újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

A szerelmeslevél

2010. április 20. - Látogatók száma: 769

Egy szerelmeslevél sorsa

Régebben soha nem néztem meg, hogy a párom zsebében van-e valami, mielőtt ruháit beraktam a mosógépbe. Feltételeztem, ha valaki kirakja a szennyesét, akkor azt saját maga megnézi. Így került a férjem személyi igazolványa a mosógépbe. Ebből tanulva utána, és azóta is mindent leellenőrzök.
Egy nyári reggelen, éjszakás műszak után gondoltam, hogy amíg alszom, addig nyugodtan dolgozzon a mosógép, majd ráérek kiteregetni, ha felébredtem.
A férjem piszkos farmerjában egy nyolcrét hajtott fehér papírlapot találtam. Ösztönösen bontottam szét, de amit láttam az azonnal kiverte az álmot a szememből.
Megrökönyödve olvastam a "Drága szerelmem" kezdetű levelet, ami nem az én, de nem is a férjem írása volt. Az idegen kéz leírta, hogy nagyon sajnálja, hogy ilyen későn találkoztak, amikor már mindkettőjüknek családja van, de reméli, hogy azért megtalálják a lopott boldogságot. Aláírás: Edit.
Azonnal zakatolni kezdett az agyam, gyorsan számba véve, hogy hány közös Edit ismerősünk van. Közben hitetlenül újra és újra olvastam a levelet.
Nem, az én férjem nem olyan, ez másnak szólhat. Nem történhet ez velünk, velem. Tűzbe tenném érte a kezem. Másoknak is az a véleménye, hogy "nem olyan".
Valahogy végül csak bekerült a mosnivaló a gépbe. Még el is indítottam, de alvásról már szó sem lehetett.
Mit csináljak? Kérjem számon? Kutassak utána? Ne vegyek tudomást róla?
Csak zakatoltak a kérdések tovább.
Végül csak összeállt a kép. Az eddig a boltot is elkerülő férjem valóban nap-mint-nap eljárt a két sarokkal arrébb lévő kisboltba, és mindig csak egy-egy valamiért. Így biztosítva azt, hogy napjában többször is átszaladjon.
Mivel két műszakban dolgoztam, vagy nappal 7-19-ig, vagy éjjel 19-7-ig, így nem tűnt fel annyira a dolog.
Még mindig nem tudtam, hogy mit csináljak. Gondoltam átmegyek a boltba, botrányt csinálok és kikaparom a szemét.
El is indultam, de mire a bolthoz értem, addigra elment a bátorságom, vagy megjött a józan eszem, már nem tudom.
A boltba belépve, igen, ott volt a pult mögött Edit. Nagyon meglepődött, hisz' én csak ritkán jártam ide. Látszott rajta, tudja ki vagyok. Vettem valamit és hazamentem.
Természetesen nem feküdtem le aludni.
Lementem a Tisza partra és gondolkodtam. Érdekes, hogy krízishelyzetben soha nem sírok, akkor kell másra az energia.
Arra a döntésre jutottam, hogy nem teszek semmit, csak figyelek és majd az események hatására döntök a továbbiakat illetően.
Borzasztó napok következtek. Tépelődés, sértődöttség, fájdalom. Mit kellett volna másként tennem, hogy oldhatnám meg? Menjek, vagy maradjak? Mi a jó nekünk, mi a gyereknek? Tudok-e még bízni benne?
Azt biztosan tudtam, hogy ezt a kapcsolatot és másikat sem fogok eltűrni. 31 évesen még nem kell ekkora kompromisszumot kötnöm. De vajon jó-e a gyereknek, ha kilépek a kapcsolatból.
Napok múlva jött a megoldás.
Négy lakásos társasházban laktunk. A felettünk lakó szomszédasszony újságolta, hogy fel kell újítani a fürdőszoba csapjait, lefolyóit. Erre egy mestert talált, aki a közeli boltos hölgy édesapja. Rákérdeztem hogy az Edit apukája-e.
A megerősítő válasz után már körvonalazódott a "terv".
A munkálatok napján valamilyen ürüggyel felmentem a szomszédhoz. Tudtam, hogy ők nem lesznek otthon, csak a mester.
Nagyon nehéz volt szóba elegyedni vele, hát még rátérni a lényegre.
Végül is megkérdeztem, hogy ismeri-e a lánya kézírását. Az igen válasz után a kezébe nyomtam a levelet és közöltem, hogy ezt a férjemnek írta.
Nem értett semmit és én is igyekeztem eliszkolni.
Pár nap múlva a férjem még a bolt nyitása előtt eltűnt otthonról és 6 után ért haza.
Sírt. Az én el nem siratott könnyeimet ő siratta el. Igyekezett titokban sírni, de napokig láttam rajta azt, amit én már egy hete éreztem.
Vessenek meg érte, de nem sajnáltam. Lehet, hogy a nagy szerelmét üldöztem el az apuka segítségével, ma már ezt nem tudni.
Nem biztos, hogy a legjobb döntést hoztam, hiszen bízni már nem tudtam benne.
Egy év múlva jött egy másik "Edit" és a válás.

A cikket írta: gaboca

10 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. december 28. 20:18
Istenem, de szörnyű lelkiállapot lehetett ez neked! :(
Jó írás lett viszont belőle.
Zsomwin
2010. július 8. 15:38
A gyerek miatt sosem szabad feladni a boldogságot, mert egyszer csak azt veszed észre, ők felnőttek, kirepültek, te pedig egyedül maradtál.
2010. június 29. 08:40
semmi esetre se hidd, hogy elítél bárki is, hisz volt férjed mit sem törődött, mikor neked voltak álmatlan éjszakáid, mikor több sebből vérzett a lelked
megérdemelte, nehogy már még ápolgatni kellett volna hazug lelkét!
megrázó történet
szépen megírtad
:)
2010. május 16. 22:02

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. május 16. 18:58

Ha egy házasság nem működik, a gyerek miatt sem fog. Személes tapasztalat. Örülök, hogy volt bátorságod lépni, én sem tudnék úgy élni valaki mellett, hogy az közben másra vágyik.
Kitartás!Nem csak egy férfi van a földön:)))

Azóta ez számomra is kiderült. A történet 18 éves. :) Köszönöm a hozzászólást.
2010. május 16. 18:58
Ha egy házasság nem működik, a gyerek miatt sem fog. Személes tapasztalat. Örülök, hogy volt bátorságod lépni, én sem tudnék úgy élni valaki mellett, hogy az közben másra vágyik.
Kitartás!Nem csak egy férfi van a földön:)))
2010. május 12. 15:03

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 11. 19:08

Mondták már neked Gaboca, hogy szerencsés vagy? Hát akkor én mondom. Mindenkire felnézek, aki bátrabb volt, mint én.
Bár nem kézírásról volt nálunk szó, mindössze Szamantának nézett, mert én azt hittem el, amit látok, nem azt, amit ő mondd.

Egy darabig mindent elhiszünk....
2010. május 11. 19:08
Mondták már neked Gaboca, hogy szerencsés vagy? Hát akkor én mondom. Mindenkire felnézek, aki bátrabb volt, mint én.
Bár nem kézírásról volt nálunk szó, mindössze Szamantának nézett, mert én azt hittem el, amit látok, nem azt, amit ő mondd.
2010. április 26. 00:12
A véleményem, hogy aki menni akar, azt el kell engedni. Te meghoztad azonnal a döntést, ahogy elolvastad a levelet: NEM HISZEK NEKI TÖBBÉ
Ehhez kellett volna tartani magad, nem szabad engedni, hogy az önbecsülésed aláássa az hogy a társad nem volt egyenes Veled.
2010. április 23. 10:43
Igen sajnos tapasztalatból tudom, hogy nagyon nehéz túlélni az ilyen párkapcsolati krizist. Igen, ahogy öregszünk, úgy tanulunk is, igen a saját kárunkon.
2010. április 21. 19:56
Köszönöm őszinte hozzászólásaitokat. Valahogy akkor azt gondoltam, hogy a gyerek miatt maradok. Ha nem lett volna kéznél ez a megoldás, akkor nyilván mást találtam volna ki. Szerencsére egy év múlva elvitte más. Mostani férjemmel mindent megbeszélünk, nincs hiba sem a verbális, sem az érzelmi kommunikációban. Ahogy öregszem, úgy tanulok. Jelen esetben a saját káromon.
2010. április 21. 17:53
A lehető legrosszabb "kerülő" utat választottad, hiszen nem lesz mindig olyan szerencséd, hogy egy apukát eléd sodor a sors...merj bátor lenni, hiszen állítólag nem egy idegennel élsz együtt, mint házastársak, vagy tévednék? Már azzal?
2010. április 21. 17:37
Gaboca! A problémákat meg kell oldani a lehető legegyenesebb módon. Te elég furcsán, hátulról közelítetted meg. Az volt a férjeddel a bajod, hogy nem őszinte és te ugyanígy jártál el vele szemben.
2010. április 21. 17:16
Te is úgy gondolod,hogy nem biztos,hogy a legjobb döntést hoztad akkor.Sőt!Biztos,hogy nem.!A későbbiek számodra is bizonyítottak.
Tudom nem könnyű egy ilyen helyzetet feldolgozni,megélni a tökéletes megaláztatást,annak minden mélységét és fájdalmát.De! Láttad,hogy igen erős érzelmi fájdalmat okozott neki a szakítása azzal hölggyel.Mit vártál???Ez olyan egyértelmű!!Megkímélhetted volna magad a következőtől,s más,új utakat találhattál volna magad számára ez idő alatt is.
Persze könnyű nekem,mert nem dadogok,de úgy hiszem minden feleség átéli ezt,Ki észre veszi,ki nem is akarja.
Remélem már más lélekkel,gondolkodással vagy újra feleség.Okosabban!
2010. április 20. 19:42
Köszönöm. Jó ez a képed.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: