Bűvölet... (1)
Látogatók száma: 417
Azt mondtam, nem írok többet. Ez mégis papírra kívánkozik. Hogy mennyire valóságos, vagy nem, azt ítélje meg a kedves olvasó...
Gyönyörű volt, ahogy ott állt a zsúfolt terem közepén sudáran, magabiztosan. Szőke haja csigákban omlott a vállára, szép arcát körbe ölelve. Kedves volt a mosolya, és a szeme csillogása, messziről is odavonzotta a férfi tekintetét.
- Ki lehet ez a vonzó nő, aki ennyire megigézett? - kérdezte csak úgy magától...
Figyelme most a feleségére terelődött, aki semmit sem veszített régi bájából az évek során. Számára még most is az egyetlent jelentette, hozzá tartozik. Nem véletlen, hiszen csodálatos asszony, akihez szerelem köti és egy, a szerelmük gyümölcse, öt éves kisfia, a szeme fénye, a mindene... Ebben a pillanatban mégis arra a másik nőre tekintett...
Ártatlan kezdődött az egész. A nő odalépett hozzá, kezében pezsgős poharát koccintásra emelte felé, miközben le nem vette róla a szemét. Koccintottak... a férfi is ivott egy kortyot az italából. Tekintetük eközben összefonódott... A nő elindult a terasz irányába, vékony pántos ezüstszürke csillogó, mintás ruhája alig fedte valamicskét, látni engedve érzékien finom testének vonalát, láthatatlan részeit is sejtetve. Ellenállhatatlan kényszerképzete, hogy követnie kell ezt a tüneményt nem hagyta nyugton...
Egy óvatlan pillanatban, elnézést kérve halaszthatatlan sürgős dolgára hivatkozva, elköszön a társaságtól, akik megértően bólintanak, közöttük a felesége is, aki elfogulatlanul beszélget tovább a vendégekkel, nem véve észre semmit sem az iménti jelenetből. A férfi irányt változtat és elindul a terasz felé.
Minden olyan hirtelen, és varázslatos... Az alig fényben egyetlen jelenség vonzotta magához, a nő, aki teljesen el tudta bűvölni, ahogy ott állt, kezében még mindig finoman tartva a pezsgőspoharat, és magához intette. A sziluettje csábító volt mágnesként vonzotta a férfit... és mindössze egyetlen forró csók, ölelés elég volt, hogy kettőjük sorsa megpecsételődjön.
A nő karjaiban ébred, a lakásán. Első kábulatán túljutva, hirtelen eszébe jut felesége, aki nélküle utazott el, hogy közös otthonuk előkészületeihez megtegye a lépéseket, melyből fontos teendőire hivatkozva kimenti magát. Hirtelen rossz érzések kerítik hatalmukba, hogy magára hagyta. Mit csinál ő itt, ennél a gyönyörű nőnél, akinek a csodálatával még mindig nem tud betelni még mindig forró testét érezve az éjszaka mámora elmúltával?... Mégis, maga sem érti miért, felocsúdva, egyszeriben kijózanodva felkel a nő mellől az ágyból és tényszerűen, őszintén vall felesége és gyermeke iránti érzéseiről, elkötelezettségéről, amin nem akar a jövőben változtatni még akkor sem, ha közöttük mindennek vége lesz... Sietve kapkodja magára a ruháit.
A nő mosolyogva nézi egy ideig, de látva a készülődését a mosolya fokozatosan eltűnik az arcáról. Hirtelen rádöbben, hogy a férfi el akarja őt hagyni. Meg sem próbálja megérteni,... helyette a csábítás összes trükkjét bedobva a férfit maradásra bírja, belekapaszkodva szinte, hogy az pillanatra azt sem tudja mitévő legyen. Látva a nő összeomlását, elbizonytalanodik. Marad, de a lelke mélyén valami számára eddig ismeretlen érzés tör elő. Megérinti a szakítás gondolata, ami már az imént is megfogalmazódott benne, de rádöbben, nem lesz ez olyan egyszerű egyikük számára sem, a reakciókat látva. Ez megijeszti kissé...
Telefonon keresztül másodszor is kimenti magát felesége előtt, aki megbízik benne és elhiszi, amit mond... boldogan mesél a meglepetésről, amit távollétében tartogat számára, eszébe sem jut, hogy az életükben egy nem várt fordulat bekövetkezése van készülőben... A férfi elfojtja magában érzéseit a felesége iránt, aki pedig egészen mostanáig szinte csak egyedül létezett a számára.
A nő fokozatosan megnyugszik. Már nyoma sincs benne a kételynek, hogy azt, aki rá ilyen mély hatást gyakorolt sikerült a hatalmába kerítenie. A ragaszkodása olyannyira meggyőző volt a férfi számára is, hogy az elkövetkező napokat, heteket a nő, a család és a munkahelye között megosztva éli..., de a nőnek ez sem elég. Teljesen a magáénak akarja tudni. Nem belenyugodva a veszteségbe, a másodrendű szerepbe, amitől valahányszor magára hagyta a férfi, szenvedett. Még attól sem riadt vissza, hogy a távolból lopva, lesve, figyelve a család közelébe férkőzzön... de megérezte, hiába minden próbálkozása, nem tudja magához láncolni a férfit, akibe időközben beleszeretett és akitől már édes terhét hordozza a szíve alatt.
A férfi, aki még mindig a családjával éli boldog hétköznapjait egészen megfeledkezett róla... nem is sejti, hogy mindeközben a magát mellőzöttnek és kitaszítottnak érzett barátnője min fondorlatoskodik, milyen közel van már nem csak hozzá, a szeretteihez is, mi minden jár az eszébe, akit csak azért tudott még mindig maga mellett elviselni néha-néha, minden ragaszkodása ellenére, mert nem tudta hogyan szálljon ki ebből a számára egyre kínosabb kapcsolatból a nélkül, hogy az kitudódna.
El sem tudja képzelni, miközben ő ezen töri nap mint nap a fejét, nagy magányában a nő milyen "meglepetést" készít elő kettejük számára, ami az iránta érzett odaadásáról és érzéseiről tanúskodik. Minden kérése, könyörgése ellenére elutasítja.
A nő nem tudja elviselni, hogy nem tudja megosztani a számára rendkívül fontos esemény, a gyermek várás tényét, rajta kívül senkit nem érdekel, mindenki boldog és elégedett, amikor neki még a közlésére sincs lehetősége, ekkor iszonyú tettre szánja el magát...
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi, Ilona
Várom a folytatást! Előzetesként csak annyit, hogy sosem tudtam megérteni azokat a nőket- talán mert nem volt benne részem,-miért kezdenek ki egy nős férfival?A férfihoz meg már hozzá sem szólok..remélem, vannak kivételek..:)
Puszi, Ilona