újabb események régebbi események további események
19:20
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
18:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
17:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel

Pecsenyekacsa

2011. január 26. - Látogatók száma: 109

Tett egy kísérletet, hogy megfogja a kezem, de én elhúztam…. 1969.06.29.

Annyira friss volt még! Csak vártam, vártam. Ahogy egyre közeledett az időpont, amikor az anyakönyvvezető előtt meg kell jelennünk, nagyon ideges lettem. Ő meg sehol. Kétségeim támadtak, talán el sem fog jönni. Na az lesz a szép!
Ha nincs is nagy cécó, de az előkészületek, a sok kaja, a tesóim, a család, a barátok, az ismerősök, a szégyen, és egyáltalán.
Sikerült belelovalnom magam annyira a rémképbe, hogy elkezdtem sírni.

...Nem én kezdtem a vitát, hanem ő aznap délelőtt. Olyan igazságtalan volt, olyan gunyoros, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Aztán a vita hevében egyszerűen sarkon fordult és otthagyott. Nekem meg még ott volt a sok teendőm, a varrónő, a fodrászhoz is el kellett mennem. Na szép kis esküvő előtt állok! – gondoltam…

Ott álltunk az anyakönyvvezető előtt és ő tett egy kísérletet, hogy megfogja a kezem, de én elhúztam. Így mondtuk ki mindketten a boldogító igent.

…Aztán jött az a kényszerű balatoni egy hetes cég ajándéka. A nászutunk. Szerény esküvőhöz, szerény nászút dukál. De legalább elmondhatjuk, hogy nekünk az is volt, legalább van mire emlékezni. Hát én emlékszem!

Csodálatos nyár volt. Éppen arra való, hogy egy fiatal pár birtokba vegye a külön erre a célra fenntartott „lakosztályt”, a neve is jól ki volt találva: Anna-lak. Ifjú házasoknak. Most mi voltunk Éva és Ádám. A lényeg és a legszembetűnőbb, az ágy, amin éppen csak el lehetett férni kényelmesen egy embernek.

Igyekeztem félretenni minden korábbi sérelmet, hiszen most nászúton vagyunk, gondoltam mégsem kezdhetjük haraggal közös életünk első hetét. Amikor felmértük a terepet és elhelyezkedtünk, előtte alaposan kitakarítva a csak ritkán – különleges alkalmakkor – használt „lakosztályunkat”, gondoltuk megmártózunk kicsit, megnézzük közelebbről a Balatont.
Kézen fogva besétáltunk a vízbe és énekeltük a „Fehér szilák még emlékszem rátok….” dalt – az tényleg szép volt!
Aztán bátrabbak lettünk, beljebb merészkedtünk ahol már mélyebb volt a víz.
Mindketten gumimatracra pattantunk és elkezdtünk evezni. Én nem bírtam a tempót és egyre jobban lemaradtam. Aztán látom, hogy beveszi a kanyart. Merészen odakormányozza a matracát egy akkor még elég távolnak tűnő pecapad irányába. Mint mondom én lemaradtam, mint gyenge nő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, ahogy közeledtem feléjük, mert mondanom sem kell, nem volt üres a pecapad. - Eddigre már nagyon melegem volt, szomjas is voltam, égetett a nap, de ő csak diskurált a lányokkal és egyre mutogatta a kezét. - Na persze, a gyűrű! – gondoltam. Foglalt vagy szívem!
De csak nem jön, én meg nem akartam egészen odáig evezni, éreztem, elfáradtam. Hogy nem veszi észre, hogy itt vagyok? Megsértődtem. Sarkon fordultam és a part felé vettem az irányt, ami még igencsak messze volt tőlem. Sokkal nehezebb volt a visszafelé út, de én csak mentem, hajtottam a vizet, hogy minél előbb a partra érjek. Dühös voltam.
Igen nagy előnyömet csak hittem, amikor a sekély parton leszálltam a matracomról és látom, utolért. Pechére. Addigra már, ő nem tudhatta, de sikerült bennem a méregnek a tetőfokára hágni, de lehet, hogy hőgutát kaptam, nem tudom, de pofon ütöttem, csak úgy hirtelen.
Én is meglepődtem kissé, mert erről az oldalamról nem ismertem még magam. Az ő arcára is ráfagyott egy pillanatra a mosoly, kicsit meglepődött. De én jogosnak éreztem akkor azt a pofont és bátran szembeszálltam vele. Velem ezt nem teheti!
Másodszor is otthagyott, minden magyarázat nélkül és én egyedül mentem vissza a „lakosztályunkba”. Addigra már lecsillapodtam, mert éreztem, hogy felforr az agyam, a testem tűzben ég, és iszonyatos szomjúság lett rajtam úrrá. Rosszul voltam. Lefeküdtem és elaludhattam. Arra ébredtem, hogy ráz a hideg. Vacogtam. Hányingerem volt. Ennek fele se tréfa - gondoltam. Arra eszméltem, kissé aggódva hajol fölém, és kérdezgeti mi bajom van. Hát nem látja? Pecsenyekacsa lettem. Napszúrást kaptam. Rosszul vagyok. Hánynom kell. Éhes vagyok, de hiába próbáltak megetetni, nem ment.
Már komolyan aggódott. Mondjuk minden oka meg volt rá, mert ezt neki köszönhettem, persze kicsit magamnak is, de ha ő akkor nem megy olyan messzire, nem maradok olyan sokáig a vízben, végkimerülésig és nem sülök meg elevenen a tűző napon.
Nagyon igyekezett. Minden kívánságomat – mondjuk nem sok volt – teljesített. Azt se tudta, hová fusson, hogy enyhítsen a kínon. Akkor nagyon aranyos volt! Meg is kapta a jutalmát, amikor kicsit jobban lettem. Valami nagyon nagy hatással lehetett rá, hogy kívül, belül negyven fokra szökött a lázam úgy hirtelen! Szereti a pecsenyekacsát - gondoltam! :-)

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. január 31. 08:12

megtekintés Válasz erre: cuki1 - 2011. január 27. 11:26

Megéheztem a pecsenyekacsára olyan jól néz ki!
Nekem tetszett a cikked .
Puszi : cuki1

Köszönöm Cuki! Hát még én mennyire megéheztem, de nem tudtam enni, mert napszúrást kaptam.
De most már jól vagyok, még sincs pecsenyekacsa és megint megéheztem. :-)
2011. január 31. 08:11

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2011. január 27. 06:08

igazán életszagú történet
hibáinkkal és érzéseinkkel együtt

:)

Én olyan ember vagyok, aki beismerem, ha tévedtem. Akkor ott nem tévedtem. Tudja meg még időben, hogy ilyen egy nászúton nem teszünk. Nem udvarolunk csajoknak, az asszony meg süljön, főljön a saját levében. Nem volt igazam? Jó rendben, a pofon. Mindenkinek az fáj! :-)
2011. január 31. 08:09

megtekintés Válasz erre:   - 2011. január 27. 00:41

Tudod... én is otthagytalak volna a pofon után.

De visszajött! :-)
2011. január 27. 12:22

megtekintés Válasz erre: cuki1 - 2011. január 27. 11:26

Megéheztem a pecsenyekacsára olyan jól néz ki!
Nekem tetszett a cikked .
Puszi : cuki1

Te legalább megérted, hogy akkor ez jött ki belőlem. Meg, amit csak én tudok, ami ezután jött és ennek a következménye lett. Mert, ami akkor történt, annak folytatása volt és egy életen át tartó. Hát akkor, mi az az egy pofon :-) ahhoz képest ahányat én kaptam, átvitt értelemben. De tudod mit, inkább fizikálisan éltem volna meg, mint lelkiekben.
2011. január 27. 11:26
Megéheztem a pecsenyekacsára olyan jól néz ki!
Nekem tetszett a cikked .
Puszi : cuki1
2011. január 27. 07:54

megtekintés Válasz erre:   - 2011. január 27. 00:41

Tudod... én is otthagytalak volna a pofon után.

Semmi nincs következmények nélkül. Az elsőt követi a második, a harmadik.... és nincs soha vége, ha te nem akarod, hogy vége legyen.
2011. január 27. 06:14

megtekintés Válasz erre: kiki64 - 2011. január 27. 06:08

igazán életszagú történet
hibáinkkal és érzéseinkkel együtt

:)

Még ma is az a véleményem, hogy a túl fiatalon kötött házasságoknak az egyik buktatója ez. Még magát sem ismeri kellőképpen az ember, nemhogy a választottját. A reakció ettől kezdve bármi lehet. :-)
2011. január 27. 06:08
igazán életszagú történet
hibáinkkal és érzéseinkkel együtt

:)
 
2011. január 27. 00:41
Tudod... én is otthagytalak volna a pofon után.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: