A fiad vagyok, apa!

Látogatók száma: 39

A nyurga, hirtelen szőke fiatalember megvárja, míg a bankautomata környékéről eltűnnek a járókelők és csak akkor lép oda, hogy pénzt vegyen fel. Sajátja a plasztik kártya,édesapjától kapta, de édesanyja is tud róla, ám nem szeretné, ha most tudomást szerezne erről az ügyletről. Ügyeskednie kell, hogy a bankkivonat se kerüljön az anyja szeme elé, mert azonnal lebukna. Tízezer forint nagy pénz egy tizenhét éves számára, főleg amiatt, mert rendes havi zsebpénzt kap.
Másnap reggel vásárra utazik az édesanyja, ezért a hétvégét a nagyanyjánál töltené, csakhogy kitalálta, hogy a barátjához utazik Bakonybélre. Bélus tartja a hátát, ha véletlenül keresné a családja. Hamukál valamit, s azonnal küld neki egy sms-t, hogy hívja fel az édesanyját vagy a nagyanyját. Senki más nem hiányolhatja.
Felszáll a következő buszra és kimegy a vasútállomásra, megveszi a jegyét a másnap reggeli vonatra. Harmadik éve laknak ezen a megyeszékhelyen, mégis képtelen megszokni a települést. Budapest után unalmas és szürke a kisváros, ráadásul mindenki ismer mindenkit. Érti már, miért kötötte lelkére az édesanyja, hogy ne mondja meg, ki az édesapja, nehogy miatta kiközösítsék az osztálytársai. Egyszerűen mondja azt, hogy névrokonok. Könnyű az édesanyjának, aki nem vette fel a férje nevét, miután Halmos Annaként ismeri a szakma és az ügyfélköre is, csakhogy neki a szülei válásától függetlenül továbbra is Tótkomlóssy Dániel a neve. Önmagában ez nem lenne probléma, ámde édesapja az új élettársa kapcsán egyre többször szerepel a pletykalapok oldalain, miután Paulinának lételeme, hogy folyamatosan írjanak róla, igazat vagy valótlant, az teljesen mindegy. Számára természetes a magamutogatás, ennek érdekében ország - világ előtt kiteregeti a magánéletét, a két előző válását, a nagyfia viselt dolgait, sőt a Dani édesapjával közös kislányukról is naponta posztol képet a facebook oldalán. Az elmúlt két hónapban állandóan a tervezett esküvőjének az előkészületétől beszél, meg arról, hogy hatalmas kétszintes, kétszáz négyzetméteres házat építettek, hogy legyen abban helye párja fiának is. Azaz neki is, csakhogy édesapja következetesen elfelejti meghívni magukhoz. Havonta utal a bankszámlájára ötvenezer forintot, és hetente egyszer telefonon is beszélnek néhány percet, ámde a személyes találkozásuk rendszerint elmarad az apjának közbejött halaszthatatlan tárgyalása miatt, miután Tótkomlóssy Kázmér az élettársa felkapott főhivatású menedzsere lett.
Paulina közepes tehetséggel megáldott, szerény szerepekkel tengődő színésznőből lett az egyik kereskedelmi televízió arca, s egyben játékmestere, akire ismertté válásával egyenes arányban rárakódtak a celebekre jellemző tulajdonságok, amelyek a nézők egy részében ellenszenvet váltott ki. Dani azonban nem ezért nem kedveli az asszonyt, hanem azért, mert elcsábította az édesapját.
Az egyéves féltestvérének vinni kellene ajándékot. Jó ötlet, de minek örülne egy kislány? Majd holnap az lesz az első dolga, hogy a fővárosban bemegy egy játékboltba. Nem hívja fel az édesapját, arra is ráér másnap, ha már Budapestre ér, így legalább nem tudja lerázni.
Odahaza édesanyja nagyban készül a másnapi kézműves vásárra, csomagolja és dobozokba rakja a törékeny áruit. Dani készségesen segédkezik. Nagy gyakorlattal rendelkezik abban, hogyan kell elhelyezni a furgonban a dobozokat, nehogy összetörjenek a bennük lévő kézzel festett egyedi üvegtárgyak.
Mindketten alaposan elfáradnak, mire végeznek a bepakolással. Nagyika ez idő alatt a terített asztal körül sürgölődik, s alig várja, hogy vacsorához üljenek.
- Édeseim, hagytam hat szelet panírozott húst, amit majd reggel frissen kisütök, hogy tudjatok mit magatokkal vinni az útra.
- Anya, csak én megyek, Danika itthon marad!
- Dehogy marad, kislányom! Béla barátjához utazik, Bakonybélre! Nem is tudtad? No, hiszen! Jól kinézünk, ha nincs időtök egymással beszélni!
Dühében elpirul a fiú. Hiába, tudhatta volna, hogy a nagyanyjában nem áll meg a szó. Jobb elhallgatnia az édesanyja szemrehányásait, mintsem mentegetőzni, mert a végén elárulná magát, ami olaj lenne a már hatalmas lángokkal égő görögtűzre. Elmúlt a vihar, állapítja meg magában, amikor az édesanyja már arról beszél, hogy meleg pulóvert és hosszú nadrágot is vigyen magával.
Reggel hétkor ébreszti a nagyanyja. Muszáj felkelnie, kivételesen nem lustálkodhat, mert a vonat időben indul. Állva bekapja a reggelijét és mire végez vele, nagyanyja egy telepakolt szatyrot nyom a kezébe.
- Vidd el Danikám Béluskának, hajnalban sütöttem a süteményt. Tudod, azt, amelyiket annyira szereti. A tetejére tettem a két rántott húsos szendvicsedet. Óvatosan bánj vele, ne törje össze az úton a süteményt! Hívj fel, ha megérkeztél!
Milyen jó, hogy hátizsákba pakolta a holmijait, így könnyebb lesz cipelni a szatyrot., pedig legszívesebben itthon felejtené, de nem akarja megsérteni a nagyanyját.
Az intercityn eszébe jut, hogy elfelejtette megnézni az állomáson, hogy mikorra érne Bakonybélre, mert az mégsem vetne rá jó fényt, ha a vonat érkezésénél hamarabb megtelefonálná a megérkezését. Sebaj, majd megkérdezi a kalauztól.
Majd kérdez, majd telefonál, majd, majd, majd! Úgy tervez, mintha ez lenne utazása legnagyobb rizikója, holott ezeknél sokkal lényegesebb kérdésekkel kellene szembenéznie, mint például sikerül-e felhívni az édesapját, lesz-e ideje találkozni vele, és egyáltalán, mit szól a látogatásához Paulina? Bár ez utóbbi a legkevésbé sem izgatja. Neki az édesapja hiányzik, akivel oly sokat beszélgetett a műhelyben, aki észrevétlenül is pallérozta az eszét és a lelkét. Mit mondana a jelenlegi helyzetére? Minden szituációból ki lehet hozni valami jót is. Most se azon járjon az eszed, hogy mit vegyél a kishúgodnak, egyszerűen add oda neki a nagyanyád sütötte süteményt!
Okos tanács! Legalább megmarad a pénze!
A kamaszok erényei között a türelem nem szerepel, ezért Dani – amint átrobog a vonat a főváros határán – azonnal telefonál az apjának, akivel a hagyományokhoz híven nem sikerül beszélnie, de hagy neki üzenetet, hogy azonnal hívja fel, mert itt van a fővárosban és mindenképen szeretne vele találkozni.
Az okostelefonját már nem a hátizsákba, hanem a szatyorba teszi, a sütemény és a szendvicsek tetejére, mert onnan könnyebb elővenni.
Telnek a percek, az órák, és Dani céltalanul sétálgat a körúton, arra várva, mikor csörren meg a telefonja. Megszomjazik, megéhezik. A közértben vesz egy üveg ásványvizet, majd az Oktogonnál leül a parkba és elfogyasztja a szendvicseket. Falatozás közben percenként ránéz a mobiljára, mintha a pillantásával előidézné annak csörgését. Türelmetlenségének és a hirtelen evésének köszönhetően izzadság gyöngyözik a homlokán. Jobb híján kézbe veszi a telefonját és felmegy az internetre, hátha talál egy szem búzát a sok ocsú között. Megvan! Délután kettőkor Paulina az újonnan induló műsoráról sajtótájékoztatót tart a kereskedelmi csatorna székháza előtt. Fél órája van, hogy odaérjen. Taxival még időben érkezhet.
A taxis öreg róka, körbeviszi a kerületen, csak utána szándékozik rátérni a székházhoz vezető útra.
- Nem erre kell menni, budapesti vagyok! - jegyzi meg felháborodva Dani.
A fenébe is! – dörmögi orra alatt a taxis. Biztos benne, hogy utasa valamelyik felkapott tévés elkényeztetett gyereke, ezért igyekszik a legrövidebb mellékutakon mielőbb célhoz érni, nehogy a végén kibeszéljék a televízióban.
A tévé székház előtt már kisebb tömeg várakozik Paulinára, aki tudatosan késlekedik, hogy annál nagyobb hatással legyen az újságírókra, aki közül egyesek idegesen szentségelnek, mások pedig kényelmesen leülnek a lépcsőre, úgy könnyebb a várakozás. Dani jelenléte senkinek sem tűnik fel, mert egy várakozó emberrel több vagy kevesebb, az egyáltalán nem számít.
Fél háromkor végre megjelenik Paulina, elegáns és erősen sminkelt. Mögötte ballag Dani édesapja, öltönyben, nyakkendőben. Emeli kezét a gyerek, hogy integessen nekik, de félúton lehanyatlik a karja, amint meglátja az édesapja gyűrött, fáradt arcát, és a hollófekete hajűban a napfénytől erősen csillogó ősz hajszálakat.
Széles műmosollyal az arcán, Paulina már a fotósoknak pózol. Úgy toporog az emeletnyi magas tűsarkú cipőjében, hogy a mini ruhája minél többet mutasson formás lábaiból. Forognak a kamerák, villognak a fényképezőgép vakuk, a riporterek és az újságírók pedig egymást lökdösve próbálják mikrofonjukat az asszony orra elé tolni. Csalódott morajlás hallatszik, amint Tótkomlóssy Kázmér megszólal és elmondja a szabatos, előre gondosan megfogalmazott gondolatokat. Az utolsó mondat elhangzása után záporoznak a kérdések, de ő csak mosolyog és rázza a fejét, ne fáradjanak, nem válaszol a kérdésekre.
A székház felé pillant a férfi, mire kivágódik az ajtó és hat jól megtermett biztonsági ember szalad a tömeghez, hogy feloszlassa azt. Egyikük a mozdulatlanul álló Dani gyereket próbálja elrángatni, aki kétségbeesetten odakiált az apjának:
- A fiad vagyok, apa!
Tótkomlóssy meghallja Dani kiáltását, arrafelé is néz, de nem ismeri fel fiát a magasra nőtt nyurga fiatalemberben, pedig ismerős a hangja, de mit keresne itt Danika, a riportereknek álcázott vérszívó piócák között? Legyint egyet, mintha azzal elhessegetné a gondolatát és átfogja Paulina vállát, majd sebes léptekkel visszatérnek a tévészékház masszív és biztonságos falai közé.
Az egyik szemfüles operatőr felvételeket készít a biztonsági őr és Dani dulakodásáról, majd int a riporterének, hogy menjen, segítsen a gyereknek.
- Gyere, üljünk be a kocsinkba és pihegd ki magad! - fogja át a fiatalember vállát a csinos, negyvenes riporternő.
Nehéz szóra bírni Tótkomlóssy Dániel tizenhét éves harmadikos gimnazistát, aki elsápadt a megrendültségtől, akinek remeg a szája széle, akinek szemében könny csillog. Az operatőr bazsalyogva vállára veszi a kameráját. Ismeri a kolléganőjét, aki annyira rámenős, ha nagyon szeretne valamit, hogy még a halott utolsó leheletéből is képes kihallani egy kisebb krimit. Most sem faggatja potenciális riportalanyát, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan beszélni hozzá, egészen addig, míg megnyugszik a fiatalember. Negyedóra múlva mindhárman a nagymama süteményét falják a mikrobuszban. Tele hassal könnyebb beszélgetni, főleg úgy, hogy a riporternő meghívja a társaságot egy italra a szomszéd utcában lévő cukrászda teraszára, s csalódottan kénytelen megállapítani, hogy nem szószátyár a fiatalember, mert csak annyit árul el, hogy Tótkomlóssy az édesapja és azért jött fel vidékről, hogy találkozzon vele.
Dani délután ötkor felszáll a vonatra, és felhívja a barátját, hogy mégiscsak elmegy hozzájuk, Bakonybélre, két perc múlva indul a vonat. Az állomáson várja Béla bácsi, hogy hazavigye kocsival, ne kelljen neki a sötét éjszakában bóklászni a faluban. Meleg vacsorát kap és az ijedelemre kivételesen ihat a két gyerek is egy-egy deci bort.
Béla bácsi hentesmester, aki az élet iskolájában sajátította el mindazt, amit az emberi lélekről tudni érdemes. Ösztönei azt súgják, hogy ezzel a Dani gyerekkel el kell beszélgetnie, mégpedig négyszemközt. Úgy tűnik, hogy krónikus apahiánytól szenved. Tapasztalatból tudja, mit jelent, ha a fiúgyereket a nők nevelik fel. Másnap ebéd után felajánlja Daninak, hogy hazaviszi kocsival, ne kelljen neki kétszer is átszállni a vonaton. Megörül Bélus, hogy további két órát tölthet a barátjával, csakhogy gyorsan lehűti lelkesedését az édesapja:
- Itthon maradsz, fiam, segítesz anyádnak az esti jószágetetésnél, mert későn érek haza.
Kivételesen Dani sem érti Béla bácsit, mert hetven kilométeres út megtételéhez nem kell estig távol maradnia, még akkor sem, ha elbeszélget a nagyanyjával.
Határozottan és gyorsan vezet a hentesmester, csak mintha eltévesztette volna a menetirányt.
- Mi van Danikám? Mondd ki, amit gondolsz! Jól látod, nem hazafelé viszlek! Megmutatom neked a gyóntató fámat, az öreg tölgyet, ami átsegített a gyerekkorom nehézségein. Leülünk a tövébe beszélgetni. Az orrodon látom, hogy rágja valami a lelkedet. Nem muszáj elmondanod, ha nem akarod.
Márpedig Daninak eszébe sincs hatalmas felsüléséről beszámolni Béla bácsinak! Nem csak neki, senkinek!
Termetes törzsével, tekintélyes lombjával igazán imponáló a tölgyfa. Hogyan került ide? Nem, nem kérdez, nem válaszol, nem beszél! Bezzeg Béla bácsi a turistákra jellemző optimizmussal kivesz a kocsi csomagtartójából egy kockás plédet, leteríti a fa alá, és invitálja Danit, üljön csak le, mert időbe telik, míg az öreg tölggyel megbeszéli a gondjait.
Tótkomlóssy Dániel szemtanúja annak, amint az öreg kérges tenyerével megsimogatja a vastag fatörzset, és lágy hangon, amelyet az ember kizárólag a szeretteinek tartogat, beszélni kezd:
- Emlékszel, Tölgy-Hölgy a huszonöt évvel ezelőtti fiatalemberre, aki elsírta neked a bánatát? Én voltam az, aki lakli kamaszként nehezen viselte özvegy édesanyja fojtogató szeretetét, és akinek lelke vérzett az apja hiánya miatt? A lombod között kergetőző szélgyerekek segítségével azt susogtad nekem, hogy ideje megtanulnom a férfias viselkedést, könnyű az, csak figyelmesen tanulmányozzam a környezetemben lévő embereket, a postást, a boltost, a tanárt, a rendőrt, a földművest és az orvost. Mindegyiktől tanulok valamit, egyiktől azt, mit kell tennem, a másiktól meg azt, mit nem szabad elkövetnem. Mert bennem van minden, mélyen a lelkemben, és hagynom kell, hogy a felszínre törjenek. Ne sírjak az apai példa után, mert ezzel gyorsabban és többet tanulok, főleg akkor, ha azt eszenciának tekintve feloldom lelkemben és hagyom, hogy kialakuljon a habitusom. Egyet megtiltottál: mégpedig a tétlen kesergést. Tedd a dolgod, akkor is, ha elbuksz, állj fel és menj tovább. Bölccsé tesz a tapasztalat, az ösztönök pedig megóvnak a nagyobb tragédiák elkövetésétől. Azért jöttem, hogy megköszönjem neked. Köszönöm!
A két férfi az út hátralévő részében egyetlen szót sem vált egymással.
Meglepődik Dani, milyen kedélyesen elbeszélget Béla bácsi a nagyanyjával, mintha ő ott sem lenne. Eközben telefonált az édesanyja is, hogy befejeződött a vásár, szinte mindent eladott és ennek örömére együtt vacsoráznak a kollégákkal, emiatt később ér haza.
Béla bácsi távozása után nagyanyja beteszi a sütőbe a rakott krumplit és bevonul a szobájába televíziót nézni. Ki nem hagyná a délutáni magazinműsort, amelyben rendszerint kitárgyalják a celebek viselt dolgait. Irritálja Danit ez a népbutító pletyka áramlat, sohasem nézni meg. Most is inkább kipakolja a hátizsákját és tusol, hátha a melegvíztől felfrissül.
Vizes hajjal, fürdőköpenyben leül a konyhaasztalhoz, keresztrejtvényt fejteni. A félig nyitott szobaajtón kihallatszik a televízió hangja. A saját nevére felkapja a fejét. A tegnapi riporternő leszedi Paulináról és annak élettársáról a keresztvizet, hosszan, hatásosan ecsetelve Tótkomlóssy Kázmér és a fia viszonyát. Bejátsszák a pár másodperces felvételt, amint a biztonsági őr Danit próbálja elrángatni az apja közeléből, és hallatszik a fiú hangja, amint kiabálja:
- A fiad vagyok, apa!
Nagyanyja szeméből kiesik a könny. Körülményesen feláll és odabotorkál a kővé dermedt unokájához. Megfogja a kezét:
- Érted már, kisfiam?
A fiatalember óvón átöleli a nagyanyját:
- Ne félj, nagyikám, senki sem bánthat titeket, míg itt vagyok!
És azt komolyan is gondolja.