Patriczia... (1)
Látogatók száma: 119
Ez a kis történetem még a múlt században, azaz a múlt évezredben történt meg velem, amikor még családi harmóniában éltem...
A Brown and Routhnál dolgoztam Taszáron, az amerikai hadsereget kiszolgáló cégnél, sofőri minőségben. Ezerkilencszázkilencvenhat nyarán keveredtem erre a munkahelyre, az egyik nagyon csinos szomszédasszonyom révén. Mivelhogy ő munkaügyi előadó volt ott, és egyben az én protektorom, aki nagyon szívesen segített abban, hogy fix állásom legyen. Említenem sem kell, hogy a keresetem az átlaghoz képest kimagaslóan jó volt, és szívesen is dolgoztam ott.
Már vagy több hónapja dolgozhattam, egyszer csak hívattak a központba Kaposvárra. A diszpécser vigyorogva mondta, hogy várj egy kicsit, mert mindjárt jön az, akinek a sofőrje leszel, és vedd át a kocsit amit kapsz!
- Mégis kit, és mit akartok rám akasztani? - méltatlankodtam.
- Ne szarj be!... csak egyél sokat, és bírd a strapát! - volt a válasz.
- Mi van? - kérdeztem, de ő csak vigyorgott, és folytatta... Ez a fekete kaucsukbaba mellé, kapsz még egy Grand Cheeroke Jeepet is. Egyébként ezt a csajszit mostanában helyezték ide, Németországból. - tette hozzá.
- Na!... Mivel érdemeltem ezt ki? - kérdeztem... közben mutatott a munkaügy felé... (Na sok büdös lábú, ha megláttok ezzel a kotlával?... mert sajnos igen sok irigyem volt a kollégáim között - gondoltam... Pedig én nem éreztem magam semmivel sem különbnek, többnek senkinél. Talán csak azért mert két kocsim is ki volt adva bérbe az amerikaiaknak.)
Úgy tíz perces várakozás után jött is akire vártam. Amint megláttam,........hát igazítottam volna a nyakkendőmön, de az nem volt, csak a munkahelyi uniformis.
Egy kb. velem egyidős, de olyan kortalannak látszó csinos, filigrán, fekete baba volt, és még szép is! Bemutatkozott, hogy ő Patriczia, de szólítsam csak Pat-nek! Én meg Steewe - mondottam, és kezet csókoltam neki, amit nem is nehezményezett, sőt!... és körbenézett. Észrevettem, hogy le nem veszi rólam a szemét, és már kezdtem zavarban érezni magam, mert többen is voltunk a helyiségben. A többiek csak vigyorogtak számomra olyan nem igazán egyértelműen.
Amint elrendeztem a formaságokat megkerestem a kocsimat, és udvariasan kinyitottam neki a jobb oldali ajtót. Indítottam, és kérdeztem... - Hová megyünk? - Kalocsára. - felelte... Hozzátenném, hogy közben érdeklődtem azzal a csekélyke angol tudásommal, hogy beszél-e németül? - Ja!! Natürlich! (természetesen) - felelte boldogan, és tette hozzá, hogy tizenkét évig Németországban szolgált. Itt nálunk a landrynak (mosodának) volt az ellenőre, és mivel az ország több részére osztódott ez a tevékenység, hát lehetett is menni éppen eleget.
Útközben meghívott ebédre, és kérdezte, hogy haza tudok-e telefonálni, mert ma nem végzünk, és már nyújtotta is felém a mobilját...
Folyt.köv.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csajszi,büdöslábú, kotla és hasonlók ugyancsak irritálnak.
Egyébként le vagy tiltva, kis csóka!
Csuma! :)
Hú Stefán, mi lesz még ebből?
Én Taszáron dolgoztam szintén az amcsiknak és volt hasonló élményem. Várom a folytatást.
Köszönöm a méltatást! :)
Hát?.... Én nem csalódtam, akkor. :)
vow. attól félek, itt szex lesz.
Na neked nincs mitől félni?! Mert én sem féltem.
Köszi, hogy olvastad! :)
Üdv. István
Szia István! Kíváncsian várom a folytatást.))
joboszi
Dolgozom rajta! :) Köszönöm, hogy olvastad!
Üdv. István
joboszi