Margóra
2011. június 9. - Látogatók száma: 89
A középkorban ezért minimum megkövezés járt volna, de a skarlátbetű mindenképp.
Tudod, talán életem legszebb perce volt, amikor először mondtad ki azt, hogy Kincsem. Soha nem hittem volna, hogy ilyen létezik, hogy valaki egyszer csak észrevesz a sártömegben, lehajol értem, és rám mosolyog. Olyan nagy ez a város, ez az ország, ez a Föld! Te mégis megláttál a sok értéktelen kacat között. Pedig akkor még nem is voltam kincs. Te tettél azzá.
Nem volt egyszerű feladat, tudom. Sok-sok falat kellett ledöntened, sok bércet megmásznod, sok tengert áthajóznod, sok sárkánnyal megküzdened. Féltél is, tudom, mégis rám találtál, a kezedbe vettél, előbb a zsebedbe, azután a szívedbe zártál. Ha tudnád, milyen hálás vagyok ezért!
Amikor először találkoztunk, nem gondoltam, hogy ennyire fontos leszel számomra, vagy, hogy én, az elhagyott Kincs, fontos lehetek valakinek. Először talán csak a kalandot kerestem, az ismerkedés izgalmát, azt, hogy kimozduljak a tétlenségből. Azt nem tudom, hogy téged mi hajtott a hosszú útra, azt sem, hogy akartad-e igazán, vagy csak megéreztél valamit akkor, ott a dzsungel mélyén. Nem is érdekes ma már. Az első perctől éreztem, hogy megfordult a világ folyása, hogy akkor elkezdődött valami, amit úgy hívnak Szerelem.
A Sors valamiért ezt akarta. Volt vele valami célja biztosan.
Nem egy egyszerű szerelem ez!
A középkorban ezért minimum megkövezés járt volna, de a skarlátbetű mindenképp. Hiába, a szerelem nem ismeri a társadalmi normákat.
Tudom, nem is kell mondanod! Te már az elején mondtad, nagy a Te szíved, sok mindenki belefér. Tudtam, hogy nem vagy magányos, és te is tudtad, hogy nem vagyok magányos a szó fizikai értelmében. Mégis megtörtént, mégis beszálltunk abba a csónakba, talán már az evezőt is a kezünkbe vettük. Egyenlőre ringat a tenger, szelíd a víz, a horizontot sem takarják sötét felhők. Jó ez a nyugalom.
Talán előbb kellett volna rám találnod?
Talán előbb kellett volna találkoznunk?
Ki tudja, hogy akkor is ugyanígy éreznénk-e? Én most azt mondom, hogy minden épp így jó! Örülök, hogy vagy nekem, örülök a pillanatoknak, amiket veled tölthetek. Van valami jelentősége a többinek? Ugye, hogy nincs?
Ne hidd, hogy elégedetlen vagyok! Örülök minden aprócska levélnek, minden virtuálisan éterbe kiáltott szónak, minden képnek, ami összeköt veled. És mégis!
Tudod mit szeretek a legjobban? Amikor hallgatsz. Csak ülsz, sok száz kilométerre tőlem, nézed a monitort, és várod, hogy meséljek. És én beszélek neked össze-vissza. Mesélek a többi kincsről, a mindennapjaimról, amit kénytelen vagyok nélküled élni, és az Élet nevű dzsungelről is mesélek. Szeretem a hallgatásodat!
Szeretnél hozzám bújni, mondod, de nem csak így, virtuálisan. Pedig, a mi életünk nagyrészt a virtuális valóságban létezik, az is bekorlátozva a hétköznapokra.
Pedig mennyire vágyom arra, hogy csak üljünk egymás mellett, bámulva bele a naplementébe, vagy egy csésze finom tea mellett élvezzük az összetartozás örömét.
Csalóka illúziók, tudom, de annyira jó álmodozni!
Hozzászólások
időrendi sorrend
Megfogott az egyszerűsége, a sallangmentessége.
Üdv,
Ktr.
Te úgy vezetsz bennünket, ahogy F1-es autót Jenson Button. Ezt olyan finoman megírtad, ahogy szoktad;-)
Üdv, Pinokkió
Szépen megírtad, tetszett. Nem tolakodó, nem nyomul.
Nőies, és megbocsátható. :)
Zsötem
Nohát!
Talán meg kellett volna kérdezni a férjet és a feleséget :-)
Nem az én szerelmemnek szól :-( Csak kíváncsi voltam :-)
Puszka Orsolya
Az a "sok mindenki belefér" nem hagyna nyugton. Igaz, mindenkinek a maga érzése a legfontosabb, az elérhetetlen, a titokzatos, a távolság képes felnagyítani, izgalmasabbá tenni egy virtuális kapcsolatot. A lopott csókok olyan izgatóak. Nagy álmok, nagy vágyak!
Eljön az idő, amikor ez már kevésnek fog bizonyulni, és te is a valóságot fogod keresni.
Biztos eljön az az idő is, ha folytatom :-)
Miért járt volna érte megkövezés?
Kedves levél a Szerelmednek!
Talán meg kellett volna kérdezni a férjet és a feleséget :-)
Nem az én szerelmemnek szól :-( Csak kíváncsi voltam :-)
Kedves levél a Szerelmednek!
Eljön az idő, amikor ez már kevésnek fog bizonyulni, és te is a valóságot fogod keresni.