újabb események régebbi események további események
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:00
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:11
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:28
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez

Margóra

2011. június 9. - Látogatók száma: 89

A középkorban ezért minimum megkövezés járt volna, de a skarlátbetű mindenképp.

Tudod, talán életem legszebb perce volt, amikor először mondtad ki azt, hogy Kincsem. Soha nem hittem volna, hogy ilyen létezik, hogy valaki egyszer csak észrevesz a sártömegben, lehajol értem, és rám mosolyog. Olyan nagy ez a város, ez az ország, ez a Föld! Te mégis megláttál a sok értéktelen kacat között. Pedig akkor még nem is voltam kincs. Te tettél azzá.
Nem volt egyszerű feladat, tudom. Sok-sok falat kellett ledöntened, sok bércet megmásznod, sok tengert áthajóznod, sok sárkánnyal megküzdened. Féltél is, tudom, mégis rám találtál, a kezedbe vettél, előbb a zsebedbe, azután a szívedbe zártál. Ha tudnád, milyen hálás vagyok ezért!
Amikor először találkoztunk, nem gondoltam, hogy ennyire fontos leszel számomra, vagy, hogy én, az elhagyott Kincs, fontos lehetek valakinek. Először talán csak a kalandot kerestem, az ismerkedés izgalmát, azt, hogy kimozduljak a tétlenségből. Azt nem tudom, hogy téged mi hajtott a hosszú útra, azt sem, hogy akartad-e igazán, vagy csak megéreztél valamit akkor, ott a dzsungel mélyén. Nem is érdekes ma már. Az első perctől éreztem, hogy megfordult a világ folyása, hogy akkor elkezdődött valami, amit úgy hívnak Szerelem.
A Sors valamiért ezt akarta. Volt vele valami célja biztosan.
Nem egy egyszerű szerelem ez!
A középkorban ezért minimum megkövezés járt volna, de a skarlátbetű mindenképp. Hiába, a szerelem nem ismeri a társadalmi normákat.
Tudom, nem is kell mondanod! Te már az elején mondtad, nagy a Te szíved, sok mindenki belefér. Tudtam, hogy nem vagy magányos, és te is tudtad, hogy nem vagyok magányos a szó fizikai értelmében. Mégis megtörtént, mégis beszálltunk abba a csónakba, talán már az evezőt is a kezünkbe vettük. Egyenlőre ringat a tenger, szelíd a víz, a horizontot sem takarják sötét felhők. Jó ez a nyugalom.
Talán előbb kellett volna rám találnod?
Talán előbb kellett volna találkoznunk?
Ki tudja, hogy akkor is ugyanígy éreznénk-e? Én most azt mondom, hogy minden épp így jó! Örülök, hogy vagy nekem, örülök a pillanatoknak, amiket veled tölthetek. Van valami jelentősége a többinek? Ugye, hogy nincs?
Ne hidd, hogy elégedetlen vagyok! Örülök minden aprócska levélnek, minden virtuálisan éterbe kiáltott szónak, minden képnek, ami összeköt veled. És mégis!
Tudod mit szeretek a legjobban? Amikor hallgatsz. Csak ülsz, sok száz kilométerre tőlem, nézed a monitort, és várod, hogy meséljek. És én beszélek neked össze-vissza. Mesélek a többi kincsről, a mindennapjaimról, amit kénytelen vagyok nélküled élni, és az Élet nevű dzsungelről is mesélek. Szeretem a hallgatásodat!
Szeretnél hozzám bújni, mondod, de nem csak így, virtuálisan. Pedig, a mi életünk nagyrészt a virtuális valóságban létezik, az is bekorlátozva a hétköznapokra.
Pedig mennyire vágyom arra, hogy csak üljünk egymás mellett, bámulva bele a naplementébe, vagy egy csésze finom tea mellett élvezzük az összetartozás örömét.
Csalóka illúziók, tudom, de annyira jó álmodozni!

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. június 12. 18:17
Szép, kissé fájdalmas, szomorkás írás, és mégsem lehangoló. Benne van a bölcs belenyugvás.

Megfogott az egyszerűsége, a sallangmentessége.

Üdv,

Ktr.
2011. június 12. 09:47
Kívánom, h minél később ébredj!
2011. június 12. 09:46
"Álmodj, Királylány!"
 
2011. június 11. 21:49
Hát, jól megríkattál .
2011. június 10. 22:02
Szia Cikkírónő!
Te úgy vezetsz bennünket, ahogy F1-es autót Jenson Button. Ezt olyan finoman megírtad, ahogy szoktad;-)
Üdv, Pinokkió
Cikkíró
cikkíró
2011. június 10. 21:10
Köszönöm, Zsötem :-)
2011. június 10. 19:34
Álomban ébren lenni, vagy éberen álmodozni, milyen kicsi a határ a két lét között.
Szépen megírtad, tetszett. Nem tolakodó, nem nyomul.
Nőies, és megbocsátható. :)

Zsötem
2011. június 10. 12:42

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2011. június 10. 11:39

Nohát!
Talán meg kellett volna kérdezni a férjet és a feleséget :-)
Nem az én szerelmemnek szól :-( Csak kíváncsi voltam :-)

:)
2011. június 10. 11:52
Nekem is teccet, adtam is 5 csillagocskát a cikkírónak!

Puszka Orsolya
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. június 10. 11:40

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. június 10. 07:27

Az a "sok mindenki belefér" nem hagyna nyugton. Igaz, mindenkinek a maga érzése a legfontosabb, az elérhetetlen, a titokzatos, a távolság képes felnagyítani, izgalmasabbá tenni egy virtuális kapcsolatot. A lopott csókok olyan izgatóak. Nagy álmok, nagy vágyak!
Eljön az idő, amikor ez már kevésnek fog bizonyulni, és te is a valóságot fogod keresni.

:-)
Biztos eljön az az idő is, ha folytatom :-)
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2011. június 10. 11:39

megtekintés Válasz erre:   - 2011. június 10. 08:20

Miért járt volna érte megkövezés?

Kedves levél a Szerelmednek!

Nohát!
Talán meg kellett volna kérdezni a férjet és a feleséget :-)
Nem az én szerelmemnek szól :-( Csak kíváncsi voltam :-)
 
2011. június 10. 08:20
Miért járt volna érte megkövezés?

Kedves levél a Szerelmednek!
2011. június 10. 07:27
Az a "sok mindenki belefér" nem hagyna nyugton. Igaz, mindenkinek a maga érzése a legfontosabb, az elérhetetlen, a titokzatos, a távolság képes felnagyítani, izgalmasabbá tenni egy virtuális kapcsolatot. A lopott csókok olyan izgatóak. Nagy álmok, nagy vágyak!
Eljön az idő, amikor ez már kevésnek fog bizonyulni, és te is a valóságot fogod keresni.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: