újabb események régebbi események további események
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez

Várandós félelmek

2012. január 6. - Látogatók száma: 215

B-nek

Kinézek az ablakon és odafenn a kékesfekete selymen szikrázva ülnek a csillagok. Tél van. A teliholdból kicsi hiányzik csak és pont úgy süt le rám, mint ahogy mindig tette. Tisztán, ragyogón. Beborít a fénye, makacs fekete árnyékokat vetnek a fák a fagyos földre, de a hó várat magára. Az anyaföld nyugodni vágyik, ahogyan a testem is, hogy tavasszal élet sarjadjon belőle, miként a méhemben is egyszer majd. Pihen még mindkettő.

Vágyom rá, de valóban itt az idő? Vajon milyen lesz a terhesség és a gyermek? Elég érett vagyok erre? Hosszú lesz a várakozás? Hamar megfogan és mit fogok érezni? Örömöt, hogy várandós lettem, vagy kellemetlen rosszulléteket, gyengeséget, érzelmi viharokat, amelyek feldúlják az életem? Ha majd tükörbe nézek, kit látok majd? Magamat, vagy csak árnyékát egykori énemnek? Fájni fog, kínozni fog az elvesző önmagam, vagy az, hogy mostantól egyből kettő lesz, hogy többé nincs én, csak a mi? Elég leszek anyának? Csak anya leszek, tovább már nem is nő? Azzal az idegen testtel a tükörben mit fogok kezdeni? Ezer kérdés fut át rajtam, de csak a hold néz vissza rám. Kinyitom az ablakot és a zord szél azonnal végigfut a szobán. Megborzongok. Fázom, de a változás szele furcsa képeket rajzol. Odakinn vadul hajladoznak a fák, a hold még mindig rendületlenül beragyogja a tájat és én lehunyom a szemem. Képzeletben eljátszom a gondolattal, milyen is lehet. Mit is várjak. Egy vad ábrán máris támad. Fájdalommal és vérrel írt nyomokat látok a testemen. Nem, ez nem rémít meg, csak tartok az ismeretlentől. Rettegek és mégsem. Vergődök és szárnyalok. Változok és állandósulok. Gyarapodok és veszítek. Miért kell egy gyermekért kifordítani mindent a sarkaiból? Ha nem teszem, kifordul magától? Lesz bennem kitartás, vagy egyszerűen csak feladom, amikor elég belőle? Meg lehet unni az anyaságot? Fel lehet függeszteni, vagy ez egy végtelen rabság? Rabság vagy szolgaság? Felelősség, vagy beteljesülés? Jól teszem egyáltalán, ha világra hozok egy új életet, akinek nekem kell elmondani, amit nem tudok magam sem megfogalmazni? Mit adjak neki, mit is kell adnom? Ezer megválaszolatlan kérdés, mind csak kínoz! Könny gyűlik a szemembe, de a beáradó szél azonnal felszárítja. Didergek. Remegek, hát becsukom az ablakot és meglátom benne magamat. Lassan formálódom, az agyam játszik csak velem? Az ott nem én vagyok! Vagy mégis? Ez nem lehet! Nem fogom bírni! Hogyan lehet ezt elfogadni? Túl lesz az ember, az anya valaha ezeken a félelmeken? Talán majd ha felsír a gyermek. A picúr. A jövevény. A szülés után azt mondják „bekattan” az anyai ösztön. Nálam is? Vagy nem? Jó anya leszek? Anya. Milyen szép szó. Vajon mit fogok érezni, amikor először hallom tőle ezt és jelenteni fog valamit számomra?

Igen! Bízom benne, hogy az ösztön is megszületik, amikor a kicsi. Hisz ő maga a lét értelme. A természet ajándéka. Két ember, két test, két lélek együttes ereje. A jövő ő, aminél szebbet, fontosabbat nem is tudok elképzelni. Tőle igen is forduljon ki a világ a sarkaiból és tudom, hogy minden könnyért mosollyal fizetek, ahogyan minden mosolyáért szeretettel. Ott leszek majd mellette mindig és átadom neki, amit tudnia kell, hogy boldog legyen. Mert ő az én boldogságom lesz. Örökké, amíg csak élek, még akkor is, ha komor és fagyos idők jönnek, amilyen most odakinn tombol. A hold akkor is leragyog ránk titokzatos fényével és eljön az igazi tél. Eljön az én boldogságom is. Tudom.

kép: internet

A cikket írta: Xaide

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 14. 09:57

megtekintés Válasz erre: Pumukli56 - 2012. január 13. 10:53

Nagyon tetszik.Igazi szívből jövő sorok.

Szívből potyogó "könnyeket" vetek papírra (képernyőre) legyen az öröm, vagy bánat.

Köszönöm
Xaide
2012. január 13. 10:53
Nagyon tetszik.Igazi szívből jövő sorok.
2012. január 11. 09:57

megtekintés Válasz erre:   - 2012. január 10. 20:46

Jó anya leszel- vagy. Ez már érzékelhető az írásodból. Hasonló kérdések fogalmazódnak meg majd akkor is, ha a második gyermek érkezik. " Tudom-e majd úgy szeretni, mint az első gyermeket. "
Persze, hogy tudod, hisz amikor megsimogatod a pocakodat, majd rápillantasz a csöppnyi emberkére, hatalmas, mindent elsöprő szeretet születik.

Köszönöm szépen a kedves szavakat. Ott még azért nem tartok... egyelőre ezzel kell megküzdenem :)

Jó, hogy itt voltál!
Xaide
 
2012. január 10. 20:46
Jó anya leszel- vagy. Ez már érzékelhető az írásodból. Hasonló kérdések fogalmazódnak meg majd akkor is, ha a második gyermek érkezik. " Tudom-e majd úgy szeretni, mint az első gyermeket. "
Persze, hogy tudod, hisz amikor megsimogatod a pocakodat, majd rápillantasz a csöppnyi emberkére, hatalmas, mindent elsöprő szeretet születik.
2012. január 8. 18:32

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 8. 10:32

Kedves Xaide!

Ezt nagyon szépen írtad!

Pussz, Tündér


"A gyermek védtelen kis teremtmény, akinek gondját viseljük, e gondoskodásért cserébe, nap mint nap mindazzal a szeretettel halmoz el minket, amit mástól nem kapunk meg."

/Susanna Tamaro/

Neked is köszönöm Tündér! Szép idézet.

Xaide
2012. január 8. 18:30

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 7. 17:37

Tisztelt Xaide!
Ez egy ötös tőlem. A várandósság szépségét metaforákkal, az aggódást prózai kérdésekkel írta meg. Szép stílusos írás, mindamellett, hogy minden mondata hiteles volt. Gratulálok!
Bokor

Köszönöm Bokor Úr!

Xaide
2012. január 8. 18:29

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 7. 10:16

Szia Xaide!

Ezeken a félelmeken minden kismama átvergődik. Vannak, akik simán átlépnek rajta, van aki nem. Szerintem nagyon is kell az a 9 hónap, hogy mindent alaposan átgondoljanak a párok, hogy felkészüljenek, bár én hiányolom pl. a közoktatásból az ehhez szükséges alapismereteket. Mondjuk mint a drogprevenció. (szerintem szülői alapok fontosabbak) Tulajdonképpen a szülő feladata lenne, hogy átadja, de sajnos annyi félék vagyunk és egyre kevesebb az idő erre. Meg ugye vannak, akiknek nincsenek szülei. Fontos lenne megalapozni a gyermekvállalást is, ha már ennyire buzdítanak állami szinten, hogy szüljünk.

Türelem és kitartás, minden rendben lesz és eljön, aminek el kell jönnie.

Pusz:A

Szia Ailet!

Talán igazad van, pedig még mennyi mindent nem írtam le, ami még megfordult a fejemben!

Köszönöm:
Xaide
2012. január 8. 18:27

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2012. január 6. 23:47

De szép pocika, nekem is vót illyenem!!!
Puszka!!! :')

Mert lány lett. Azt mondják, akkor ilyen szép kerek.

Köszönöm, hogy itt voltál.
Xaide
2012. január 8. 10:32
Kedves Xaide!

Ezt nagyon szépen írtad!

Pussz, Tündér


"A gyermek védtelen kis teremtmény, akinek gondját viseljük, e gondoskodásért cserébe, nap mint nap mindazzal a szeretettel halmoz el minket, amit mástól nem kapunk meg."

/Susanna Tamaro/
2012. január 7. 17:37
Tisztelt Xaide!
Ez egy ötös tőlem. A várandósság szépségét metaforákkal, az aggódást prózai kérdésekkel írta meg. Szép stílusos írás, mindamellett, hogy minden mondata hiteles volt. Gratulálok!
Bokor
2012. január 7. 10:16
Szia Xaide!

Ezeken a félelmeken minden kismama átvergődik. Vannak, akik simán átlépnek rajta, van aki nem. Szerintem nagyon is kell az a 9 hónap, hogy mindent alaposan átgondoljanak a párok, hogy felkészüljenek, bár én hiányolom pl. a közoktatásból az ehhez szükséges alapismereteket. Mondjuk mint a drogprevenció. (szerintem szülői alapok fontosabbak) Tulajdonképpen a szülő feladata lenne, hogy átadja, de sajnos annyi félék vagyunk és egyre kevesebb az idő erre. Meg ugye vannak, akiknek nincsenek szülei. Fontos lenne megalapozni a gyermekvállalást is, ha már ennyire buzdítanak állami szinten, hogy szüljünk.

Türelem és kitartás, minden rendben lesz és eljön, aminek el kell jönnie.

Pusz:A
2012. január 6. 23:47
De szép pocika, nekem is vót illyenem!!!
Puszka!!! :')
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: