újabb események régebbi események további események
20:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:08
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:35
Új cikk került fel a weboldalra

Negyvenhét 2

2010. május 19. - Látogatók száma: 105

Megkeményedtem? Francokat. Csak annak mutattam magam. Erősnek. Miközben belül rágott a féreg és ezerré gyülemlett fel bennem a kérdések halmaza.

Mit ártott az én lányom ennek az embernek, hogy Istent emlegetve szórja szavait? A mai napig nem tudom rá a választ, de pár esztendeje legalább már nem is érdekel. Miért pont mi? Miért velünk? Miért nekünk? ( Az évek folyamán lassan minderre választ kaptam, vagy adtunk magunknak.)
Haza is én hoztam őket a Kórházból. Emlékszem, akkor még kocsijuk sem volt a gyerekeknek. Milyen szépen is sütött a Nap azon a délelőttön! Csak én voltam bánatos belül. Belőlem merítettek kevés erőt a szülők, hát figyelnem kellett minden rezdülésemre.
Talán időrendileg a lányom sokkal jobban tudna visszaemlékezni, mint én, de ő is másképpen élte meg ezt az időszakot, és én is. S ez így természetes. Végül is én "csak" a mami vagyok.
Már nagyon hideg volt, kora tél, 97 tele, amikor Győrbe utaztak vonattal, a genetikai vizsgálatra. Hárman. (Jegyzek meg itt egy fontos dolgot, míg eszemben van. Az én unokámnak nem csak igazi anyja, hanem igazi apja is van.) Emlékszem lopva futottam ki az állomásra, kezemben a pénzzel. Amikor csak tudom, ahol csak bírom, amivel csak lehet, segítem őket. Bármilyen kicsivel is, de igyekszem tőlem telhetően. Pár hétre rá telefonon én kaptam meg a vizsgálati eredményt. (Persze, én voltam elérhető. Utána vettem meg az első telefont nekik.) Kértem, azért a szülőket írásban is értesítsék. De! Majd felmegyek hozzájuk és én mondom meg. Ott lettem volna rosszul. Azért mindenhez nekem sem volt erőm. Hallgattam. Miközben belül ordítottam. Négy napra rá, hívott a lányom, hogy menjek, megjött a levél. Beszéltünk mi közben is, de nem erről. Amúgy sem vagyok pletykás. Isten verjen meg érte, ha ez bűnömnek róható fel. Kaptak tőlem négy nagy reményt.
Munka után siettem szokásosan hozzájuk. Laum szemén láttam sírt. Mutatta a levelet, elmondta ma délután hozta a postás, Gréti aludt még. Miután elolvasta, kiment a teraszra, elszívott egymásután négy cigarettát, megrázta magát és az életnek menni kell tovább alapon folytatta, ahol abbahagyta.

- Tudod, Anyu! Azért jobb, hogy nekünk született és nem Marinak a tanyára.

Ezt a mondatát, míg élek nem feledem. Nem fennhangon mondta, nem kérkedve, nem vezérelve semmi rossz szándékkal a tanyák és a Máriák iránt.
De elkezdtem gondolkodni, ki az a Mari, és lakik nekünk ismerősünk, rokonunk tanyán?
Ennyire nem voltam képben bizonyos dolgokkal 39 évesen.
Haragudtam a világra. Utáltam, ha valakinek épp unokája született. Mérges voltam, ha megkérdezték: - Igaz-e? Fájt, ha nem kérdeztek semmit, csak néztek. Vádoltam mindenkit mindennel, miközben magam is.
Bele fogunk őrülni.

A cikket írta: Laura

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 3. 21:10

megtekintés Válasz erre: viki555 - 2010. augusztus 3. 09:47

Irigylem az unokádat!

Minden nagyi ilyen lenne a helyemben.
Látom óvónő vagy Viki. Egy későbbi cikkben írok röviden az integrált óvodai napjairól is. gyermekcipőben járunk mi még ebben. Legalább is itt, vidéken.
Te bizonyára más szemmel olvastad...
2010. augusztus 3. 21:06

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. június 8. 11:08

JAJ, bárcsak segíteni tudnék!!!!!!!! kívánok örömöket is, mert anélkül nem megy!!!!!!! Jó hogy Te vagy Nekik!!! Szeretettel: Ági

Kedves tőled Ági, igazán jól esik.
Nem tudom. Bizonyára boldogulnának nélkülem is valahogy.

Bocs, de csak most vettem észre hozzászólásod. :(
2010. augusztus 3. 09:47
Irigylem az unokádat!
2010. június 8. 11:08
JAJ, bárcsak segíteni tudnék!!!!!!!! kívánok örömöket is, mert anélkül nem megy!!!!!!! Jó hogy Te vagy Nekik!!! Szeretettel: Ági
2010. május 22. 17:08

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2010. május 21. 00:01

Szerencsés gyerek az unokád, hogy ilyen Nagymamája van!

Valójában ez kölcsönös ám!
2010. május 21. 00:01
Szerencsés gyerek az unokád, hogy ilyen Nagymamája van!
2010. május 20. 14:57

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 20. 07:22

Tudom, hogy nehéz de: a haragra gyűlöletre nem szabad energiát pazarolni, mert az erőnk úgyis véges sajnos.Bár tudnék segíteni....

Igaz, viszont a feldolgozás útja göröngyös volt.
2010. május 20. 14:56

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 19. 23:07

Lélekben ölellek! :(( Nekünk nőknek, anyáknak erősnek kell lennünk, még ha olyan nehéz is. :(((

Persze, persze...mondani én is tudom, de megélni...lesz ez még vidámabb is...
2010. május 20. 07:22
Tudom, hogy nehéz de: a haragra gyűlöletre nem szabad energiát pazarolni, mert az erőnk úgyis véges sajnos.Bár tudnék segíteni....
2010. május 19. 23:07
Lélekben ölellek! :(( Nekünk nőknek, anyáknak erősnek kell lennünk, még ha olyan nehéz is. :(((
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: