A tanácstalan kétszínűség
Látogatók száma: 613
Egy fiatalon létrejött kapcsolat vajon ennyire befolyásolhatja az embert?! Vajon mennyire határozhatjuk meg az életünket?! Van beleszólásunk,vagy ha békét akarunk sodródjunk az árral,és érjük be ennyivel?! Ezekre a kérdésekre keresem a választ azt hiszem.
A férjemmel lassan 6 éve vagyunk együtt, én 23 éves vagyok Ő 29. Elég korán ismerkedtem meg vele. Számtalan rosszon mentünk együtt keresztül, elnéztem neki sok aljas húzást. Igaz ezek a kapcsolatunk elején voltak, mikor meztelen képek cseréje folyt egy másik hölgyeménnyel,vagy éppen smsek egy másikkal, avagy az e-mail-ek a harmadikkal. A mai napig váltig állítja, hogy sosem csalt meg. Közben született két gyermekünk. Sokszor álltunk a szakítás és a válás szélén, de mindig megkönnyebbültem, és azt mondtam, hogy nem bírnám végignézni, ahogy tönkremegy (oké,tudom átmenetileg történne, és sikerülne talpra állnia, mert elég erős ember). Sokszor gondoltam arra, hogy mi lenne ha lenne egy szeretőm. Sose mertem meglépni, persze ilyen netes flörtök voltak, de találkozni sosem találkoztam senkivel. Úgy éreztem, hogy kétgyerekes anya lévén, egy szajha lennék, ha megtenném. Szexuálisan nincs gond a férjemmel, mert gyakran vagyunk együtt, viszonylag tudja, hogy mit szeretek. De nem tudom élvezni, mert az érzelmi része hiányzik. Persze szeretem, mert jó vele, tudunk együtt nevetni, élvezzük a másik társaságát. De én mindig is imádtam azt az érzést, amikor az ember szíve a torkában dobog, a lába remeg... Amikor róla szól a fantáziád, amikor epekedsz utána... Ezek nálunk teljesen megszűntek. Sajnos... Aztán jött egy gondolat, hogy felregisztrálok egy társkereső oldalra szerető ügyben :)) fel is vállaltam a dolgot, hogy két gyerekes férjes Nő vagyok. Mindig is úgy képzeltem (akármilyen ocsmánynak van titulálva a dolog, hogy eszembe jutott) ha egyszer megcsalom a férjem, akkor csak csakis egy sokkal jobban szituált Férfival lehetséges. (Igen, anyagilag nagyon nagyon jó helyem van, nem tagadom) Sokan írtak, hogy érdekelné őket a dolog, de nem mertem megtenni azt a lépést, hogy bárkivel találkozzak. Mikor is írt egy Balázs (nevezzük most így) nevű srác, aki csak egy évvel idősebb mint én. Nekem eléggé gyengéim az idősebb férfiak. Elég jól elbeszélgettünk, amikor felhozta, hogy jó lenne találkozni. Valamiért azt mondtam, hogy okés, benne vagyok.... Itthon kitaláltam, hogy el kell mennem valahova, ahol tuti ott leszek 1-2 órát.... Nos találkoztunk Balázzsal. Kedves, jól öltözött, aranyos srác, aki tisztába van vele, hogy nekem milyen a hátterem, és elfogadja. (Persze egy pasinak könnyebb szeretőnek lennie, mint egy nőnek, az érzelmek miatt) Sétáltunk és beszélgettünk. Sokat. Egyre jobban tetszett. Mikor is kitalálta, hogy menjünk fel hozzá, igyunk valamit. Egyértelműen tudtam, hogy nem kifejezetten inni akar. Belementem. Eleinte ott is csak beszélgettünk, az ágyon ülve... Ebből következőleg megcsókolt, majd elkezdett vetkőztetni. Akkor beugrott, hogy Úristen mit csinálok, nem tehetem, a férjem dolgozik értünk, a családjáért én meg itt csókolózok valaki mással... Aztán valamiért folytattuk, de orális szexen kívül nem történt más.... Hazafele emésztett a dolog nagyon, azt hittem nem fogok tudni ránézni a páromra. Nos nem így volt, a Balázs keresett közben, hogy már most hiányzom neki, és reméli folytatjuk. Majd 2 napig órákon át beszélgettünk, mikor is ismét találkoztunk. Otthon ismét hazudtam.... Most igen, eljutottunk oda, hogy lefeküdtem vele... Az egészben a legrosszabb, hogy ugyanúgy nem élveztem, mint mikor a férjemmel vagyok. Azóta is beszélek a Balázzsal, és jön, hogy találkozzunk, mert nagyon jól érzi magát velem, nem gondolta, hogy ennyire élvezi a velem töltött időt. Közben azon jár az eszem, hogy megéri-e ezt csinálnom. Tőle se kapok mást, mint a férjemtől. Itthon ugyanúgy eljátszom a felséget, az anyát, a szeretőt az ágyban. De a Balázzsal meg olyan jó beszélgetni. A férjemmel nem beszélgetünk. Isten tudja miért. Mindig van valami amiről társalkodunk, de mélyebb dolgokról sosem. Kettőnkről soha. Csak ha megint a válás kerül szóba, akkor is tart a csoda 3 napig....Most ott állok, hogy találkozzak-e még Balázzsal és folytassam a viszonyt, vagy próbáljam meg ismét hátha működik a házasságom?! De minden félévben előjön, hogy el kéne válni, mert nem jó így... Akkor minek strapáljam magam?! De ott vannak a gyerekek! Én legyek az aki elveszi őket az apjuktól, mikor Ők imádják?! Legyek ennyire önző?! Nem tehetem. De így nem vagyok boldog. Ez a szerető dolog se jön be. Akkor most mivan?! Tényleg velem van a gond... Legalábbis úgy érzem. Egy ideig tudok szerelmes lenni, aztán megszűnik, kéne az újabb. Ha a férjem megtudná, hogy megcsaltam botrány lenne, de nem hagyna el... Mert szeret és én meg a gyerekek vagyunk az Élete. Akkor én megint rossz és érzéketlen vagyok, mert nem ezt érzem?! Sőt nem érzek semmit... Tanácstalan vagyok. A gyerekek kicsik, nem tudok mellettük dolgozni, illetve a nagyobbik már oviba mehetne, a kicsi max bölcsibe. Anyagilag nagyon függök a férjemtől. A házat ő építette, a kocsinkat ő vette. Nincs jogom tönkretenni azzal, hogy elhagyom. Miközben valahol szeretem, de ez nekem kevés....
Hozzászólások
időrendi sorrend
Miközben ti csak flörtöltök kicsit, a hü nej a tettek mezejére lép!!
Én is őrülök,hogy erre az oldalra találtam.Nagyon sok mindenre fény derült a
sötétségemben,és ugye a titok az titok.Én sem fogok róla soha beszélni.bár mardos a bűntudat.Hazudni nem fogok,én is azt érzem,hogy Hiányzik Péter.
Majd idővel enyhül.Most a férjeinkre kell koncentrálni,és minden megtérül.
Örülök,hogy kettesben lesztek.kellemes egymásra találást.puszi.Éva:)
Tündér neked ajánlotta, hogy nézd meg ezt a filmet, de ma hajnalban megnéztem magam is, és most azt mondom, ha harminckét évvel ez előtt - hasonlóan mint ez a film bemutatja - egy ilyen mankót kaphattam volna, akkor ma nem vagyok elvált, egyedülálló asszony. Sok mindent megértettem mi, miért történt akkor régen velünk, és ha későn is, de úgy érzem ahhoz nem, hogy megbocsássam magunknak, amit egymás ellen elkövettünk éretlenül, tapasztalatlanul... Neked még nem késő, ezért csak ajánlani tudom! :-)
Köszönet tündérnek!
Éva
Neked igazán magaddal van bajod.
Ha jól olvasom írásodat, kimaradt az életedből az önálló felnőtt lét, amikor magad keresed a kenyeredet, egyedül hozod a döntéseidet, viseled annak következményeit, és nem utolsó sorban szerzel némi tapasztalatot az emberi kapcsolatokat illetően, miközben megismered önmagad is.
"Ez a szerető dolog sem jön be", írod. Sajnos, másik szerető sem jönne be.
Sürgősen kezdj magaddal valamit, pl. tanulhatnál, vagy dolgozhatnál.
Unatkozó szépasszonyként ábrándokat kergetsz, ezért egyre nagyobb lesz a hiányérzeted, amely akár a családod széthullásához is vezethet.
Ezt pedig nem akarod, ugye?
Biztos vagyok benne, ha leülsz kettesben a férjeddel megbeszélni, hogyan lehet változtatni a közös életeteken, megtaláljátok a megfelelő megoldást, melyhez sok szerencsét kívánok, üdv: Yolla
Ahogy olvasom, a férjed mindent megtesz érted és a gyerekekért. Sok férfi egyáltalán nem törődik a családjával.
Egy kapcsolat nem fog működni akkor, ha mindig csak a saját érdekeinket nézzük. Hogy "én" mit kaphatok ebből? Vajon a férjed mit kap? A valódi boldogság nem azon múlik, hogy mi mit kapunk, hanem, hogy mi mit adunk, annak, akit szeretünk. Jobb adni, mint kapni, és ez a gyakorlatban is működik.
Szeretettel ajánlom a figyelmedbe a következő filmet:
http://www.felesegek.hu/videok/878?page=1#video
Mindenképpen nézd meg!
Pussz,
Tündér
Sok mindent megélve.Ti is gondlom sok mindenen átmentettek akár mint mi.
A szerető,2 részét.ha el olvasod el. Rájöttem,hogy sok mindenért én is hibás vagyok, Másba próbálok kapaszkodni,az én saját nyűgömért.Mikor azt hiszed ,hogy jön valaki aki mindent megváltoztat rájöttem,hogy saját magamnak kell változni.Az én férjem is vezető beosztású és nagyon fáradt,állandóan.
Nehéz vele beszélni.Ha tényleg szeretitek egymást,akkor megoldódik a dolog.
Mámához esetleg lepasszolni a gyerekeket,hogy egymásra is legyen időtök.
Én itt vagyok,ha beszélgetni szeretnél.ha közel laknál még szórakozni is elmehetnénk:)
Kedves Zsoltne.Eva!
Éppen ezért nem hagyhatom,hogy vesszen a házasságom,mert elsődleges cél,hogy a gyerekeink mindent megkapjanak,hogy lássanak példákat a szüleitől. Ha vitatkozunk,azt egymás között tesszük,a gyerekek ezt nem sínylik meg. Közeledem a páromhoz,ami viszonzásra is talál egy pár napig,de utána megint meg a régi kerékvágás. Nincs már meg az,mikor este összebújunk,hogy simogat kicsit,puszilgat. Én szoktam,de az a vége,hogy elalszik,persze oké fáradt. Ha megemlítem neki,akkor azt mondja,hogy fáradt,de majd próbál rám odafigyelni. Néha meg is van. Csak túlnyomó részben "egyedül" vagyok.
Körülöttem is nagyon sok fiatal pár él. Társasházban lakom... a picikkel kiülnek a térre és találkoznak egymással az anyukák, beszélgetnek, miközben a gyerekek is megtalálják egymást... Hidd el nem lennél egyedül.
Nagyon fiatalon, szinte éretlenül hoztatok egy igen komoly döntést. Persze dúlt a szerelem, olyankor pedig megáll az ész. Azóta viszont ebből a felelőtlen kapcsolatból két gyermeketek született és még igen picik. Nem gondolod, hogy önző dolog lenne csak a magatok boldogságával törődve tönkre tenni ezeknek a gyerekeknek a jövőjét?
Hat év, mint mondod..., meg szeret és mellette biztonságban tudhatod magad és a gyerekeket. Ne haragudj, de nem sok idő ez ahhoz, hogy jobban megismertétek volna egymást. Itt lenne az ideje, hogy ha másként nem megy, te közeledj a párodhoz. Nőjetek fel egymáshoz!... A válás az nagyon komoly következményekkel jár. Érzelmi, anyagi, minden vonatkozásban... Gondold át!
Éppen ezért nem hagyhatom,hogy vesszen a házasságom,mert elsődleges cél,hogy a gyerekeink mindent megkapjanak,hogy lássanak példákat a szüleitől. Ha vitatkozunk,azt egymás között tesszük,a gyerekek ezt nem sínylik meg. Közeledem a páromhoz,ami viszonzásra is talál egy pár napig,de utána megint meg a régi kerékvágás. Nincs már meg az,mikor este összebújunk,hogy simogat kicsit,puszilgat. Én szoktam,de az a vége,hogy elalszik,persze oké fáradt. Ha megemlítem neki,akkor azt mondja,hogy fáradt,de majd próbál rám odafigyelni. Néha meg is van. Csak túlnyomó részben "egyedül" vagyok.
Szió!
Nagyon megragadott a történted,az enyém is hasonló volt.
Olvasd el.Ha van kedved .szerető?Címmel.
Keresünk valamit amibe belekapaszkodhatunk,elfáradunk a nap végén a hétköznapok unalmába.Aztán azt hisszük,hogy jön majd valaki,aki kiszabadít,ebből a gyötrelemből,pedig nem az.Gondolj bele,hogy jön egy másik férfi,aki más gyerekét nevelje?Ehhez tényleg nagyon rossz házasságnak kell lennie.Én amit tanultam,hogy szeresd magad ,járj szórakozni barátnőkkel,és foglalkozz magaddal ,és magatokkal többet,és megtérül a dolog,egy boldog Nő leszel a kapcsolatban.Ha pedig úgy érzed,hogy mindent megtettél ami anyaként is a kötelességünk,csak akkor gondolkozz a változáson.Szerintem a munka is sokat segítene.
üdv:Éva
Igen,olvastam a történeted.Kifejezetten megfogott. Az első volt,amit elolvastam,mikor megtaláltam ezt az oldalt:) Nos amikor ráállok,hogy igenis megmentem a házasságom,akkor élvezem egy darabig,csak megint megunom,hogy a férjem nem tesz érte úgymond semmit. Jó okés nagyon stresszes a beosztása,vezetőként dolgozik,elhiszem,hogy elfárad mire hazaér. De én is elfáradok a gyerekektől,a házimunkától az élettől... A munka még várat magára,mert jelenleg tanulok,jövőre diplomázok. Most kezdődik ismét az év,kicsit megint leköthetem vele magam. Sajnos a barátnős eljárások kilőve,mert a férjem nem szereti ha elmegyek nélküle szórakozni,mert ki tudja ki vet ott rám szemet címszóval,ami az évek alatt azt eredményezte,hogy kikoptak a barátok... Így nagyon megbeszélni se tudom kivel a dolgaimat,az érzéseimet. sajnos,de próbálok túllendülni,csak egyedül nem megy,ha szólok a férjemnek,1-2 napig bírja is,de utána megint a monotonitás,a megszokás marad.
Hat év, mint mondod..., meg szeret és mellette biztonságban tudhatod magad és a gyerekeket. Ne haragudj, de nem sok idő ez ahhoz, hogy jobban megismertétek volna egymást. Itt lenne az ideje, hogy ha másként nem megy, te közeledj a párodhoz. Nőjetek fel egymáshoz!... A válás az nagyon komoly következményekkel jár. Érzelmi, anyagi, minden vonatkozásban... Gondold át!
Nagyon megragadott a történted,az enyém is hasonló volt.
Olvasd el.Ha van kedved .szerető?Címmel.
Keresünk valamit amibe belekapaszkodhatunk,elfáradunk a nap végén a hétköznapok unalmába.Aztán azt hisszük,hogy jön majd valaki,aki kiszabadít,ebből a gyötrelemből,pedig nem az.Gondolj bele,hogy jön egy másik férfi,aki más gyerekét nevelje?Ehhez tényleg nagyon rossz házasságnak kell lennie.Én amit tanultam,hogy szeresd magad ,járj szórakozni barátnőkkel,és foglalkozz magaddal ,és magatokkal többet,és megtérül a dolog,egy boldog Nő leszel a kapcsolatban.Ha pedig úgy érzed,hogy mindent megtettél ami anyaként is a kötelességünk,csak akkor gondolkozz a változáson.Szerintem a munka is sokat segítene.
üdv:Éva