Csalfa reményt keltő álom

Látogatók száma: 45

Úgy volt, hogy mondta a "csak barát, semmi több"-re magamban leépített viszonzatlan, reménytelen, plátói szerelmem, hogy a hét második felében akar jönni nekem segíteni. Az az idő eltelt és nem jött, olvasta, hogy mikor érek rá, de még csak nem is válaszolt. Pedig ilyet azért nem szokott csinálni. Nem értem én ezt. De tegnap délutánra már nagyon csalódott és elmondhatatlanul szomorú lettem.

Az éjjel vele álmodtam két epizódot is. Az első egy erotikus jelenet volt. Hirtelen ott találtam magam az ágyon, amint lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is és azt mondta, hogy - Istenem, micsoda bombázó vagy!
Mire én rácsodálkoztam, hogy - és én ezt eddig miért nem tudtam, hogy így látod? Tényleg?
Erre ő meg, hogy - de még mennyire!
Én meg, hogy - de ezt miért nem mondtad korábban egyértelműen? Tudod mit? Kezdjük előről! - mondtam, és kezet nyújtottam neki csak úgy pucéran az ágyon és ő kezet rázott velem, mire bemutatkoztam neki.

A következő jelenetben nagy tömegben, széksorokban ültünk egy modern moziban, épp szünet volt. Mellette ültem, ő átkarolt és a hajamat és az egyik kezemet simogatta, én meg a szabadon maradó kezemmel a combját cirógattam, alig hozzáérve. Az élet azon legmeghittebb pillanatai közé tartozott az ott kettesben akkor, melyre örök életünkben emlékezni akarunk. Aztán a gyengédségemre célozva azt mondta:
- El se tudod képzelni, hogy milyen sokat ad ez nekem. - aztán mélyen elgondolkodva folytatta: - Nekifekszek, elrendezem az életem és utána együtt lehetünk szabadon.
De én sem voltam szabad, és amikor megláttam egy ismerőst, aki épp el akart menni a székeink előtt, elvettem a kezem a lábáról és visszaültem a helyemre.

Pár perccel később épp a mellettem ülő hölgy a párom felől érdeklődött, mire valaki megkopogtatta a vállam, felnéztem és ott állt ő. Azt mondta: - Gyere, hazaviszlek! Elég volt ebből, maradok a hagyományosnál - a mozira utalva. Én pedig felálltam és mentem vele, mert úgy hívott magával, hogy abban volt valami természetes összetartozás-érzés. Valahogyan annyira magától értetődő volt neki, hogy vele megyek, hogy eszembe se jutott ellenkezni.

Még visszanéztem, hogy szóljak a páromnak, hogy nem maradok végig és majd beszélünk, de nem láttam őt. És gondolkoztam rajta, hogy mit csinálok a kocsimmal, ha most ő hazavisz, de úgy voltam vele, hogy nem gond, úgyis el kell beszélgetnünk pár dologról, aztán erre a nagyon józan elgondolkozásra fel is ébredtem. Valóságos álom volt.

Most szerintetek? Én már lemondtam erről a paliról.

A cikket írta: L. Alexa

támogatóink