újabb események régebbi események további események
09:11
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:51
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:12
Tündér módosította a cikkét
16:08
Tündér új cikket töltött fel
01:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Jelenetek egy házasságból

2010. augusztus 23. - Látogatók száma: 136

Közös elhatározásból lett a lakásba beköttetve a nettszolgáltatás. Mindketten szerették volna. Bea és Béla ritkán értettek egyet. Ebben azonban kivételesen igen.
Bea intenzíven nyomkodott mindent, és nagyon hamar ráérzett az ízére az egésznek. Felfedezte, hogy az ő kis könyvtára csak egy hatalmas kutyafüle ehhez az egészhez képest. Gyermeki örömmel szivacsként szívott magába mindent, amit látott és olvasott. Már az első héten megállapította magában, - nem volt kivel megbeszélnie, - hát magában beszélt. Hang nélkül természetesen. Szerinte olyan ez az egész, mintha csecsemőként beraknák a Széchenyi Könyvtárba, soha ki sem tehetné a lábát az épületből, egész álló nap csak olvasnia lett volna szabad, majd egyszer csak meghal. Persze jó sokára! Mindezek ellenére temérdek könyv maradt volna olvasatlanul utána. Így gondolta el a rendszert.
Az első napokban egy éjszakát töltött el Argentína térképe felett. Pontosabban Buenos Aires felett. Nem volt utca, amin ne vitte volna végig a kis kereső nyilacskát. Nézte a háztetőket és a fákat. Az épületek között sétálgatott gondolatban. Szeme tágra meredt, csak a monitorra koncentrált és csodálattal nézte a települést.
- Istenem! Milyen hatalmas város! - gondolta. Három millió embernek ad otthont. De külvárosaival együtt tizenhárom millióan is vannak. Még Magyarország lakosainál is többen. Beleborzongott az adatokba. A hideg lába ébresztette fel, hogy csak virtuálisan van jelen és hajnali fél kettő már. Óvatosan kikapcsolta a gépet, és szinte hangtalanul osont be a hálószobába. Nyugodtan vette tudomásul Béla hangos horkolását. Már nem igazán zavarta mindig, ha fáradt, vagy dühös volt valamiért, talán csak akkor. Most egyik sem. Inkább izgatott. Nehezen is aludt el. Hiába nyomta ki a képernyőn a térképet, gondolatban még az utcákat rótta.
Régi vágya félig teljesült ezen az éjszakán. Járt ott. OTT és bár csak egyedül, de járt. Ahová mindig is szeretett volna utazni egyszer. Talán soha nem is említette meg ezt Bélának a közel harminc esztendő alatt, ha valahová elvágyik, akkor az Argentína. Miért is tette volna? Mondani talán azért sem mondta, mert sokkal jelentéktelenebb dolgokért is lehurrogta. Nem akarta, hogy bármilyen negatív élmény is fűződjön ehhez. Féltette álmát. Tiszának szerette volna hagyni vágyát. Nem akarta bemocskolni. Bármit, de ezt ne! Szinte érezte a Jó Szelek úrnőjének az illatát azon az éjjelen, majd lassan édes álomba szenderült.

A cikket írta: Laura

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 30. 19:08

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. szeptember 29. 09:27

Tetszik, megyek a második részhez:-)

Beának is tetszett volna, ha álma valóra válik. :-)

Tudom, azaz sejtem, nem úgy értetted Ginesz.
2010. szeptember 29. 09:27
Tetszik, megyek a második részhez:-)
2010. szeptember 8. 18:45

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. szeptember 7. 19:17

Igazán jó a kezdet, bár én a harmadikkal kezdtem. Ezzel az cikkel is remekeltél.
Én is olvasás-mániás vagyok. Sosem elég az olvasmányom, bár az Interneten is olvasok, amikor bármihez hozzájutok.
Gratuálok ehhez a munkádhoz is!
Szeretettel: Katalina

Nagyon aranyos vagy Katalina, (én, hűséges olvasóm!) de szerintem a hozzászólásaid alapján a másodikkal kezdted. Aztán lehet én tévedek. Bár külön-külön is igyekeztem kerek történetet nyújtani, de valahol az ötödiknél kerül fel az i-re a pont. Olyan epilógus féle lesz majd. Persze nem szokványos, olyan Laurás. ;-)))

Jelenleg ezt olvasom.
http://www.scribd.com/doc/12715947/JD-Salinger-Zabhegyezo
Anno kimaradt, hát most pótolom.
2010. szeptember 7. 19:17
Igazán jó a kezdet, bár én a harmadikkal kezdtem. Ezzel az cikkel is remekeltél.
Én is olvasás-mániás vagyok. Sosem elég az olvasmányom, bár az Interneten is olvasok, amikor bármihez hozzájutok.
Gratuálok ehhez a munkádhoz is!
Szeretettel: Katalina
2010. augusztus 24. 19:25

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2010. augusztus 24. 01:41

Én is nagy könyv imádó vagyok. Rengeteget olvasok, és bújom a térképeket is. Ha valami nem világos addig keresek míg megtalálom. Mellé nézek dolgokat a neten. A párom nevet olyan vagyok mint egy gyerek, olvasok és gépezek egyszerre,mert ha valami nem világos azt tudni akarom azonnal mi az. A tudást így szívom föl magamba, és rakom egy halomba. Néha jó lenne megnézni mi az amire emlékezem, de hát azt ki tudná végigbogarászni a vetélkedőket nézem és tesztelem magam. Néha sikerül, néha nem. Mint a mese hol jó, hol nem. De ettől szép. A tudás az attól még ott van, csak elő kellene tudni hozni! Na az lenne az igazi tudás! Majd egyszer!!

Most eszembe juttattad, még 20 éves sem voltam, amikor olvastam Munkácsy életéről (Dallos: Aranyecsete és a Nap szerelmese, ha jól emlékszem) a nővérem könyve volt. Kölcsönkapott. Negyven éves elmúltam, amikor sikerült megvennem. Napokig szagolgattam, simogattam, lapozgattam és újból olvastam. Akkor szólt rám a Zuram, olvasás közben: - Ne éld már annyira bele magad, elmúltál már 14 éves!
Dupla öröm volt, mert másképp értékeltem, mást mondott a könyv, de vissza is repített abba az időbe, amikor olvastam először.

Itt a gép előtt meg mindenki azt tesz, amit akar, amit tud, amire vágyik, amit mer. Sokszor beütök valamit a keresőbe, majd félóra múlva elvisz másfele. Ezt sem tudtam, erről se hallottam, nahát! de érdekes, és tényleg csak ez kell hozzá, nincs is messze, megrendelem....

Itt a rab előtt is megnyílik egy parányi ablak. Bea is így jutott el valahova.
2010. augusztus 24. 01:41
Én is nagy könyv imádó vagyok. Rengeteget olvasok, és bújom a térképeket is. Ha valami nem világos addig keresek míg megtalálom. Mellé nézek dolgokat a neten. A párom nevet olyan vagyok mint egy gyerek, olvasok és gépezek egyszerre,mert ha valami nem világos azt tudni akarom azonnal mi az. A tudást így szívom föl magamba, és rakom egy halomba. Néha jó lenne megnézni mi az amire emlékezem, de hát azt ki tudná végigbogarászni a vetélkedőket nézem és tesztelem magam. Néha sikerül, néha nem. Mint a mese hol jó, hol nem. De ettől szép. A tudás az attól még ott van, csak elő kellene tudni hozni! Na az lenne az igazi tudás! Majd egyszer!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: