Használ, felhasznál, kihasznál…
Látogatók száma: 48
Ugye, hogy egyáltalán nem ugyanazt jelenti a szó, ha igekötőt teszünk elé?
Az internet sok mindenre jó, használjuk rendesen. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi információhoz juttat bennünket, például nem kell lexikonokat forgatnunk ahhoz, ha valaminek utána akarunk nézni, elég bepötyögni a számítógép keresőjébe és másodpercek alatt dőlnek az adatok, leírások, magyarázatok, vagy elég valamelyik startlapra kattintani, s máris zúdulnak ránk a napi hírek, az igazán fontosak és a lényegtelenek, történjék bárhol bármi a világban, máris megjelenik a hírek között.
Az internet lassan, de biztosan beépül az életünkbe, azaz felhasználjuk, mint gyors és hatékony információ közlési lehetőséget, ennek eklatáns példája az oktatási rendszerben történő szerepe, vagy a szakmai cikkek elérhetősége, nem beszélve a gyors levelezőrendszerről, amelyen keresztül hivatali és magánügyekben egyaránt igen hasznosnak bizonyul, létrehozhatunk portálokat, közösségeket, mint például a jelen portál. Azzal, hogy az olvasónak lehetősége van az egyes megjelent hírek kommentálására, egyrészt helyt ad a felgyülemlő indulatok kiszabadításának, másrészt értő olvasó számára lehetővé teszi ezen kommentekből komoly következtetések levonását.
Ugye, milyen szépen hangzik?
Mint minden örömben, benne van az üröm is, hiszen itt is az a kérdés, hogy az internet adta lehetőségek kihasználásával mi a célja a felhasználónak? Itt aztán jönnek a nagy manipulációk, pl. a reklámok, vagy az internetes kereskedések, de ide sorolhatók a blogok, a közösségi terek, mint pl. a facebook, amelyen azt árul el magáról az ember, amit csak akar. Számomra az írott és az elektronikus média legvisszataszítóbb része az ismert emberekről és celebekről szóló híradások, nota bene az önmutogatásuk, közülük is azoké, akik ezért pénzt kapnak, mert ebből élnek, akiknek majdnem mindegy, hogy mit írnak róluk, csak azt két-három naponta megtegyék, sőt, a személyes portáljaikon is folyamatosan fenntartsák követőik érdeklődését.
Hú, de hosszúra sikerült mondandóm felvezetéséül szolgáló bevezetés, amely az alábbi hírhez kapcsolódik:
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20160811/pecsi-ildiko-unoka-tagadas/
Nem gondolnám, hogy a neves színésznő és a menye közötti családi perpatvar megszellőztetésével a színésznőnek az lenne a célja, hogy bármi áron szerepeljen neve a médiában, éppen ezért nem értem, miért kell ország világ elé teregeti a családi szennyest.
Érthetetlen, hogy az 1962-ben Jókai regényéből készült Aranyember c. film Noémijét játszó tehetséges, sikeres színésznőből hogyan lett idős korára az unokáját kitagadó nagymama? Még emlékszem arra, amikor büszkén nyilatkozott arról, hogy későbbi menyét ő mutatta be a fiának és milyen büszke volt a fiatalokra, később az unokájára.
Nem tudjuk és kívülállóként nem is tudhatjuk, milyen történések voltak a családban, csak annyit ismerhetünk belőlük, amennyit a sajtón keresztül megszellőztettek, mint pl. a menye autoimmun betegségét, melyből szerencsésen kigyógyult a fiatalasszony. Tény azonban, hogy a fiatalok házassága megromlott, elváltak, amely bármennyire is szomorú, önmagában nem különösebben szembetűnő, miután 1990-ben a házasságkötések száma 66 405, a válásoké 24 888, míg ugyanezen adatok 2014-ben 38 700 és 19 500 szerint alakulnak. (forrás: internet. KSH statisztikai tükör). Abban azonban egyedülálló a fiatalok válása, hogy a vagyonmegosztásban és a gyerektartásban az anyós és meny feszült egymásnak, pereskedtek, amely, lássuk be, nem egy klasszikus felállás. Ennek lett a végeredménye, hogy az anyós pernyertes ugyan, de elveszítette az unokáját.
Mindez csak a bulvár újságírás egyik remeke lenne?
Valóban ennyire anyagias az ismert színésznő?
Vagy citáljam azt, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél?
Mindenesetre elgondolkodtató az eset, mert ebből senki sem került ki győztesen, mindegyik fél sokat vesztett, és nem az anyagiakat tekintve, hanem a családi kapcsolatokat, a szeretetet, az összetartozást, éppen azokat, amelyek pénzzel nem mérhetők, nem vehetők.
Ez úgy szomorú, ahogy van.
Szóval, csak óvatosan a világhálóval, a médiával, mert az olyan, mint a bumeráng.Csak nagyanyámat tudom citálni, aki azt mondta, hogy egy asszony köténye sok mindent képes eltakarni. Sajnos, a művésznő nem hord kötényt.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend