újabb események régebbi események további események
17:19
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:48
Virág új cikket töltött fel
05:27
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
05:26
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:20
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:54
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
16:40
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
11:53
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:00
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:59
Virág új bejegyzést írt a naplójába
21:58
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:55
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
20:19
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:00
Ilona új cikket töltött fel
22:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
20:41
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
15:26
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
15:18
Juhász András Géza új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Bűvölet... (1)

2013. január 16. - Látogatók száma: 407

Azt mondtam, nem írok többet. Ez mégis papírra kívánkozik. Hogy mennyire valóságos, vagy nem, azt ítélje meg a kedves olvasó...

Gyönyörű volt, ahogy ott állt a zsúfolt terem közepén sudáran, magabiztosan. Szőke haja csigákban omlott a vállára, szép arcát körbe ölelve. Kedves volt a mosolya, és a szeme csillogása, messziről is odavonzotta a férfi tekintetét.
- Ki lehet ez a vonzó nő, aki ennyire megigézett? - kérdezte csak úgy magától...

Figyelme most a feleségére terelődött, aki semmit sem veszített régi bájából az évek során. Számára még most is az egyetlent jelentette, hozzá tartozik. Nem véletlen, hiszen csodálatos asszony, akihez szerelem köti és egy, a szerelmük gyümölcse, öt éves kisfia, a szeme fénye, a mindene... Ebben a pillanatban mégis arra a másik nőre tekintett...

Ártatlan kezdődött az egész. A nő odalépett hozzá, kezében pezsgős poharát koccintásra emelte felé, miközben le nem vette róla a szemét. Koccintottak... a férfi is ivott egy kortyot az italából. Tekintetük eközben összefonódott... A nő elindult a terasz irányába, vékony pántos ezüstszürke csillogó, mintás ruhája alig fedte valamicskét, látni engedve érzékien finom testének vonalát, láthatatlan részeit is sejtetve. Ellenállhatatlan kényszerképzete, hogy követnie kell ezt a tüneményt nem hagyta nyugton...
Egy óvatlan pillanatban, elnézést kérve halaszthatatlan sürgős dolgára hivatkozva, elköszön a társaságtól, akik megértően bólintanak, közöttük a felesége is, aki elfogulatlanul beszélget tovább a vendégekkel, nem véve észre semmit sem az iménti jelenetből. A férfi irányt változtat és elindul a terasz felé.
Minden olyan hirtelen, és varázslatos... Az alig fényben egyetlen jelenség vonzotta magához, a nő, aki teljesen el tudta bűvölni, ahogy ott állt, kezében még mindig finoman tartva a pezsgőspoharat, és magához intette. A sziluettje csábító volt mágnesként vonzotta a férfit... és mindössze egyetlen forró csók, ölelés elég volt, hogy kettőjük sorsa megpecsételődjön.

A nő karjaiban ébred, a lakásán. Első kábulatán túljutva, hirtelen eszébe jut felesége, aki nélküle utazott el, hogy közös otthonuk előkészületeihez megtegye a lépéseket, melyből fontos teendőire hivatkozva kimenti magát. Hirtelen rossz érzések kerítik hatalmukba, hogy magára hagyta. Mit csinál ő itt, ennél a gyönyörű nőnél, akinek a csodálatával még mindig nem tud betelni még mindig forró testét érezve az éjszaka mámora elmúltával?... Mégis, maga sem érti miért, felocsúdva, egyszeriben kijózanodva felkel a nő mellől az ágyból és tényszerűen, őszintén vall felesége és gyermeke iránti érzéseiről, elkötelezettségéről, amin nem akar a jövőben változtatni még akkor sem, ha közöttük mindennek vége lesz... Sietve kapkodja magára a ruháit.

A nő mosolyogva nézi egy ideig, de látva a készülődését a mosolya fokozatosan eltűnik az arcáról. Hirtelen rádöbben, hogy a férfi el akarja őt hagyni. Meg sem próbálja megérteni,... helyette a csábítás összes trükkjét bedobva a férfit maradásra bírja, belekapaszkodva szinte, hogy az pillanatra azt sem tudja mitévő legyen. Látva a nő összeomlását, elbizonytalanodik. Marad, de a lelke mélyén valami számára eddig ismeretlen érzés tör elő. Megérinti a szakítás gondolata, ami már az imént is megfogalmazódott benne, de rádöbben, nem lesz ez olyan egyszerű egyikük számára sem, a reakciókat látva. Ez megijeszti kissé...

Telefonon keresztül másodszor is kimenti magát felesége előtt, aki megbízik benne és elhiszi, amit mond... boldogan mesél a meglepetésről, amit távollétében tartogat számára, eszébe sem jut, hogy az életükben egy nem várt fordulat bekövetkezése van készülőben... A férfi elfojtja magában érzéseit a felesége iránt, aki pedig egészen mostanáig szinte csak egyedül létezett a számára.

A nő fokozatosan megnyugszik. Már nyoma sincs benne a kételynek, hogy azt, aki rá ilyen mély hatást gyakorolt sikerült a hatalmába kerítenie. A ragaszkodása olyannyira meggyőző volt a férfi számára is, hogy az elkövetkező napokat, heteket a nő, a család és a munkahelye között megosztva éli..., de a nőnek ez sem elég. Teljesen a magáénak akarja tudni. Nem belenyugodva a veszteségbe, a másodrendű szerepbe, amitől valahányszor magára hagyta a férfi, szenvedett. Még attól sem riadt vissza, hogy a távolból lopva, lesve, figyelve a család közelébe férkőzzön... de megérezte, hiába minden próbálkozása, nem tudja magához láncolni a férfit, akibe időközben beleszeretett és akitől már édes terhét hordozza a szíve alatt.

A férfi, aki még mindig a családjával éli boldog hétköznapjait egészen megfeledkezett róla... nem is sejti, hogy mindeközben a magát mellőzöttnek és kitaszítottnak érzett barátnője min fondorlatoskodik, milyen közel van már nem csak hozzá, a szeretteihez is, mi minden jár az eszébe, akit csak azért tudott még mindig maga mellett elviselni néha-néha, minden ragaszkodása ellenére, mert nem tudta hogyan szálljon ki ebből a számára egyre kínosabb kapcsolatból a nélkül, hogy az kitudódna.

El sem tudja képzelni, miközben ő ezen töri nap mint nap a fejét, nagy magányában a nő milyen "meglepetést" készít elő kettejük számára, ami az iránta érzett odaadásáról és érzéseiről tanúskodik. Minden kérése, könyörgése ellenére elutasítja.
A nő nem tudja elviselni, hogy nem tudja megosztani a számára rendkívül fontos esemény, a gyermek várás tényét, rajta kívül senkit nem érdekel, mindenki boldog és elégedett, amikor neki még a közlésére sincs lehetősége, ekkor iszonyú tettre szánja el magát...

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. január 16. 21:39

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2013. január 16. 15:18

Várom a folytatást! Előzetesként csak annyit, hogy sosem tudtam megérteni azokat a nőket- talán mert nem volt benne részem,-miért kezdenek ki egy nős férfival?A férfihoz meg már hozzá sem szólok..remélem, vannak kivételek..:)

Puszi, Ilona

Már fel is tettem. Én sem értettem soha, de amióta világ a világ ez így van sajnos. Kikezdenek, kacérkodnak, aztán szenvednek, mert eleve vesztesként kerülnek ki egy ilyen kapcsolatból... A szépség csak a felszín. Belső értékek nélkül semmit nem ér.
2013. január 16. 15:18
Várom a folytatást! Előzetesként csak annyit, hogy sosem tudtam megérteni azokat a nőket- talán mert nem volt benne részem,-miért kezdenek ki egy nős férfival?A férfihoz meg már hozzá sem szólok..remélem, vannak kivételek..:)

Puszi, Ilona
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: