Kulisszák mögött... (Rémes randik) Donna után szabadon... (2)
Látogatók száma: 56
Válás után, ha egy férfinek újra fel kell építeni az életét, szerintem a legtöbbje úgy igyekszik az otthonát berendezni, kialakítani, ami számára megteremti a kényelmet. Környezetemben ismerek olyat, akinek figyelemre méltó volt az igyekezete...
A kényelmük korábban is megvolt. A jó jobb, a tökéletes még tökéletesebb lett, amikor a férfi elhatározta, hogy új életet teremt mindkettőjük számára. Egy jól kiválasztott, csodálatos környezetben, távol a város zajától, elzárva csapongó társa elől még a lehetőségét is annak, hogy felfedező útjai során messzebbre kóboroljon, egy olyan házat sikerült találnia a vidéki nagyváros eldugott nyaraló övezetében, mely más módon nem, legfeljebb autóval volt csak megközelíthető.
Annak érdekében nem kímélt se pénzt, se időt, se fáradtságot, hogy mindent, amire csak szükségük volt, oly módon valósítson meg, ami a társa tetszését is elnyerte. Ügyes, sok mindenhez értő ember lévén ellene semmi kifogása nem lehetett társának, hiszen álmait is felülmúlva valósította meg kettejük számára a tökéletesen berendezett új otthonukat.
Még azt a meredek, rózsákkal szegélyezett utat sem volt szükségük gyalogosan megtenni, hiszen a közlekedési eszközük adott volt hozzá. Az embere oda vitte-hozta, ahová csak kérte. Az asszonynak nem volt más dolga, mint az ablakon keresztül gyönyörködni a szép látványban, amit a hattyúk úszkálása jelentett lent a halastó öbölben, a naplementében, a napfelkeltében. Valóban pazar kép tárult az ember szeme elé.
A kezdetekben nem volt nehéz embere kedvére tennie, hiszen maga is rendszerető, talán túlságosan is az, mert ott aztán porszemnek nem volt helye. A fehérre festett falak, a natúr bőr ülőgarnitúra, a világos színű berendezés, az üveg lapú asztal... nem engedték észrevétlennek maradni... A rend uralkodott minden kis zugban, amerre csak a szem ellátott.
A bajok éppen itt kezdődtek, amikor valami nem oda került vissza, ahova eredetileg szánta egyik, vagy a másik. Az eltelt évek folyamán sem engedték meg egymásnak a lazítást. Rendnek kellett lennie! Egy gyanútlan betévedő hamar észrevette a konfliktus eme okozóját egy-egy árulkodó mozdulaton keresztül. Ami a betévedő, vendég szemének szép volt, különleges, tökéletes, pazar, a kezüket dicsérte, az elismerő szavak sem voltak elegendők ahhoz, hogy meggyőzze őket.
Minden tökéletes lehetett volna, ha nem viszik túlzásba mániákus rendszeretetüket. Mert szép az, ami szép, de semmi sem pótolhatja az egymástól időközben elszívott levegőt.
Még egy utolsó szomorú pillantás az ablakon keresztül a felkelő napra, hogy örök érvényű törvényeknek engedelmeskedve búcsút vegyenek életük egy darabjának színhelyétől, tudva, hogy oda már soha többé együtt nem térhetnek vissza.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ismerek egy házaspárt. A férfi mindent elhagyott, nem ismerte a helyét semminek. Az asszony évekig tűrte, aztán egy napon összecsomagolt. A nulláról kezdte. Boldog egyedül.
A minap mondta egy barátom, hogy mindene megvan, ami anyagilag megkapható, de mégsincs semmije... nekem nincs semmim, mégis mindenem megvan.
Köszi a hozzászólást.
Pussz,
Éva
Besokall az egyik fél, akkor hiába veszi körül a sok szépség. Más dolga sem lenne, mint élvezni a jólét eme formáját, de valami mégis csak hiányzik. A csend is nyomasztó tud lenni hosszú távon. A város zaja, az emberek, a társaság, a közösség egy idő után hiányozni kezd és akkor...? Nem lehet azt semmivel sem pótolni. Az egyikből menekülne, a másikra vágyik... Ennek soha nincs vége. Az idő pedig nem vár, mire észbe kap... A párja meg nem érti... Mi az, ami hiányzik? :- )
Én azt hiszem tudom... Az ifjúság! A mozgás öröme! Hogy mindazt, ami körülveszi, értékelni is tudja.
Valóban, ami sok az sokk. :)
Jó téma!
Én azt hiszem tudom... Az ifjúság! A mozgás öröme! Hogy mindazt, ami körülveszi, értékelni is tudja.
Jó téma!