újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

Szomorú vasárnap

2011. május 26. - Látogatók száma: 322

Kegyetlen, tüzet okádó sárkányként égette el tollával áldozatai eleven húsát... Szíven szúrta őket és várta, hogy kivérezzenek... Az áldozatok a betűk dallamától megrészegülten, önként álltak a pokol kénes tüzébe.

Az író még utoljára odavetett egy remekbe szabott metaforát: "két egymást ölelő sebzett galambként zuhan lelkünk a mélységek tengerébe" - és csettintett.
- Na ez jó lesz. Csak pont annyi, amennyi Olgának most kell. Azt hiszem ezzel a nővel is végeztem - mondta kicsit szomorúan a monitorára pillantva. Két és fél hónap volt..., megint vasárnap lett vége... Egy "vérző szív" animáció indult el a képernyőn, majd a chat ablak bezáródott.
- Nekem ez olyan nehéz... - gondolta lelke sötét kútjába nézve; és feltűzte a képet a parafatáblára a többiek mellé.
Az írói pályafutásának tizennyolcadik áldozata készült épp életének utolsó csepp mérgét meginni. Szerelmes volt. Gondolkodás nélkül cselekedett. Olga szerelmes volt. Olga nagyon szerelmes volt. Olga egy elhagyott, megcsalt, megalázott feleség volt, aki az utolsó szalmaszálként kapaszkodott az íróba. Az író tudta ezt. Kereste az elesett áldozatokat, és Olgában meg is találta azt.
Tizennyolc fotó. Ennyi maradt meg belőlük. Meg a levelezéseik a winchesteren. Olyan levelezések, amik egytől-egyig mások voltak. Az író kihívásnak érezte, a halál kihívásának, hogy mindig mást írjon, mindig máshogy ölje meg szerelmeit. Most a romantikus énjével gyilkolt.

***
A mosdó fölé hajolt, megnyitotta a csapot, kezével kiöblítette a száját, és kiköpte amit érzett.

A fehérköpenyes nő leült a férfival szemben, egy nagy mappát helyezett az asztalra, és kinyitotta azt. Ránézett a szemben ülőre - hol a férfire, hol a papírjaira pillantott -, majd erőt vett magán, és megszólalt.
- Sándor, tudja ön mit tett? Mivel vádolják? - kérdezte a hányás ízétől keserű undorral.
A férfi nem válaszolt, csak mélyen a nő szemébe nézett. A doktornő szánalommal nézett rá vissza.
- Mit akar ez? - gondolta magában. Szerencsétlen. Tudná hogy utálom...

Talán percek teltek el. Csendes feszült percek. A férfi egyre jobban ráhangolódott a nő gondolataira. A falióra ütemesen számolta fogaskerekeit. Az óra járásának hangját hirtelen egy légy zümmögése zavarta meg. A légy a férfi homlokára szállt. Az nem hessentette el, mozdulatlanul tűrte a hívatlan vendégének molesztáló sétáját. Megint csak az óra ketyegése hallatszott. A idő múlása helyett a szemben ülők most a legyet figyelték. A férfi érzéseivel, a nő szemével követte a fekete kis pöttyet.
- Hol vagyok, miért árulom el a titkaimat? - képek pörögtek ki az agyából. Miért nem zavarja már el? Már idegesít! Idegesít ez a férfi! Zavar ahogy néz.

Amikor a légy végre elszállt, a doktornő megkönnyebbülten sóhajtott fel. A kínos csendet ismét ő törte meg.
- Önt tizenkilenc nő öngyilkosságra való felbujtásával vádolják.
- Még csak tizennyolc - mondta a férfi halálos nyugalommal.
A doktornő nem javította ki, tovább kérdezett.
- Szeretne valamit mondani nekem? Miért tette ezeket?
A férfi elmosolyodott.
- Hölgyem, ön ezt pontosan tudja.
- Klári - mondta a nő, és ő maga sem értette, hogy hirtelen miért kezdett bizalmaskodni a férfival. Megőrültem? - gondolta zavartan. Ez a férfi egy sorozatgyilkos, hánynom kellene tőle.
- Klára, ön körülbelül már öt perce megkapta, amiért idejött.
A nő mély levegőt vett, és folytatta.
- Sándor, ön beteg. Én most azért vagyok itt, hogy az ön állapotát megvizsgáljam. Ha kiderül a zavart elmeállapota, akkor zártintézeti kezelésekre fogják önt utalni.
- Nem - mondta sejtelmesen a férfi. Nem vagyok elmebeteg.
- Ön tizennyolc fiatal nőt kergetett a halálba. Mi ez, ha nem elmebetegség? - kérdezte Klári, és a kérdésével egy villanás alatt visszatért az utálata is.
- Én nem kértem soha senkit, hogy végezzen magával.
- De az írásai gyilkoltak... - komorodott el a doktornő.
- Kaphatok egy papírt és egy tollat? Segítek önnek is!
A nő értetlenül nézett a férfire. Majd odatolt elé egy üres A4-es lapot és egy golyóstollat. A férfi írni kezdett. A nő figyelte. Megint enyhülést érzett az író iránt.
- Talán mégsem őrült?
Egyszer csak felé fordult a lap. Klári lenézett az írásra.
- Most ne! Vasárnap este olvassa el kedves Klára! - a papír felé nyúlt, és lefordította.

***
Klári vasárnap este nyolckor vette elő a férfi levelét...
"Kedves Klára! Én az ön fejében jártam. Ha akarja, akkor most bizonyítékul elmondom, mire gondolt, miközben csak hallgattunk, és semmi nem történt."
Az írás határozott, de mégis szép, lendületes vonalvezetésű volt. A betűk gondosan kapcsolódtak egymáshoz. Precízen minden a helyén volt. Az írásjelek kissé meg voltak nyomva, nyomatékot adva a mondatok végének.
"Eszébe jutott, hogy én egy alávaló szemét sorozatgyilkos vagyok, aki nem érdemli meg, hogy ön segítsen nekem azzal, hogy idiótának nyilvánít."
Klári gondolkodott.
- Igen ezek jutottak eszembe, de ezt nem volt nehéz kitalálni.
"Önnek az jutott még az eszébe, hogy nyolcszázhetvenhárom évre kellene engem lecsukni, majd megenyhült, és ezt kerek háromszázra csökkentette."
Klári megremegett. Ez lehetetlen. Pontosan.
...És átszellemülten olvasta tovább a férfi levelét.

***
Vasárnap este volt.
Az új parafatáblájára elsőre egy negyvenhárom éves házas férfi került.
- Két és fél hónap volt... - mondta magának. A mosdó fölé hajolt, megnyitotta a csapot, kezével kiöblítette a száját, és kiköpte amit érzett.

***
Anticasanova

Ha kellene, tudnék kedves lenni
ha kellene, tudnék virágokat szedni
ha kellene, mindenki nékem sírna
vállam puha, édes párnád volna.

Ha kellene, rózsafűzért szólnék
ha kellene, szépet is dalolnék
ha kellene, csak is udvarolnék
de a szívem soha el nem vennéd...

Mert szépet tenni tudnék
de akkor is hazudnék
lelkem minden szegletében
magamtól undorodnék.


.

A "Szomorú vasárnap" c. film letölthető:
1. rész: http://stagevu.com/video/kbpijhgqchnz
2. rész: http://stagevu.com/video/efwiakhlkztc

A cikket írta: Pinokkió

18 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. november 22. 16:04
Tisztelt Pinokkió!
Ez az egyik legjobb írás, amit Öntől olvastam. A vers a végén egy parád-riposzt, igazi mestermű!
Bokor
2013. július 1. 20:37
Sziasztok Szime és Sanda!
Ha valaki erős értékrenddel rendelkezik, akkor ha akarja, ha nem, ítélkezik.
Ajánlom nektek kedvenc ügyvédnőm, dr. Vörös Olga jóról és rosszról alkotott gondolatait!
Üdv,
Pí.
2013. július 1. 19:22
Ördögnek és angyalnak egy az eredete....Isten. És mint ilyen kell hogy legyen és mindenkiben kell hogy legyen....azt viszont hogy milyen szemmel nézünk valakire ördögivel vagy angyalival...már mi döntjük el ... itt is eldőlt :)
2013. július 1. 18:21
Nincs új téma a nap alatt.

Kirkegaard már megirta A csábitó naplója cimű művében.
2013. július 1. 18:07
Olgát nyilvánvalóan megszállta az Ördög.

Az Ördög célja nem más,mint zavart,félelmet,káoszt,fájdalmat okozni.

A szélsőséges érzelmi megnxyilvánulások ,őrjöngés,mély letargia az ember Ördög áltrali megszállásának jelei.
2013. július 1. 18:04
:) Ha komolyan elemzem a Doktor nő parafa táblájára került fel az első 43 éves házas férfi. Tanulni tanulni és tanulni.....nem érdemes senkit elítélni vagy megvetni mert ami benne van, az benned is...no ha megfelelési vágyból vagy pusztán a jó megítélésért cselekszünk, az még koránt sem jelenti azt hogy jó emberek vagyunk....álszentségből ..és fordítva is igaz....nem biztos hogy rossz ember az aki elsőre annak látszik....nya

Szime
2013. július 1. 16:59

megtekintés Válasz erre: Szimeame - 2013. július 1. 09:51

Piiiii ez nagyon tetszett .....ami lejött nekem róla egyszerűen megfogalmazva....
....na ja...van aki lepkéket gyűjt van aki lelkeket ...

Szime

Szia Szime!
Ezt anno céllal írtam, de nem sikerült célba juttatni. Minden maradt a régi. A lelkek meg csak szálltak, mint a lepkék.
Üdv,
Pí.
2013. július 1. 09:51
Piiiii ez nagyon tetszett .....ami lejött nekem róla egyszerűen megfogalmazva....
....na ja...van aki lepkéket gyűjt van aki lelkeket ...

Szime
2012. szeptember 28. 08:22

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. március 4. 13:47

Hihi, na ja!
Üdv, P.

No és kaméleonok! :-)
2012. március 4. 13:47

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 2. 09:42

Igazad van! Azok pszichopaták! Tuskók! :-) Meg vaddisznók!

Hihi, na ja!
Üdv, P.
2011. november 2. 09:42

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 2. 06:19

Szia Éva!
Nem csak "toll" lehet a fegyver, csak itt kifejezetten az írás (csetelés) hatalmára hívtam fel a figyelmet.
Azokat nem "tuskóknak" nevezzük: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sorozatgyilkos ; hanem pszichopatáknak.
Üdv,
Pinokkió

Igazad van! Azok pszichopaták! Tuskók! :-) Meg vaddisznók!
2011. november 2. 06:19

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 1. 20:14

Most kicsit azért a versen elgondolkodtam.... "ha kellene..." hm
Ma is vannak ilyen érzéketlen tuskók, hogy mivel ölnek, ki tudja, nem kell ahhoz toll, papír, ceruza, de bolond az a nő, aki ezért az életét eldobja.

Szia Éva!
Nem csak "toll" lehet a fegyver, csak itt kifejezetten az írás (csetelés) hatalmára hívtam fel a figyelmet.
Azokat nem "tuskóknak" nevezzük: http://hu.wikipedia.org/wiki/Sorozatgyilkos ; hanem pszichopatáknak.
Üdv,
Pinokkió
2011. november 2. 06:11

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 1. 19:24

Szia P!

Nem láttam a filmet, de nekem elég is volt az ízelítőd, hogy ne is nézzem. Utálom magam sokkolni, minek, az élet épp elég sokk néha. (meg nem szeretek rosszat álmodni :)
Igazad van, közben gondolkodtam is, valójában nagyobb hatalma van a "tollnak", mint bármi másnak... 'a piramisok is ledőlhetnek, de az írás örök' ó egyiptomi mondás után szabadon.

Üdv: A

Szia A!
Teljes mértékben igazad van, én sem szeretem a horrort! Jobban szeretek egy jó mesefilmet... (De ahol próbál valamit közvetíteni a film, azt szívesen megnézem, műfajtól függetlenül.)
Üdv,
P
2011. november 1. 20:14
Most kicsit azért a versen elgondolkodtam.... "ha kellene..." hm
Ma is vannak ilyen érzéketlen tuskók, hogy mivel ölnek, ki tudja, nem kell ahhoz toll, papír, ceruza, de bolond az a nő, aki ezért az életét eldobja.
2011. november 1. 19:24
Szia P!

Nem láttam a filmet, de nekem elég is volt az ízelítőd, hogy ne is nézzem. Utálom magam sokkolni, minek, az élet épp elég sokk néha. (meg nem szeretek rosszat álmodni :)
Igazad van, közben gondolkodtam is, valójában nagyobb hatalma van a "tollnak", mint bármi másnak... 'a piramisok is ledőlhetnek, de az írás örök' ó egyiptomi mondás után szabadon.

Üdv: A
2011. október 22. 19:46

megtekintés Válasz erre: Black Angel - 2011. október 11. 09:43

Pinokkió!!! Nagyon érdekes volt....., és nagyon tetszett!!! Muszáj elmentenem!!!
Pussss: Angel
...olyan ismerős helyzet!:D

Szia Angyal!
Örülök, hogy tetszett! mentsed:-)
Puszi,
Pinokkió
...te nem kerültél a parafatáblára! ;-)
2011. október 11. 09:43
Pinokkió!!! Nagyon érdekes volt....., és nagyon tetszett!!! Muszáj elmentenem!!!
Pussss: Angel
...olyan ismerős helyzet!:D
2011. augusztus 15. 12:45

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. június 29. 20:16

Szia Pinokkió!
Semmiképp, senki ne kerüljön, senki parafatáblájára. De a cikk így is, úgy is jó volt.
Pussz: Zsizsik

Köszönöm:-)
Puszi, Pinokkió
2011. június 29. 20:16

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 29. 19:33

Szia Zsiszik!
Hm, vannak ilyenek..., talán, minden esetre figyeljetek...! Talán ez volt a cél, mert mindig kell célnak lenni, ha tollat ragadunk.
Mi meg majd rátok! Nem szeretnék valamelyikőtök parafatáblájára kerülni!
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!
Semmiképp, senki ne kerüljön, senki parafatáblájára. De a cikk így is, úgy is jó volt.
Pussz: Zsizsik
2011. június 29. 19:33

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. június 28. 10:06

Kedves Pinokkió!
Ez nálam egy telitalálatos (libabőrös). Nagyon tetszett. A stílus, a háttér, mondanivaló.....úgy ahogy van. S érdekes módon már az elején volt egy déjá vu érzésem. Azt hiszem ismerek, ismertem egy talán ilyen férfit.
Köszönöm, üdv: Zsizsik

Szia Zsiszik!
Hm, vannak ilyenek..., talán, minden esetre figyeljetek...! Talán ez volt a cél, mert mindig kell célnak lenni, ha tollat ragadunk.
Mi meg majd rátok! Nem szeretnék valamelyikőtök parafatáblájára kerülni!
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: