abból új információkhoz jutna. Dénes rágyújt, már nem is tudja, hányadik cigarettájára. Konyak, cigaretta, kocsma, minden szem ráfigyel, mint diákkorában. Felvillanyozódik.

-Nosztalgia, kíváncsiság, üzlet. Ma reggel úgy indultam el hazulról, hogy lazítok egy kicsit az eljegyzési parti előtt. Terveim között csak a kikapcsolódás szerepelt. Hajnalban az országúton Tarpataki Péter nevezetű fiatalember motorbalesetet szenvedett, s át kellett adnom egy üzenetet a barátnőjének. Ennek kapcsán szereztem tudomást arról, hogy a középiskolai kollégiumunk épülete kalapács alá kerül és az árverés lebonyolítására már előre árnyék borul. A Palánta Alapítványt kiszorítja az üzleti érdek. Az üzlettársam alapítványa is éppen olyan ingatlant keres, amelyben a külföldön élő magyar családok gyermekeinek a nyaralással egybekötött nyelvtanítását megoldhatja. Emlékeim szerint a kollégium épülete szerkezetét tekintve alkalmas arra, hogy átalakításokat követően megfeleljen a követelményeinek, s területén elfér mindkét alapítvány. A tranzakcióhoz a pénzügyi fedezetet a pénzügyi tanácsadó cégünk biztosította. Arra a ki nem mondott kérdésükre, hogy miért dolgozom a szabad időmben, a válaszom egyszerű: tizenkét család megélhetéséért felelős cégvezetőként nem sétálhatok el egyetlen jó üzleti lehetőség mellett sem.

Az öreg teletölti a poharakat borral, közben száguldoznak a gondolatai. Mártika szemlátomást elégedett Dénes válaszával, de számára számos elvarratlan szálat tartalmaz a történet.

- Mártika, talán most, hogy mindent megtudtunk Dénestől Dénesről és a közös ügyletünkről, térjünk vissza a hölgyekre. Pontosabban, csak magácskáról beszélgessünk. Úgy látom, kipirosodott a bortól, ez azt jelenti, hogy nem áll szoros kapcsolatban az alkohollal.
- Ami azt illeti, számomra is csak a munkám létezik.
- Túl csinos és fiatal ahhoz, hogy így szerénykedjen.

Amíg Mártika kipirult arcát figyeli, nem kerüli el az öreg figyelmét Dénes biccentése a pincérnek, melynek eredményekét pillanatokon belül elébe varázsolják az újabb adag konyakot, amelyet azonnal lehajt. Utána csak néz maga elé, mintha egyedül lenne, talán nem is hallja, amit a másik kettő beszél.

- Ne hozzon zavarba, Mátyus bácsi.
- Nem, nem, aranyoskám, mindig is tiszteltem magácskát, olyan szépen gondozta a szüleit, közben elvégezte az egyetemet és egyedül is boldogul. Úgy hallom, minden nagyobb vállalkozó a maga cégénél könyveltet. Most bevallhatom, hogy régóta fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki a cégében a társa? Tölthetek egy pohár bort?

Köszönöm. Régi történet ez, már nem is olyan érdekes.

- Engem érdekel. Dénes Tölthetek magának is? Egészségére!

A férfi, mintha félálomból eszmélne, felriad.

-Nem köszönöm, egészségükre.

A bor kellemesen átjárja a nőt, oldja a gátlásait is. Dénes a két dupla konyak után inkább a nő kellemes alt hangjának duruzsolására figyel, mintsem a beszélgetés tartalmára.

-Emlékszik a bátyámra, Mátyus bácsi? Gábor a legfelkapottabb ügyvéd volt a városban. Egyetlen lánya, Dóra, terhes lett az érettségije utáni nyáron. Mire megtudták, már nem lehetett elvetetni. Akkor az én jó bátyám összekapta a családot és elköltöztek Miskolcra. Ott született meg az unokája, Domonkos, akit sajátjukként neveltek fel. Nyaranta itt volt velünk, sokat pesztráltam. Dóra egy év múlva elkezdte az egyetemet, ma a miskolci kórház szülész főorvosa, férjhez ment és van négy gyereke. A lényeg az, hogy egyedül maradtam a szüleinkkel, Gábor csak anyagilag tudott segíteni nekik. Hálából engem is kisegített, csendes társam lett a vállalkozásban. Amikor Domonkos is befejezte a főiskolát, átvette a nagyapja helyét a cégemben.
- Akkor ő az a jóképű, magas fiatalember, akit gyakran látok magával sétálni.
- Régen sétáltunk kettesben, megnősült és már hármasban sétálgatunk, hozza magával a kislányát is. Szinte a fiamnak tekintem.

Dénes arcán átsuhan egy árnyék.
Elképzelhető, van egy harmincöt éves fia?

-Mártika, ezek szerint Domonkos a Halmai Dóra fia?
-Igen, az. Most meséltem el Mátyus bácsinak. Mire figyelt kedves Dénes?

A férfi már nem tud reflektálni a csipkelődő megjegyzésre, mert megérkezik Bori a pincér kíséretében, elegáns kosztümben, üdén, frissen sminkelve.
Az öreg azonnal felugrik.

-Kezeit csókolom Borika! Már nem győztük várni. Mártika, engedje meg, hogy bemutassam-…

Szerencsére Borika bemutatkozott magától, s mire a két nő kezet fog, az öreg megnyugszik. Mit mondhatott volna, kicsoda Borika.

-Ha megengedik, négyszemközt váltanék Dénessel néhány szót, sajnos vissza kell indulnom Pestre.

Dénes felpattan, megragadja Bori kezét és öles léptekkel a terem túlsó végén lévő bárpulthoz vezeti. Beszélgetésüket elnyeri a tér, de a gesztikulációikból az öreg arra következtet, hogy éppen szakítanak.

-Mártikám, ha visszajön a vendéglátónk, elbúcsúzunk és hazaviszem magát taxival. Tudja aranyoskám, már tíz éve nem enged, az orvos volánhoz ülne, ezért úriemberként vitetem magam. Ezért sohasem zsörtölődik Erzsa asszony, pedig Isten látja lelkem, nagyszájú a szentem.
-Rendben van, későre jár. Elárulja nekem, hogy ki az a hölgy?
-Fogas kérdés, nem tudom pontosan, de nem a felesége, nem a munkatársa és a testvére sem. Jobb, ha kérem a számlát.

Mártika úgy elpirul, mint egy rajtakapott tinédzser.

-Hát nem Dénes vendégei vagyunk?
-De igen. A tőle kapott pénzből fizetek.

Mire az öreg rendezi a számlát, Dénes és Bori visszatérnek az asztalhoz.

- Köszönjük a vacsorát Dénes, későre jár, ideje hazamenni.
- Már ráérünk, messze még a reggel.
-Merre mennek, Mátyus bácsi? A kocsiban vannak a csomagjaim, szívesen hazaviszem mindkettőjüket.
-De Borika…
-Megbeszéltük, Dénes. Szervusz és minden jót neked. Jöjjenek Mátyus bácsi, itt áll a kocsim a szálloda bejáratánál.

Az öreg csak somolyog a bajsza alatt. Elbúcsúzik Dénestől, s a két nőnek nyújtja a két karját.

-Szabad, hölgyeim? Csak a karjaikat kérem.

Alig egy óra múlva Mátyus bácsi a szundikálóban ülve, részletesen elmeséli Erzsa asszonynak a nap történéseit.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla !

Ha lenne kalapom, - akkor most
megemelném előtted! Ez az írásod is
kiválóra sikeredett!
Gratulálok hozzá!
Ahogy észrevettem, ez egy másik monstre
írásod folytatása különböző szemszögekből!

Pussz: emillio

Kedves Emillio!

Van még két rész és több svédcsavar! Örülök, hogy tetszett.

Pussz: Yolla
Kedves Yolla !

Ha lenne kalapom, - akkor most
megemelném előtted! Ez az írásod is
kiválóra sikeredett!
Gratulálok hozzá!
Ahogy észrevettem, ez egy másik monstre
írásod folytatása különböző szemszögekből!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: