újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Svindli

2013. március 21. - Látogatók száma: 102

„Vót nekem egy szép szeretőm, de az olyan vót, de az olyan vót, ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg vót, ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg vót.” (A malomnak nincsen köve, népdal, részlet)

Tavaszi eső kopogtat az ablakon, ébredj gazdasszony, dolog van! Hajnali öt óra, éppen csak világosodik. Kormos, a fekete Labrador, vakkant egyet, mert hallja, amint felkelek és bukóra nyitom az ablakot, szellőztetés gyanánt, majd beágyazok és felkapom a köntösöm, abban kezdem a napot.

A nappaliban az asztalon ott szunnyad két színházjegy, az új darab bemutatójára szól, de Józsi nem tud eljönni és nem is telefonál, magamban pedig nincs kedvem elmenni, helyette hajnalig nézem a televíziót, mire végre elalszom. És most itt az eső, felébreszt. Fáradt vagyok, mint amikor a táncklubban hajnalig ropjuk, azon kevés alkalmakkor, melykor Józsi reggelig nálam maradhat, mert a gyerekei a volt feleségénél vannak láthatáson.

Kormos kivételesen nem dörgölődzik a lábamhoz, tudja, hogy a barackszínű hálóingem és köntösöm tabu számára, azt csak ünnepi alkalmakkor viselem.

Terveink szerint színház után vacsora a Vasördögben, éjfél körül indulás haza, hozzám, majd reggelig, szokásainkhoz híven, változatos áldozatokat mutatunk be a szerelem oltárán.

Kiváló, gyakorlott szerető a sármos, ötvenes pasi, aki testemet érzékeny hangszerként képes kezelni, s előcsalogat belőlem csendes, meghitt hangokat, vagy éppen az ellenkezőjét, vad, ezer fokon dübörgő magasan szárnyaló szólamokat.

Felteszem a kávém és megetetem Kormost, majd jóllakottan mehet a kertbe szaladozni, de nem marad soká, éppen csak elvégzi a dolgát és jön is vissza, nem szereti az esőt. Már nem fiatal, Józsitól kapom tíz évvel ezelőtt, alig lóg le a tenyeremről, olyan kicsi.
Reggelire vajas kenyeret eszem, nem is az éhség okán, inkább megszokásból. Tennem kell valamit, mert amíg matat a kezem, a gondolataimat képes vagyok kordában tartani.

Reggel hatkor elkezdeni a nagymosást éppen nekem való foglalatosság. A lányaim is hiányoznak, immár a férjeiknek duruzsolnak és nem nekem, Kormos is szótlan, lehasal a vackában, fejét a mellső lábaira fektetve figyeli ténykedésemet.

Bekapcsolom a rádiót, had szóljon minél hangosabban, elnyomva a mosógép egyenletes mormogását.

Tusolok, fogat mosok, felveszem a kinyúlt pólómat, meg a kényelmes szabadidő ruhámat és látom, kinn már elállt az eső és előbújik a nap, derűs fényt árasztva a tájra.
A megyeszékhelytől keletre, hat kilométerre lakom egy kis barátságos faluban, és bár a munkám a városhoz köt, lakóhelynek kiváló ez a csendes település. Kocsival egyébként sincsenek távolságok, a buszjárat is jó, óránként indul és érkezik a járat.

Józsi is a városban dolgozik. A kulturális intézmények vezetőjeként közismert és közkedvelt ember a megyében, soha nem politizál, pedig politológus az eredeti szakmája. Állandóan száz fokon ég, kiállításokat szervez, népdalkört alapít, filmklubot tart fenn, szombatonként a fiatalokat versmondó est és utána disco várja,
vasárnaponként pedig az idősebb korosztálynak biztosít programokat. Válása után szintén kiköltözik a városból, csak ő nyugatra megy, egy kis faluba, mert ott tud nagy házat venni, melyben kényelmesen elfér a két fiával, és a háztartás vezetéséhez is könnyen talál megfelelő segítséget, aki egyben gyerekeinek pótnagymamája is.

Naponta találkozunk, néha csak egy órára, de mindkettőnk számára értékesek az együtt töltött percek. Előfordul, hogy beszélgetünk, megvitatjuk a világ vagy szűkebb környezetünk eseményeit, a családunk ügyes-bajos dolgait. Rendszerint készítek harapnivalót, mióta egyedül élek, úgy rendezem, hogy az estebéd elkészüljön Józsi érkezéséig.

Olyan jó étvággyal eszik a kedves, hogy még nézni is öröm.

Kedveskedik nekem, hol virágot, hol pedig desszertet hoz. Tervezzük, ha felnőnek a gyerekei, összeházasodunk, de addig még eltelik vagy újabb öt év.

Vajon miért nem jelentkezik?

Aggódom miatta, mint mikor a gyerekeim nem érnek haza időben.

Muszáj megvárnom, amíg lemegy a mosógép, kiteregetek, beülök a kocsiba és elmegyek hozzá. A gyerekei nincsenek otthon, szombat van, az anyjuknál vannak. Legfeljebb nem találom otthon, mert éppen vásárol, de időm, mint a tenger, megvárom.

Megállok a Vasördögnél, mert kiváló a konyhájuk, és reggelit is adnak, friss süteményeket. Veszek négy túrós táskát és két kakaós csigát, még melegek, párájuk és illatuk betöltik a kocsit.

Tavaszi napsütésben fürdőzik ember, állat, növény és tárgy, egyformán élvezve a tél elmúlását. Nekem mégis remeg a gyomrom, jelezvén, hogy nem várt fordulat előtt állok. Idegesen felnevetek, milyen fordulat jöhetne, most az egyszer megcsal a szervezetem, hiszen tíz éve lassan hömpölyög medrében az életem, megbízható kiszámíthatósággal.

Józsi háza kívülről hatalmas erődítménynek látszik, ám belülről, emlékeim szerint, sokkal barátságosabb.

Öt percet várok, mire előkerül Zsófi néni és beenged.
- Jó napot aranyoskám! A doktor urat keresi? Nincs itthon, de jöjjön csak be! Megkínálom egy kávéval. Most főztem, mert tudja, úgy megkívántam.

Automatikusan megyek az öregasszony után, egyenesen a konyhába.
- Nincs itthon a doktor úr, de hamarosan hazajönnek, vásárolni mentek.

Szóval, itthon vannak a gyerekek is. Nem baj, úgyis oly rég találkoztam velük.

Zsófi néni a kávé mellé a legfinomabb ánizsos kekszét szervírozza. Nagyon szeretem, Józsi időnként elcsen nekem a készletéből. A gyömbérest is szeretem, de abból nem kapok, bizonyára elfogyott.

Másként néz ki a nappali, így átrendezve sokkal jobb, nagyobb a tér és szép az új szőnyeg is, meg a falon a festmények. Frissen tapétázva a falak, az emeletre vezető lépcső fakorlátján még nem is száradt meg teljesen a lakk.

- Csak jobb a kávé, ha társaságban issza az ember. Aztán hogyan viseli, Annácska az egyedüllétet? Úgy tudom, már kirepültek a gyerekei.
- Kirepültek, de nem vagyok magányos.
- Az jó, Annácska, az jó. Mondtam a doktor úrnak is, hogy jól teszi, ha újra nősül, egyedül olyan az élet, mint a száraz kenyér, amely laktat ugyan, de rágós.

Megdobban a szívem, szóval Józsi végre rászánja magát a házasságra! Akkor már érthető a házfelújítás, nyilván azt akarja, hogy én költözzek hozzá. Az nagy durranás lesz, amikor Kormos ki-be járkál majd a házba, Zsófi nénit meg a gutaütés kerülgeti miatta! Hiába, a kutya is családtag.

Végre hallom Józsi kocsiját, felpattanok, kinézek az ablakon, most fordul be a BMW-vel a kapun és nem a garázsba megy, hanem a bejárati ajtó előtt áll meg. Kiszáll a kocsiból, átmegy az anyósülés felőli ajtóhoz, és kisegíti utasát, az ismeretlen platinaszőke, negyvenes évei elején járó csinos nőt, aki láthatóan az utolsó időszakban járó terhes asszony.
- Látja, Annácska, milyen szép pár?

Megmozdul talpam alatt a parketta!

Most légy erős, Anna!

Legyen erős inkább a Józsi!

Kedvesem kedvesen üdvözöl és bemutatja a hölgyet, mint a jövendőbelijét, engem pedig régi barátnak titulál.

Zsófi néni hozza nekik is a kávét és Dalma nehézkesen leül velem szemben és kedélyesen elbeszélget velem.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Szívem, menj és állj be a garázsba, ma már úgysem megyünk sehová. Látod, el sem mer mozdulni mellőlem, mintha az első gyerekét várnánk. Igaz, nekem az első, de neki már a harmadik, igazán tudhatná, hogy a terhesség nem betegség. Mit is beszélek, hiszen neked is vannak gyerekeid, jobban tudod nálam, kezdő anyánál. Képzeld, Józsikám képes lenne akár ma is az anyakönyvvezető elé állni velem, hiába mondom, hogy ekkora hassal igazán nem lenne illendő. Ami késik, nem múlik.
- Gratulálok, mondta Zsófi néni, hogy tervezitek az esküvőt. Mióta is vagytok együtt?
- Ó, már lassan öt éve. Csak tudod, Józsikám rengeteget dolgozik, és csak nemrég költöztünk össze, ahhoz is inkább ő ragaszkodott, és belátom, igaza volt.
- Gondolom, Józsi fiai nagyon várják a kistestvért?
- Te nem is tudod? Négy éve az anyjuknál vannak a gyerekek.

Azt sem tudom, hogyan meneküljek. Dalma legalább annyira megvezetett, mint én is vagyok.
- Ha nem haragszol, akkor én már el is megyek. Csak erre jártam, és hoztam nektek egy kis süteményt.
- Maradj, Anna, mindjárt jön Józsika is. Ebédelj velünk.
- Nem, köszönöm, még dolgom van a városban.

Nehezemre esik elfojtani a könnyeimet, gyorsan búcsúzom és nem engedem, hogy Zsófi néni kikísérjen.

A garázs előtt megtorpanok, Józsi telefonál.

- Kingám édes, ma nem érek rá. Tudod, a gyerekeknek megígértem, hogy felugrok velük Pestre, megnézzük az Állatkertet. Nagyon kíváncsiak az újszülött elefántra… majd kárpótollak… ahogyan szoktalak…hétfőn dél körül, lesz másfél órám…

Mire a kocsimhoz érek, már nem peregnek a könnyeim, inkább nevetek, felszabadultan, mint akinek lelke nehéz tehertől szabadult.

Lehúzom a kocsi ablakát, hogy átjárjon a tavasz friss illata.

A cikket írta: Yolla

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. március 22. 17:35
Kedves Yolla!

Remek!!! !Csodálom Anna önuralmát!

Pusz. Ilona
 
2013. március 22. 14:25
Aztakurvajózsija!
2013. március 22. 13:32
Kedves Yolla!

Te mindig meg tudsz lepni valamivel! Milyen jól teszed!

Pussz,

Tündér
2013. március 21. 23:55
Kedves Yolla!

A történeted zseniális! Igazán jó
képzelő erőre vall! Nem véletlenül
írok veled közös írásokat!
Gratulálok hozzá!

pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: