újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Pályamű - Vonzás

2011. augusztus 9. - Látogatók száma: 255

Egymásnak háttal ültek az ágy két szélén. Talán azért így, mert tilos volt. Mindenképp tilos. Ilyet még sosem csináltak. A férfinek felesége volt, ráadásul a lány jóval fiatalabb volt nála.
Azonban ez nem érdekelt itt senkit. Nem számított, hogy tilos. Nekik el kellett jönniük ebbe a szállodába. Hetek óta csak erről fantáziáltak mind a ketten. Most pedig itt ültek az ágyon, és nem csináltak semmit. Mind a ketten arra vártak, hogy a másik lépjen, vagy ne lépjen.
A férfi teljesen tisztában volt vele, hogy neki kéne megtennie az első lépést, de még mindig feszélyezve érezte magát. Pedig mennyit készült erre az estére. Eltervezte előre, mit vesz fel, mit hoz magával, mit fog hazudni... Tudta, hogy ez undorító. Gyomorforgató érzés volt, hogy ennyire várta a találkozást. Most pedig itt ült, és teljesen lefagyott. Képtelen volt lépni.
A lány szabad volt, ő csak félt. Rettegett attól, hogy végül a férfi nem őt választja. Csak sejthette, hogy mi megy most végig a férfiban, de nem érezhette át.
A mozdulatlanság hossza már az örökkévalóság határait súrolta, pedig tíz percnél nem tarthatott tovább. A férfi úgy érezte, képtelen lesz megtenni, pedig igazán akarta ezt a lányt. De most, hogy így háttal ült neki, eltervezte, hogy felkel és hazamegy. Így hogy nem kellett a szemébe néznie, még ez is könnyű volt. Ekkor a lány keze a combjára csúszott.
A fiatal lány elhatározta magát. Nem fogja a félénksége miatt elszalasztani ezt az alkalmat, amit már olyan régóta várt. Azt tette, amire vágyott. Átölelte, és hozzábújt. Végre férfias karjai közé fészkelhette magát.
A férfi megfordult. Amikor ránézett a lányra, innentől minden józan ész elpárolgott. Tisztában volt vele, mit akar. Neki kellett ez a fiatal lány. Lehetetlen is lett volna itt hagyni, amikor annyira kívánta.
Kényeztetni akarta. Hirtelen felindulásból megcsókolta. Ajkainak érintése egy pillanatra sem hatott idegennek. Ilyen erős érzelmei már régen voltak utoljára, ekkor jött csak rá mennyire hiányoztak neki. Azt akarta, hogy az övé legyen. Nem volt fontos semmi más. Érezte, hogy már nem az esze irányít, ez annál magasabb, ösztönös erő volt.
Aztán az észen teljesen eluralkodott az ősi erő, a szenvedély szétfeszítette a levegőt. Semmi sem számított.
Végül csak feküdtek egymás mellett. A férfi óvatosan simogatta a lány karját. Álomszerű volt mellette feküdni, azt kívánta, bárcsak sohasem érne véget. Pontosan úgy volt jó, ahogy.
Az ablakpárkányon kopogtak az esőcseppek és hűvös szellő süvített be az ablakrésen. Az esőillat olyan friss volt, mint a frissen vágott fű. Félhomályban feküdtek, csak a kinti fények világítottak be. Elkövetkező életükben ezt nevezték tökéletesnek.
A lány szorosan hozzábújt. Nem akart elaludni, nem akarta ezzel a haszontalan tevékenységgel elütni a rövidre vágott idejüket.
Lehetséges, hogy még egész este nem szóltak egy szót sem egymáshoz? Gondolta magában a lány. Sohasem sejtette, hogy szavak nélkül is ennyire lehet kommunikálni. Most azonban úgy érezte, meg kell törnie a csendet. Már éppen szóra nyitotta a száját, de visszaszívta. Megint a tetteket választotta.
Lassan a férfi szájához emelt egy szem epret. A tekintetük találkozott, ami persze ahhoz vezetett, hogy újra egymásba gabalyodtak. Most sokkal tovább tartott, mint először, és közben folyamatosan csókolóztak. Szeretkeztek. Szó szerint. Eddig semelyikük sem gondolta volna, hogy lehet olyan, mint a filmekben. Egyszerűen minden ment magától. Nem kellett semmire külön figyelni, csak az érzelmekre és az élvezetre.
Egy óra múlva újra feküdtek egymás mellett. A fiatal férfi boldogan cirógatta a lány haját, amikor a pillantása a kezére tévedt. Elfelejtette levenni. Végig ebben volt. A rosszullét kerülgette.
¬– Mi a baj? – kérdezte a lány, ezzel megtörve az évszázados csendet.
– Semmi, csak... – felelte, majd határozottan levette a gyűrűt, és az asztalra tette. – Semmi. A lényeg, hogy itt vagy.
– Biztosan? – a lány szeme majdnem könnyes is lett emiatt a hülyeség miatt.
– Teljesen. Nyugodj meg! – rámosolygott, és megfogta a kezét.
– Akkor jó. Szeretlek – mondta a lány automatikusan. Hirtelensége azonban hihetetlenül meglepte a férfit. Erre nem tudott mit felelni. De érezte, hogy a lány nem választ vár, csak ki kellett mondania.
Hallgatták az esőt, miközben vigyázhatott erre a kis törékeny tüneményre. Egyikük sem akart aludni. Alvás közben képtelenség tudatosan felfogni a másik közelségét. Azonban a kimerültség erősebb volt: perceken belül mind a ketten elszenderedtek.
Először a férfi ébredt fel. Nézte egy darabig, ahogy mélyen szuszog mellette a lány. Gyönyörű volt és ártatlan, mindennek ellenére.
Muszáj volt döntenie. Felkelt, gyorsan felöltözött, minél gyorsabban. Nem akarta, hogy érzelmei újra rossz útra tereljék. Neki mennie kellett. Tudta, ha el kell búcsúznia, megőrül. Felkapta a táskáját, és már az ajtó felé vette az irányt, amikor rájött, hogy a gyűrűje az éjjeliszekrényen van. Odament, és leült az ágy szélére. Miközben kezébe fogta a kerek ékszert, még öt percet engedélyezett a lágy vonások vizsgálatához. Majd kimondta:
– Én is Szeretlek Téged – súgta az alvó lánynak, majd felhúzta a gyűrűt, és kilépett az ajtón.
A lány felébredt az ajtócsapódásra, pedig igazán nem volt hangos. Felvett egy köntöst, és utána rohant. Torkában dobogott a szíve, de nem érdekelte, utol akarta érni. Az utca egyik oldaláról még látta, ahogy rágyújt és átkel a zebrán. A lány már éppen kiáltásra nyitotta a száját, de nem tette meg. Bennrekedt a szó. Magában azzal vigasztalódott úgyse hallotta volna meg a férfi az utca zajától.
Figyelte, ahogy lassan kisétál a látóteréből. Minden pillanatot igyekezett rögzíteni a fejében. A mozgását, a ruháját, testének minden egyes porcikáját.
Soha többé nem látta viszont.

