Kulisszák mögött... (Rémes randik) Donna után szabadon... (8)
Látogatók száma: 62
Belátom, túlságosan élethűre sikeredett eljátszanom a féltékeny barátnő szerepét... Eszembe sem jutott, hogy képes és azonnal be akarja bizonyítani, mekkorát tévedek, ha azt hiszem másra is gondol még rajtam kívül...
Ki gondolta volna, hogy ezért kocsiba vágja magát vidéki barátom és mint általában, időt sem hagyva rá, esetleg meggondolnám és lebeszélném erről az útról, elindul, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről.
Egyetlen dolog. A kései időpont zavart csupán. Egyébként a hiúságomat bőven legyezgette, hogy képes még ebben a szakadó esőben is kocsiba vágni magát hogy hozzám siessen... Még óvatosságra is intettem, vigyázzon menet közben, mikor telefonon közölte:
- Útban vagyok hozzád és egy óra múlva ott vagyok nálad!
Mintha az összes kocsitulajdonos ellenem fordult volna, sehol egyetlen szabad helyet sem, még egy kis zugot sem hagyva, kíméletlenül benépesítették szinte az egész teret, ahová beállhatna...
Bámulatos gyorsasággal repült közben az idő. Már kétségem sem volt afelől, hogy komolyan gondolja, akkor tehát ez nem tréfa dolog. Hamarosan itt lesz. Össze kellett ezért hát kapnom magam, időnként kitekintve, hátha meggondolják magukat a "helyfoglalók" és egy-ketten mégis csak meggondolják és elindulnak valahová, mondjuk munkába, így felszabadítva parkolóhelyet...
Miközben én kint vártam a szakadó esőben, esernyővel a fejem fölött, egyszer csak megszólalt a telefonom:
- Tíz perc és ott vagyok nálad!
Eddigre már bennem volt a játékos kedv és magam is ráhangolódtam a hirtelen jött randira, és heccnek szánva, mert amúgy igen takarékos a drágám, felkapcsoltam a csak ünnepi alkalmakra tartogatott karácsonyi hangulatlámpáimat. Az összeset. A lakásom teljes fényben (pompában) díszelgett. Tudtam, úgyis szinte azonnal le fogja kapcsolni, ahogy belép az ajtón.
Erre azonban nem kerülhetett sor, mert magam tettem meg abban a pillanatban, amikor megszólalt a telefon, hogy lekapcsolom. Ugyanis a kétségbeesett hangja szinte azonnal kizökkentett a romantikus hangulatomból.
- Lerobbantam. - közölte. - Eltörött a féltengely. - És még a Soma is itt van velem.
Ekkor a pillanat törtrésze alatt magam is összeomlottam nem kicsit, nagyon... Főleg, amikor kérdezte, van e ismerősöm, aki el tudná a kocsiját vontatni kb. tőlem két kilométerről... (Egyszerre rádöbbentem, hogy mindenre nem szenteltem elég időt. Nem építettem ki autóssal baráti kapcsolatot. Nincs egyetlen, ismerősöm ezen a hatalmas lakótelepen, aki segíteni tudna...) Hacsak?... és ekkor bevillant a remény.
- Egy pillanat, azonnal jövök!... - mondtam sietve, majd letettem a telefont...
Szinte kettesével szeltem a lépcsőfokokat az első emelet fordulóig, bátorságot erőltetve magamra... Alig ismerőseim közül, a Robi jutott az eszembe, aki az imént a feleségével érkezett, talán bevásárló körútjukból... Az egyetlen lakótársam, aki szóba jöhetett... (Miért hittem annyira ebben?... Akkor nem számított.)... A felesége ott állt egy szál hálóingben, mellette a pici gyereke, amikor elhadartam jövetelem okát... Hiába.
- Pár perccel ez előtt kocsiba ült és elment éjszakásba dolgozni az uram. - közölte sajnálkozva.
Hát még én, mennyire sajnáltam, de most már magam?... Hogyan fogom én előadni ezek után a drágámnak, aki képzeletemben dühöngő őrült módjára minden mérgét az autóján fogja kitölteni...
Mégis összeszedtem a maradék bátorságomat és felhívtam. Szorult helyzetemben azt találtam mondani:
- Nem tudok sajnos segíteni, de elmegyek oda hozzád, hogy ne legyél annyira egyedül!... Percre sem gondolva komolyan, hogy momentán probléma megoldó ötletem elnyerné a tetszését. De ez most nem számított.
Azonnal megkönnyebbültem, mihelyst kissé lenyugodva közölte velem, hogy megoldotta időközben a problémát. Útban van már a segítség! Aki el fogja vontatni egy helybéli barátja közelben lévő vidéki rokona.
Ezek után hálát adtam az égieknek, hogy letekintettek ránk, levéve vállunkról átmenetileg ezt a nem kis terhet, legalább egy-két éjszakát meghagyva nekünk. Mert minden rosszban van valami jó!
Már csak egyetlen dolog volt részemről vissza. Megtalálni és magabiztosan elnavigálni két tízemeletes ház között egy frekventált, kényelmes helyet biztosítva a leparkoláshoz, ahol majd másnap nyugodt körülmények között végezhetik az autószerelést, nem kis közönséget oda vonzva maguk köré, amiből valószínű nekem is ki kell vennem a részem.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
A helybéli barát az én párocskám volt,és az ő bátya vontatta.
A sztori tökéletes. Nagyon sajnáltam az esetet!
Ugye,hogy jó barátok vagyunk? :)
Puszi,
Ibolya
Igen tudom, hogy ő a párod. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor minden összejött.
Hogy élethűre sikeredett, hiszen az volt. Itt a bizonyíték, te magad.
Tudom, hogy jó barátok vagytok, melynek ekkor örültem a legjobban, de főleg a párodnak, meg István problémamegoldó képességének. :-)
Hogy neked ebben mi a szereped, azt még nem tudom. De ami késik, nem múlik.
Puszi,
Éva
A helybéli barát az én párocskám volt,és az ő bátya vontatta.
A sztori tökéletes. Nagyon sajnáltam az esetet!
Ugye,hogy jó barátok vagyunk? :)
Puszi,
Ibolya
Köszi Tündér!
Így utólag már elmondható... valóban nagy megkönnyebbülés, hogy elhárították a hibát! De mint randi elég rémséges volt!
Pussz,
Éva
Pussz,
Tündér
Kedves Éva!
Minden jó, ha jó a vége?
Pussz,
Tündér
Így utólag már elmondható... valóban nagy megkönnyebbülés, hogy elhárították a hibát! De mint randi elég rémséges volt!
Pussz,
Éva
Minden jó, ha jó a vége?
Pussz,
Tündér