Negyvenhét 19
Látogatók száma: 59
Tegnap elmondtam Grétinek írok róla. Látnotok kellett volna a kis arcát, ahogy kerekre gömbölyíti amúgy jellegzetes macskaszemét és megszólal:
- Róóólam?
Néha már figyelnem kell sokkal jobban, mint eddig, mikor milyen titkom osztom meg vele. No, nem igazi pletykás még, de rabolni se mennék el vele. Kibeszélné. Sokat játszottunk kint. Elvégre nyár van és meleg. Vittem ki könyvet is, mert ha a hintaágyon pihenünk, a beszélgetést hamar elunhatja. Labdáztunk és szappanbuborékokat is fújtunk. Azt a teraszról jobban szeretem pedig. Látványosabb. Énekelgettem a könyvből neki, majd fokozatosan közelebb bújt hozzám és bekapcsolódott. Nekem sincs valami jó hangon, de az övé? - valami szörnyű. Viszont annyira akarja. A Tavaszi szél mindkettőnk kedvence, nyáron és télen is énekelgetjük és tudja a szövegét. Sőt! Az Én elmenetem a vásárba, annak is. Na, azt meg én tévesztem el örökké. Szóval kerteztünk. Még lehetünk a lakásban eleget! A medencét is kivittem. Már három éve vettem neki, de tavaly egyáltalán nem volt felfújva. Tavaly is volt nyár, csak nekünk nem. Imádja pedig a pancsolást. Lételeme a víz. Emlékszem egyszer az apja rászólt, olyan hat éve is lehet már.
- Gréta! Ésszel! Mindent összevizezel.
Nem szoktam ellentmondani a szülőknek, szándékosan meg pláne nem, de akkor megvédtem. Hiszen majd megszárad minden. Csak a fürdőben nem szerettem, ha ilyesmit csinál. Valahol neki is ki kell tombolnia magát. Jó nagy a medencéje, 269x175. Ez a negyedik. Az első lavór volt csak. A második kör alakú, majd ismét kör, csak az már nagyobb. Nőt a gyerekkel a medencék mérete is. Bár mióta kamaszodik és a popsija is megnőtt, és mindene, magasabb is lett, de idén még megfelel ez. A popsija? Az olyan, mint ahogyan a lányom is mondja néha.
- Ha ilyen fenekem lenne, egész nap fognám!
Tényleg! Az orra is megváltozott. Komolyan. Nem rondán, csak már nem annyira pisze, mint volt. Jó. Kimondom. Bármennyire is nehezemre esik.
Nőiesedik.
Jól áll minden neki, hiszen szeretem a mocsok kis képét, az összes szeplőjével. Igen. Ilyenkor nyáron a napon kijönnek a szemei alatt, de nem az egész arcán, csak pár darab. Olyan jól áll neki még az is. Mindig utáltam a szeplőket, de rajta még azt is szeretem. Bekentem a kis testét napvédővel, - a lányom hozta, - 40-es a faktorszáma. Szörnyű! Miket ki nem találnak már? Vastagon a hegeket is. Igen, többesszám. Sok van neki. Nem csak a szívműtétjének a hege. Máshol is.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hogy mennyire telik itt az idő, csak onnan veszem észre, mióta nem olvastalak...most pótolom megint! Bárcsak akkor szaladna így az idő, amikor Őt várom...megint elment. Csak három napja, de én úgy érzem hetek teltek el....
Olvass mást! Majd összegyűjtöm és beolvasom neked telefonon. :-)))
Nyugalom! Semmi gond nem lesz, aki elmegy általában visszatér.
Csak a köztes idő ne lenne....
Nehogy abbahagyd Laura! Olyan jó olvasni! Eltereli a gondolataimat!
Én is így vagyok írásaiddal. :)
Rafináltan olvasol. :)
Azt hiszem nincs olyan rovat külön, hogy Laura unokája, így ide írom meg.
Nahát! Nocsak! :kacsint bizalmasan
Nem tervezem végtelennek, majd egyszer abbahagyom ám...
Most visszafele érem utol magam;-)
Olyan életszerű amit írsz, biztos mert az életről írsz. Tündér mutatott nekem vala(kit)mit, hogy jobban bele tudjam élni magam az írásaidba.
Lassan családtagok leszünk, ha ezt folytatod. Folytasd!
Azt hiszem nincs olyan rovat külön, hogy Laura unokája, így ide írom meg.
Nahát! Nocsak! :kacsint bizalmasan
Nem tervezem végtelennek, majd egyszer abbahagyom ám...
természetesen az előadásmódodra gondoltam, nehogy félre értsd
:)
Olyan életszerű amit írsz, biztos mert az életről írsz. Tündér mutatott nekem vala(kit)mit, hogy jobban bele tudjam élni magam az írásaidba.
Lassan családtagok leszünk, ha ezt folytatod. Folytasd!
Ahogyan elmondom? Az?
Hiszen egyre csak nehezebb lesz minden...
:)
nagyon tetszett
:)
Hiszen egyre csak nehezebb lesz minden...
Aranyosak a kislányok, főleg amíg ilyen kicsik. Én is nagyon sokat voltam az unokákkal, úgy szerettek nálam lenni, hogy amikor már iskolába kellett menni, nem akartak tőlem elválni, azt akarták, hogy iskolába is az én városomban tanuljanak. Persze, le kellett róla beszélnem őket, mégis a mama mellett az igazi helyük.
Arnyos a történeted.
Puszillak
A történetem inkább szomorú...szerintem.
Igazi szerető anya vagy! Aranyosak és a miénk...:)
Jó írás!
Üdv: Lyza
Csak ütöm monoton itt a billentyűzeten őket, olykor teszek írásjeleket is. Ez vagyok én, így tudom csak átadni az átélt eseményeket.
:)
Arnyos a történeted.
Puszillak
Jó írás!
Üdv: Lyza