újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Végzetes szerelem a buszmegállóban

2010. október 1. - Látogatók száma: 403

Ádám és Éva már régről ismerték egymást...

Ádám már kisgyerek kora óta csüngedező szerelemmel figyelte Évát.
A történetük az óvodában kezdődött. A picurka lányka egyszer otthonról almát vitt reggelire és nem bírta egymaga megenni. Ezt látva Éva álnok kígyó barátnője, odébb lökdöste szegény ártatlant, az egyik jóképű fiú mellé.
-Adj csak neki abból az almából -sziszegte a kígyó barátnő.
Ő meg megkínálta a fiút.
Ismeretségük innen gyökeredzett.
Ádám nem bírt ellenállni a kísértésnek, beleharapott Éva almájába. Szerelem volt első látásra, de csak az ő részéről. A fiú érzelmei sajnos viszonzatlanok maradtak. Ádámot ez nagyon bántotta. Hiába rajzolt a színes ceruzáival nyíló virágokat a lánynak az óvónénitől kapott lapokra és hiába adta oda a kislapátját az óvoda homokozójában, vagy hiába verte kékre-zöldre a fiút, aki meghúzta Éva copfját, a kislány nem viszonozta az ő közeledését.

Teltek az évek, Éva és Ádám életútja szétvált egymástól. Éva megházasodott. Ádám pedig magányosan élte mindennapjait. Évának gyermekei születtek. Egy kislány, Évi és egy fiú, Béla. Éva házassága a kezdetben magas hőfokon izzott, de az idő múlásával, ahogy a meleg lepény is kihűl, az ő házasságuk is zátonyra futott. Férjével egyre lajtosabban viselkedtek egymás irányába. István, Éva férje egyre többet öntött föl a garatra. Egyre többet lett pityókás. A becsiccsantások következtében, sokszor el-el csattant egy-egy pofon is. Voltak napok, amikor Éva csak hatalmas napszemüveggel tudta eltakarni az István által okozott ütések nyomait.

Ádám soha nem veszítette el Évát. Ő nyomon követte életét. Amikor Éva a város másik részébe költözött, Ádám is követte, albérletet váltott. Így azonban messzebb került a munkahelyétől, az addigi 1 perc kocogás helyett, másfél órát kellett buszoznia. De ez az apró áldozat mindent megért. Szépen kezdődtek a napjai, minden reggel a buszmegállóban Évával találkozhatott. Éva már nem ismerte meg őt, ő azonban nemmúló szerelemmel figyelte a kedves nőt, ahogy a gyermekeit igazgatja, toszogatja fel a buszra őket. Néha még Ádám is segített nekik. Sőt, olyan is megesett, hogy Évának magának segített a felszállásban. Ilyenkor egymáshoz értek röpke pillanatokra. Éva a segítő kezet minden alkalommal udvariasan szépen megköszönte.
-Köszönöm -mondta.
Ádámon ilyenkor melegség szaladt át, egy-egy aprócska érintés az egész napját felmelegítette. Már várta ezeket a pillanatokat.
-Vajon segíthetek-e neki ma is? -ez járt a fejében minden reggel...

Történt egyszer, hogy Éva megint napszemüveget viselt, még nagyobbat, még sötétebbet, pedig nem sütött aznap a nap és felhők lepték meg a buszmegálló környékét. Így esett meg, hogy nem tudott a sötét látása miatt figyelni gyerekeire, mint rendesen. A kis Béla egy rosszcsont lurkó volt, akkor reggel is csintalankodott tesójával. A játék oda fajult, hogy meglökte a picurka Évit, aki kitorpant az úttestre, egy robogó autó elé. Ádám reflexei a helyén voltak. Ugrott és magával nem törődve elrántotta az autó elől a kislányt. Nagy fékezés és ijedt sikolyok hallatszottak csak. Ádám csupán a lányt nézte, hogy annak ne görbüljön haja szála sem!
Az autó őt ütötte el a kislány helyett.

Éva a baleset után aggódva ment be a kórházba. A folyóson ülve a doktor hangosan kérdezte:
-Kihez tartozik a most behozott balesetes?
Éva körbenézett, nem látta, hogy más jelentkezne és így megszólalt.
-Hozzám -mondta remegő hangon.
A fehérköppenyes doktor közelebb lépett a nőhöz.
-Hölgyem, a jó hír, hogy a férje túl van az életveszélyen, de sajnos van egy rossz hírem is. Kicsit várt, majd lehajtva a fejét ezt mondta:
-Amputálnunk kellett az egyik lábát. Sajnálom.
Éva nem tudott mit mondani, nem magyarázkodott, hogy nem a férje..., csak zokogott, sajgó szívvel gondolt arra, hogy ez az ember az ő lányáért áldozta a fél lábát.
Másnap virágot vitt Ádámnak és leült mellé.
A férfi arca felragyogott. Élete legszebb napja volt ez.
-Szia Éva -mondta mosolyogva és gyönyörködött a nőben.
-Szia, de te honnan tudod a nevem? -kérdezte a meglepődött Éva.
-Az óvodából, egyszer te adtál nekem almát reggelire.
Éva zavartan nézte a még mindig jóképű Ádámot, keresgélte az emlékeket a buksijában, és azt hitte, hogy a bajától mondd sületlenségeket a férfi.

A nő még hetekig járt be a kórházba. Majd amikor Ádám kikerült onnan, akkor minden nap meglátogatta őt. Sokat beszélgettek és kiderült az igazság az almáról is. A sok beszédnek sokmindene volt, csak alja nem, meg se füle, se farka, se vége, se hossza, Éva csak annyit érzett, hogy beleszeretett Ádámba. Már nem is tudta elképzelni a férfi nélkül az életét. Fontosak voltak neki a napi kis séták, amikor tologathatta a tolókocsijában a rokkant férfit. De nem csak neki tetszett Ádám, a gyerekei is oda voltak érte. Olyanok voltak ők együtt, mint egy igazi boldog család.

Egyik napon, amikor napszemüvegbe látogatta meg Éva Ádámot, a férfi felcsattant.
-Nem mehet ez így tovább, hiába is takargatod, tudom, hogy ver a férjed!
Éva sírva-ríva zokogásban tört ki.
-Eddig nem mertem mondani, féltem a szégyentől. Féltem, hogy agyon akarod majd verni és még a másik féllábad is rámegy, mert az az állat erős, mint egy bivaly.
-Ne féltsél te engem -mondta Ádám. Nagyobb a mi szerelmünk, mint hogy ez közénk tudjon állni! Holnap megkeressük az ügyvédet, aki intézte az ügyemet az autós ellen és beadjuk a válópert, ti meg már ma költözzetek hozzám!
Éva szólni se tudott. Gyerekkori elfojtott vágyak ébredtek fel benne. Ráébredt, hogy ő titokban mindig Ádámról álmodozott, csak magának se merte bevallani. Az almáját is annak a szép fiúnak adta, akire a lányok rá se mertek nézni. A homokozóban is csak dacból nem fogadta el a lapátot és a rajzokat is titokban hazalopta az óvodából, amit neki rajzolt az ő "hercege".
Egész lány korában és később is mindig arról a fiúról álmodozott, akit elsodort tőle az élet. Nagyon örült neki, hogy így utólag mégis megkapta. Nem volt már neki fontos, hogy nem az a szépfiú volt, mint aki álmaiban megjelent előtte. Jó volt neki így is. Neki a szerelmük volt a legfontosabb kincs a világon.
És mi lenne ennél fontosabb?
-Nem kell két lábbal törpölni a földön, a boldogság szárnyakat ad az embernek! -gondolta és mosolyogva várta a csodálatos másnapot...

.