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2011. szeptember 3. 01:30
Kedves Pályázó!

Jó történet volt. Néha picit lanyhult a figyelmem, de lehet fáradt vagyok :)

Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Anonymus
2011. augusztus 31. 07:55
Hm...voltak benne jó mondatok, összességében jó történet.

Bianka:)
Anonymus
2011. augusztus 15. 22:27
Szia Cikkíró!
Az eleje nagyon biztató, de mintha fokozatosan fáradtál volna. Szerintem nézd át még párszor, és a közepét és a végét is olyan alázattal csináld meg, mint az elejét! Ezt azért írom, mert a történet kerek, szépen fel van építve, és ügyesen írsz, szánd rá az időt!
Üdv,
Pinokkió

Az elején kezdtem gyűjtögetni egy-két fura mondatot: "Elkövetkező életükben ezt nevezték tökéletesnek." > Elkövetkező életükben? Ennek itt én nem érzem helyét.
"A lány szorosan hozzábújt. Nem akart elaludni, nem akarta ezzel a haszontalan tevékenységgel elütni a rövidre vágott idejüket." > "haszontalan tevékenység"? ez olyan szakleírás szerű, helyette kihagynám a két szót!
"Már éppen szóra nyitotta a száját, de visszaszívta. Megint a tetteket választotta." > hm, hm...
 
2011. augusztus 10. 18:34
Az írás jó, de én nem szeretem az ilyen plátói, vagy egyszeri, szenvedő, szerelmes, búcsúzó írásokat.
:))
Anonymus
2011. augusztus 10. 18:25
Ez a mű azért olyan jó, mert nyitva hagytál sok mindent. Kik ők, hogyan ismerkedtek meg, miért tiltott a viszony, ki csábított el kit, stb. Bármit elképzelhetek... elképzelhetem a tiltott tanár-diák kapcsolatot, vagy munkahelyi viszonyt, esetleg egy kis ápolónőt egy főorvossal, vádlottat a bíróval, bármit, bármit! Ezért olyan különleges! És ami még lenyűgözött, hogy nem voltak zavaró szóismétlések, hosszú, érthetetlen barokkos körmondatok, de rövid tőmondatok sem. Választékos kifejezésmód, nyelvhelyességi hibák nélkül. Gratulálok, 5 csillag.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: