Mónika társat keres
Látogatók száma: 81
Mónika, a kétszeresen elvált, gyermektelen, magas, karcsú, szép arcú nőszemély, átlagosan kéthetente megjelenik nálam, nem, mintha olyan messzi lakna tőlem, csak a körfolyosón kell végigsétálnia a lakásomig. Addigra összeírom a vásárlási listámat, kikészítem a pénzt, mert Szélvészkisasszony, ahogyan magamban hívom Mónikát, beviharzik, köszön, felkapja a listát, a pénzt, a bevásárló szatyrokat és mire megszólalhatnék, már csak a parfümje illatát érzem. Pontosan tudom, hogy ettől számítva két órám van a vacsora elkészítésére, addigra ér vissza, és hálám jeléül elfogadja a vacsora meghívásomat.
Házunkban valaha szebb napokat látott tanácsi bérlakások voltak, most, hogy társasházként működik, korszerűsítésre nem telik, csak az állagmegóvásra, és nekem változatlanul fel kell mennem négy emeletet, ha a lakásomba akarok jutni, ugyanannyit kell lesétálnom, ha vásárolni megyek, és az ízületeim csikorognak a lépcsőzésnél, olyanok, mint az olajozatlan gépek.
Hetvenhat évesen élvezem Szélvészkisasszony jelenlétét, aki akár az unokám is lehetne, mert csupán harminchat éves. Elfogadnám, ha az lenne, sőt, büszke is lennék rá. Igaz, hogy nincs közöttünk vérségi kapcsolat, mégis sikerült az évek alatt nagybácsi – unokahúg viszonyhoz hasonló kapcsolatot kialakítanunk, mely mindkettőnknek megfelel és nagy becsben is tartjuk. Ismerjük egymás gyengéit és erényeit.
Mónika modern egyedülálló nő, akinek a házimunka kimerül a takarításban és a mosásban, ám a konyhában a mikrót is GPS-sel találja meg, s a leszakadt gomb felvarrásához vagy egy blúz kivasalásához számára több hetes előkészítés szükséges, mire lelkileg sikerül felkészítenie magát e nemes cselekedetekhez. De semmi gond, mert özvegyember létemre megtanultam főzni, s miután férfiszabó a szakmám, nyugodtam rám bízhatja ruhatára karbantartását, legalább nem unatkozom.
Ma kijevi csirkemellet készítek gombás rizzsel, uborkasalátával és sütök egy tepsi almás lepényt. Szilveszterről maradt egy üveg borom, és amennyiben tetszik neki a régi kockás kabátomból számára varrt bélelt dzseki, akkor felbontom, és megisszuk, miközben elmeséli, mi minden történt vele az utolsó találkozásunk óta.
A várt időpontban megérkezik Szélvészkisasszony, és eljátsszuk szokásos koreográfiánkat, mintha nem is ránk várna a szépen megterített asztal és nem is éreznénk a vacsora ínycsiklandozó illatát.
- Dani bácsi, Idared almát hoztam, mert a Goldent fonnyadtak láttam, vettem csirkét és másfél kiló karajt...
Mondja, mondja az én kis aranyom, s veszi elő a kincseket a szatyrokból. Többfélét hozott, mint ami a listán szerepelt, mert általában eszébe jut, hogy mit felejthettem el, vagy az, mit szeretne enni, és ha nem futja ki a pénzem, akkor kiegészíti, mint azt most is tette:
- Vettem padlizsánt, olyan finom volt a padlizsánkrém, amit tetszett nekem adni…
Elpakolok, és végre asztalhoz ülhetünk. Szélvészkisasszony valósággal falja az ételt, még az adagom felénél sem járok, amikorra üres lesz a tányérja és sandán nézi a harmadik hússzeletet.
- Vegye ki, Mónika, ha jól esik!
Egyszerre fejezzük be a főételt, összeszedem a tányérokat, hozom a süteményt.
- Elébb azonban, Mónika, szeretném felköszönteni! Isten éltesse a születésnapján, jó egészséget, sok boldogságot kívánok! Készítettem magának egy kis meglepetést, jöjjön be velem a szobába.
Pattan az asztaltól, mint a gumilabda, és követ a nappaliba, ahol azonnal meglátja a szófára terített dzsekit.
- Ez az enyém, Dani bácsi!
- Magáé, aranyom, próbálja csak fel!
Úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna! Münchenből küldte menyem a dzseki szabásmintáját, és két hétbe telt, mire elkészítettem az egyetlen, meglehetősen egyedi darabot.
Nyakamba ugrik Mónika, kapok tőle két nagy puszit, utána körbe táncolja a helyiséget, és fülig érő vigyorral hosszan illegeti magát a tükör előtt. Alig tudom visszacsalogatni a vacsorához, legszívesebben dzsekiben enné az almás lepényt, de nem úgy van az!
Hozom a bort, felbontom, koccintunk, és a második pohár után megered a leányzó nyelve.
- Dani bácsi, drága, maga a világ legrendesebb pasija! Kitalálja még a gondolatomat is! Miért nem tetszik harminc évvel fiatalabbnak lenni?
Tetszene nekem, de az idő előre halad és nem hátra, továbbá nyolcvan felé közeledő férfiként már könnyű rendesnek lenni, de ezt nem árulom el neki, ahogyan azt sem, hogy az ő korában bizony közel sem voltam „rendes”, erről szegény feleségem tudott volna mesélni.
- Miért nem találok egy normális pasit? A közelemben lévők mind foglaltak! Felmentem a netes társkeresőkre és rájöttem, az a hibás áruk fóruma! Mindenki azt hazudja, hogy magányos és társat keres, pedig nem is igaz! Komolyan mondom, Dani bácsi, lassan összeállíthatnám a társkeresők értelmező szótárát! Aki azt állítja magáról, hogy külön él a házastársától, arról kiderül, hogy összeveszett az asszonnyal és átvonult aludni a másik szobába! Aki pedig kapcsolatban él, az egyik melegágyból a másikba akar ugrani, mert minden vagyona egy bőröndbe belefér. Csak ünnepeken iszom, állítják magukról egyesek, s kiderül róluk, hogy nálunk minden nap ünnep! Ha valaki kicsit hisz a horoszkópban, az bizony a reggelt azzal kezdi, mit ír aznapra a horoszkópja és kedvezőtlen csillagállás esetén bevackolja magát a lakásába és onnan hat ökörrel sem lehet kimozdítani. Na és a foglalkozásuk! Tíz közül kilenc vállalkozó vagy szellemi szabadfoglalkozású, akár nyolc általánossal is. Természetesen szinte senki sem dohányzik, vagy éppen leszokóban van. Ez utóbbi aztán állandóan füstöl, mint a Kálmán gyára. Azt még nekem sem sikerült megfejtenem, hogy mit jelent, ha valaki azt írja, más vallású, mert nem katolikus, nem református, nem evangélikus, nem izraelita, nem buddhista. Akkor mi? Pénzimádó?
Elnézem Mónika dühtől piros arcát, s majdnem elnevetem magam, csakhogy beszélgetésünk komoly volta miatt, az bizony illetlenségre vallana, ezért mosolyomat csak ajkam sarkában engedem megbújni, s továbbra is figyelem minden szavát.
- Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy milyen az ideális nő, akit keresnek. Legyen vékony és fiatal, bezzeg ők lehetnek sörpocakos, nagydarab, ötvenesek, hatvanasok. A nő rendelkezzen önálló egzisztenciával, nehogy költeni kelljen rájuk, az ápoltság is kitétel, kár hogy számukra a többnapos borotválkozás hiánya nem más, mint divatos szakáll. Munkája mellett társuk legyen kiváló háziasszony, aki mos, főz, takarít rájuk, miközben nekik kedvenc foglalatosságuk heverni a tévé előtt és vedelni a sört. Este elvárható a nőtől, hogy legyen a végzet asszonya, ráadásul lepedő akrobata mutatványuk sikertelensége is az asszonyok hibája! Ezek után, Dani bácsi, érthető, miért él a földön olyan sok magányos nő!
Költői a kérdés, erre nem kell válaszolnom.
- Mónika, kedves, ne húzza fel magát! Inkább főzök egy finom kávét!
Hosszan babrálok a kávéfőzővel, közben száguldoznak a gondolataim. Háttal állok Mónikának, mégis érzékelem, amint újabb süteményt vesz a kínálóról. Úgy tűnik, bánatát ismét evésbe temeti.
Megvan! Összehozom Szélvészkisasszonyt Bánatos Bandival!
Bánatos Bandi a másod unokaöcsém, jóképű, okos fiatalember, aki ugyanabból a görbe tükörből szemléli a hölgyeket, mint Mónika az urakat, s ha jól emlékszem, most lehet olyan negyvenéves.
Kávézás közben közömbös hangon kivételes, közbenső találkozásra invitálom Mónikát:
- Tudja, kedvesem, úgy láttam, hogy a múltkor viselt szoknyájában tönkrement a bélés. Vegyen hozzá bélésanyagot, és ha áthozza kedden, akkor szombat délután már érte is jöhet, addig elkészülök vele. Addigra megcsinálom a padlizsán krémet, tudom, hogy szereti. Főzök majd egy kis gulyáslevest és káposztás kockát.
Tényleg csinos az új dzsekijében, látom, hazafelé menet mennyire feszít benne a folyosón.
Mielőtt elfelejteném, máris hívom Bánatos Bandit, aki becsületes nevén Homonnay András névre hallgat és történetesen szinten vállalkozó. Elektromérnökként nem talált magának tervezői állást, ezért biztonságtechnikai céget alapított és dolgozik látástól vakulásig. Jól keres, csak semmire sincs ideje, és panaszkodik, hogy nem talál rá a szerelem. Hiába mondom, hogy csak beszélgetni akarok vele, mert rég láttam, csak akkor ígéri meg látogatását, amikor kikottyantom, hogy elromlott az elektromos sütőm, és meg kellene javítani.
Oké, jön szombat délután, csakhogy nekem nincs elektromos sütőm!
Mosogatás közben bevillan, hogy az első emeletről özvegy Halasné arról panaszkodott legutóbb, amikor összefutottam vele a kapuban, hogy elromlott az elektromos sütője!
Bögyös, kemény húsú asszonyka Halasné, nemrég ment nyugdíjba.
Holnap délelőtt szépen kiöltözöm és leballagok hozzá, sütőjavítás ügyben, s meghívom szombat délutánra! Ne legyünk páratlanul, ha nem muszáj!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sanda drága!
A szög beveréséhez nem ember kell, - hanem kalapács!
Annak még az is az előnye, hogy nem kell rá főzni, mosni,
nem kéri naponta az üveg sörét, nem nézi éjszaka a sport
közvetítéseket, és nem mondja, hogy most hagyj békén!
(:-D)
Kösz a tippet,Ilona, most már egy olyan ember kéne, aki be tud verni egy szöget a falba.
A szög beveréséhez nem ember kell, - hanem kalapács!
Annak még az is az előnye, hogy nem kell rá főzni, mosni,
nem kéri naponta az üveg sörét, nem nézi éjszaka a sport
közvetítéseket, és nem mondja, hogy most hagyj békén!
(:-D)
Nekem egy nyitó emberre lenne szükségem.
Aki ki tudja nyitni a bolti üveges lecsót.
Mi a fenének akarsz te "bolti" lecsót tölteni magadba?
Először is vacak! Másodszor tele van tartósító szerekkel!
Harmadszor: Pár db paprikából, egy fej hagymából, és
két-három paradicsomból össze rittyenthetsz egy igazi
vegyszermentes lecsót, ami még jóízű is! De, ha te ragaszkodsz
a "boltihoz", akkor egy filléres boltban, vagy euros boltban
vehetsz olyan műanyag üvegnyitót, amit ráteszel az üveg
zárókupakjára, összenyomod, és elforgatod az óramutató járásával
ellentétes irányba. És ekkor voala, - máris nyitva az üveg!
(de egy csavarhúzóval finoman a fedél alá feszítve is nyílik,
ha annyi levegőt engedsz az üvegbe, ami a vákuumot legyőzi!)
Utána már kézzel könnyedén lecsavarhatod a fedelét! (:-D)
Csak ezért nem muszáj egy embert beszerezned! (:-D)
Ne érts félre, nem vagyok meleg:D (bár az én koromban már teljesen mindegy), azért adhatok egy tanácsot...
Végy egy csavarhúzót(remek szerszám), azzal szépen nyúlj az üvegfedél alá, érzékien, mert ahová befér, ott van a gyenge pontja. Tehát megfeszíted és ha hallasz egy pukkanást, már nyert ügyed van, mert akkor le tudod csavarni a fedelet...
Nekem egy nyitó emberre lenne szükségem.
Aki ki tudja nyitni a bolti üveges lecsót.
Végy egy csavarhúzót(remek szerszám), azzal szépen nyúlj az üvegfedél alá, érzékien, mert ahová befér, ott van a gyenge pontja. Tehát megfeszíted és ha hallasz egy pukkanást, már nyert ügyed van, mert akkor le tudod csavarni a fedelet...
Nagyon tetszett, Yolla! Ha a Halasné főző-varró tündért keres, még lehet valami a dologból..:-))
Aki ki tudja nyitni a bolti üveges lecsót.
is megnyalja a kecskét! (:-D) Én csak tanácsot adhatok
a szegény szabólegénynek: - Fuss Forrest, fuss... (:-D)
Hosszú idők egyik legjobb novellája tőled, én így érzem most, aztán holnap már ki tudja?! :-)
Tetszett! Jobban talán azért, mert annyira rátapintottál bizonyos ismert, vagy kevésbé ismert, de majdnem azonos helyzetekre... amolyan, így szokott ez lenni a valóságban is némelykor ráismertem, még a jelzők is stimmelnek... ilyenek vagyunk - tisztelet a kivételnek!