Lemondás érte is.
Látogatók száma: 62
Egy 5 éves gyerek is tud nekünk rengeteg minden nyújtani, még ha nem is a saját gyermekünk!
A "Közös életünk kezdetektől a mai napig" című cikkemben olvashattátok már, hogy a férjemnek van az előző kapcsolatából egy kisfia, Barnabás.
Amikor megtudtam ezt akkor még igazán nem tudtam, hogy mi vár rám és még nem is igazán foglalkoztam az egész helyzettel.
Később viszont, megismerkedésünk után 1 évvel már rendesen lezajlott a gyermekelhelyezés és akkor kezdtem észrevenni mekkora fába is vágtam a fejszém. Nem egyszerű egy 2 éves gyerkőccel. Nem tudtam elfogadni azt, hogy nem én vagyok a szerelmemnek az első. Az eszemmel tudtam, hogy ez a természetes és így kell lennie az egésznek, de a szívem majd bele szakad, mikor szerveztem egy programot és nem tudtunk kettesben lenni a párommal.
Nagyon nehéz volt minden egyes pillanat amikor velünk volt. Próbáltam igazodni, próbáltam olyan programot szervezni amit egy ilyen pici gyerkőc is élvezhet, de minden hiába volt, nem voltam alkalmas arra, hogy együtt éljek egy 2 éves gyerekkel.
Beköltöztünk az új otthonunkban és onnantól kezdve lettek még nehezebbek azok a napok amikor itt volt Barnus. Akkor nem volt segítségem és csak rém volt bízva a gyerkőc mikor a párom dolgozott. Óriási felesőégnek éreztem ami hirtelen a nyakamba zúdult. Jöttek a viták a párommal. Nem tudtam mi tévő legyek azt hittem vége lesz a kapcsolatunknak.
Én gyermeket szerettem volna. Mellékesen az is megfordult a fejemben, ha majd én is anya leszek akkor biztos másképp fogom látni ezt a helyzet.
Nem így lett. Magamban őrlődtem, vitáztam a párommal, bántott a dolog, mikor megszületett a kislányom, hogy nem lehetek az én családommal.
Amikor a kislányom pár hetes volt, Barnus odajött hozzám és megkérdezte, -Anna engem is szeretsz úgy mint Regit? Akkor villant fel először igazán az bennem, hogy ennek a gyereknek mennyire szüksége van a szereltre és, hogy Ő mennyire nem tehet semmiről. Ugyan olyan mint a többi vele egyidős gyerek csak nekem megy nehezebben más gyerekét nevelgetni. Nekem kell megtanulni azt, hogy toleránsan viselkedjek a férjem kisfiával. Ő nagyon szeret velünk, lenni. A mai napig sem mindig sikerül megfelelni a saját magam elvárásainak sem, de igyekszem a vele szemben lévő kötelességeimet teljesíteni. Barnabás nagyon okos, kissé eleven, de nagyon szertereméltó, kedves 5 éves nagyfiú.
Nagyon sok mindenre megtanít Barnabás. Tudnom kell lemondani, nem csak a saját gyermekem érdekeiért hanem Ő érte is. Nagyon nehéz volt erre rájöjjek és még van, hogy most is önzőnek tartom magam, de azt hiszem, hogy az évek folyamán sikerül felnőjek ehhez a feladathoz és tudom feltétel nélkül igazán szeretni Barnabást, Hozzáteszem azért a kis huncut ki tud hozni a sodromból, nade gyerek...
A cikket írta: K. Anna
Hozzászólások
időrendi sorrend
Próbáltam azonosulni a tartalommal és félretenni, hogy valamit folyamatában olvasok. A történet maga tökéletes. A gondjaidat megértettem. Amit viszont nem én ilyen szemmel is nézek, a sok hibát, amit a legszebb szó: a szeretet körül is elvétesz. Muszáj, hogy erre is oda figyelj, mert elveszíti a mondandód értékét. Nem a jelentését, az érték, de nem mindegy az olvasat sem.
Én mindig elolvasom az írásomat, mielőtt elküldöm és kijavítom, mert fontos, hogy a tartalomra és ne az írásra koncentráljunk, de néha arra is muszáj!
Nekem a "szerteleméltó", "felesőégnek" ..., mint szavak nem mondanak semmit!
Köszönöm szépen!!