Kulisszák mögött... (Rémes randik) Donna után szabadon... (4)
Látogatók száma: 57
Rutinból tesszük,... már észre sem vesszük, a kezünk alatt szebbé válik a másik otthona is. Nem fáradtság ez nekünk, magunkért történik minden.. senki sem kéri, senki sem várja el, és mégis olyan természetes...- gondoltam, miközben a kutyára néztem...
Csak nézett rám azokkal az okos, értelmes, szomorú kutya szemeivel... Nem tudtam mi tévő legyek, hogyan értessem meg vele, hogy nem tudok pillanatnyilag semmit sem adni neki... Legyen már egy kis türelemmel, majd, később, rövidesen... Édes kevés lesz - gondoltam az a lerágott csont, amit sebtében becsomagoltam a számára...
Ezután odaléptem a mosogatóhoz és bizonytalan mozdulattal megnyitottam a vízcsapot. Jól sejtettem, a férfi mint máskor is tette, rám fog szólni:
- Ne folyasd a vizet!
- Jó, de akkor hogyan mosogassak? - kérdeztem türelmetlenül. Hirtelen még azt is elfelejtve melyik csap a hideg vízé, melyik a melegé... Vékony sugárban tovább folyatva a vizet.
Miközben sietve elmosogattam... éreztem közben, hogy a férfi lopva figyel. Igyekeztem, hogy semmi kivetni valót ne találjon a mozdulataimban. Egy gyors elhatározás, mint máskor, otthon, amikor ebéd után ezt a műveletet végeztem... (De most nem otthon voltam és ezt mindig is éreztem, ahogy egyre inkább megismertem a szokásait. A takarékosság tőle sem állt távol... ) miért is gondoltam egy percig is, hogy ő ezt elfelejti?
A következő pillanatban valaki kereste mobilon, aki ezek után nagy hirtelen össze is kapta magát...
- Fuvarba megyek! - közölte sebtében és sietve távozott.
Szinte megkönnyebbültem, ahogy becsukódott mögötte az ajtó.
Már nyoma sem volt bennem az iménti feszélyezettségnek. Hirtelen minden olyan természetessé, könnyeddé változott, még a mozdulataim sem voltak többé gépiesek. Tudtam a dolgom és igyekeztem kihasználni minden percet, amíg távol volt.
Szinte repült az idő. Megállás nélkül tettem a dolgom. Volt időm a serte-pertélésre, máris barátságosabbá, otthonosabbá téve azt a kis helyiséget, ami egyben volt előszoba, nappali, dolgozó. Az elkövetkező órákban a legfőbb tartózkodási helyünk.
Körbenéztem. Elégedettséget éreztem, és vártam vissza a barátom... mindössze egy cigaretta elszívására hagyva időt a friss levegőn.
Milyen meglepetés is lett volna, ha ki is fejezi az elismerését, amikor visszaért, de mindössze elismerően bólintott, ahogy szemügyre vette a ténykedésemet, mely kétségtelen előnyére változott a helyiségnek.
Ezek után igyekeztem nem foglalkozni többet a dolognak ezzel a részével, helyet adva egy következő zsörtölődésének, ami még vissza volt és mint egy rég egyedülléthez szokott vénemberes rigolyájaként fogtam fel... Végül is azt be kellett lássam én itt egyelőre csak egy vendég vagyok, átmeneti, alkalmi... Úgy fogtam fel, hogy a komfortérzetemet javítottam ezáltal, és a dolog el volt felejtve.
A nap hátralévő részét már a kikapcsolódásnak egészen más eseményeivel múlattuk, ahol már mindkettőnknek sokkalta élvezetesebb szerep jutott. Értékes pillanatok voltak ezek..., főleg a vacsora, melyből még a kutya is kivette a részét.
Folytatása következik!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem semmi az a kutya,- amelyik kiveszi a részét a vacsora készítéséből! Nem véletlen, hogy - szeretem a kutyákat!
A kutya a legjobb barát.
Jól írsz Éva! Tetszik. Ez hótt' komoly!
Köszönöm! Érdekes, hogy ma mások is mondták. :-)
Pussz,
Éva
Jól írsz Éva! Tetszik. Ez hótt' komoly!
Nem semmi az a kutya,- amelyik kiveszi a részét a vacsora készítéséből! Nem véletlen, hogy - szeretem a kutyákat!
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Én is takarítok, ha... de akárkinek ám nem! :)
Köszi, hogy olvastok, lányok!? :-)
Puszi,
Éva
Bizony, gyakran önmagunkért tesszük meg azt, ami igazából nem a dolgunk és nem is vár el tőlünk senki. És néha csak egy elismerő bólintás jut, pedig de jó is lenne, ha felkapnának és boldogan körbetáncolnák velünk a már tiszta szobát.
Nagyon jó ez a sorozatod, tetszik!
Pussz,
Tündér