Negyvenhét 15
Látogatók száma: 73
Soha nem gondoltam, hogy egy ekkora csöppség, ilyen hamar gyógyul. Igen, a gyerekek szervezete még másképp reagál a beavatkozásokra.
Szép lassan mindennap könnyebb lett. Csak az a ronda heg a cicijei kötött, és a napi két gyógyszerbevétel emlékeztet azokra a nehezen megélt napokra. Valójában ő nem igazán foglalkozik a heggel. Amikor front van, sokszor gondolok rá másképp, mint a műtét előtt. Nem panaszkodik valójában. Remélem, már nem is lesz gond a szívével többé! Visszazökken az iskolába is fokozatosan. Sőt! Már nem csak úszni jár, mint előzőleg. Egy kisfiúnak megváltoznak a körülményei, visszamondják szülei a lovaglást. Lányomék kapva kapnak az alkalmon. Minden csütörtökön lovagolni is jár már. Imádják egymást a lóval.
- Szoktál vinni Pajkosnak kockacukrot? - érdeklődöm.
Mire kikapok jogosan a lányomtól. (Elismerem mindig, ha igaza van. Mondjuk ez oda-vissza működik nálunk.)
- Sárgarépát kell vinni neki. Eltévesztetted Mami!
Már a zöldséges is tudja, hogy a fonnyadtabbakat is elviszik tőle szerdánként egy kislány az anyukájával. Persze, hogy kimondottan várja a ló is, hiszen egy reklámszatyor finomsággal megy hozzá egy kislány. Eteti. Én meg kihasználom a helyzetet. Beszéltettem.
- Sétáltok? Fogod a lábát és mentek egymás mellett?
( Lányom elfordul a kérdés hallatára.) Gréti megsajnál, hogy ilyen butus vagyok és büszkén magyaráz:
- Nem! Hátára ülök. Így! (Mutatja is.) Nagyon egyenesen, bátran. Fogom a kantárt, és megy alattam. Visz engem.
Bezzeg, ha simán megkérem, meséljen, akkor egy kukkot se szólna. Az évek alatt kiismertem azt gondolom. Meglelem rajta az a fogást, ami számára előnyös. Nekem kellett hozzá idomulnom egy bizonyos fokig. Vannak viszont dolgok, amihez mereven ragaszkodom. No, nem annyira mereven, de sokáig mutatom a határozottságom. Aztán vagy sikerrel járok vagy elfeledem már, de az is lehet, feladom. Viszont nagyon igyekszem minden téren. Amit a lányom kér, Grétával kapcsolatosan, az pedig szent és sérthetetlen. Nem úgy van az, hogy a több napos, hetes, olykor hónapos munkájukat én csak egy szempillantás alatt egy szóval áthúzom. Nem tehetem meg. Nem engedi az eszem.
Eszemről jut eszembe, no, de azt majd legközelebb...
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen, ezen már én is morfondíroztam. Vasárnap is elkalandoztam egy pillanatra, amikor kicsit elment az étteremben a maga kis világába, - egyedül táncolt, - alig tudtuk meggyőzni, hogy ne csinálja.
Engem megerősített, megkeményített másokkal szemben, mert ki védi meg, ha én se?
Jól van na! Ha alszom soha nem beszélek... :)))))))
Pusz-pusz
Igazad van ez nálunk is probléma ha elmegyünk étterembe s közben az MP4 a fülében és táncol...persze bámulják ...összesúgnak ...s mikor hangosan sikít ha el akarják vinni az asztalunkról a ketchup-ot kitör a parasztgyalázat..))))))))nehezen viselem a reakciókat.
Megoldás: ismerős étterembe menni hihi:))
puszillak
Mindannyian esendőek vagyunk Laura!
Biztosan rájöttél már mennyire formálnak bennünket Ők maguk is és a helyzetek.
Magam részéről azt gondolom hogy biztosan más ember lennék ha Ő nem ilyen lenne.
Remélem hallak egyszer beszélni megígérem szólok hogy vegyél levegőt:)
pusza
Engem megerősített, megkeményített másokkal szemben, mert ki védi meg, ha én se?
Jól van na! Ha alszom soha nem beszélek... :)))))))
Pusz-pusz
Nem mindent és nem mindig. Esendő vagyok, mint bárki, de abban igazad van, szeretem ezt a "mocskot" nagyon, és igyekszem, mentségemre legyen mondva.
Beszélni hallanál! Lélegzetvétel nélkül is tudok. :-))))
Pusza
Biztosan rájöttél már mennyire formálnak bennünket Ők maguk is és a helyzetek.
Magam részéről azt gondolom hogy biztosan más ember lennék ha Ő nem ilyen lenne.
Remélem hallak egyszer beszélni megígérem szólok hogy vegyél levegőt:)
pusza
Jól csinálod Laura hidd el !
Tudod ugye hogy miért? Mert nagyon szereted Őt!
Olyan jó olvasni , olyan természetesen írsz ,mesélsz!
puszillak
Beszélni hallanál! Lélegzetvétel nélkül is tudok. :-))))
Pusza
Nagyon jó volt olvasni ezt az írásodat is!!!!!!!! Szeretettel: Ági
Szeretettel: L
Tudod ugye hogy miért? Mert nagyon szereted Őt!
Olyan jó olvasni , olyan természetesen írsz ,mesélsz!
puszillak