Kedves olvasó, a cikket Orsolya stílusa, írásai ihlették, az ő engedélyével... játékból...
Ígértet kaptam, hogy kapok hasonlót, Pinokkiósat Orsolyától!
Várom:-)

A cikket írta: Pinokkió

14 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 12. 08:36
Pinokkió! nagyon aranyos tőled, de túlzás....! Másrészt szeretem az itteni embereket és, ha már csak egy jó szóval segíthetek valakinek már az is fellelkesít, mert akkor már hasznos, ha itt vagyok!

Viszont tőled és jó pár csapattagtól tanultam valami nagyon fontosat, ami egy életre szól: Soha ne adjam föl semmilyen téren, ha kudarcot vallok is próbáljam meg újra és újra.....! Sokan vagyunk itt úgy, hogy az írás, olvasás öröme mellett, egy csapatként dolgozunk, egymásért és a feleségek. hu oldalért! Mindannyian fontosak vagytok és írjunk tovább együtt......! Üdv mindenkinek Orsolyátok
2010. október 12. 08:23
Orsolya klasszikus lesz az oldalon...,
mindenki őt akarja utánozni;-)
Szerintem már ez alatt a pár hónap alatt is nagyon sokat tanultunk egymástól!
Puszi nektek:
Pinokkió
2010. október 12. 05:27
Ada! Én tudod milyet látnák szivesen? Pinokkiós, Adásat, mert biztos jól ötvözödne a kétstílus és ebből is tanulhatunk nem? Viszont Adás, Orsolyás se rossz ötlet és tudod miért, érzésekkel, szívvel lenne tele, valamint jó gondolatokkal, amilyen te és én vagyunk! Szerinted? Pusszantalak Orsolya
 
2010. október 11. 21:36
Nos...amit csípőből írnék, azt nem írom ide;-)

Érdekes, amikor Orsolya fejével Pinokkió gondolkodik, le is írja, ám a fafejben mégiscsak egyediek az agysejtek, és amit itt én sejtek :
Jól csinálnátok ezt együtt! :)

Orsolya, én is írhatok Orsolyát Adásan? :-)

Ui.: Pinokkiónak meg megint nőtt az orra...;-)

"Puszcsika" :)))

Ada
2010. október 6. 00:53
Okés várom!
2010. október 5. 23:34

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 5. 19:58

Pinokkió! Nagyon szép volt, nagy örömömre, hogy ez az írás ilyen jó lett, tőled is sokat lehet tanulni! Köszönöm Orsolya

Orsolya! Tanulni majd a 2. részből fogsz! Már 12000 karakternél tartok... még nincs vége;-)
Puszi neked:
Pinokkió
2010. október 5. 23:33

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. október 5. 18:01

Tudom, tudom, elfogult vagyok vele szemben, de akkor is jót csinált, és neki van igaza, vinnék, mint a cukrot!
Azért arra kíváncsi lennék, ki az a mi! Mit gondolsz?

Szia Magdi! A nagy közönségsikerre tekintettel lesz 2. rész ;-)
Majd még a "mi" is kiderül előbb, utóbb...
Pinokkió
2010. október 5. 19:58
Pinokkió! Nagyon szép volt, nagy örömömre, hogy ez az írás ilyen jó lett, tőled is sokat lehet tanulni! Köszönöm Orsolya
2010. október 5. 18:01

megtekintés Válasz erre: - 2010. október 3. 06:44

Magdi

Ne hagyjuk, hogy a Pinokkió vadulni kezdjen, és szerelmes regényeket írjon.
De, van egy érzésem, hogy ez az írás sem arról szól, amit leírt.
Csak figyeld egy picit a stílust.
Tamás

Tudom, tudom, elfogult vagyok vele szemben, de akkor is jót csinált, és neki van igaza, vinnék, mint a cukrot!
Azért arra kíváncsi lennék, ki az a mi! Mit gondolsz?
2010. október 4. 09:27

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. október 4. 08:28

Na, akkor megnyugodtam, hogy nem én hülyültem meg. Komolyan, háromszor is megnéztem, hogy ki rontott el, és mit, mert én azt hittem, Orsolyáé a cikk.
A lényeg így is az, aminek szántad:-)

Azt nevetem, hogy vannak akik nem mernek írni, még Adát várom és Laurát...:-)))
Pinokkió
2010. október 4. 08:28
Na, akkor megnyugodtam, hogy nem én hülyültem meg. Komolyan, háromszor is megnéztem, hogy ki rontott el, és mit, mert én azt hittem, Orsolyáé a cikk.
A lényeg így is az, aminek szántad:-)
2010. október 3. 19:18

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. október 3. 18:40

Szia Írólány! A "buszmegálló" egy jó hely az ismerkedésre, de inkább nézz körbe a buszmegálló környékén is... nálam;-)
Pinokkió

:) Majd elgondolkozom ezen az ötleten, de a lehetőségeim közé mindenképpen feljegyzem! :P
2010. október 3. 19:03
Pinokkió! Látod már belelátok a gondolataidba, köszike! bebeszaladok, mert kint már szétfagyok......!Aztán lassan majd egy jégszobor leszek! Szia neked is jó légy Orsolya
2010. október 3. 19:00

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 3. 18:54

Pinokkió! Ne idegesíts én csak viccnek szántam, s tudod, hogy értettem....! Nagyon szép estét kívánok Orsolya

Én meg komolyan gondoltam és már amikor megírtam gondoltam rá, hogy kell egy "tükör", vagy önkritika, stb., ami helyrerakja a dolgokat. Neked akarunk segíteni;-) Neked is szép estét!
Pinokkió
2010. október 3. 18:54

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. október 3. 18:34

Most írom Orsolyám!
Címe: Tükör a "Végzetes szerelem a buszmegállóban"-hoz
Pinokkió

Pinokkió! Ne idegesíts én csak viccnek szántam, s tudod, hogy értettem....! Nagyon szép estét kívánok Orsolya
2010. október 3. 18:40

megtekintés Válasz erre: írólány - 2010. október 3. 14:40

Kedves írás, jó a hangulata. Romantikus filmekbe illő szerelem első látásra, majd csak hosszú évek múlván kiteljesedő mesevilág. Bár ezután lehet jobban körülnézek majd a buszmegállóban, hátha?!:) :)

Szia Írólány! A "buszmegálló" egy jó hely az ismerkedésre, de inkább nézz körbe a buszmegálló környékén is... nálam;-)
Pinokkió
2010. október 3. 18:34

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. október 3. 12:30

Pinokkió! Felettébb jól sikerült nem igaz? Kérem a tükrömet.....Szép napot Orsolya

Most írom Orsolyám!
Címe: Tükör a "Végzetes szerelem a buszmegállóban"-hoz
Pinokkió
2010. október 3. 18:32

megtekintés Válasz erre: - 2010. október 3. 06:44

Magdi

Ne hagyjuk, hogy a Pinokkió vadulni kezdjen, és szerelmes regényeket írjon.
De, van egy érzésem, hogy ez az írás sem arról szól, amit leírt.
Csak figyeld egy picit a stílust.
Tamás

Mi ez, összeesküvést Pinokkió romantikus éne ellen?!
Pinokkió
2010. október 3. 18:31

megtekintés Válasz erre: - 2010. október 3. 06:41

Kedves Pinokkió

Tudok olyan helyet, ahol az ilyen cikkért ölik egymást az emberek. Ez esetben bizonyára te lennél az egymás. :-)
Tamás

Szia Tamás! Jól érzed, nem minden arany, ami fémlik...
Pinokkió


Bevallom, Orsolya írói munkásságának a segítése a célom(unk). Szerintem már el is értünk sikereket, lássátok a pályázati művét. Még nem tökéletes, de lassan kemény ellenfelet faragunk belőle, magunknak is:-)
2010. október 3. 14:40
Kedves írás, jó a hangulata. Romantikus filmekbe illő szerelem első látásra, majd csak hosszú évek múlván kiteljesedő mesevilág. Bár ezután lehet jobban körülnézek majd a buszmegállóban, hátha?!:) :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: